Tessék, teljesen spontán is kialakulhat nemzeti összefogás, ha a közös érdek úgy kívánja: ma reggel 9.10 perckor a Király utca - körút sarkán épp a villamos síneken robbant le a 78-as troli. Pont úgy, hogy a Budáról Pestre és az ellenkező irányba tartó villamosok útját is elzárja. Az utasokat a sofőr leszállította, akik kis habozás után a járókelőkkel összefogva kb. 8-10 perc alatt letolták a sínekről a trolit és eltolták Zugló irányába. Ha ezt nem teszik meg, nagyon nagy lett volna a baj, mivel mindkét irányba megbénult volna a forgalom a körúton, amit aztán a fél város megérez. A legjobb az egészben az, hogy Pályi Zsófia pont arra járt és lefotózta az Akciót:

(Fotók: Pályi Zsófia)

(Ide érdemes kattintani, ha követni szeretné blogunkat!)

Noha Osgyányi Sára festőművész Sárospatakon született, felnőtt korára egyik legfőbb témája Budapest lett, képein a latin-amerikai városokra emlékeztető markáns, színgazdag, lüktető Budapest látható. "Budapest szerelmese, a város lett a műhelye és az ihletek kifogyhatatlan tárháza. Képein fellelhetőek a nagyvárosi lét mindenki által jól ismert mozzanatai és helyszínei, azonban a hétköznapok valóságától elrugaszkodik" - írja róla a Wikipedia a prae.hu elemzését alapul véve. Nem is igazán lehet ehhez mit hozzátenni, hacsak azt nem, hogy jó telt színekben viszontlátni lepukkant közlekedési eszközeinket és a szürke utcákat.

Arra kértük a harminchárom éves festőművészt, válassza ki kedvenc budapesti képeit, és mondjon róluk egy-egy mondatot.

(Valamennyi kép copyrightos, tulajdonosuk Osgyányi Sára. Több infó róla itt és itt.)

73-as troli a Szondi utcában
Minden nap elnézem, ahogy a 73-as troli a Szondi utcából szépen befordul az ablakaink alá a Vörösmarty utcába. Néha a délutáni nap meleg árnyalatú fényeiben látom a közeledését.
A megközelíthetetlen
Az Andrássy úton elsiető telefonálgató nőről, a kapcsolatteremtésről és annak hiányáról szól a kép.

Eltelik a nap és amikor a fény utolsó sugarait látom, akkor az elmúlásé a tér. Mindent beleng. Őszi színekkel hagy ott éjszakára. Egyik part - másik part.
Déli pályaudvari vonatok A Déli közelében nőttem fel. Azt éreztem, hogy ez a pont a legközelebbi kapu, amin át ki lehet utazni messzire, oda, ahol érezhető a föld és ég természetes kapcsolata.

A városunk tele van vonalakkal, huzalokkal, vezetékekkel, zsinórokkal. Össze vannak kötve mindenhol a dolgok, a férfi meg a nővel, miközben behajtani tilos.

Kis, szerény, hazaszerető kép.

A Széll Kálmán tér esti fényei, befutó combinóval.

Nyáron az Erzsébet téren, a medence szélénél ücsörgünk a lampionok alatt; együtt a felemelő hangulatban külföldiek, hazaiak, férfiak, nők, boldogok, búsak, érzők és érzéstelenek.
Critical Mass Rendezvény, ami volt és azt hiszem, már nincs, mert az a hír járja, hogy elértük a kritikus tömeget. Helyszín az Attila út a Vérmező sarkánál.

Egyetlen poszt erejéig hozzájárulunk az iskolakezdéshez, azon belül is főleg a fővárosba özönlő főiskolások és egyetemisták életéhez. Szép, színes ábra igazolja, amit mindenki sejtett eddig is: az I., a II. és a XII. kerületben a legdrágább a lakásbérlés.

Klikkeljen a képre, és előjön nagyban. Köszönjük Otthontérkép!

Lehet, hogy a tudásra épít a KÉSZ - ahogy az a tábla bal felső csücskében olvasható -, de hogy nem az angoltudásukra, az tutiszáz. Egyenesen a nemzet főterén, az Alkotmány utca és a Kossuth tér sarkán található ez a csodás tábla, amelyen szép hunglish-ban szerepel az "emberi forgalom" kifejezés.

Fotó: Tuba Zoltán

Ennek örömére ismerjük meg a múlt félév legnagyobb ír slágerét, melynek címe: Human Elevator, amit bátran fordíthatunk Emberi felvonónak. Az énekes szerint ő maga ugyanis egy ilyen valami.

(Ide érdemes klikkelni, ha követni szeretné blogunkat!)

Tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy a Blahától néhány utcányira, ráadásul pont nem a belváros irányába, szuper tetőkertekbe lehet botlani. Pedig így van ez, Kaldeneker György szakács a megmondhatója. Budapest legjobb tetőkertjeit bemutató sorozatunk második része.

A többi képért klikkeljen a fotóra! (Fotók: Pályi Zsófia)

„Keleti kényelem a gettóban” – jellemezte a helyszínt György egy nyugágyon heverészve hat emelet magasságban. Karnyújtásnyira tőle óriási kaspókban rengeteg fűszer - biztosan lesz olyan, amit kihagyunk a felsorolásból: kakukkfű, menta, lestyán, metélőhagyma, rozmaring, zsálya, levendula.

És az egzotikumok, mint a kaktuszok, egy mandarinbokor, két citromfa - utóbbiak közül egyet valamelyik télen, mialatt a lépcsőház folyosóján telelt, megpróbáltak ellopni. A következő kifinomult technikával: mivel a tolvaj kaspóstul nem tudta mozdítani, kiszedte a kaspóból és az egymázsás földgolyóval együtt szépen húzta végig a fát a hatodiktól a földszintig. Kisétált, ám az egyik szomszéd megállította: „Hova viszed a Gyuri citromfáját?” – szegezte neki a kérdést, mire a tolvaj eldobta a fát és elrohant. György ezután visszavitte a hatodikra. Egy napig takarította a lépcsőházat és azóta máshol telelnek a terasz növényei.

Előtérben a grillszett, bal sarokban a komposztáló konténer. Klikkeljen!

De folytassuk a felsorolást: a honos zöldségek és gyümölcsök is pompásan érzik magukat a teraszon: metélőhagyma, rengeteg paradicsom, paprika, cukkíni, folyton érő szamóca, rebarbara - és természetesen minden előbb vagy utóbb György lábosában vagy serpenyőjében végzi. A hangulatot egy csomó kis tárgy fokozza, mint kagylók, bádognyulak asztaldíszként, fényfüzér, madáretető (nyáron dísz-, télen funkcionális tárgy). Rengeteg ékességén kívül a tetőkert legextrémebb felszerelése egy saját komposztáló konténer, György saját trágyadombja. És természetesen pazar a kilátás a tetőre.

A további fotókért kattintson a tetőre!

Hét éve költözött ide a házigazda, akit a tévéből nyilván sokan ismernek: szakács és kézműves lekvárok készítője. Eleinte tiltakozott a környék ellen, de beleszeretett a teraszba: „Évente hat hónappal megnő az ember élettere” – magyarázza döntését. A terasz ugyanis a maga 74 négyzetméterével áprilistól másfélszer akkorára növeli az életterét, mint télen, amikor az alig több mint 50 négyzetméteres lakásban éldegél.

Nemcsak növényekkel van tele a terasz: a nagyvárosi állatvilág érdeklődését is felkeltette a zöld oázis: egy időben minden negyedik nap ide hozta kibelezni elejtett galambjait egy vadászgörény. Egyszer pedig egy mókus tévesztette el a házszámot és besétált a lakásba; ki tudja honnan jött, túl sok fenyő nincs a környéken. Egy szürke madár a kakukkfüvet látogatja, amit az erkély egyik peremén ültetett végig, a mandarin virágzásáért pedig általában az összes madár lelkesedik.

Sokat süt ide a nap, mert az épület legfelső emeletére már alig vetül árnyék. Ezért már márciustól pár fokkal melegebb van itt, mint a városban. György (és vendégei) a növények gondozása mellett gyakran reggeliznek és vacsoráznak a teraszon, évente 2-3 nagyobb bulit rendeznek, aminek csak a visszhangos udvar szab határt. Az említett mikroklíma miatt a házigazda már április végi születésnapját itt szokta ünnepelni. „A múltkor is megittunk húsz üveg bort, kivittük a hangfalakat, és jó kaja volt, azt én prezentáltam” – sorolja a sikeres születésnap kellékeit.

Nagyjából fél óra után feltűnik, hogy négy tematikus részre lehet osztani a négyzet alakú kertet: a leglátványosabb a bőséges fűszerkert, egy másik szegletben van a nyugággyal és egy ódon felújított fürdőkáddal felszerelt wellnesz-központ (a kánikulában itt hűsölt a házigazda, mivel a kis lakásba fürdőkád már nem fért be). A harmadik szekció a társalgó rész, a negyedik pedig az ebédlő, amit napernyő véd a meleg ellen. A grillszett az ebédlő és a fűszerkert között kapott helyet. A tető remek adottságai miatt főzőműsorokat is forgattak már itt.

Amikor azt hinnénk, hogy ezt a menőséget tovább már nem lehet fokozni, kiderül, hogy Györgyön, barátain és hozzátartozóin kívül a jordán herceg és Mark Zuckerberg, Facebook-tulaj is falatozott már a teraszon termett dolgokból. Michael Jackson ügyvédje pedig nemcsak evett a házigazda főztjéből, hanem vendégeskedett is itt.

Itt láthatja előző részünket, amiben a Szent István park fölött néztünk körül

(Szuper tetőterasza van, amit megmutatna nekünk? Ide írjon: bpluszp@gmail.com! Itt pedig követni tudja blogunkat.)

Ilyen ma föntről a Nyugati tér, miután a több ezer külföldi fiatal elhagyta a Sziget fesztivált. A fotókat készítő Szabados Balázs a Sziget+1 nap címet adta a képeinek, és még ennyit írt a helyzetről: "gettóznak az aluljáróban is meg mindenütt". Mármint a nyugati fiatalok a Nyugatinál (elnézést). Amúgy nem tisztára olyan, mintha egy szervezett flash mobot nyomnának?

Fotók: Szabados Balázs
Update: itt vannak a hátrahagyott romok is. Asszem az önkéntes szemétszedők még útban vannak a Szigetről:

Elég jó tumblr-blogot dobott ki a net, mely beszippant minden olyan fotót Budapestről, amin rajta van a Budapest-tag. Budapestagram a neve és kis keresgéléssel kincsekre lelhet itt az ember. Például a villamossal pózoló nőre, a gyerekeivel szökőkútban ácsorgó asszonyra vagy a lelkes turista fotójára, ahol a háttérből csak a lényeg maradt ki.

Mert a legjobbak természetesen a külföldi turisták, ahogy önmagukat ábrázoltatják a várossal: Íme egy kis gyűjtés:


Mondjuk ez a szökőkutas kép gyanús, hogy nem is Budapest. Ha valaki tudja, kommenteljen légyszíves.
Ez a kép azért is a kedvencünk, mert az ügyes fotós épp Gábriel arkangyalt takarta ki egy szép, rozsdásodó kandeláberrel.

A következő képen a rendszámra érdemes koncentrálni, ami majdnem NDK:
Két kiváló árvízi fotó, melyekből kiviláglik a magyar nép leleményessége:

És befejezésül egy parádés bemutató:

(Ide érdemes klikkelni, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Tele van emberrel a Sziget idei új helyszíne, a Sziget Beach, ahol egy ministrandot alakítottak ki a szervezők, ami tapasztalataink szerint népszerűbb, mint a kenesei strand a legdurvább kánikulában. A szervezők szerint csütörtökön pl. kétezer embr áztatta itt magát. A fesztivál 21 éves történetében idén először jelöltek ki egy rövid szakaszt a fürdőzésre, de a Dunában úszni továbbra is tilos. Mivel kifejezetten sekély részt kerítettek körbe, nincs is igazán lehetőség rá, leginkább csak fröcskölni-tapicskolni lehet a vizet. Az pedig micsoda szerencse, hogy nem mondjuk a Csepel-szigeten van a fesztivál, ahova szépen vinné magával a Duna Budapest összes szennyét.
(Fotók: Pályi Zsófia)
A kánikula elől, a buli után a partra menekülnek a fiatalok

A szabályok szerint nem úszhatnak, legfeljebb szügyig ereszkedhetnek a vízbe, és ezt sokan be is tartják

A hűsölő fiatalokra baywatch-ok felügyelnek

Kerítés veszi elejét annak, hogy meggondolatlanul a veszélyes vízekbe hatoljanak

Formája alapján ez a felvétel akár a horvátországi Bolt is ábrázolhatná Brac szigetén, de bármekkora is a hasonlóság, ez bizony a Hajógyári-sziget nyúlványa

A kánikulában a hidratálás elengedhetetlen

Külön romkocsmanegyedet építettek a Sziget árnyas fái alá, ami a tájékoztató szerint mindenkinek kötelező, aki járt valaha romkocsmában, és annak is, aki még nem. Megnéztük, mennyire idézik anyaintézményeiket és mennyire sikerült hozni a már-már hungarikumnak számító karaktert.

Romkocsmák előtt ücsörgő fiatalok a Szigeten. Fotók: Pályi Zsófia

Az jó, hogy itt is ugyanazt az akaratlagos káoszt építették fel Vateráról és bolhapiacról szerzett levedlett bútorokkal, rengeteg raklapbútorral (a helyszín méreteihez alkalmazkodva és a globális raklap divatnak megfelelően, gondolom), lampionokkal és fényfüzérekkel, gyerekkorunkból megmaradt mesetextilekkel. 

Viszont az egyes helyek jellegzetes karakterjegyei csak nagyon ritkán köszönnek vissza. Mondjuk eleve lehetetlen a romkocsma-műfaj kötelező elemét, a kibelezett bérházat árnyas fákkal helyettesíteni. Persze ha idehozták volna a Kazinczy utca életnagyságú mását és valahogy kialakítottak volna egy kis a dohszagot, mindjárt más lenne a helyzet. 


A hat pesti romkocsma közül még a Hegedű utcai Iskolának sikerült leginkább megidéznie önmagát. Ők jól teleraktak egy furgont: hoztak ugrószekrényt, csíkos táblát – különös, hogy éppen cheerleader iskolás lányoknak öltözött hostesekkel. A fák közé a „Reformkor hazánkban” és „Az ókor keleti államai” típusú, méltán utált oktatótáblákat húztak föl, és még az ablakokból kinyúló bábuik közül is van mutatóba egy-kettő. Az mondjuk furcsa, hogy egy Iskola-01 rendszámtáblájú taxit is beállítottak középre, melynek a jelenlétét kicsit nehéz értelmezni, leszámítva, hogy hohó, ugyanaz a rendszámtábla, mint a hely neve.

A Wndrlnd egységes művészi-szexes tematikájának egyik eleme

A Wndrland kicsit már unalmasabb, de legalább egységes, artisztikus-szexes tematikát hozott a szentendrei avantgard-művészek stílusában, van pl. a fákon festett szemes fütyi, óriási segg vagy a képen látható szőke hölgy (és szárnyas papírhajó is). Egy rövid szakaszon a margitszigeti szórakozóhely színes falát is megidézik.

Az Instant és a Fogasház együtt költözött be a fák alá, itt a jól felismerhető logókon kívül legfeljebb a lepukkant székek emlékeztetnek az anyaintézményekre. Az Ötkert leginkább csak a pultot befedő ikonikus portrékkal idézi önmagát, az Andrássy útról kitelepült Urimuri pedig aztán tényleg nem erőlködött a designon (nem is romkocsma): náluk egyszerű fehérre befestett raklapok és a saját logó ismétlődnek, ennyi.

Pihenő külföldi fiatalok

Persze mindezek ellenére/mellett jó a hangulat, jó a helyszín is, legfőbb erénye, hogy árnyékos és közel van a nagyszínpadhoz, de a híres pesti romkocsmák egyéni karaktere nem igazán jött át, bár a bebulizott külföldiek látványa még így is ad egy kellemesen otthonos érzést.
(Ide érdemes klikkelni, ha nem szeretne lemaradni híreinkről!)

A Zara Budapesten forgatta a 2013-as őszi/téli kampányfilmjét, íme a végeredmény: