Ingyenes szabadtéri mozi tetőkön

A nyári városban ragadni egyáltalán nem olyan szörnyű. Van itt például egy esemény, ami remek programsorozatnak tűnik a hűvös őszi fellegek megérkezéséig: a Budapest RoofTop Cinema egy július elejével indult vadiúj projekt, mely kifejezetten a tetőtereken, tetőkerteken, teraszokon történő filmvetítéseket tűzte ki céljául. Az ötlet előképét már láttam és nagyon kedveltem Berlinben, úgyhogy szuper, hogy végre elért Budapestre is, ráadásul az első két hét népszerűsége alapján úgy tűnik, ez az idei nyár egyik new cool-ja.

RoofTopÍgy nézett ki a legutóbbi vetítés (fotó: Somay Márk)

A Facebook-oldalukon követhető a program; úgy tűnik, hogy a Corvintető vált a projekt törzshelyévé, a vetítések pedig hétfő esténként vannak. A következő film a Félelem és reszketés Las Vegasban lesz július 15-én, a belépés ingyenes, de érdemes előre foglalni (info@corvinteto.hu), mert legutóbb is teltház volt.

(Ide pedig akkor érdemes klikkelni, ha nem akar lemaradni híreinkről.)

Tovább


Ötletes time-lapse a budapesti közlekedésről

Szakít a szokásos műfaji klisékkel, és egész izgalmasan, gyakran testközelből mutatja be a budapesti tömegközlekedést Pátzay Ádám 14 perces time-lapse videójában. Nyolc hónapig fotózta a metrót, a villamosokat és a közlekedőket, egészen pompás végeredménnyel. Klassz helyszínek, remek ritmusváltások és a time-lapse műfaj elmaradhatatlan eleme, az égbolt természetesen innen sem hiányozhat. Érdemes kirakni nagyba és HD-minőségbe:

Pátzay ÁdámPátzay Ádám (kép innen)

Tovább


A gördeszkázó fénycsontváztól a párizsi kísértetvárosig

Urbánus/külvárosi érdekességek a világ több pontjáról. Főleg street art, de van köztük elhagyott külváros is.

1. Őrületesen menű VJ-projekt Sao Paulóból, amint egy fényember suhan/úszik át a városon (épületeken, metrón, járdán stb.). Látványos és ötletes, a VJ Suave nevű VJ-duó munkája. Itt van tőlük egy vadiúj, legalább ennyire jó filmecske Brazíliavárosból.

2. Gördeszkázó fénycsontvázak az éjszakában - egy Los Angeles-i illusztrátor, Darren Pearson munkája. Pearson komplex fényképeket készít, egyiknél sem használ photoshopot, hanem hosszú expozíciós idejű technikát használt, és ledes fényfestést (bármit is jelentsen ez).
3. Pozitív üzenetű street art ugyancsak LA-ből a Venice nevű városrész aszfaltjáról. Stencil!
street artstreet artstreet art4. Párizs szokatlan arca tárul fel egy külkerületi kísértetvárosból: Goussainville-Vieux Pays eredetileg egy mezőgazdaságra berendezkedett kis falu volt 20 kilométerre Párizs belvárosától. Egészen 1972-ig, amikor is Goussainville lakói egyszerre csak a frissen elkészült Charles de Gaulle reptér légifolyosója alatt találták magukat. Innentől kezdve az ereszkedő és emelkedő gépek zaja annyira elviselhetetlenné tette itt az életet, hogy a település gyorsan elnéptelenedett és szellemváros lett belőle.
szellemvárosszellemváros
Fotók forrása és még több kép a szövegben látható linkeken.

Tovább


Vadiúj time-lapse videó Budapestről és másról

Megmondom az őszintét: kicsit én már unom a timelapse-videókat és a műfajjal járó kötelező idealizálást, de mivel a világ nagyon szereti és a technika sem futott még ki, örömmel osztok meg egy vadiúj darabot. Nemcsak Budapest látható a videóban, hanem pl. a tatai vár is, de javarészt fővárosunkat mutatja be. Küldjük mindenkinek, aki szereti! (Korábbi nagy time-lapse-gyűjtésünk itt látható.)

(Nekem valamiért kicsit akadozva indul a videó, ha másnak is, olyan 0.01-ig előrébb tolva menni fog.)

Timelapse & Hyperlapse from i360photography on Vimeo.

Tovább


Jó lenne egy libegő Buda és Pest között

Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében Baranyai b. András rajzaival Budapest közlekedési kulisszatitkai tárulnak fel. A könyv első látásra lenyűgözött minket, ezért okvetlen találkozni akartunk a szerzőkkel. Azt kértük tőlük, hogy a városnak egy olyan pontját válasszák, ami meghatározó volt a könyv létrejöttében. A Gellért teret és a fölötte lévő Sziklatemplom melletti kilátóhelyet választották, ahova valóban fel lehet érni 9 perc alatt a térről, ahogy ezt a téren Gévai Csilla ígérte az induláskor. Csak követnünk kellett offroad útvonalát.
Fotók: Pályi ZsófiaAmíg utazunkGévai Csilla szerző offroad útvonala a Gellért-hegyre, mellett Baranyai b. András grafikus lépked

Felérve a következő érdekességeket tudtuk meg: a könyv egy hirtelen ötlettől vezérelve jött létre, de tulajdonképp nem véletlenül: Csilla nagy híve a szórakoztató tudás átadásának, örömmel fordít le komoly témákat a gyerekek számára is érthető nyelvre. "A közlekedés is komoly" - magyarázza, és "én a BKV-n nőttem fel, van ugyan jogosítványom, de soha nem használom". Közvetlen környezetében volt kinek írnia: kislánya ötéves, kisfia két éves múlt, nővérének fia - akinek a könyvet ajánlotta - pedig három.

Bár Csilla eredetileg grafikus (még korábban: kulturális antropológus) mégsem ő készítette az illusztrációkat, hanem Baranyai b. András, akit azért választott egyetértésben a kiadójával, "mert soha életemben nem szerettem járműveket rajzolni". András jól ismert grafikus, egy sor könyv, könyvborító és miegyéb fűződik a nevéhez. Az Amíg utazunk egyik nagy panorámaképe épp onnan látható, ahova felmásztunk. "Adta magát a könyvbe ez a kilátás, mert itt van egyszerre a híd, a bringások, a villamos" - magyarázza András.

Amíg utazunkA könyv egyik panorámaképének pontján állunk
Amíg utazunk

Az illusztrációk elkészítésekor sokat látogatta a Közlekedési Múzeumot, például az áramszedők különböző típusainak megismerése végett, másrészt egy régi troli makettjéért. Külön érdekesség, hogy András hatéves fia első szavai között volt az áramszedő kifejezés. "Egy város karakteréhez a járművek éppúgy hozzátartoznak, mint a régi portálok vagy cégtáblák" - fűzi hozzá.

Találkozásunk egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, mik a szerzők kedvencei a városban: Csilla kedvenc városrésze Kelenvölgy, ahol most lakik; bár/klub/pubja a Libella ("itt nőttem fel"). Boldoggá az tenné, ha a Duna fölött libegő ívelne át Budáról Pestre. Kedvenc budapesti járművei a hajók.Amíg utazunk

András kedvenc helye a Városliget, azon belül is a Közlekedési Múzeum, kedvenc bár/klub/pubjai is ide köthetők: a Vagon és a Pántlika. Amit megváltoztatna, az a Rákóczi út ("egy sebhely a városon"). Kedvenc budapesti járműve a földalatti.

És pár szó a történetről: három kisgyerek - kiegészülve az egzaltált magyar entellektüellt kiválóan megtestesítő, 17 nyelven beszélő Bali bácsival - a Gellért térről indulnak napi kalandjaikra, melyek során különféle járműveket használnak. Azért a Gellért térről, mert a szerző itt töltötte a gyerekkorát egy kellemes bérházban. Egyértelmű volt az is, hogy bekerül a könyvbe a Széll Kálmán (korábban Moszkva) tér, a Deák tér és az is, hogy hogyan jut ki a kis csapat a Kamaraerdőbe.

Amíg utazunk
A három gyerek és Bali bácsi

Tovább


Miért kungfuzzuk a teát?

A teának nincs se sommelier-je, se baristája. A teának inkább elhivatott közvetítői vannak, mint amilyen Csillag Péter és testvére, Zoltán. A Hanami teaház nélkül Budapest ma sokkal kevésbé lenne élhető és szerethető város - ez kollégánk, Kling József meggyőződése. Lássuk, miért.

A fiúk a harmincas éveik második felét tapossák, meg egy csomó ember számára a tea útját. Augusztus elején lesz öt éve, hogy megnyitották a Hanami kapuit. A vállalkozást Péter a párjával indította be, Zoli először csak a teaház weboldalát készítette el, aztán ott ragadt. Aki egyszer a tea útjára lép, annak van hova mennie. Pedig ők is a filteres Liptonon szocializálódtak, azon a cukros-citromos langyos üdítőn, amitől generációk hosszú sora ma is torokfájásra, influenzára asszociál. A teáról él a legtöbb torzkép bennünk.

HanamiCsillag Zoltán és Péter

Aztán Péter a '90-es évek végén rákattant a természetre, elkezdett túrázni, kirándulni. Hogy pontosan hol és mikor lépett a tea ösvényére, képtelen felidézni. Egyszer csak ott volt. Magyarországon mindenki autodidakta módon sajátítja el a teaértést. Nem úgy van, hogy amikor már eleget tudsz róla, nyitsz egy teaházat. Pont fordítva. Megvan a spirituális indíttatás, megnyitod a teaházat, aztán jönnek a cuccok, kóstolsz, figyelsz, koncentrálsz, elmélyülsz. Napi 8-10 órában teával foglalkozni öt éven keresztül, na, ezt nevezem én eredeti szellemi tőkefelhalmozásnak. A ráfordított idő egyenesen arányos a hozzáértés mélységével.

Három éve járok rendszeresen a Hanamiba. Valahányszor belépek, mindig az az érzésem, ennek a boltnak saját éghajlata van. Nem vallásos vagy ezoterikus értelemben. Mintha simán más időzónába lépne az ember. Lemész az alagsori vendégtérbe, teázol egy órát, majd fent ismét kilépsz a Királyi Pál utcába, és átéled, mire gondolhatott Hérakleitosz, amikor kijelentette, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.

A pulton mindig ott a kungfu készlet, a vízmelegítő folyamatosan duruzsol. A teázás meditáció. Szertartása van. A tea kungfuzása azt jelenti, hogy a harcművészetből örökölt mozdulatokkal egy speciális teatálcán, kifinomult, jól megkomponált és összehangolt eszköztár segítségével hívjuk elő a jó minőségű tea legrejtettebb aromáit. Hogy pontosan hogyan néz ki a kungfu teázás, azt egyszer már itt megpróbáltam megfogalmazni.

Szóval kellett ahhoz némi bátorság, hogy minőségi teázót nyisson Csillag Péter. Előtte ebben a szegmensben jóformán csak az 1000Tea játszott. Péterünk megfordult ott párszor, de az is hamar megfogalmazódott benne, hogy ő majd másképp csinálja. Talán jobban. De biztosan másképp.

HanamiKungfu készlet

Az alapdilemma az volt, vajon kis választékkal vagy széles szortimenttel induljon? Az utóbbi jött be. Talán a puerh az egyetlen, amiből induláskor hat-hét fajta volt csupán, manapság 50-60 féle van belőle rendszeresen.

Aki egyszer már rákapott az igazi oolong, a puerh vagy a japán zöld tea ízére, az nem kanyarodik vissza az ízesített teákhoz. Persze ott is létezik jó minőség, de az a vicc, hogy egy jobb fajta természetes teában sokkal több illat és íz van elrejtve, míg egy hozzáadott karamell- vagy cseresznyearoma másról aztán nem is szól. Míg dumálunk, épp egy Dong Fang Mei Ren sötét jünnani oolongot kóstolunk, amelynek olyan citrusos aromái és fűszeres ízei vannak, melyekkel semmiféle mesterséges aroma nem képes felvenni a versenyt.

Tovább


Vicces anim-gifes blog Budapestről

Akinek már ezer éve megvan, az lapozzon nyugodtan, a többiek meg nézzék csak, milyen vicces ez a When you return to Budapest anim-gifes tumblr. A BKV-automatáktól a legénybúcsús angolokig MINDEN benne van az aktuális Budapestről, többnyire vicces módon. Például ez, ez és ez, és a legfrissebb is klassz. Mondjuk angolul tudni kell hozzá.

(Arra tippelek, hogy egy spanyol arc csinálja. Aki tudja, ki, kommentelje be légyszives.)

Tovább


"Nézzetek föl, magyarok!" - Isaac Carter filmes Budapestről

Videó a videósról: Isaac Carter kanadai, 23 éves és hat hónapja él Budapesten, ahová egy magyar lány miatt költözött. Azóta szinte megállás nélkül, őrületes elszántsággal - sőt, küldetéstudattal - filmezi a várost és lakóit. "Tragikus és dicsőséges" - ez volt az első benyomása Budapestről, melynek építészete lenyűgözi, ugyanakkor elszomorítja, hogy minden darabjaira hullik szét. De nem is spoilerezünk többet, a videóból minden kiderül.

(Az interjúban látható bevágások mind tőle származnak, teljes terjedelmükben itt láthatók.)

Isaac Carter

Korábbi interjúink Budapesten élő külföldiekkel: itt és itt.

(Ha pedig a jövőben nem akar lemaradni semmiről, ide érdemes klikkolnia!)

Tovább


Kipróbáltuk a végnapjait járó Vidámparkot

Száz nap múlva végleg bezár a Vidámpark, amit leginkább a gyerekek sajnálhatnak, mert hat-hét órát vígan el tudnak tölteni ott. A helyszínen nem sok minden utal arra, hogy közel a vég, vasárnap dugig volt - így minden esélye megvan a létesítménynek arra, hogy a rossz évek után egy erős szezont zárjon. Megnéztük, érdemes-e egy last minute-látogatásra.

Amikor a T-Rex egyre jobban begyorsult, és a hirtelen miden furcsa, zavaros, összemosódott lett, akkor még nem éreztem magam keservesen, inkább csak büszke voltam, hogy beültem a mai Vidámpark legdurvább játékára, ám miután két percen át fejjel lefelé forogtam hatalmas sebességgel, néha hanyatt pörögtem, és ide-oda cibált a hangos, dübörgő zenét okádó gépezet, akkor már csak a menet végét vártam. Mikor sápadtan és izzadtan odabotorkáltam a legközelebbi padhoz, olyan volt a gyomrom, mintha három langyos Hubertusra, három kevertre dobtam volna egy kis nyers disznómájat, miközben úgy szédültem, mintha a Klicsko-fivérek paskoltak volna meg két oldalról. Miközben családom aggódó pillantásokkal méregetett, én meg szinte ápolásra szorultam, rájöttem, mennyire hazug az a mondás, hogy mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát: nem, negyven körül már sokkal nehezebben bírja az ember az űrhajós-kiképzést, mint egy tini.

Kisgyerekként persze én is imádtam a Vidámparkban csatangolni, de utána szerencsésen eljutottam olyan helyekre, amelyek könnyen lepipálták a Vurstli és az Angol Park összevonásával létrejött városligeti intézményt: a Buenos Aires-i Luna Park, az orlandói Disney World már a nyolcvanas években is egészen magas szinte emelte a gyerekszórakoztatást. Ezek után bő húsz évig a Vidámpark felé sem néztem, volt nekem más gondom is - ráadásul főleg rossz hírek jöttek, hogy pangás van, csődközeli állapot, csak lézengenek a vendégek az idejétmúlt, korszerűtlen gépezetek között. Nem is hiányzott sokáig, de most, hogy biztosnak tűnik, hogy ez a szezon az utolsó, felpakoltam lányaimat, és egy forró vasárnapot rászántunk a parkra.

2005-ben még dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi tűzoltóparancsnok adta át ünnepélyesen a Pokoli torony nevű játékot, újságíróként ott voltam. Sok hűhó semmiért: meglehetősen szánalmas, talán három méter magas volt az egész tákolmány, bármely búcsúban vannak különbek - és most a kisgyerekeknek van fenntartva. Azóta is csak szállingóztak a hírek az újabb, szerényebb attrakciókról, így nem voltak nagy reményeim, nagy elvárásaim, amikor nehezen, de sikerült leparkolni a Városligetben. Nyáron, vasárnap amúgy sem könnyű feladat parkolóhelyre lelni, aki keringett már arrafelé, tudja.

Tovább


Színes utcabútorokkal pimpelték fel a Duna-partot

A Valyo (Város és a folyó) Csoport immár harmadszor vág bele a Dunatanösvény nevű ingyenes, nyári programsorozatába Budapesten. Megnéztük az osztálytalálkozó hangulatú nyitóeseményt a 9. kerületi Nehru-parton, a videó után a mulatság képei:

A civil szervezet és önkéntes segítőik által készített színes utcabútorokon idén a Nehru-parton és a Lánchíd tövében lehet üldögélni, a Petőfi-híd pesti hídfőjénél interaktív fényinstalláció várja a látogatókat, valamint mobilapplikációs játékkal lehet felfedezni a belvárosi Duna-part szépségeit egészen őszig. (Ezen két évvel ezelőtt mi is végigmentünk, iszonyú nehéz volt hozzáférni a Dunához.)

Részletes infók a programokról itt.

Fotók: Hajdú D. András

Valyo
Valyo
Valyo
A lila-sárga színkombináció a legjellemzőbb
Valyo
ValyoValyo

Tovább


Reblog