Pompás cuccok Budapestről és máshonnan

Itt most össze lesznek keverve a hét budapesti érdekességei (nyilván a teljesség igénye nélkül) más nagyvárosok érdekességeivel. A nem budapesti résznek az a lényege, hogy alkalmanként összegyűjtünk olyan linkeket, amik tetszetős nagyvárosi érdekességre mutatnak. Az egyetlen rendezőelv, hogy valamiért klassz legyen és tessen.  

1. A héten Mark Zuckerberg kapucnispulóveres milliomos és felesége rendezett egy klassz kergetőzős testedzést a magyar sajtónak, amiből mindenki derekasan kivette a részét a 444 észlelése után. Még pár ilyen, és nem lesz többé túlsúlyos fotós vagy videós a honban.

2. A legjobb szerintem mégis inkább az a pillanat volt, amikor egyszerre úszott a Duna vízén vitorlás, busz és hajó. Hamar meglett a szokatlan jelenség magyarázata. Kiderült, hogy motorral felszerelt vitorlások bármikor közlekedhetnek a Dunán. A hajók az SVSK (Siófoki Vitorlás Sport Kör) 15-ös jolléi voltak, akik néhány nap alatt Gönyűtől Bajáig vitorlázták végig a Dunát. (Amúgy a vitorlásokat meg elsőként Szigeti Péter szúrta ki.)
Dunán hajó-busz-vitorlás

3. És akkor most London: a Peggy Lee Loves London-blog voltaképp egy válogatás Katrina Leskanich énekesnő kedvenceiből, főleg a kutyáján keresztül bemutatva őket. Van itt kedvenc étel, pub, helyszín, park, street art stb. Katrina Leskanich a Katrina & The Waves frontembereként lett ismert, az ő slágere a 80-as évekből a Walking on Sunshine és az Eurovízió-győztes Love Shine A Light. Peggy Lee amúgy egy uszkár, a sorozatból pedig könyv is készült.

Peggy Lee

4. Ez pedig egy remek példa arra, hogy nem kell elherdálni a munkanélküliséggel keletkező szabadidőt. Miután egy bizonyos Brandon Stanton elvesztette chicagói állását, átköltözött New Yorkba és 2010 nyarán elkezdte a Humans of New York (HONY) nevű blogot. Időközben majdnem 800 ezer követője lett a Fácsén, és a blogból egy 300 oldalas, négyszáz színes fotót tartalmazó könyv is készül, ami októberben jelenik meg. Ötven élettörténetbe mélyebben is belement, itt olvashatók.
via

5. Végül egy városrészes ágynemű, ha valaki álmából felriadva is tudni szeretné, hogy Amszterdam mely kerületében van.

ágyneművia

(Ha nem akar lemaradni egyetlen posztunkról sem, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


Melegítés a szombat esti bulira

Vannak szerény igényű embertársaink, akik a szombat esti bulihoz beérik a BKV-megálló adta - amúgy egyáltalán nem alábecsülendő - lehetőségekkel is.

Fotó: Hajdú D. András

Tovább


A könyv, amitől minden gyerek imádni fogja a tömegközlekedést

Ettől a könyvtől biztos sokat javul majd a tömegközlekedés és a BKV imázsa, legalábbis a gyerekeknél. Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében - Baranyai (b) András őrületesen bájos illusztrációival - ugyanis a budapesti közlekedés rejtelmei és közlekedéstörténeti érdekességei tárulnak föl. Egy Gellért téri kissrác az elbeszélő, aki mintha a naplójának írná le azokat a kalandokat, amik az alaszkai fiú, Nanuk látogatása alatt történnek vele, húgával és a 17 nyelven beszélő Bali bácsival (utóbbi a könyv legviccesebb karaktere).

A könyv annyira új, hogy ma jött ki a nyomdából (a Pozsonyi Pagony adja ki), a bemutatója pedig szombaton lesz a Gyermekvasúton (aki elmenne rá, érdeklődje meg, hogy van-e még hely). A jövő héten várhatóan beszélgetünk egyet a szerzőkkel. 
Amíg utazunk
A borító
Amíg utazunk
Amíg utazunk
Amíg utazunk
(Ide klikkoljon, ha a jövőben világért sem akar lemaradni a híreinkről!)

Tovább


Újabb menő dolgok a hármas metróból

Tovább hasít a hypeandhyper-csoport 3-as metró témában. Ezúttal a megállókban található székek sokféleségére mentek rá, pompás anim-giffel. Itt és itt. (Az első rész pedig itt.)

hypeandhyper
via és

Tovább


Multikulti Budapest: a Szír Center

"Szeretem felfedezni Budapest multikulturális arcát. Mert van neki, még ha nem is annyira sajátja, mint mondjuk Berlinnek" - írja Jozefa nevű szerzőnk. A XI. kerületben a Karinthy Frigyes úton a Szír Centerben nem csak a törzsvendégek, a kínálat is nemzetközi. Most minden kiderül a kiváló üzletről, az is, hogy mit érdemes itt vásárolni.

Szír CenterA bejárat (Fotók: Csengődy Jozefa)

A kuszkusz francia, a gránátalma szirup török, a pisztácia szír, ahogy a tulajdonos, Mohamed is az. Aleppóból '95-ben érkezett Magyarországra, amely nem tranzit-, hanem végállomás lett az életében. Családot alapított, a magyarokban talált leli rokonságra. Valamivel több keleti lazaság azért elkelne nekünk is, nem kéne annyira rágörcsölnünk a munkára, délutánonként mi is vízipipázhatnánk, ahogy ő teszi, tavasztól őszig az üzlet előtt az intarziás kisasztalnál.

Mohamed a feleségével (Nagy Beáta) 2001-ben nyitotta az üzletet. A muszlimok azóta ide járnak a leggyakrabban a Bartók Béla úti mecset mellett, nem csak a közelség, hanem az autentikus miliő és árukínálat miatt. Mert hasonló boltok üzemelnek város szerte, valamennyit körbejártam, de ilyen nincs még egy. Valahányszor belépek, egy keleti nagyváros bazárjában érzem magam. A dallamos, gutturálisokban gazdag nyelv, akár egy repülő szőnyeg, azonnal odarepít.

Szír CenterA Szír Center belülről

Ilyenkor a rózsavíz, kuszkusz, humusz, pisztácia, római kömény és szerecsendió mellé ráadásnak még veszek damaszkuszi szilvát, csak azért, hogy kimondhassam a nevét. Persze tudom, hogy mostanában ehhez a varázslatos névhez legkevésbé a szilva köthető. A pisztáciás marcipáncsemege sem érkezik azóta, mióta Szíriában áll a bál az Aszad-rezsim és a felkelők között, és kormányerők támadják a civil lakosságot. Az én végletekig pacifista lobbim része, hogy gyakran be-betérek ide, a normalitás és békés egymás mellett élés érdekében itt költöm a pénzem.

Hogy mire költöm? Húsra például, mert Mohamed Szír Centerre keresztelt üzlete egyben hentesbolt is. Korábban egy zseniális cigány fiatalember, bizonyos Józsi volt az ügyeletes hentes, akit persze mindenki arabnak nézett. Nagyon értett a húsokhoz, elképesztő keleti fűszerezésű kolbászokat és isteni humuszt készített. Most Laci lépett a helyére, a jelek szerint a humusz és a kolbász minősége változatlan. Ja, és ott van Piroska, az üzlet motorja, ő minden törzsvevőt számon tart, amitől az ember egy idő után tényleg otthon érzi magát.

Piroska Szír CenterPiroska, az üzlet motorja

Csirkéből, bárányból és borjúból Mohamed saját állománnyal rendelkezik. Ez már csak azért is fontos, mert az állatokat, szigorúan az iszlám vallás törvényei szerint, úgynevezett halal vágással maga a tulaj szabadítja meg a földi lét nyűgétől.

Szír CenterHalal vágásból származó húsok

Ez azt jelenti, hogy "az állatokat egy rendkívül éles késsel, egyetlen, egészen a gerincig ható vágással kell levágni úgy, hogy az azonnali halálhoz vezessen, és az állat teljes mértékben kivérezzen. A halal húsok a továbbiakban sem érintkezhetnek nem halal termékekkel, a leírás nagyrészt megfelel a kóser vágás követelményeinek."

Tovább


Tizenegyezer-száztizenhat napja budapesti

Varga G. András az Electronic Beats szerkesztője, budapesti tudósítója továbbá kulturális menedzser és promóter is. Mindezek mellett 11 116 napja budapesti, úgyhogy a zsebéből húzza elő a válaszokat olyan fontos kérdésekre, mint, hogy hol készítik a legjobb kávét, hova érdemes megbeszéléseket szervezni és, hogy hol csinálják az elektronikus szcéna dj-ei a kedvenc hamburgereiket.

Csodás hangulatú sorozat-nyitó videó, okvetlen érdemes kirakni nagy képernyőre!

Varga G. András
A videóban említett helyek:
Anker
My Little Melbourne
Blitz Grill
Pasta
Telep

(Ide érdemes klikkolnia, ha a jövőben nem akar lemaradni egyetlen posztunkról sem!)

Tovább


A kifestett Dob utcai házfal részletei

Pár napja így néz ki a Dob utca-Csányi utca sarka, amit egy fiatalokból álló cég festett át a kerület támogatásával, mégis egészen kreatív módon. Kreativitás = az ábrázolt emberek egy része helyi lakos. Itt a csapat "így készült"-mappája, amiben egy csomó kép látható arról, hogyan bírkóztak meg a falfelülettel.

Itt pedig fentről lefelé haladva részleteiben a homlokzatfestmény Hajdú D. András fotóin:
dob utca
dob utca
dob utca
dob utca
dob utca
Távolról:
dob utca
Az Erzsébetvárossal karöltve megvalósult kezdeményezés még úgy is figyelemreméltó, hogy bőven van külföldi előkép, ezt a két fotót pl. tavaly lőttem Lyonban egy gagyi fényképezőgéppel:
lyon
lyon

A budapesti csapat nem sokáig ül a babérjain, a Facebookon ezt írják: "megyünk át a Király utcába folytatni a TűzfalRehabot!" Majd jön a többi helyszín: "a neopaintes fiúk már kilenc helyszínt kinéztek maguknak; többek között a Kis Diófa, Nagy Diófa, a Dob és az Akácfa utcát vennék kezelésbe."

Tovább


Az érzés, amikor az óvóhelyen várod ki a bombázást

Új helyre költözött, és egy légókocka két teljes szintjét megtölti relikviákkal, többek közt hidegháborús plakátokkal, egészségügyi és sugárvédelmi felszerelésekkel, valamint ütős bombázásszimulációval a BudapestScenes bunkertúrája a Csepel Művek területén. Kipróbáltuk.

csepel bunkerA többi bunkerfotóért klikkeljen a képre!

Fotók: Mudra László

A túrákat szervező Somogyi Levente a világ-és hidegháborús időszak valóságos megszállottja, két évvel ezelőtt ő segített feltérképezni Budapest leglátványosabb óvóhelyeit. Az egykori életvédelmi létesítmények iránti érdeklődése az elmúlt két év során gyakorlatilag főállású tevékenységévé vált, melynek köszönhetően májustól egy új, teljesen berendezett óvóhelyet járhatnak be a túrára jelentkezők.

Mintha időgépbe lépnénk

A fővárosban élők többsége valószínűleg még sosem járt a Csepel Művek területén, hiszen egy külvárosi ipartelepben elsőre semmi vonzót nem talál. Pedig már a túrán résztvevők találkozási helyként megjelölt főbejárat is impozáns, a kapun lévő hatalmas vörös felirat még önkényuralmi jelképek nélkül is az előző rendszert idézi, az egykori ipari tevékenységre azonban már csak rohadó gyárcsarnokok, és a helyben lévő munkásszállások emlékeztetnek.

csepel bunkerKlikkeljen a többi fotóért!

A bunker felé sétálva megtudjuk, hogy bár a legtöbb embernek a Csepel márkájú kerékpárok ugranak be a helyszín nevéről, itt az első világháború alatt óriási hadiüzem működött.

csepel bunkerKattintson a többi képért!

Ekkor még nem létezett olyan repülőgép, amely komoly pusztításra alkalmas bombákat tudott volna ledobni, ám a második világháború beköszönte előtt a bombázógépek már komoly fenyegetést jelentettek, ezért az akkor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nevet viselő üzem egy-egy műszakában tevékenykedő tizennyolcezer dolgozójának védelmére - minisztériumi nyomásra - végül 17 darab bombabiztos óvóhelyeket építettek ki.

Megvédett, de sokkoló élmény volt

Somogyi Leventének sikerült interjút készítenie a 83 éves Rezső bácsival, aki tizennégy évesen ipari tanulóként maga is túlélt bombázásokat a 14. számú, azóta már lebontott légókockában - ennek a helyén azóta a telep saját erőműve található. Bár a megmaradt feljegyzések alapján az óvóhelyekre menekült minden dolgozó életét megmentették a kockák több mint 4 méteres vasbeton födémei, Rezső bácsi videón rögzített visszaemlékezései szerint pokoli élmény volt a belsejükben átélni a több órán át tartó bombázást. Rezső bácsi személyes élményei mellett szemtanúk mesélnek az óvóhelyek fizikai felépítéséről is, a nyilatkozó Feri bácsi pl. majd harminc éven át a Csepel Művek polgári védelmi szervezetének az irányító törzsparancsnoka volt.

Ne támaszkodj a falnak, mert fejbe ver!

Erről a bunkertúra látogatói maguk is meggyőződhetnek, a bemutató végén ugyanis hatalmas mélysugárzók bevetésével zajló szimuláció keretében teljes sötétségben - az áramszolgáltatás a valóságban is sokszor megszakadt - ücsörögve meg lehet tapasztalni, milyen érzés az, amikor az épület megremeg egy találattól. Nem véletlen, hogy a legtöbb falon ott a figyelmeztetés: bombázás alatt a falnak támaszkodni tilos!

csepel bunkerKlikkoljon a képre!

Az egyetlen komfortot az óvóhelyen a tőzeggel leszórható vécé jelentette, de szellőzési lehetőség híján még így sem lehetett nagy élmény órákon át várakozni mellette, és nyilván az sem lehetett túl hangulatos, amikor a közelben többen is összecsinálták magukat az ijedségtől.

Renton kalandjai itt még nem érnek véget!

Tovább


Ismerős, de passz!

Felismeri-e fotókról a járókelő lakosság a város legismertebb épületeinek homlokzatát, különösen amikor éppen előtte áll? Ezt az érdekes kísérletet végezték el a videós kollégák roppant szórakoztató végeredménnyel. Videójuk egyúttal az előző posztunkban felvetett gondolat megerősítése is, miszerint érdemes néha fölfelé nézni.

Nyugati pályaudvarA Nyugati pályaudvar a rejtvények között

(Ide klikkeljen, ha a világért sem szeretne lemaradni a budapesti posztokról.)

Tovább


A hetes buszon a csimpánzok kinyírnák egymást

Jó, hogy a nagyvárosokban emberek és nem majmok élnek, mert utóbbiak nem bírnának ki egy Kelenföldtől Zuglóig tartó utazást a hetes buszon. Az viszont nem jó hír nekünk, hogy nap mint nap szűkös helyekre zsúfolódunk össze egy csomó emberrel. Dúll Andrea környezetpszichológussal mindezekről és a nagyvárosi életmód velejáróival beszélgettünk. Kiderül az is, hogy azzal tehetünk jót magunkkal, ha kizökkenünk a rutinból illetve, hogy az emberek mindig költözködnek; hogy Budapestről vidékre vagy Magyarországról külföldre - a motiváció ugyanaz.

dr Dúll AndreaFotók: Hirling Bálint

Sok tanulmány született már arról, hogy a nagy zsúfoltság nincs túl jó hatással az emberre. Léteznek tanulmányok arról is, hogy az olyan nagyvárosi jelenségek, mint a bűnözés, a munkanélküliség vagy a szociális egyenlőtlenségek milyen hatással vannak az emberek közérzetére?
Inkább általános nagyvárosi jelenség ez, nem kifejezetten budapesti. Előfordulhat, hogy pusztán attól nem komfortos az ember reggele, hogy kimegy az utcára, elkezd közlekedni és találkozik mondjuk háromezer emberrel, akik közül legfeljebb kettővel van kapcsolata. Ezért mind a háromezerrel nagyon finomra kell szabályoznia, hogy hogyan védje a teste körüli távolságot. Az egyének úgy érzik, hogy az alapállapotuktól, hangulatuktól függetlenül egy kicsit sértve van a személyes terük – az a bizonyos pszichológiai burok, ami nem tévesztendő össze az aurával. A nagyvárosban ez gyakorlatilag állandóan sérül. Ha erre az alapjelenségre még rárakódnak egyéb társadalmi problémák, az megnehezíti a mindennapokat. Emellett Budapesten nem olyan nagyon régi jelenség, hogy az ember ilyen mértékben lássa a szegénységet.

Tényleg olyan nagy a környezetnek a viselkedésre gyakorolt hatása vagy ez túlértékelt? Pusztán attól rossz kedvem lehet, ha a buszon sok savanyú, merev arcot látok magam körül?
Nincs ez túlértékelve, éppen ellenkezőleg. Visszakanyarodva a személyes térhez: az, hogy ilyen rosszkedvűen közlekednek az emberek, pont azért van, mert nem mindig megfelelő a köztér. Az emberek azért is érezhetik egymást tolakodónak, mert valaki olyan kultúrából jön, ahol általában kisebb személyes teret tartanak, és ettől érezheti úgy, hogy a másik „beleáll az arcába”. Általában nem a nagyvárosnak tulajdonítjuk ezeket, nem a busznak, nem az aluljárónak, hanem egymásnak, mondván, hogy „nem a hely szűk, a másik ember a tolakodó”.

Az is előfordulhat, hogy az időjárással van baj: például az idei, hosszan elhúzódott télnek fiziológiai hatása is volt, nemcsak pszichológiai. Elég jól fel van térképezve, hogy az agyban milyen területet ingerel a napfény, és ezzel összefüggésben miért vagyunk vidámak és interaktívak. Érdekes, hogy ezeknek a környezeti hatásoknak sem vagyunk tudatában, egymásnak viszont igen. Úgy tűnik, evolúciósan úgy vagyunk huzalozva, hogy egymásra odafigyelünk, mert mi vagyunk egymás túlélési garanciái, a fizikai környezetre viszont nem.

De Nagy-Britanniában vagy Írországban még kevesebbet süt a nap, mint nálunk, az emberek mégis előzékenyek egymással az utcán. Ezt mire lehet visszavezetni? Ha elárasztanák Budapestet tízezer – nem legénybúcsún résztvevő - angollal, az javítana valamit a helyzeten?
Az udvariasság csak az érintkezés egyik formája, ugyanakkor az angoloknak is megvannak az eszközeik arra, hogy távolságot tartsanak. Például a beszédtémákkal: közmondásos, hogy az időjárásnál mélyebbre egy angol emberrel nem nagyon lehet menni. Előfordulhat, hogy a felszínen ugyan udvariasabbak az emberek, de a lakásaikba például már nehezebben hívnak be. Mi sem vagyunk sokkal rosszabbak, csak esetleg nyíltabban kommunikáljuk a rossz érzéseinket vagy nehezebben melegszünk fel.

Van bármilyen hosszú távú hatása annak, ha az embert egy olyan város veszi körül, ahol sok a savanyú arc?
Eleinte azt mondták a kutatások, hogy a városoknak sok a baja, rengeteg a deviancia, a betegség, az emberek gonoszak, agresszívek; de ez amiatt volt, hogy a várost a természettel állították szembe. A nyolcvanas évek óta már nincs ez a merev szembeállítás, a kutatások sem mondják, hogy a város egy góc, a természet pedig nagyon jó lenne az ember számára. Tény, hogy a városi természet nagyon sokat javít a város hatásain: a zöld felületek, a parkok rekreálóak és csökkentik a deviáns városi jelenségeket. Azért az tény, hogy a városnak van egy megterhelő szerepe; negatívnak nem címkézném, a legerősebb jelző, amit használnék rá, hogy fárasztó. Minél többen vagyunk, annál több dologtól kell védekeznünk: hogy valaki megszólítson, hogy körülvesz minket ez az állandó zaj és védekeznünk kell az extremitásoktól is; hogy mondjuk két ember félreérthetetlen mozdulatokat tesz a villamoson. És állandóan körülvesz minket ezer ember. Úgyhogy a távolságtartás az egyén számára pszichológiailag hasznos.

Az ember ebben is felülmúlja az állatokat?
Hosszútávon egyetlen állat sem viselné el ezt a zsúfoltságot. Az etológiai kutatások az utóbbi időben azt mutatták, hogy ha mondjuk egy csapat csimpánz a hetes buszon elutazna Kelenföldtől Zuglóig, akkor a többsége nem élné túl, kinyírnák egymást. Ehhez képest mi egészen jók vagyunk.

dr Dúll Andrea

Abban is eltérünk az állatoktól, hogy ha eldöntjük, képesek vagyunk javítani a saját életminőségünkön. Vannak erre bombabiztos apró trükkök?
Nekem nagyon tetszenek mostanában a világban terjedő slow-mozgalmak. Nem kell megtérni, nem egy mindent átható életfilozófia ez – és önellentmondás is a várossal -, de bizonyos dolgok átvehetők tőlük. Például teljesen tudatosan mindenki megteheti reggel, hogy amikor fölébred, elhatározza, hogy ma azt fogja játszani, hogy csak a tetőket nézi a villamosról. A lényeg, hogy egy picit másképp próbálja meg észlelni a várost – nem hiszi el az ember, hogy mekkora csodát képes tenni, ami a rutinból kizökkent. Ha a rutinokkal csak annyiban szakítunk, hogy két szóval többet szólok az újságoshoz, hogy reggel a kávémat nem otthon iszom meg, hanem a sarki kávézóban vagy egy másik útvonalon megyek a munkába.

Mit szól ahhoz a kliséhez, hogy „vidéken az emberek kedvesebbek”?
Szerintem ez abból is fakadhat, hogy vidéken kevesebb az ember, és emiatt nagyobb az igény a személyes ismeretségre. Ugyanakkor sokan szenvednek is attól, hogy a kisebb helyeken mindenki mindenről tud.

Létezik olyan kifejezetten urbánus betegség, amikor a megoldás az, hogy a páciens egyszerűen költözzön el a nagyvárosból?
Nem jellemző, de sokszor maga az egyén is érzi ezt, és ha teheti, cselekszik. Társadalmi szinten észlelhető, hogy mindig van mozgás: Budapestről kifelé vagy Magyarországról – mindig követhető, merre mozognak az emberek. A migrációs jelenség úgy is értelmezhető, hogy az emberek az életük negatívumai elől váltanak környezetet. Úgy érzik, hogy máshol jobbak lennének a mindennapok. Minden migráció mögött ez áll, az már mindegy, hogy háború miatt költözik valaki vagy mert nem keres eleget.

(Ha nem szeretne lemaradni a budapesti posztokról, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


Reblog