A hetes buszon a csimpánzok kinyírnák egymást

Jó, hogy a nagyvárosokban emberek és nem majmok élnek, mert utóbbiak nem bírnának ki egy Kelenföldtől Zuglóig tartó utazást a hetes buszon. Az viszont nem jó hír nekünk, hogy nap mint nap szűkös helyekre zsúfolódunk össze egy csomó emberrel. Dúll Andrea környezetpszichológussal mindezekről és a nagyvárosi életmód velejáróival beszélgettünk. Kiderül az is, hogy azzal tehetünk jót magunkkal, ha kizökkenünk a rutinból illetve, hogy az emberek mindig költözködnek; hogy Budapestről vidékre vagy Magyarországról külföldre - a motiváció ugyanaz.

dr Dúll AndreaFotók: Hirling Bálint

Sok tanulmány született már arról, hogy a nagy zsúfoltság nincs túl jó hatással az emberre. Léteznek tanulmányok arról is, hogy az olyan nagyvárosi jelenségek, mint a bűnözés, a munkanélküliség vagy a szociális egyenlőtlenségek milyen hatással vannak az emberek közérzetére?
Inkább általános nagyvárosi jelenség ez, nem kifejezetten budapesti. Előfordulhat, hogy pusztán attól nem komfortos az ember reggele, hogy kimegy az utcára, elkezd közlekedni és találkozik mondjuk háromezer emberrel, akik közül legfeljebb kettővel van kapcsolata. Ezért mind a háromezerrel nagyon finomra kell szabályoznia, hogy hogyan védje a teste körüli távolságot. Az egyének úgy érzik, hogy az alapállapotuktól, hangulatuktól függetlenül egy kicsit sértve van a személyes terük – az a bizonyos pszichológiai burok, ami nem tévesztendő össze az aurával. A nagyvárosban ez gyakorlatilag állandóan sérül. Ha erre az alapjelenségre még rárakódnak egyéb társadalmi problémák, az megnehezíti a mindennapokat. Emellett Budapesten nem olyan nagyon régi jelenség, hogy az ember ilyen mértékben lássa a szegénységet.

Tényleg olyan nagy a környezetnek a viselkedésre gyakorolt hatása vagy ez túlértékelt? Pusztán attól rossz kedvem lehet, ha a buszon sok savanyú, merev arcot látok magam körül?
Nincs ez túlértékelve, éppen ellenkezőleg. Visszakanyarodva a személyes térhez: az, hogy ilyen rosszkedvűen közlekednek az emberek, pont azért van, mert nem mindig megfelelő a köztér. Az emberek azért is érezhetik egymást tolakodónak, mert valaki olyan kultúrából jön, ahol általában kisebb személyes teret tartanak, és ettől érezheti úgy, hogy a másik „beleáll az arcába”. Általában nem a nagyvárosnak tulajdonítjuk ezeket, nem a busznak, nem az aluljárónak, hanem egymásnak, mondván, hogy „nem a hely szűk, a másik ember a tolakodó”.

Az is előfordulhat, hogy az időjárással van baj: például az idei, hosszan elhúzódott télnek fiziológiai hatása is volt, nemcsak pszichológiai. Elég jól fel van térképezve, hogy az agyban milyen területet ingerel a napfény, és ezzel összefüggésben miért vagyunk vidámak és interaktívak. Érdekes, hogy ezeknek a környezeti hatásoknak sem vagyunk tudatában, egymásnak viszont igen. Úgy tűnik, evolúciósan úgy vagyunk huzalozva, hogy egymásra odafigyelünk, mert mi vagyunk egymás túlélési garanciái, a fizikai környezetre viszont nem.

De Nagy-Britanniában vagy Írországban még kevesebbet süt a nap, mint nálunk, az emberek mégis előzékenyek egymással az utcán. Ezt mire lehet visszavezetni? Ha elárasztanák Budapestet tízezer – nem legénybúcsún résztvevő - angollal, az javítana valamit a helyzeten?
Az udvariasság csak az érintkezés egyik formája, ugyanakkor az angoloknak is megvannak az eszközeik arra, hogy távolságot tartsanak. Például a beszédtémákkal: közmondásos, hogy az időjárásnál mélyebbre egy angol emberrel nem nagyon lehet menni. Előfordulhat, hogy a felszínen ugyan udvariasabbak az emberek, de a lakásaikba például már nehezebben hívnak be. Mi sem vagyunk sokkal rosszabbak, csak esetleg nyíltabban kommunikáljuk a rossz érzéseinket vagy nehezebben melegszünk fel.

Van bármilyen hosszú távú hatása annak, ha az embert egy olyan város veszi körül, ahol sok a savanyú arc?
Eleinte azt mondták a kutatások, hogy a városoknak sok a baja, rengeteg a deviancia, a betegség, az emberek gonoszak, agresszívek; de ez amiatt volt, hogy a várost a természettel állították szembe. A nyolcvanas évek óta már nincs ez a merev szembeállítás, a kutatások sem mondják, hogy a város egy góc, a természet pedig nagyon jó lenne az ember számára. Tény, hogy a városi természet nagyon sokat javít a város hatásain: a zöld felületek, a parkok rekreálóak és csökkentik a deviáns városi jelenségeket. Azért az tény, hogy a városnak van egy megterhelő szerepe; negatívnak nem címkézném, a legerősebb jelző, amit használnék rá, hogy fárasztó. Minél többen vagyunk, annál több dologtól kell védekeznünk: hogy valaki megszólítson, hogy körülvesz minket ez az állandó zaj és védekeznünk kell az extremitásoktól is; hogy mondjuk két ember félreérthetetlen mozdulatokat tesz a villamoson. És állandóan körülvesz minket ezer ember. Úgyhogy a távolságtartás az egyén számára pszichológiailag hasznos.

Az ember ebben is felülmúlja az állatokat?
Hosszútávon egyetlen állat sem viselné el ezt a zsúfoltságot. Az etológiai kutatások az utóbbi időben azt mutatták, hogy ha mondjuk egy csapat csimpánz a hetes buszon elutazna Kelenföldtől Zuglóig, akkor a többsége nem élné túl, kinyírnák egymást. Ehhez képest mi egészen jók vagyunk.

dr Dúll Andrea

Abban is eltérünk az állatoktól, hogy ha eldöntjük, képesek vagyunk javítani a saját életminőségünkön. Vannak erre bombabiztos apró trükkök?
Nekem nagyon tetszenek mostanában a világban terjedő slow-mozgalmak. Nem kell megtérni, nem egy mindent átható életfilozófia ez – és önellentmondás is a várossal -, de bizonyos dolgok átvehetők tőlük. Például teljesen tudatosan mindenki megteheti reggel, hogy amikor fölébred, elhatározza, hogy ma azt fogja játszani, hogy csak a tetőket nézi a villamosról. A lényeg, hogy egy picit másképp próbálja meg észlelni a várost – nem hiszi el az ember, hogy mekkora csodát képes tenni, ami a rutinból kizökkent. Ha a rutinokkal csak annyiban szakítunk, hogy két szóval többet szólok az újságoshoz, hogy reggel a kávémat nem otthon iszom meg, hanem a sarki kávézóban vagy egy másik útvonalon megyek a munkába.

Mit szól ahhoz a kliséhez, hogy „vidéken az emberek kedvesebbek”?
Szerintem ez abból is fakadhat, hogy vidéken kevesebb az ember, és emiatt nagyobb az igény a személyes ismeretségre. Ugyanakkor sokan szenvednek is attól, hogy a kisebb helyeken mindenki mindenről tud.

Létezik olyan kifejezetten urbánus betegség, amikor a megoldás az, hogy a páciens egyszerűen költözzön el a nagyvárosból?
Nem jellemző, de sokszor maga az egyén is érzi ezt, és ha teheti, cselekszik. Társadalmi szinten észlelhető, hogy mindig van mozgás: Budapestről kifelé vagy Magyarországról – mindig követhető, merre mozognak az emberek. A migrációs jelenség úgy is értelmezhető, hogy az emberek az életük negatívumai elől váltanak környezetet. Úgy érzik, hogy máshol jobbak lennének a mindennapok. Minden migráció mögött ez áll, az már mindegy, hogy háború miatt költözik valaki vagy mert nem keres eleget.

(Ha nem szeretne lemaradni a budapesti posztokról, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


A romkocsmák kulisszái mögött - séta panamában

Dzsentrifikáció, csendrendelet, ingatlanüzlet, Hunvald - jelentéssel telnek meg ezek a többnyire újságcikkekben olvasott szavak a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) és a KÉK együttműködésében megvalósult  erzsébetvárosi túrán. Budapest felkapott vígalmi negyedének titkai tárultak fel az út során.

Tudják melyik a város legrövidebb sugárútja? Az ami a Madách-házaknál kezdődik, átmegy az Andrássy Gyula által indított egykori Fővárosi Közmunkatanács (FKT) címerével díszített ív alatt, majd egy utcával később az engedélyezett 37 méternél tíz méterrel magasabb Madách Trade Centerbe fut bele. Talán fél kilométernél sem hosszabb, pedig a századelőn az Andrássy úthoz hasonló méretű és presztízsű projektnek szánták. A 30-as években azonban az FKT már nem volt annyira erős szervezet, mint a 19. század végén, amikor a fővárosnál is több pénz állt a rendelkezésére az útban levő ingatlanok megvásárlására és a tervek kivitelezésére - mondta Olt Gergely szociológus, a túra egyik vezetője.

A Fővárosi Közmunkatanács címere a Madách téren. További képekért kattintson a fotóra!

Annyiban talán szerencse, hogy nem sikerült a felkapott Király utca és a történelmileg lepukkantabb Dob utca közé bezsúfolni még egy sugárutat, hogy így semmi nem vágta ketté a hét épületből és hat udvarból álló Gozsdu-udvart. Az a mondás járta a második világháború előtt, hogy ha egy fiatal pár az egyik végéből elindult a másikba, teljesen felruházkodhatott, a végén pedig még egy jegygyűrűt is vehettek. Ha ma itt nem is járunk, de ismét népszerű helye a kerületnek.

A felújítással az épület eredeti lakói azonban nem minden esetben jártak jól. Azok, akik korán mondtak igent az önkormányzat kivásárlási ajánlatára, gyakran nagyon kevés pénzt kaptak, amiért nem vehettek másik belvárosi lakást. A felújítás így a lakosság kicserélődésével járt, illetve azzal, hogy a szegényebb lakók szinte szabályszerűen rosszul jártak. A kerület modernkori történelmének ismétlődő motívuma ez.

A streetart a bulinegyeddé vált Kazinczy utca egyik lakott házán. További képekért kattinson a fotóra!

A séta alatt új megvilágításba kerülnek a romkocsmák, amik először ideiglenesen bérbe adott, ingatlanfejlesztőre váró házakban ütötték fel a fejüket. Az első generációs kocsmák még az önkormányzattól vették bérbe az épületeiket, később megjelentek azok a romkocsmák is, amelyek az épület későbbi elbontásában reménykedő ingatlanbefektetőtől bérlik a helyüket. És meginog az a gyakran hangoztatott érv is, hogy a szórakozó negyedbe költözők számíthattak a hangoskodó fiatalokra. Az olyan lakóknak, akik 1944-ben a mostani lakásukba születtek, vagy akik egy életet leéltek a belvárosban ez valószínűleg nem számít érvnek.

A kerületben azonban nem csak romkocsmává változtatott, vagy lebontott és lakóparkosított épületeket lehet találni. A Kazinczy utcában található egykori kóser húsüzem helyén ma úgy üzemel szórakozóhely és étterem, hogy a ház külleme nem változott semmit - mondta Lénárd Anna képzőművész, a túra vezetője. Egy darab régi belváros lett, felújítva.

A Király utca majdnem negyedszáz üres kirakata előtt végighaladva a Hunvald-ügyről és az ingatlanpanamákról szól a túra. A Király utca 15. kertjében meg lehet tekinteni a pár évre lebontott, majd műemléknek visszaépített egykori gettófalat. A társasházhoz azonban újabb történet is fűződik, ez a közösség perelte be először az önkormányzatot, mikor 2005-ben el akarták adni a tetőt a fejük felől. Az üzlet meghiúsult, de a ház állapotán látszik, hogy nem az önkormányzat szíve csücske. Érintünk üresen álló, majdnem eladott, és a közelmúltban kiürített épületeket is. Az utca minden portás által őrzött, felújított házára jut egy olyan, aminek az ablakai be vannak deszkázva.

Ráférne a felújítás az önkormányzattal szembeszegülő társasházra. További képekért kattintson a fotóra!

Az erzsébetvárosi ingatlanok ügye nem csak romos régi lakásokról szól. Az új Gödörnek helyet adó Central Passage élettartama a legoptimistább becslések szerint sem haladja meg a huszonöt évet, ám egy egészen új épületről van szó. A kétszintes, majdnem teljesen üres bevásárlóközpontban maroknyi üzlet van, a felette található 271 lakásos háznak pedig - a Gödör Klub üzemeltetője szerint- összesen öt állandó lakója van. A befektetésből lakást vásárlók pedig lassan elkönyvelhetik magukban, hogy az építtető cég átverte őket.

Lényegében üresen áll a Passage Center. További képekért kattintson a fotóra!

A budapesti túráknak nem lehet igazán a végére érni. Romkocsmák már nem csak az Erzsébetvárosban vannak, gyanús ingatlanügyletekre is lehet találni máshol példát. A séta valójában akkor ér véget, amikor az ember már nagyon leülne egy csendes sörre, hogy rendszerezze magában a hallottakat.

Tovább


Még egy hétig lehet örökbe fogadni a várost

A városi gerillaakciók még akkor is üdvösek, ha szervezett formában történnek. Két építész és egy kommunikációs szakember ötlete az 1x1 méter és tied a város! – mozgalom. Lényege, hogy bárki örökbe fogadhat Budapestből egy szimbolikus 1x1 métert (vagy nagyobbat). Céljuk a szemlélet elterjesztése, miszerint a közterületek állapota rajtunk is múlik.

A panellakó nagymamák saját kezűleg felparcellázott mikrokertjén alapuló ötletük sokkal nagyobb tetszésre lelt, mint ahogy azt az ötletgazdák a másfél hónappal ezelőtti induláskor remélték. A tényleges cselekvésig ugyanakkor egyelőre csak alig tíz csapat jutott el. Ezért is pompás hír, hogy április 30-ról május 8-ra halasztották a pályaművek leadási határidejét.

1x1
Az 1x1 csapata, Komlós Krisztina, Dányádi Sára és Gadó Johanna tesztelik a betontotemeket (Fotók: vb)

„Nem érezzük magunkénak a köztereket, mert az az általános hozzáállás, hogy majd valaki alakítja” – ez volt a kiindulási pontja Dányádi Sára és Gadó Johanna építésznek valamint Komlós Krisztina kommunikációs szakembernek. „Legyen a városlakóknak erősebb kapcsolata a közterületekkel, hiszen akkor tudod jól használni, ha hozzád passzol” – fogalmazzák meg másik alapgondolatukat. További céljuk a felelősségvállalás előmozdítása, erre példaként hozzák azt az idős nénit, aki kötelességének érzi, hogy nagy szárazság idején rendszeresen meglocsolja a lakása közelében ácsorgó fát.

A Kerepesi út mellett, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola bejárata és egy tízemeletes panelház közti zöldben találkozunk. Itt áll ugyanis az egyik megvalósult pályamű. Szebb napokat látott betonasztalok- és székek lábait vizsgálják lelkesen, amiket egy hete alakított át totem/robotfejekké az iskola rajztanára és tanítványai. „A legtöbben ezt osztották meg és nagyon sokan lájkolták” – magyarázzák - „amikor először megláttuk, le voltunk hidalva”. A beton-totemeken egy kislány ugrál és a fotó kedvéért ők is ugyanezt teszik. „A legtöbb pályamű vicces, vidám apróság, senki sem akarta megváltani a világot és semmi sem igazán funkcionális” – mondják. Ilyen például egy fehér kertitörpe is, ami a belvárosból hiányzó zöld felületekre hívja fel a figyelmet.

1x1

Az 1x1-es lányok a megvalósításra TE IS Alapítvány pályázatán nyertek támogatást illetve a csapat két építész tagja egy portugál tanulmányúton is részt vehetett. Az alapítvány az önkéntes munka népszerűsítésével foglalkozó projekteket díjazta. A kitétel az volt, hogy üzenetük jusson el legalább kétszáz emberhez, amit bőven túlteljesítettek azzal, hogy már majdnem ezren lájkolják a Facebook-oldalukat. A március 20-i indulás után még tudták követni a megosztásokat, most már nem is próbálkoznak vele.

A nagy lelkesedés ellenére az első határidőig csak nyolc pályázat érkezett - a beérkezett pályaművek száma a nagy érdeklődéshez viszonyítva szerintük kevés -, 3-4 ember jelezte, hogy május elejéig mindenképpen elkészül és még több emberről tudnak, aki a napokban tervezi, hogy megvalósítja az ötletét. Sokan elkezdték spontán támogatni őket, például egy kanadai nonprofit filmes, az I Candy Films, aki két videót is készített róluk (egyik fent, ez a másik). „Olyan szempontból kísérlet is volt ez, hogy kíváncsiak voltunk, hogy mennyien mozdulnak meg” – mondják.

Különös ötletekkel is megkeresték őket: egy ember például azt állította magáról, hogy ő már évekkel ezelőtt örökbe fogadta a városligeti Királydombot, mivel ő tartja rendben; egy másik pályázó 1995 óta a jukka virágzásakor helyezi ki a mini-installációit a Rudas fürdő mellett.

1x1

Sokan kérdezték tőlük, hogy vidékről és külföldről is ér-e pályázni (ér), és egy csomóan duzzasztanák világméretűvé az akciót. Azt pedig szinte mindenki tudni szeretné, hogy mikor lesz a következő forduló. Erre még nem tudják a választ, csak annyi biztos, hogy a jelenlegi május 8-ig tart, a díjátadó és a záróbuli pedig május 12-én az Urbitális Majálison lesz egy városi piknik keretében. A nyertesek jutalma ingyenes belépők különböző kulturális eseményekre, pl. a Trafóba vagy a Bánkitó Fesztiválra.

1x1
Komlós Krisztina, Gadó Johanna és Dányádi Sára egy másik megvalósult projektnél, a Városligetben

(Amennyiben nem szeretne lemaradni posztjainkról, ide érdemes klikkolni)

Tovább


A legókalapos ember és a hittérítők - random fotók a hétvégéről

Vannak, akik egy ilyen szép, madárfüttyös hétvégén is dolgoztak. Random fotók a városból.


virágárus OktogonA virágárus az Oktogonnál (Fotó: Hajdú D. András)
Széll Kálmán tér
A hittérítők a Széll Kálmán téren (Fotó: Hirling Bálint)
Kossuth tér
A legókalapos ember a Kossuth téren (Fotó: Hirling Bálint)

Tovább


A vidékiek szerint a fővárosiak

Alapvető kérdést szerettünk volna tisztázni már a blog indulásának kezdetén: mit gondolnak a vidékiek a budapestiekről? Vajon létezik még Fradi-Újpest ellenségeskedés a vidék és a főváros között? Videóstábunk egyetlen kérdésre kereste a választ a főváros aszfaltjára frissen lépő magyaroknál: mit gondolnak a pestiekről? A válaszok széles skálán mozognak, van aki szerint nyitottak, más szerint nem nyitottak; illetve "érdekes elképzeléseik" vannak a vidékiekről. Nagy tanulságok a videóban.

(A kérdésfelvetést amúgy Vitézy Zsófiának köszönjük, aki a harmadik - Budapesttel foglalkozó - országimázs konferencián beszélt más fontos dolgok mellett erről is.)

Budapesti utcakép (Fotó: Hartl Nagy Tamás)


(Ha a világért sem szalasztana el a jövőben egyetlen hírt sem, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


Vannak színek a metróban!

M3 - The Colors of the Metro címmel készítettek csodás hangulatú videót a hypeandhyper oldal készítői, melyben egyebek mellett megmutatják, hogy a szürkén kívül is vannak színek a hármas metróban. A rengeteg szürke a videó elején csak bevezetés, ami után még szembetűnőbb a bámulatos kontraszt.



még több infó és forrás

Tovább


Tengerpartot Budapestnek!

Eredetileg újságíró és fotóriporter, illetve a Printa nevű concept store-kávézó-szitanyomó műhely egyik alapítója, de lefutotta a félmaratont is. Claudia Martins brazil, de fiával évek óta Budapesten él. Ő nyitja a Budapest külföldi szemmel-sorozatot.

Mióta élsz Budapesten és miért pont itt?
Nyáron lesz kilencedik éve és a szerelem hozott ide, ami nem tartott túl sokáig, de a város iránti szeretetem egészen biztos, hogy hosszabb lesz.

Milyen a környék, ahol élsz és hogy tetszik?
Két helyen töltöm a hétköznapjaimat, az egyik a Printa, itt a Rumbach Sebestyén utcában, a másik a Gellérthegy. Két évig kerestük a megfelelő helyet az üzletnek, kimondottan a 7. kerületben. A lakóhelyemért, a Gellérthegyért teljesen odavagyok, csodálatos a kilátás, plusz egyszerre van nagyon közel a belvároshoz, és rögtön ott van az erdő is, csodás fákkal. Nagyon szeretem mindkét világot; és pont jó, hogy a boltom itt van, ott meg lakom, és nem fordítva. A kettő közti utat igyekszem bringával megtenni.

A 7. kerületet azért szeretem, mert nagyon erős a történelme, és mostanában annyi minden lett itt: éjszakai szórakozóhelyek, alternatív bárok plusz egy csomó művész lakik a környékbeli gyönyörű épületekben.

Mik a kedvenc helyeid a városban?
Természetesen az üzletünk. De nagyon kedvelem például a Gerlóczy Kávéházat, pompás az ebédmenüjük és jó a haluk is, csak nem mindig van időm arra, hogy ott egyek. Sétálni a lakóhelyem közelében lévő kiserdőben szoktam a Gellért-hegyen, télen is. Amikor még új voltam a városban, sokszor buszoztam fel a Normafához és ott futottam. Mostanában inkább a Margitszigetre járok futni.

Mi az, amit leginkább kedvelsz Budapestben és az itt élő emberekben?
Rio de Janeiróval összehasonlítva tetszik, hogy sokkal üresebb, és szeretem ezt a szellősségét. Az emberek ugyanolyanok mindenütt, vannak köztük jobb és rosszabb arcok. Kiváló barátaim vannak itt, az egyik legjobb barátom például magyar.

Mi az, amit a legkevésbé kedvelsz Budapestben és az itt élő emberekben?
Az emberekről könnyebben meg tudom fogalmazni: néhánynak – természetesen nem mindenkinek – nagyon nyomasztó a humora. Például állok itt az üzletben, valaki elmegy az ablak előtt - és talán mert a világra mérges vagy másra -, beint valami kellemetlen dolgot. Ezt még mindig nem szoktam meg, mert abból indulok ki, hogy ha nem ismerek valakit - még ha szörnyű napom is volt -, nem vágom arcon.

Ha a pénz nem lenne kérdés, mit változtatnál meg Budapesten?
Jobban karban lehetne tartani a várost. Van jó néhány gyönyörű történelmi épület, amit nem hagynék lepusztulni, helyrehoznám őket. Ha meg tudnám állítani ezt a folyamatot, az már remek lenne. Elkerülném, hogy további épületek jussanak a 8. kerületi Futó utca és környékének sorsára, vagyis, hogy lebontsanak teljes városrészeket, amiknek a helyére egyformára szabott házakat húznak.

Ha egyetlen kívánságod lenne, mi lenne az, amit az eredeti otthonodból, Rióból átültetnél Budapestre?
A tengert, mert az nagyon hiányzik. Leginkább az úszás az óceánparton – amit azzal igyekszem pótolni, hogy gyakran járok a Rudasba. De ha az óceán nem is helyettesíthető, én már meg lennék elégedve az óceánból áramló friss, sós fuvallattal is.

Fotók: Hirling Bálint [origo]claudia

claudia

claudia

claudia

claudia

claudia

claudiaClaudia saját tervezésű táskája, amit több méter biztonsági övből készítettclaudiaS

claudia

claudia

Tovább


Április az Andrássy úton - random fotók

Andrássy út Fotó: Hajdú D. András

Tovább


Reblog