Egy jó ideje egyre több helyen ízlésesen kivitelezett könyves szekerekre bukkanhatunk forgalmas köztereinken.

Mennyiben más egy, az emberek közé menő, használt könyveket áruló könyvárus, mint egy antikvárium, és miért jó (jobb) ez nekünk még könyvolvasóknak, mint egy boltban keresgélni.

A válasz valószínűleg a lakosság rohanó élettempójára és a technológiai fejlődés mellett a könyvek iránt lankadó érdeklődésére vezethető vissza. 300 forintért könyvet venni megéri, főleg még, ha az időt is rászánjuk, hogy elolvassuk őket. 

A program lényege, hogy olyan emberek is minőségi irodalmat kínáló könyvekhez juthassanak, akik nem tudnak elmenni az antikváriumba, vagy nincs erre lehetőségük. A mozgó könyvárusok polcain árult könyvek sok esetben megegyeznek az antikváriumokban árult könyvekkel, csupán áruk nem lesz több, mint 300 forint, miközben az antikváriumokban magasabb áron lehet megvenni ezeket a könyveket.

A Mozgó Árus kezdeményezés egy állami pályázatból támogatott kezdeményezésből, a Közkincs Egyesületet támogató programjából nőtte ki magát. A Közkincs Egyesület által létrehozott program egyik célja, hogy a 300 Ft/darab áron kínált könyvek ösztönzőleg hatnak a lakosság olvasási szokásaira.

Az eredeti cél az volt, hogy a könyveket munkanélküli pedagógusok, valamint egyetemi, főiskolai hallgatók árusítanák (olvasható az előterjesztésben), és – úgy tűnik – működik a vállalkozás.

Az egyébként pozitív kezdeményezés szomorúsága mindenképp tükröt mutat olvasási kultúránk és oktatási intézményi rendszerünk hanyatlásának, mindemellett pedig lehetőséget teremt azok számára, akik még szeretnének könyvet olvasni, de nem tudnának a jelenlegi antikváriusi és könyvesbolti árak mellett könyvhöz jutni.

Egy mozgó könyvárus reggelente 1000 könyvvel száll ki az adott közterületre, és este 10-ig van nyitva.

A várakozással idejüket töltők pedig, ha lemondanak okostelefonjaik böngészéséről, akkor az értelmiségi pályájukat elhagyó pedagógusok mozgó könyvespultjainál köthetnek ki, és legtöbb esetben nem üres kézzel távozhatnak.  

Jelenleg a mozgó könyvárusok Budapest több pontján működnek: a Bikás parkban, az Allee bevásárlóközpont mögött, a Szabó Ervin könyvtár előtt, a Corvin közben, Hűvösvölgyben, a Bánffy György Emlékparkban, a MOM Kulturális Központban és Kőbányán, a Kőrösi Csoma Sándor sétányon.

Egyáltalán nem érkezik észrevétlenül a holnap kezdődő idei könyvhét. Előszele, mellékzöngéje, a Margófeszt már most szédíti az irodalomkedvelőket. A hagyományos szerepkörükből (szerencsére)  egyre bátrabban kilépő irodalmi fesztiválok, - ahol már nemcsak "egymás szemébe" (se) néző vagy andante felolvasásokat hallgató írók és olvasók találkoznak -  a héten szépen rátelepednek a városra.

A Margofeszt már elstartolt. A hét hátralevő részében sok szokatlan irodalmi találkozásra van lehetőség.

Irodalomtörténeti feelgoodon Bíró-Balogh Tamás és Falvai Mátyás egy fiatal költővel és egy pszichológussal arról beszélget, hogy az alkohol- és a droghasználat milyen szerepet tölt be az alkotáslélektanban.

Két alkalommal is közel kerülhetünk a lengyel irodalomhoz, annak is az egyik legizgalmasabb részéhez, a riportirodalomhoz. A tényirodalom Lengyelország egyik legnépszerűbb és legizgalmasabb irodalmi műfaja. Az esten Bartsch Kata beszélget a Gazeta Wyborcza újságíró-riportereivel. Egy másik alkalommal pedig Lidia Ostałowskával találkozhatunk az Akvarellek című riportkötetének megjelenése kapcsán.

Éjszakai ügyeletet tart Dékány Dávid, Sirokai Mátyás és Hevesi Judit. Hencz Dávid zenéi mellett Dávid a Darwin Motelbe kalauzol, Hevesi Judit a Hálátlanok búcsújával szomorít bennünket, Sirokai Mátyás pedig a káprázatbeliekhez írt verseit mutatja be.

Itt lesz Harcsa Veronika, aki dzsesszre énekli a verseket, Palya Bea, akinek a dalaira három slammer, Horváth Kristóf, Kemény Zsófi és Simon Márton felesel majd.

Karafiáth Orsolya, aki Él című kötetéből a veszteség, a szégyen és a magány kérdéseit körbejáró verseket Góbi Ritával és a Takáts Eszter Beat Banddel tálalja.

Péterfy Gergellyel Winkler Nóra beszélget a Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságát feldolgozó, nagyszerű, Kitömött barbár című regényéről.

Szerzői estekkel érkeznek a legjobbak, Térey János A legkisebb jégkorszak című könyvéből olvas fel, Bodor Ádámmal képzelt és valóságos helyekről beszélget Szegő János, Spiró Györggyel Diavolina regényéről pedig Nyáry Krisztián beszélget.  

Irodalmi tematikájú kisfilmeket mutat be a Dazoo.

És egész héten látható Valuska Gábor "A boldog családok mind hasonlók egymáshoz" című kiállítása, ahol a közismert alkotó családokat, rokoni szálakat összekötő, közös történeteken keresztül mutatja be az irodalmi élet szereplőit.

Az ünnepi könyvhét honlapjáról nemcsak a programok miatt, hanem az oldal avítt és mérhetetlenül unalmas kivitelezése miatt is nehezen "veszem le" a szemem. A szerzői találkozókon kívül számos ígéretes program van, amit érdemes beírni a naptárba. Többek között az Budapest-London-Budapest tengelyt csütörtökön, vagy szombaton a Könyvek éjszakáját.

A Kolorba betelepedő BLB tengelyen az Athenaeum könyvkiadó zenés estjén találkozhatunk Nyáry Krisztiánnal, Karafiáth Orsolyával, élő videoközvetítésen beszélgethetünk Kovács Eszter íróval és Likó Marcell zenésszel. Eszter könyve, a Let’s kifli az Athenaeum „kivándorló” sorozatának első kötete.

Az est fellépői a Words Are Melodies formáció lesznek, akik ismert slammerek, Kemény Zsófi, Csider István Zoltán, Pion István és Laboda Róbert szövegeit használják fel, zenéjükben keveredik a modern dzsessz, a funk, egy kis pop és a spoken word.

Bemutatják Hatala Csenge Hírzárlat című könyvtrailerét. Az írónő tényregénye az 1973-ban zajlott balassagyarmati túszdrámát járja körül a legapróbb részletekig. 

Ezen az estén mutatják be a MAD NEMERE című mobilalkalmazást. A játék Nemere István igen meghökkentő regényére lett kidolgozva, amelyben Nemerére vadászik mindenki, akinek az ellenségei száma végtelen. Az applikációban arra van lehetőségünk, hogy megmentsük az írót.

Szombaton megnyitja kapuit a Szimpla kertben a Kazinczy Élő Könyvtár. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden úgy történik, mint egy hagyományos könyvtárban, csak nem könyveket, hanem embereket lehet kikölcsönözni egy-egy őszinte beszélgetés erejéig. Az élő könyvtár munkáját, a regisztrációt és az olvasók számára a „könyvek” kiválasztását egy 15 fős csapat segíti. Az „élő könyvek”, olyan csoportok képviselői lesznek, akik etnikai, vallási hovatartozásuk, szexuális orientációjuk, egészségügyi állapotuk vagy szociális helyzetük miatt nap mint nap előítéletekkel és diszkriminációval szembesülnek.

Ezen a délutánon arra van lehetőségünk, hogy beszélgethessünk és meghallgathassuk egy-egy hajléktalan-, közmunkás vagy volt drogos történetét és a kirekesztéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Január 17-én az élő könyvtár témája, "Budapest utcái" lesz, ahol közmunkásokról, hajléktalanokról és volt drogosokról lehet majd „könyveket olvasni”.  A külföldi olvasókat önkéntes tolmácsok segítik.

Azok számára pedig, akik hezitálnak, itt van egy történet a sok közül a Homeless of Budapest történetei közül.

Gábor (47)

– Még kezdő vagyok, július óta vagyok kint. Itt laktam a közelben, nemrég még a fiammal jártam ide a térre frizbizni, és néztem a sok embert, ahogy sorba állnak a kajáért. Nem gondoltam volna, hogy nemsokára én is itt leszek a sorban.

– Mi történt?

– Válás. Utána teljesen egyedül maradtam, plusz egyre nehezebb volt munkát találni, mindig késve vagy egyáltalán nem fizettek. Először csak a közös költséggel maradtam el, aztán kórházba kerültem. Amikor a műtét meg a kezelés után kijöttem, már végképp nem találtam melót, viszont elcsúsztam a villanyszámlával is. Lekötötték a villanyt, aztán a villanyórát is leszerelték, a közös költséggel meg már több mint egy évvel el voltam maradva. Végül elárverezték a lakást, és mivel a volt élettársam volt a haszonélvező, és a gyerek is közös, a pénzből megmaradt részt ők kapták meg. Amíg tudtam dolgozni, körülbelül másfél havi fizetésből ki tudtam volna fizetni az egész tartozást, de munkanélküliként még részletfizetési lehetőséget sem kaptam. Rajtam kívül nem egy szakács van az utcán, aki elmúlt negyvenéves, és nem tud elhelyezkedni. Még mesterszakácsok is vannak ugyanígy!

– Ez durva.

– Naponta több helyre el van küldve az önéletrajzom, legtöbbször választ sem kapok. Néha egy próbanap, de még azt se akarják fizetni. Ez rafinált dolog, mert egy héten öt-hat szakácsot behív próbanapra, fizetni nem fizet, de ugyanúgy lefőznek neki, sőt, talán még jobban, mert igyekeznek bizonyítani.

– Hogyan tovább?

– Most talán lesz egy munka, mondjuk közétkeztetés, de nem baj. Egy időben még érdekelt a szakma, akkor eleve úgy is kerestem munkát, hogy amiben még nem dolgoztam: olasz konyha, görög konyha, amikor a halak érdekeltek, akkor például olyan étterembe mentem. Most már mindegy. Megtanultam, hogy napi ezer forintból ki lehet jönni, jó, hát nem kell bagózni, nem kell piálni. Kezd egy kéreg kialakulni rajtam, már nem érdekel, mi lesz. Először például borzasztó érzés volt beállni kajáért, most már nem zavar. Már az sem zavar, ha a fiam meglát. Nem érdekel.

A szépirodalom zamata és ízei! Most már meg is kóstolhatja! Budapesten egyre több olyan kávézó, kocsma található, ahol a fogyasztás mellett lehetőség van arra, hogy „helyben kínált” polcos könyveket, folyóiratokat és napilapokat olvasgassunk. Ilyen helyek a Café ponyvaregény a Kopaszi-gáton és a Bercsényi utcában, a Nagydiófa utcában található Massolit kávézó, vagy Budán a Margitutcakilenc, a Gdansk könyvesbolt és kávézó, de egy kicsit talán ide sorolhatjuk a Kisüzemet is, illetve az egy hete nyílt Könyvbárt, ami azért egy kicsit más, mint a többi.  

A Café Ponyvaregényben a Kopaszi-gáton külön olvasósarok áll a vendégek rendelkezésére.

A sokkal intimebb, számomra a tizenöt évvel ezelőtti krakkói kávézók hangulatát idéző Bercsényi utcai Café ponyvaregényben a polcokról lehet válogatni a megfelelő olvasmányt vagy akár egy társasjátékot az időtöltéshez.

Ahogy egy barátom mondaná, a „hiánypótló Margitutcakilenc”, ahol a szabadtéri közösségi hely mellett magyar kézművesterményeket, -termékeket áruló boltot is találunk. A télen zárt terű büfében különleges szendvicskombinációk mellett szabadpolcos olvasórészlegben olvasgathatunk is a helyi könyvkínálatból. 

A Nagydiófa utcában, a külföldiek körében is igen népszerű Massolit könyvesbolt és kávézóban saját készítésű sütemények mellett lehet válogatni az angol és lengyel nyelvű könyvkínálatból. A tavasztól használatos belső erzsébetvárosi majdnem titkos kertre nyíló terasz talán a belváros egyik legnyugodtabb helye. 

Ugyancsak a lengyel könyvekre specializálódott a Gdansk könyvesbolt és kávézó, ahol a lengyel gasztronómiai finomságok mellett merülhetünk el a kortárs lengyel irodalom remekeiben.
 

És megérkeztünk a belváros új gyöngyszeméhez, a Dob utcai KönyBárhoz. Ha kintről, az ablakon keresztül pillantunk be a helyiségbe, elsőre az a gondolatunk támad, hogy ez valami könyvtárféleség vagy könyvesbolt. A furcsa érzetet az kelti leginkább, hogy a könyvespolcok között megterített asztalok, ételkínálat és bárpult van. Nos, van olyan, aki emlékszik még arra, hogy milyen ételeket esznek Bendegúzék az Indul a bakterházban?  Van sejtésünk arról, hogy milyen lehet az ebenguba vagy a ténsasszony levese "cipőpertlivel"? El tudjuk azt képzelni, hogy milyen ízűek lehetnek, és hogy nézhetnek ki ezek az ételek?  Akár igen, akár nem, a KönyBárban megtudhatjuk.

Az éttermet üzemeltető házaspár, Béky Ildikó és Szalay Gábor egy mérhetetlenül finom panna cotta mellett mesélték el, hogy az étterem születésének a valós oka mindkettőjük részéről a gasztronómia és Ildikó könyvszeretete.

Eme két dolog összegyúrásából született meg az a gondolat, hogy egy olyan éttermet hozzanak létre, ahol egy-egy könyv által ihletett ételek közül lehet válogatni. Így például ezen a héten az Indul a bakterház című regényből átfantáziált ételek, mint például a lókupec kolbászválogatása, a ténsasszony levese "cipőpertlivel”, sűrű burgonya babérlevéllel, gombócok és az ebenguba közül lehet választani.

A minőségi alapanyagokból készült menü mellett természetesen van általános étlap is azoknak, akik mégsem merik bevállalni a sokszor furcsa hangzású ételeket. 

A "polcos helyekről" készült rajzokat Berei Zoltán képzőművész rajzolta.

Összegyűjtöttem 10 Budapestről szóló nagyon szép könyvet, amelyeket bátran lehet ajándékozni (nem csak karácsonykor).
 

A kedvencem (több is van) Klement Judit „Gőzmalmok a Duna partján” című könyve. A szerző egy nagyon szépen illusztrált kötetben idézi fel a gőzmalmok világán keresztül Budapest és a városlakók történeteit. A kapitalizmus hírnökeinek is számító, női és férfineveket, és persze cégneveket is, felsorakoztató gőzmalmok a dualizmus koráig meghatározó látványelemei voltak a budapesti Duna-partnak. Azok a malmok, amelyek nem lettek a háború, majd a rendszerváltás áldozatai, nemcsak mint ipari műemlékek számítanak különlegességnek, hanem revitalizált állapotukban exkluzív loft lakásokként, irodaházakként kiemelkedő építészeti alkotások.  

A „Zsebkönyv a zsidónegyedről – fiataloknak” című könyvben fiatalok szólnak fiatalokhoz. A zsebkönyv a „régi pesti zsidónegyedet” mutatja be újszerű, szépen illusztrált útikönyv formájában. A könyv bemutatja a régi zsidónegyed építészeti emlékeit, az itt élt hírességeket. Külön fejezetben olvashatunk kultúráról, a kevés zöldterületről, iparos műhelyekről, helyi fesztiválokról, kocsma- és gasztronómiai életről és mindenről, ami érdekes lehet egy érdeklődő fiatal számára a pesti zsidónegyedben. Még egy kis szótár is található a kötetben. A könyv nem a történelmi elmélyülésről szól, hanem információt kínál és egy szerethető segítséget a fiatalok számára a városnegyedhez. A pont!budapest elődje már egy korábbi írásban bemutatta a könyvet, így akit érdekel a funky zsidónegyed annak érdemes ide lapoznia.
 

És egy másik könyv a zsidónegyedről. Nem csak fiataloknak. Perczel Anna „Védtelen örökség – Lakóházak a zsidó negyedben” című angol és magyar nyelvű, végtelenül precíz könyve rövid történeti bevezetés utcáról utcára, épületről épületre. A Lábass Endre színes fotóihoz tartozó rövid fülszövegeken keresztül ismerhetjük meg belső-Erzsébetváros házait, lakóit és közös történetüket.
 

A Holnap kiadó gondozásában három budapesti témát feldolgozó könyvet ajánlanék. Kapronczay Károly Gyógyító Budapest című könyvében egy olyan budapesti történelmi sétára hívja az olvasót, amelyben bemutatja a város kórházait, gyógyító helyeit és történeti fejlődésüket egészen a római korig visszamenőleg.

Így betekintést kapunk a középkori kolostorházak és gyógyító rendek, a felvilágosult abszolutizmus, majd a reformkoron és a dualizmus korszakán át az orvosi karok és a kórházrendszer kialakulásába. Mesél a katonai vagy tábori, mentő- és magánkórházakról, szanatóriumokról, a sebészcéhről és híres gyógyító emberekről.A könyv jó ajánló lehet a kórházrendszer újragondolásán munkálkodóknak is! 

A másik "gyógyító", szintén a Holnap Kiadó gondozásában megjelent könyv a Borozó Budapest. A szépen illusztrált könyv apró szépséghibája, hogy a címében kicsit mást sejtet, mint amit a tartalomban kapunk. Legalábbis én azt gondoltam, hogy Budapest legendás borozóiról lesz szó a könyvben. Tehát ha valaki erre kíváncsi, az egy másik könyvet keressen. Szóval Búza Péter könyve Buda és Pest szőlőtermesztéséről szól, akkor, amikor még szőlők koszorúja vette körül Budapestet, egészen a filoxéravész végzetes pusztításáig. Beszél budapesti borkultúráról, a bor hazai és külföldi forgalmazásáról, a pezsgőgyártásról és persze a fröccsről. 

A Mesél a város sorozat harmadik könyvében, Kelecsényi László „Mozizó Budapest”-jében a szerző a fővárosi filmszínházak elmúlt 111 esztendejéről beszél. Olyan művelődéstörténeti esszé, amely a folytonos technikai változásokkal is együtt élő mozgóképkultúra naprakész krónikáját mutatja meg nekünk, a kispiszkosoktól a filmszínházakig, a csőmozitól a soktermes multiplexig, korabeli fényképekkel gazdagon illusztrálva.  
 

A Legát Tibor–Zsigmond Gábor szerzőpárosnak a Libri Kiadó gondozásában megjelent „Közlekedik a székesfőváros” című könyve a hat évvel ezelőtt megjelent Közlekedik a főváros című könyv folytatása. Míg a Közlekedik a főváros Budapest tömegközlekedésének elmúlt hatvan évét mutatta be, a Közlekedik a székesfőváros a budapesti közlekedés meghatározott, 1914–1949 közötti időszakáról szól.

Semmiképp sem tipikus közlekedés- és járműtörténet, nem is társadalomtörténet, ugyanakkor mindenből találunk egy keveset. Rengeteg fotó, karikatúra, plakát, jegyek, bérletek, karszalagok, képeslapok, részvények, bélyegek, újságcikkek, a cég belső rendeletei, igazgatósági üléseinek iratai, levéltárakba került utasítások illusztrálják a könyvet.
 

Ami eddig még nem volt. Tíz Budapesten élő építész írt könyvet Budapestről, Budapest építészetéről. A Terc Kiadó gondozásában megjelent „Építészeti kalauz. Budapest” című könyv 250 budapesti épületet hoz közel hozzánk. A színes, gazdag képi világgal rendelkező könyv 200 az utolsó húsz évben épült kortárs épületet és 50 a szocializmus, a Bauhaus és a szecesszió időszakában épült házat mutat be. 

Nagyon szép ajándék album lehet Somlai Tibor belsőépítész „Fent és lent – Pest-budai lépcsőházak 1835–1945” legújabb kötete. Az első három könyv a XX. századi belsőépítészet különböző irányzatait ismertette.

Az album a legreprezentatívabb budapesti lépcsőházakat és előcsarnokokat válogatja össze, az egyszerű bérházakétól a pompás palotákéig. Bepillantást nyújt a bérházak gyönyörű belső tereinek világába. A kötetet Székely Péter fotóművész gyönyörű fotói és a fényképekhez fűzött elemezések színesítik, megismertetve bennünket csaknem száz budapesti lakóház lépcsőházával.
 

És végül a másik kedvencem a Szubjektív telefonkönyv 1966. "Tényleg az. (...) Ez a könyv egy szubjektív kivonata az akkori telefonkönyvnek. Azokat a mára többnyire megszűnt címszavakat tartalmazza, amely hordoztak valamiféle jellegzetességet a korból, amivel kapcsolatban van személyes élményem, vagy amelyek önmagukban is mulatságosak, de legalábbis furcsák lehetnek egy mai, ifjabb olvasónak. Reklámok, plakátok egészítik ki az anyagot, és néhány mini történet a korból, itt persze +/- 10 évvel kell a kort értelmezni. Csak remélni tudom, hogy az emlékek közt van minél több közös az olvasóval." (a Szerző) 

A könyv az 1966-os budapesti közületi telefonkönyv segítségével idézi fel a  kor emlékeit. Fényképekkel, szövegekkel, plakátok, hirdetések, színhelyek fotóival, a saját emlékein keresztül juttatja eszünkbe – ha emlékszünk rá –, hogy mi is történt akkoriban... Lehet folytatni, bárki hozzáírhatja, beírhatja a könyvbe saját emlékélményeit, szubjektív történeteit.

Budapestről jól tudjuk, hogy semmiképp sem a botanikus kertek fővárosa. Az itteniek köszönőviszonyban sincsenek a londoni a Kew-kertekkel (Királyi Botanikus Kertek) vagy Párizs négy részből álló, a város különböző kerületeiben található botanikus kertjeivel. Budapest e zöldfelületei sem méreteiben, sem kínálatukban nem olyan gazdagok, mint az említett kertek. Ugyanakkor az ilyen meleg, napsütéses őszi napokon kellemes feltöltődést biztosítanak számunkra. Így aztán arra gondoltam, bejárom őket. Jól jártam!

Budapesten négy látogatható botanikus kert van.

A legismertebb az ELTE-hez tartozó Füvészkert, ami a hét minden napján 9–17 óráig október 31-jéig van nyitva. A nyolcadik kerületben, panelházak tövében található kert volt Magyarország első botanikus kertje. A fenntartó Egyetem a Józsefvárosi birtokra a reformkorban helyezte át a székhelyet. A több mint három hektár nagyságú területen szinte riasztó nyugalomban lehet eltölteni az időt akár a Pálmaházban, akár az ázsiai kertben vagy a kert bármely zugában.

A másik legnépszerűbb hely a Gellért-hegy déli lábánál, a Corvinus Egyetem budai campusához tartozó, alsó és felső kertre osztott Budai Arborétum.

Az egykoron szőlőskertek borította hegyoldalba az 1850-es években, Entz József orvos alapított kertésziskolát. Az iskola mai épülete a felső kertben még ma is megtalálható. Az arborétumban csaknem 2000 fás szárú dísznövény, több száz hagymás virág és egyéb évelő dísznövény pompázik. Találunk a kertben hungarikum növényeket, például hazai berkenyeféléket vagy gazdagon virágzó végzetfákat is. Az arborétum szemmel láthatóan népszerű, és nem utolsósorban mindenki számára ingyen használható és látogatható. 

A harmadik, nem városi kert, a szintén a Corvinus-hoz tartozó Soroksári Botanikus kert. A hatvan hektár nagyságú terület, a pannóniai erdőssztyepp növényzet eredeti maradványainak megőrzésével tűnik ki a többi magyarországi botanikus kert közül. Ez azt jelenti, hogy itt a pannóniai erdőssztyeppre jellemző, az eredeti kékperjés száradó lápréttől a homokbucka gyepig és az alföldi gyöngyvirágos tölgyesig minden megtalálható. A belvárostól ugyan távolabb, de tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető, háborítatlan nyugalommal várja a látogatókat a természetvédelmi terület.

A negyedik kert Budapest határában, Budakeszihez tartozó egy hektárnyi budakalásziKemotaxonómiai Botanikus Kert. A kemotaxonómia – mielőtt mindenkit elriasztanék – azt jelenti, hogy a növényeket a kémiai rokonságuk alapján helyezik egymás mellé az ágyásokban. A körülbelül 950 féle birtokló növénykertet előzetes bejelentkezéssel lehet megtekinteni.

Ha maga Marguerite Duras nem is érkezhet már Budapestre, a Francia Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral gondoskodik arról, hogy ne felejtsük el az írónő születésének 100. évfordulóját. 

Marguerite Duras írónő, rendező és forgatókönyvíró 1914-től 1996-ig élt, írói stílusával megrengette a kortárs irodalom alapjait. Regényeiből, forgatókönyveiből készült filmjei, mint a Szerető vagy az Alain Resnais rendezte Szerelmem, Hirosima a filmes élet nagy klasszikusai közé tartoznak. 

Ebből az alkalomból Duras forgat/Duras filmje címmel 2014. október 2-án nyílik fotókiállítás Elizabeth Lennard fotóművész munkáiból a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában. A kiállítás záróeseményét (2014. október 30-án) magával a fotóssal, Elizabeth Lennarddal nézhetjük meg rendhagyó tárlatvezetés formájában.

A New York-i születésű, de Párizsban élő fotóművész, aki az India Song című film forgatását fotózta végig, így fogalmazott: „A nyomokat fotóztam. Az ürességet. […] Duras megváltoztatta és megerősítette a látásmódomat. Megtehetjük, hogy szakadt tapétákat és repedezett házakat fotózunk.”

A fotókiállítás facebook eseményoldala.

A Francia Intézet két film bemutatásával köszönti az írónőt. 2014. október 29-én a harmincas évek Indiájában játszódó, a francia nagykövet özvegye és az alkonzul fájdalmas szerelméről szóló India Song című filmet vetítik.

Az „Un Barrage contre le pacifique” szintén a harmincas évek Indokínájában játszódó, Magyarországon eddig csak néhányszor levetített film. A Sziámi-öbölben, a Csendes-óceán partján két gyermekével élő anya a gyermekek felcseperedésével folyamatos elvágyódással küzd. A film főszereplői: Isabelle Huppert, Gaspard Ulliel és Astrid Berge-Frisbey.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Kapcsolat kutatócsoportja által szervezett „Mindent láttam" című konferencián az írónő életét és munkásságát bemutató előadásokra csábítják az egyetemistákat és Duras szerelmeseit. 

Képek forrása: Francia Intézet 

Kép 1.) Marguerite Duras Cannes 1975©Elizabeth Lennard.jpg
Kép 2.) M Duras à Neauphle ©Elizabeth LENNARD.jpg
Kép 3.) Marguerite Duras Son Nom! ©Elizabeth LENNARD.jpg

Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében Baranyai b. András rajzaival Budapest közlekedési kulisszatitkai tárulnak fel. A könyv első látásra lenyűgözött minket, ezért okvetlen találkozni akartunk a szerzőkkel. Azt kértük tőlük, hogy a városnak egy olyan pontját válasszák, ami meghatározó volt a könyv létrejöttében. A Gellért teret és a fölötte lévő Sziklatemplom melletti kilátóhelyet választották, ahova valóban fel lehet érni 9 perc alatt a térről, ahogy ezt a téren Gévai Csilla ígérte az induláskor. Csak követnünk kellett offroad útvonalát.
Fotók: Pályi ZsófiaGévai Csilla szerző offroad útvonala a Gellért-hegyre, mellett Baranyai b. András grafikus lépked

Felérve a következő érdekességeket tudtuk meg: a könyv egy hirtelen ötlettől vezérelve jött létre, de tulajdonképp nem véletlenül: Csilla nagy híve a szórakoztató tudás átadásának, örömmel fordít le komoly témákat a gyerekek számára is érthető nyelvre. "A közlekedés is komoly" - magyarázza, és "én a BKV-n nőttem fel, van ugyan jogosítványom, de soha nem használom". Közvetlen környezetében volt kinek írnia: kislánya ötéves, kisfia két éves múlt, nővérének fia - akinek a könyvet ajánlotta - pedig három.

Bár Csilla eredetileg grafikus (még korábban: kulturális antropológus) mégsem ő készítette az illusztrációkat, hanem Baranyai b. András, akit azért választott egyetértésben a kiadójával, "mert soha életemben nem szerettem járműveket rajzolni". András jól ismert grafikus, egy sor könyv, könyvborító és miegyéb fűződik a nevéhez. Az Amíg utazunk egyik nagy panorámaképe épp onnan látható, ahova felmásztunk. "Adta magát a könyvbe ez a kilátás, mert itt van egyszerre a híd, a bringások, a villamos" - magyarázza András.

A könyv egyik panorámaképének pontján állunk

Az illusztrációk elkészítésekor sokat látogatta a Közlekedési Múzeumot, például az áramszedők különböző típusainak megismerése végett, másrészt egy régi troli makettjéért. Külön érdekesség, hogy András hatéves fia első szavai között volt az áramszedő kifejezés. "Egy város karakteréhez a járművek éppúgy hozzátartoznak, mint a régi portálok vagy cégtáblák" - fűzi hozzá.

Találkozásunk egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, mik a szerzők kedvencei a városban: Csilla kedvenc városrésze Kelenvölgy, ahol most lakik; bár/klub/pubja a Libella ("itt nőttem fel"). Boldoggá az tenné, ha a Duna fölött libegő ívelne át Budáról Pestre. Kedvenc budapesti járművei a hajók.

András kedvenc helye a Városliget, azon belül is a Közlekedési Múzeum, kedvenc bár/klub/pubjai is ide köthetők: a Vagon és a Pántlika. Amit megváltoztatna, az a Rákóczi út ("egy sebhely a városon"). Kedvenc budapesti járműve a földalatti.

És pár szó a történetről: három kisgyerek - kiegészülve az egzaltált magyar entellektüellt kiválóan megtestesítő, 17 nyelven beszélő Bali bácsival - a Gellért térről indulnak napi kalandjaikra, melyek során különféle járműveket használnak. Azért a Gellért térről, mert a szerző itt töltötte a gyerekkorát egy kellemes bérházban. Egyértelmű volt az is, hogy bekerül a könyvbe a Széll Kálmán (korábban Moszkva) tér, a Deák tér és az is, hogy hogyan jut ki a kis csapat a Kamaraerdőbe.

A három gyerek és Bali bácsi

Ettől a könyvtől biztos sokat javul majd a tömegközlekedés és a BKV imázsa, legalábbis a gyerekeknél. Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében - Baranyai (b) András őrületesen bájos illusztrációival - ugyanis a budapesti közlekedés rejtelmei és közlekedéstörténeti érdekességei tárulnak föl. Egy Gellért téri kissrác az elbeszélő, aki mintha a naplójának írná le azokat a kalandokat, amik az alaszkai fiú, Nanuk látogatása alatt történnek vele, húgával és a 17 nyelven beszélő Bali bácsival (utóbbi a könyv legviccesebb karaktere).

A könyv annyira új, hogy ma jött ki a nyomdából (a Pozsonyi Pagony adja ki), a bemutatója pedig szombaton lesz a Gyermekvasúton (aki elmenne rá, érdeklődje meg, hogy van-e még hely). A jövő héten várhatóan beszélgetünk egyet a szerzőkkel. 

A borító



(Ide klikkoljon, ha a jövőben világért sem akar lemaradni a híreinkről!)