A bulinegyed egy vasárnap is nyitva tartó vásárcsarnokkal gazdagodott.

Több mint egy éve vártak a Klauzál tér környéki, belső-erzsébetvárosi lakók, hogy újra használhassák a felújítás alatt lévő vásárcsarnokot. Úgy tűnik, mindenképp jól jártak: nemcsak egy gondosan, szépen kivitelezett műemléket kaptak vissza, hanem az országban mostanság igen ritka, vasárnap is nyitva tartó bevásárlóközpontot.

Erzsébetváros az új vásárcsarnokával lassan elmondhatja magáról, hogy az egy főre eső vásári helyek számával az élen jár a kerületek között.

Az 1897-ben átadott épület 1987-ig működött hagyományos vásárcsarnokként, majd 1987-től hipermarketté alakították. Az így kialakított rossz elrendezésű terek jobban emlékeztettek egy török bazár hangulatára (ami végső soron nem is rossz), mint egy vásárcsarnokéra.

2014 végén zárták be a csarnokot. A market, a kis üzletek, a még jóval korábban megszüntetett szombati Klauzál téri piac az itt élő lakók számára nagy érvágást jelentett.

A most átadott épületben a hétvégén olyan békebeli boldogsággal sétáltak az emberek, hogy ez egyértelműen igazolta a vásárcsarnok szükségességét.

Az igényesen felújított épületben jól kihasznált, funkcionálisan jól osztott tereket találunk. A szupermarket átköltözött az épület déli oldalára, az északi oldalon pedig különböző standok, pékség, húsbolt, sajtos kapott helyet. A csarnok közepén esztétikusan kialakított fa árusító standok várják  a piaci eladókat.

 A felújított csarnok egyik legnagyobb nyeresége lett, hogy az épület felső szintje is a lakosság használatába került. Ide költözött a lángossütő, a Békési kolbászos, a csarnok órája alá egy kávézó, cukrászda és több egyelőre még ki nem nyílt üzlet.

Funkcióidegen, mégis népszerű lehet az önkormányzat által működtetett ügyfélszolgálati fiók, ahová akár hatósági, akár kerületfejlesztési kérdésekkel is bemehetnek az emberek. A meglepően dizájnos berendezés mellett gyereksarokkal várják az ügyeiket intézni vágyó szülőket.

Ugyanitt a első szinten kaptak helyet a lakosság számára is használható nyilvános WC-k.

A két szintet mozgólépcső köti egymással. A felújítás része volt a csarnoképülettel összekötött lakóház felújítása is, aminek a belső részét üvegtetővel választották el az átmenő forgalom zajától. 

A csarnok úgy tűnik, nem csatlakozik a kutyabarát intézmények sorához, mert az üvegtető alatt két szomorú öleb várakozott bent lévő gazdájára.

Fotók: Szerkesztő

Egy budapesti cég térképen mutatja meg, hogy melyek a város legpoloskásabb területei. 

Nagyjából sejthető, hogy a társasházak és panelövezetek sokkal veszélyeztetettebbek, mint a kertes házi övezetek, de ettől még nem lesz kellemes élmény a szembesülés, hogy benne ülünk a poloskákban. A poloska gyorsan szaporodik, és különösen a sötét, szellőzetlen, túlzsúfolt lakásokat kedveli. Csípése viszketést vagy allergiás reakciókat okozhat. 

A belvárosra vonatkozó adatok szerint a nyolcadik kerület Körúton kívüli része az egyik legfertőzöttebb terület. A pesti belváros többi része valamennyivel finomabb eloszlást mutat, de a VI., VII., és IX. kerületnek is megvan a veszélyeztetett zónája. 

Egy másik térinformatikával foglalkozó vállalkozás tovább finomította a rovarírtó cég térképét, és saját adataikkal - mint a város beépítettségi állapota és a jövedelmi viszonyok mutatóinak összevetésével - teszik láthatóvá Budapest poloskafertőzöttségét. 

A vizsgált adatok alapján a poloskák többnyire a zárt, tömbös beépítést kedvelik. Az albérletezésből származó gondatlanabb ingatlankezelés, a régi, használt bútorok és a szegénység pedig még kedvezőbb életteret nyújt a poloskák megtelepedéséhez. Felmérésük szerint az elpoloskásodás leginkább a lakássűrűségtől és az anyagi helyzettől függ. 

Jelenleg Budapesten a poloskaveszély 86%-ban a lakótelepek és a zárt beépítésű lakóövezetek problémája. 

Lecserélték a Kőleves tűzfalán a még az ellentétpárok programsorozat részeként megfestett Buda vagy Pest? című festményt.

A közel 600 négyzetméteres falfelületen egy subába öltöztetett hatalmas szürke marha falatozik vidáman.

A festmény Far Heat és Trans One művészek alkotása.

Mindketten nemzetközileg elismert alkotók, akik már több budapesti tűzfalat varázsoltak újjá.

Far Heat és társai festették a falra a Baudelaire ihlette Romlás virágait a Kertész utcában.

Trans One-ról pedig itt egy szuper kis Vimeo-videó, mondjuk úgy, hogy a Volt egyszer vadnyugat című film után szabadon.

Épp nagy erőkkel verik le a Dob utcában a vakolatot az egyik épületről – a város egyik legrégebbi tűzfalfestményével együtt.

Még mielőtt bárki megijedne, hogy hova tűnik szemünk elől a Lumen zöldséges Zsuzsija (legalábbis a falra festett változata), Jankovics Barnabás, a Neopaint képviselője elmondta, hogy mivel beázott a fal felülről, és egy része betokosodott, ezért most a teljes vakolatot eltávolítják, és majd márciusban újra megfestik a képet.

Avagy a tűzfalfestmény nem tűnik el, csak megújul.

Bezárt, lelakatolt kapu fogadja a tavaly ősszel még működő Tébolykert rajongóit. Valamikor 2014 nyarán nyílt a műemlékké nyilvánított, Klauzál utca 15. szám alatti házban a Tébolykert nevű romkocsma. Ez a ház is azok közé az épületek közé tartozott, amelyeket az akkori műemléki hatóság az utolsó pillanatban, 2006-ban ideiglenes védelem alá helyezett. Az ideiglenes védelem azt jelentette, hogy építési és bontási engedélyt a házra csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adhatott ki. 2006 óta sok minden változott: a Kulturális Örökségi Hivatalból is Forster Központ lett, a szabályozási és hatósági feladatkörök is más-más helyekre kerültek.

A hosszú évek alatt a csillagos házak közé sorolt épült hűen megőrizte a kiegyezés utáni, kisvárosias beépítés formáit és a kor különleges hangulatát. A finom tagolású, volutás konzolokon nyugvó, erkéllyel díszített homlokzat mögött megmaradt az épületbelső értékes részlete, az öntöttvas korlátú, vörös mészkőből épült főlépcső, valamint a függőfolyosó korlátja.

A védettség után az épület sokáig üresen állt. 2014 nyarán beköltözött a negyed újabb romkocsmája, a Tébolykert, ami aztán hamar szerves része lett a belső-erzsébetvárosi  bulinegyed Klauzál utcai szakaszának. Működése alatt mindenesetre megvédte a műemléképületet a ledózerolástól vagy attól, hogy annyira lepusztuljon, mint a Király utca 40. szám alatti, hányattatott sorsú ház.

Valamikor október környékén még fenn volt a kocsma táblája az épületen. Mára úgy tűnt el a kocsma táblája, mint maga a Tébolykert és legénysége. Ki jön, vagy mi jön helyükbe? Egy újabb kérészéletű kocsma? Foghíjtelek vagy új befektető vagy a régi? Vajon mi lesz veled Klauzál utca 15? 

Több mindenért pufog a belső-erzsébetvárosi lakos. Dühös azért, mert a rengeteg kocsma miatt ordítozó hordák közlekednek éjszaka. Dühös azért mert, az önkormányzat részéről csak politikai kampányígéret volt a mindennapos takarítás, így egy-egy vasárnapi napon bokáig járva lehet járni a hányadékban, a törött üvegek és mindenféle partihulladék között. És dühös azért, mert az egyébként is szűk járdákat még a teraszok is terhelik. Van okuk a panaszra.

Az önkormányzat, a lakosság és a kocsmatulajdonosok régóta keresik a megoldást arra, hogy-hogy lehetne ezt a kényszerű, de virágzó – hasznot és veszteséget egyaránt hozó – állapotot a belső-erzsébetvárosi lakosok számára élhetővé tenni.

Helyi lakosként úgy gondolom, sehogy. Sok minden múlik az önkormányzaton, de nem minden. Nyilvánvalóan nem tudja az önkormányzat megváltoztatni az ideérkező, ordítani vágyó vendégeket. És nyilvánvalóan tudna mindennapos takarítást végeztetni, ahogy ez például Párizsban is működik – ezt itt is meg lehetne tenni.

Április 14-én kedden 17 órakor nyilvános egyeztető fórumot tart az Erzsébetvárosi önkormányzat az önkormányzati köztereken lévő vendéglátó teraszokról, a működésük következtében keletkező környezetterhelési, közbiztonsági, közlekedési (akadálymentesítési), egészségügyi és lakhatási problémákról.

A város olyan részén, ahol a vendéglátóhelyek adják meg egy terület arculatát, elengedhetetlenek a teraszok. Akár zavaróak, akár nem, akár el lehet menni mellettük, akár nem. Akár lehet pihenni a teraszon ülőktől, akár nem. Kevés olyan embert ismerek, aki ha tavasszal ki ülhet egy teraszra, nem oda ül, hanem a belső helyiségbe. Szeretünk teraszon üldögélni, ha az időjárás engedi.

Kérdés az, hogy miként lehet racionális megoldást találni a teraszok által keltett közlekedési problémákra, meri-e és akarja-e azt mondani az önkormányzat, hogy limitált ideig lehet nyitva tartani egy teraszt, stb.

A Belső-Erzsébetváros már most tele van  szerethető teraszokkal. Megmutatunk párat Önöknek. Melyik az Ön kedvenc belvárosi terasza? Küldjek el címünkre (pontbudapest@freemail.hu) a képeket, és megmutatjuk a legjobbakat!  

A József Telefonközpont Józsefváros szívében éktelenkedik. Ez szó szerint így van. Az évek óta üresen álló műemlék épület akár a nyolcadik kerület egyik ékköve is lehetne, de egyelőre kiüresedett fantomépületként terebélyesedik a Horváth Mihály tér oldalában.

A jobb korokat, jelentősebb időket megélt telefonközpontot 1913–1916 között építették, a vasvázas szerkezetű épületek tervezésében kiváló Ray Rezső tervei alapján. Az építkezés az akkori magyarországi viszonyok első nagy állami megrendelései közé tartozott.

A vasvázas szerkezetet szinte művészeti eszközként használó Ray egy palotára, már-már várkastélyra emlékeztető, az épület homlokzatán a modern, romantikus és barokk, neobarokk stílusjegyekre emlékeztető épületet tervezett az akkori Mária Terézia térre. A József-központot 1917-ben nyitották meg 5200 előfizetővel, akiket a Nagymező utcai Teréz-központtól vettek át. A korához és funkciójához képest modern épület tökéletes teret biztosított az akkori központi távbeszélő-állomásnak.

Az épület formája és tömege miatt a központot 1919-ben és 1956-ban erődítményként használták. Az épület mindkét háborút megsínylette, és a rombolások miatt többször is átépítették. Utoljára Magyar Telekom elődje, a T-Com használta, 1999-ig.

A kiüresedés óta az épület keresi gazdáját és funkcióját. 2008-as – az interneten máig fellelhető – információk szerint, az épületből Horváth Mihály Palace-t, hotelt terveztek építeni, de mára már ez az információ elévült. 2015 februárjáig még látható volt az „eladó” tábla az épületen, de a hónap végére ez is eltűnt. Az önkormányzat azt a szóbeli információt adta (a levelemre nem kaptam választ), hogy mivel nem önkormányzati tulajdon, a kerületben lévő, jelentős műemlék épületről nem tudnak többet. Nem tudják, ki a tulajdonos, és azt sem, hogy milyen hasznosítási tervek születhetnek az épületre.

Nem megerősített információk és egy magát megnevezni nem kívánó informátor szerint a tulajdoni lapról annyit sikerült kideríteni, hogy az épület a Zenobia Hungary Kft. tulajdonába került. Az albertirsai székhelyű kft.-t a bisnode.hu információi szerint 2015. február 2-án alapították egyiptomi magánszemélyek 300 millió forint törzstőkével. Mivel a kft.-nek se honlapja, se telefonszáma vagy más elérhetősége, ezt az információt ők maguk sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták, és az épület fejlesztésére vonatkozólag sem tudhattunk meg többet.  

Az épülettel egyébként maga a Józsefvárosi Önkormányzat sem büszkélkedik, nem lehet róla olvasni a „Józsefváros újjáépül” programban sem, de még ennél is jobban meglep, hogy az önkormányzati honlapon Józsefváros múltját feldolgozó részben sem írnak róla.

Ötmillió forintból újítják fel a volt Polgári Serfőzde társasház homlokzati mozaikfrízét.  A Vidor Emil tervezte házban (kb. 1906)  Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. 1934-ben állította fel a központi sörlerakatát. A házat Sörös palotának és a Szódás-háznak is hívták, mert hátsó bejáratán szódáskocsik és lovak jártak  ki-be.

A ház homlokzatát díszítő, a „sörkészítés és sörivás dicséretét hirdető” mozaikfrízt Dudits Andor tervei alapján Róth Miksa készítette 1906-ban. A 60 négyzetméteres mozaikkép sörgyári lovakat ábrázol. Dudits a serfőzde által kiírt pályázatra készítette tervét, ahol az volt a megkötés, hogy az alkotás tükrözze a sörfőzde által előállított három sörfajtának, a király-, polgár- és barátsörnek a dicséretét.

"Hatásosan válnak el a világos alakok az aranyalapról, a fríz természetének megfelelő menetben tódulnak a középpont felé, a vadászatról hazatérő király és fényes kísérete itt, a föld termékeit hozó munkáscsapat amott. A középső mezőben Gambrinus királyt látjuk sörösszekerén, mint valami diadalkocsin. Bőségesen árad az aranyszínű ital a hordókból, ki-ki kedve szerint meríthet belőle, és még a szekér elé fogott lovak is megittasodva, csörömpölve egymásra dűlnek. Ötletes humor és mély művészi komolyság, a tömegek ritmikus mozgása és a színek erős dekoratív hatású összetétele pompás és kifejező díszt eredményeznek" - írja a Művészet című folyóirat 1911/10. számában.

A ház ismert lakója volt Kiss József költő, a Hét főszerkesztője, aki 1843-tól 1921-ig, haláláig élt a ház harmadik emeletén. Kosztolányi így írt a költőről és lakásáról: "A selyem-perzsáktól derengő szobában, párnáktól körültámasztva trónolt a rengeteg ágyon" (Nyugat, 1922). Egy darabig itt működött a Rózsahegyi  színitanoda is.

Tagadhatatlanul megérkezett a tavasz a belvárosba is. Aki nem hiszi, nézze meg az alábbi képeket.

A Városháza téren elkezdődött a húsvéti kirakodóvásár. Erre az ünnepre a Hello Wood csapata újabb, valószínűleg nagy népszerűségnek örvendő alkotással jelent meg. Két óriási fatojást állítottak fel a téren. A tojásokat majd diákok díszítik fel környezetbarát anyagokkal.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően több ezer árvácskát árusítanak ki a hétvégén, a virágokból befolyt összeget pedig kárpátaljai rászorulóknak juttatják el.

A túlzsúfolt kocsmanegyed, a „jól öltöztetett” ötödik kerület, a csendesebb, de mégsem csendes Ráday utca és a Krúdy Gyula tér mellett egyre izgalmasabb kávézók, kocsmák és vendéglátóegységek jelennek meg a külső nyolcadik kerületben.

A kerület Erzsébetváros felőli részén, a „kétes hangulatú” Népszínház utcában nyílt a Részeg szabó, a Drunken tailor. A bulihelyként nagyszerűen funkcionáló pincéjével már szerethető. Akár van buli, akár nincs. Otthonos, eldőlős és kényelmes hely. Ha nincs esemény, akkor viszont van napi menü és kedves emberek és szerdánként táncház.

Külső-Józsefváros új kulthelye az Auróra, a negyed legsokszínűbb színfoltja. Az egykori sirályosok úgy vonzzák be a helyi és nem helyi fiatalokat mindenféle okos programra, hogy minden önkormányzati kulturális és művelődési ház (na jó, nem mind) study tourra mehetne hozzájuk. Számos, társadalmi és szociális kérdéseket feszegető program, gyerekfoglalkoztatók, ruhabörzék, heti menü és persze esti partik. Például van jazzaj, ahol a szabad improvizáció sokféle finomságáról hallhatunk, 27-én pedig beszélgetés lesz a roma testábrázolás politikájáról a Gallery8 képeinek kiállítása kapcsán.

A külső nyolckerben talán az első kedvelt, és különösen a környék kocsmáitól elütő hangulatú hely egyike volt a Rákóczi tér sarkán, a Vásár utcában található Csiga café.  A nemrég megújult, gyerekbarát kávézó ínyenc ételekkel, kávékülönlegességekkel, mindenféle „kocsmaízzel” és időnként megjelenő növénycserével várja az erre járókat.

A Tavaszmező utca elején, a Horváth Mihály tér nem felújított részén, a templom mögött húzódik meg csendesen a Zsiga bár. A gyerekem azt mondta róla, hogy ez egy szoba. És tényleg: a nippekkel, éjjeli lámpával, nyomtatott tapétával díszített bár mindenképp hozza az „ahol még fotelből gulyáslevest is lehet enni” szobahangulatú életérzést. Még az illemhelye is kreatív. Az épp jóleső napsütésben, forgalommentes övezetben már kint lehet kávézni.

A Tavaszmező utca másik végén, a Mátyás tér és a Pléh Krisztus közelében van a külső nyolcker szerintem legjobb kávézója, a MűTeReM Kávézó & Kávépörkölő Műhely. A színes, galériázott hely kétségkívül legvonzóbb elemei a fatüzelésű kandallója és a forgalommentes kiülős övezete. Jó árak, tényleg jók. Helyben pörkölt kávé, kiállítás és ökotudatosság. 3+1.

A Grund a felújított Corvin negyed derekán olyan szépen nőtte ki magát, hogy megalapítása óta ez a környék legkultikusabb szórakozóhelye. Úgy szórja a programokat itt a nyolcker külső kerületének déli oldalán, mint az Auróra teszi ezt az északi oldalon. Funkcionál oktatási központként, szervezi a grundkert nevű közösségi kertet. Játszótere van, és esti partik színhelye.