A lengyelek Budapestre hozzák nekünk, amit szeretnek, és amit mi is garantáltan szeretni fogunk.

Valamennyire ismerve a lengyel kultúrát, elmondhatom, lassan minden elérhető Budapesten, amit Lengyelországból szuvenírként hoznánk. Ehetünk pierogit, zureket, vásárolhatunk Ptasze Młeczkot,  ihatunk kézműves Portert és Zubrowkát, megvehetjük a lengyel írók könyveit lengyelül és magyarul, népszerű lengyel játékokat és kozmetikumokat, és a Lengyel Intézetnek köszönhetően nagykanállal habzsolhatjuk a lengyel kultúrát. Sőt a plázákban a Tatuum és a Reserved boltokban lengyel divatárú kapható. 

Nyilván nem mindent, mert például babeczkát még nem találtam Budapesten.

Ferencvárosba, a Tűzoltó utcába tette a székhelyét a Pierogi büfé, ahol, mint neve is elárulja, lengyel pierogit lehet fogyasztani.

A pierogi különböző töltelékkel készített tészta, amelynek sós változatát olajban dinsztelt hagymában is megforgatják. A kedvencem, a pierogi ruszkije túrós-krumplis töltelékkel készül, de húsos, gombás, káposztás változata is megtalálható az étterem kínálatában. Az édesszájúak pedig válogathatnak a bogyósgyümölcs-lekvárral töltött vagy az almás-fahéjas pierogik közül. Az étterem új meglepetése, hogy mexikói töltelékes pierogikat és a magyar konyha szájíze szerinti menüt is kínál.

Nem messze a Tűzoltó utcától, a Liliom utcában nyílt meg nem is olyan régen a Lengyel drogéria. A boltban elsősorban természetes, hagyományos alapanyagokból készült lengyel kozmetikumokat árulnak és népszerűsítenek, olyanokat, mint a  Korna, a Mincer Pharma, a Pharma Elf, a Delia, az Eveline és a Bielenda. 

Kapható a Magyarországon szinte ismeretlen, természetes alapanyagokból készülő Stara Mydlarnia lengyel prémium kozmetikum, mint például glicerin alapú kézi gyártású gyógynövényes hagyományos szappanok, szappangolyók, tengeri sóból és gyümölcsökből, virágokból készült illatos fürdősók, tusfürdők, cukor- és sóalapú testradírok, testvajak, masszázsolajak és fürdőtejek.

Budán, a Bartók Béla úton bújik meg a lengyel kultúráért, lengyelségért rajongók már-már kultikus kedvence, a Gdansk könyvesbolt és büfé. A kicsi, de hangulatos hely kínálatában jól megférnek egymás mellett a lengyel konyha legfinomabb levesei és salátái és a lengyel írók könyvei.

Az édesszájúak sem maradnak parlagon a helyen. Majdnem a legtöbb kedvenc édesség kapható a boltban a Ptaszie Młeczkotól a Wedel csokoládéig. A Gdanskban a pulton sorakoznak a minőségi, krakkói Kredens termékek, és nemrég az új, népszerű termékek, a lengyel kézműves sörök is bővítik a kínálatot. Az igazi, lengyel kávéházi hangulatot árasztó helyen arra is van lehetőségünk, hogy személyesen, kulturális eseményeken keresztül találkozhassunk lengyel írókkal, költőkkel, fordítókkal. 

A Lengyel Kulturális Intézetről és a hozzá tartozó Latarka galériáról elmondható, hogy tökéletes népszerűsítője a lengyel kultúrának, nagy figyelmet fordítva a kortárs lengyel kultúrára is. Úgy lehet az intézetben megidézni Witkiewiczet és Tadeusz Kantort, mint amennyire találkozni a lengyel kortárs művészet legismertebb alkotóival a Latarka galériában.

A januári punnyadás után úgy látszik, kezdenek éledezni a külföldi kulturális intézetek. Bár van olyan közülük, amelyekről szinte azt sem lehet tudni, hogy vannak Budapesten. Egyelőre most azokról essen inkább szó, akik nagyon is itt vannak, és lehetőségeikhez mérten megtesznek mindent, hogy a nyelvi oktatáson kívül megismertessék az anyaország kulturális csemegéit velünk.

Akárhogy is nézem, a saját kultúrájuk népszerűsítésében a francia, a lengyel a koreai és japán kulturális intézetek állnak az élen. Ez nemcsak a programkínálatukban, hanem a honlapuk arculatán is jól látszik (de ez egy másik téma).

A Francia Intézet Ilyen a szerelem vetítéssorozatában nemrég bemutatott filmek és olyan francia alkotások közül válogathatunk, amelyeket a magyar közönség még sosem láthatott. A filmek között van Godard nagy klasszikusa, a világ egyik legszebb filmje, a Megvetés is, Xavier Dolan filmje (nagy  kedvencem), a Laurence Anyways, ami egy férfi nővé válását és saját jegyesével való új életét vizsgálja. Szerelmi szenvedély egy transznemű szemszögéből.

A 2013-as cannes-i Aranypálma-nyertes Adèle élete című filmet már láthatta a magyar közönség. Akinek nem sikerült megnézni, most megteheti. Abdellatif Kechiche felkavaró fejlődésregénye, egy szenvedélyes szerelem történetét meséli el. A Küzdelem órái című filmben Jacques Doillon a szerelmi kapcsolatok és a legfizikaibb megfogalmazásuk felé tereli nézői figyelmét. Mindezeken túl a vetítéssorozatban még láthatjuk Mia Hansen-Løve Viszlát, első szerelem és Philippe Garrel Féltékenység című filmjét.
A vetítéssorozattal azonos - Ilyen a szerelem - címmel 2015. február 5-én nyílik Bruno Bourel kiállítása, akivel már a pont!budapest elődje készített egy érdekes interjút. Bourel azért is érdekes a pont!budapest számára, mert fotóinak fő témája Budapest, a város, ahol immáron húsz éve él. Eszközei - a hagyományos fényképezőgép és a fekete-fehér film - az időn túliság eszközei. Minimalista technikával dolgozik, hogy az érzelem kifejeződése dominálhasson. 

A művész e sorozatában továbbfejleszti a megkezdett irányokat, és azokat továbbgondolva  képeinek új témája a szerelem lesz. A két évtized során készült fekete-fehér fényképek következő könyvének alaptematikáját képezik. Előző albuma, a Parti Nagy Lajos szövegeivel megjelentetett " Fényrajzok Budapest",  már a  4. kiadásánál tart.

A Lengyel Intézet galériájában (egyik kedvenc galériám) a LATARKA-ban január végén nyílt a „Point of meeting: EAST” című kiállítás. A Young British Artists gyűjtőnév alatt kiállító művészek kemény magja a nyolcvanas években együtt járt a Goldsmith Egyetemre. 1988-ban kezdték meg működésüket egy használaton kívüli épületben, London délkeleti részén. Hírnevüket olyan témák, mint a szex, drog, erőszak, zene, celebek és ufók középpontba állításával vívták ki maguknak. A művészeti csoport LATARKA-ban kiállító 8 tagját mind a használt médiumok, mind a bemutatott témák tekintetében a „keletiség” is összeköti. A kiállításon talán arra is választ kapunk, hogy a jelenlegi young british artists művészi csoport mennyire lehet a régi új nemzedéke.

A Koreai Kulturális Intézet azok közé az intézetek közé tartozik, ahol, ha megnézem az eseménynaptárat, már most azt látom, hogy az események többsége betelt. Amiben nagyon jó az intézet, hogy nagyon érdekes tanfolyamokat, szemináriumokat szervez.

A gayageum intenzív kurzus a tradicionális koreai zene szerelmesei számára, a koreai főzőtanfolyam, a kalligráfia-tanfolyam, foltvarrótanfolyam és a teaszertartás is mind telt házzal működnek. Szerveznek filmklubokat és kiállításokat is. Február 5-én SON Jeemi és Kovács Péter táncművészek közös produkcióját, A művészet koreai és magyar arca - Kortárs táncelőadást nézhetik meg. Az előadásban a két ország táncmozdulatainak harmóniája elevenedik meg a színpadon.

A másik, kelet-ázsiai irányzatot képviselő kulturális intézet, a Japán Foundation szintén nagyon tartalmas és színes kínálattal várja a japán kultúra kedvelőit. A pont!budapest szempontjából itt is figyelemre méltó kiállítás nyílik február 5-én Juko Szakuraj japán képzőművésznő budapesti témájú munkáiból.

A művész 2014-ben egy hónapos rezidensprogramon vett részt Budapesten. A Budapesthez kapcsolódó munkái azokhoz a tapasztalatokhoz kötődnek, amelyeket 28 nap alatt szerzett budapesti tartózkodása alatt. A kiállítások mellett lehetőség van az Alapítvány vándorkiállítási anyagának kölcsönzésére és számtalan pályázat elnyerésére, amelyek a japán kultúra népszerűsítésére és megismerésére nyújtanak lehetőséget.

És végül egy kicsi intézet fontos programjára hívnám fel a figyelmet. 2015-ben ünnepli 80. születésnapját Arvo Pärt, a világhírű észt zeneszerző. Arvo Pärt műveit lemezein, koncerteken és filmeken is lehet hallgatni.

Olyan rendezőket ihletett meg, mint Jean-Luc Godard, Tom Twyker vagy Paolo Sorrentino. Arvo Pärt munkásságának „tisztelegve”az Észt Intézet olyan játék- és dokumentumfilmeket mutat be, amelyekben a művész zenéi hallhatók, és két róla szóló portréfilmet is, többek között az És lőn este, és lőn reggel című filmet. A portréfilm családja körében, a természetben és dolgozószobájában, munka közben mutatja be az akkor még németországi emigrációban élő észt zeneszerzőt.