Van Budapesten, pontosabban Óbudán egy múzeum, ami kiállítása mellett tematikus programjain a divatra is koncentrál: ez az Óbudai Múzeum filiáléjaként működő Goldberger Textilipari Gyűjtemény. A múzeum egy éve megnyitott új állandó kiállításának fő témája a Goldberger család és gyár története. A Goldberger névhez olyan fogalmak kötődnek, mint textilgyár, innováció, divat, világhír, kékfestőműhely, és még sorolhatnám. A Goldberger-örökséghez is kapcsolódó programokkal várja a múzeum az érdeklődőket az adventi időszakban is.
A 2013 szeptemberében átadott új kiállításról bátran állítható, hogy Magyarország egyik legszebben felújított ipari műemlékének egyik legmodernebb múzeumi technikákat alkalmazó kiállítása. 
Ez pontosan az a hely, ami leszámol az unalmas, porosodó kiállítótér fogalmával. Itt egy gondosan, egységes belsőépítészeti koncepcióval megtervezett és kivitelezett, minőségi anyagok felhasználásával kialakított kiállító- és fogadó terekről, tematikusan jól és precízen összeállított, a mai kor különböző felfogásait bátran alkalmazó kiállításról beszélhetünk.
A gyár fejlődésének bemutatása mellett számos interaktív elem teszi megérthetővé pl. a textilnyomás különböző fejlődési fázisait, de akár 1920-as modelleket is felöltöztethetünk egy számítógépes program segítségével. Külön vetítőben látható például az a Goldberger variációk c. film, melyben a rendező a gyárat alapító család még élő leszármazottjával, Goldberger Friderikával járja be az egykori gyár területét, felidézve a régi emlékeket és rögzítve a pusztulást.
A Goldberger gyár törzsépületébe, a család egykori barokk lakóházába 1992-ben költözött be a Textilmúzeum és hét évvel később nyitotta meg állandó kiállítását. Az alapítványi fenntartású múzeum azonban időközben anyagilag ellehetetlenült, így került az épület és a gyűjtemény a III. kerület helytörténetét bemutató Óbudai Múzeumhoz, amely 110 millió forintos önkormányzati és pályázati támogatásból felújította az épületet illetve abban egy teljesen új alapokra helyezett kiállítást rendezett be. Törekvésüket siker koronázta, hiszen idén tavasszal elnyerték az Év Múzeuma címet is, mely hosszú évek munkájának eredményei mellett az új projektet is igazolta.
A Goldberger gyár alapjait a Lajos utcában (136-138.) Goldberg Ferenc 1784-ben egy kékfestő üzem létrehozásával alapozta meg. Az egykor néhány fős manufaktúraként induló üzemet, a család egymást követő generációi modernizálták és termékeikkel világhírű vállalattá fejlesztették. 1810-től a gyár irányítását Ferenc fiának, Sámuelnek adta tovább. Az 1848–49-es szabadságharc honvédjeit és az első világháború idején a hadsereget is ők látták el egyenruhákkal. A család a gyárral elért sikerekért 1867-ben nemesi címet is kapott, ekkor változott meg a nevük Buday-Goldbergerre. Goldberger Bertold idején, a XIX. század végén továbbfejlesztették a többszínnyomás technikáját, ez a gyár korszerűsítésének egyik legfontosabb időszaka. Bertold fia Goldberger Leó, apja kérésére kapcsolódott be a vállalat működtetésébe, majd lett apja halála után a cég igazgatója.
Leó vezette be többek között a selyemhez hasonló, fényes puha műselyem anyagot a Parisettet, a filmnyomást és a szintetikus indigó színezéket. A hatalmas exporttevékenységet folytató, vállalkozó szellemű, nemzetközileg is elismert gyár az 1920-30-as években élte fénykorát.
A háború után a vállalat elveszítette exportpiacát és korlátozták működési területét is. 1948-ban Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt. néven államosították, majd 1949-ben más textilgyárak beolvasztásával nemzeti vállalattá alakították. Az átszervezések során a kelenföldi és óbudai gyárakat önállósították, majd 1963-ban a textilipar egy újabb átalakulási fázisában az óbudai központban létrehozták a „Panyova”-t, a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalatot, ami már nem tudta a könnyűipar és a piacgazdaság változásaival tartani a versenyt. Így 1997-re a vállalatot felszámolták, ezzel a több mint 200 éves cég megszűnt.
Goldberger Leót felsőházi tagsága sem tudta megmenteni a koncentrációs tábortól, 1945-ben a mauthauseni tábor felszabadításakor vesztette életét. Lánya, Goldberger Friderika, 1989-ben hazajött megnézni a gyárat, amikor fel is ajánlották neki, hogy befektethetne az akkor már igencsak halódó Budaprint Goldberger Textilművekbe, amit elutasított, de felajánlotta, hogy megpróbál befektetőket keresni.
Friderika asszonynak a Magyar Állam kárpótlásként mindössze 5000 dollárt adott és még azt sem engedték, hogy egy emléktáblát helyezhessen el a Vörösmarty tér 4. sz., az édesapja által építtetett bérház (a család egykori otthona) falán.
Az egyébként textilipari tanácsadó céget vezető 91 éves Friderikából unokája, a félig magyar, félig francia fotós, Sacha Goldberger szuperhőst és médiasztárt csinált.
A Super Mamikaként elhíresült Friderika időskori depresszióban szenvedett, ezért unokája kitalálta, hogy beöltözteti bizarr jelmezekbe és szupermenhez hasonló helyzetekben lefotózza. A projekt akkora sikerrel járt, hogy az erre létrehozott MySpace oldal majdnem 2100 követőt vonzott be.
Budapesten több, egykori Goldberger épület még ma is áll. Az egyik a már említett egykori gyár épülete Óbudán, a Lajos u. 136-138. sz. alatt. A másik a Vörösmarty tér 4. szám alatti egykori Goldberger-iroda- és divatház (mai Medimpex Palota), amelynek a földszintjén a Parisette kávéház és klubja működött.
Itt mutatták be divatbemutatókon legelőször a legújabb fehérnemű, ruha- és blúz-kollekciókat, 1929-től pedig Miss Parisette szépségkirálynőt is választottak.
A harmadik Goldberger ház az Arany János utcában áll, ma a Közép-Európai Egyetem Archívumának épülete.
Ezt az eredetileg valamikor az 1830-as években épített kétszintes házat, 1910-11-ben építették át Goldberger Sámuel és Fiai Rt. részére korszerű irodaházzá.
Itt alakították ki a textilgyár központi irodáit, rajztermét és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit.
A Golderberger textíliák
Az 1920-as években Goldberger Leó kizárólagos jogot vásárolt a német Bemberg elnevezésű műselyemcérna magyarországi felhasználására. Az évekig tartó kísérletezés során 1929-ben piacra dobták az ebből készült Parisette fantázianevű textilt, ami hatalmas siker lett. A régi durva, merev műselymek helyett puhán omló, nemes fényű, rugalmas, jól mosható anyagra a legszebb párizsi mintákat nyomták, mindig a vevők igényeihez alkalmazkodva.
Emellett olcsó volt, így nem véletlenül mondták róla, hogy: „A parisette a szegény nő luxusa, a gazdag nő öröme. A demokrácia diadala a divatban!”
A magyar textilipar történetében egyedülálló a Parisette és nyomában a további Bemberg műselyem anyagok sikere. Az ezeket népszerűsítő plakátokon a kor ünnepelt színésznői (Dajka Margit, Turay Ida) reklámozták a különféle Bemberg-kreációkat vagy éppen harisnyákat, de ilyen anyagok népesítették be a báltermeket, a színpadokat és a kirakatokat is!
Az 1930-as Operaházban megrendezett Seherezádé című előadásban például nemcsak díszletek, hanem a jelmezek is Goldberger-Bembergből készültek.
A ruhaanyagok világhírneve Európán kívül Amerikáig, Kanadáig, Egyiptomig is elért, amit a párizsi (1937) és a new yorki (1939) világkiállítás sikerei is bizonyítottak. 
Az adventi időszakban a múzeum a Goldberger család textilipari örökségéhez kapcsolódó programokkal várja látogatókat. Lesz sminkbemutató és előadás a 2014-es téli és ünnepi trendekről, tárgyalkotó műhely a retextil jegyében, Hogyan működik a gép? Tematikus tárlatvezetés, kékfestésről gyerekeknek és Kontextus - Imprimé! Divat a két világháború között címmel előadás az 1920-as, 30-as években divatos ragyogó színű, mintás selyem- és műselyem anyagokról.
A programról bővebben leírást a múzeum honlapján lehet olvasni.
Fotók forrásai:
A kiállításról bővebben az 