Miközben nagy tömegek hömpölyögnek a város különböző pontjain felállított karácsonyi vásárokban, Budapest legfelkapottabb kerületében a bulinegyedben sikerült kivitelezni az év legsikertelenebb és a legnagyobb lakossági ellenérzéseket kiváltó karácsonyi vásárát.

Az Erzsébetvárosi önkormányzat pedig láthatólag jó előre gondolkodott, mert még a karácsonyi vásári szezon előtt, elzárta a helyi lakosok elől, az egyébként is csökkenő számú parkolókat és színes bódékat állítatott fel a Klauzál téri vásárcsarnok elé.

Már ez is okozott némi szemöldökfelhúzást. A vásár értelmetlenségét eleve előrejelezte, hogy a vásárterület mellett található, felújított, impozáns vásárcsarnok is kong az üres eladóterektől.

A szezon kezdetével viszont nem változott semmi a bódékban. Egy-két faházban elkezdtek nem igazán karcsonyi hangulatot idéző termékeket árulni, pl. mormota krémet, és ráncűző csigagélt, fedíszítettek egy fenyőfát is és valamelyik bódéban sütögetni is kezdtek. Az igazi karácsonyi hangulat, viszont úgy kezdett távolodni a tértől, mint maratoni távfutó a rajttól.

Olyannyira, hogy ezüst és aranyvasárnapra a lakosság elől elzárt parkolók miatti harag és a bezárt bódéktól meg nem elevenedő  vásár értelmetlenségének hatalmas kérdőjele lengte be a Klauzál teret.

Az Erzsébetvárosi Önkormányzat semmilyen fórumon nem kommunikálta a kialakult helyzetet, sőt láthatólag büszkén építi a jégpályát a Klauzál térre és oszt ingyen fenyőfákat a helyi lakosoknak, remélve, hogy ezzel majd elkendőzheti a karácsonyi vásár sikertelenségét.

A hangulatot fokozza, a Klauzál téri vásárcsarnok kihasználatlansága is. Pedig van példa arra, hogy lehet jót is csinálni a vásárcsarnokban. Ezt a példát mutatja a vasárnapi Antik Placc és az új színfoltként megjelenő, Godot Galéria által szervezett NEM CSAK AZ A MŰVÉSZET, AMI DRÁGA  című kortárs művészeti vásár, amelyek nem kismértékben járulnak hozzá, ahhoz is, hogy a csarnokban üzlethelységet bérlők plussz forgalmat bonyolíthassanak le. 

Valami olyasmire készülnek szombaton a belvárosban, ami egykori középiskoláskorom tömegsportos élményeit juttatta eszembe, ahogy álltunk a vidéki sportpálya szélén a kétcsíkos melegítőnkben.

Itt most azért valami teljesen más dolog fog történni. A nagyváros használt és kevésbé kihasznált köztereit a helyi lakosság különféle városi sporttevékenységgel tölti be. Alkalmi csoportosulások fociznak egymás ellen, mint egykoron grundokon, a Klauzál téren. Kígyózó futók jelennek meg a belváros kevésbé ismert vagy látható részein. A Citadella sétányt longboardozók és városi kerékpározók töltik meg. Manninger Mátéval és Csókay Gergővel beszélgettünk az budapesti első Urban Gamesről, tömegsportról és közösségi sportról.

 Honnan jön az ötlet? 

Azt gondoljuk, hogy a városi tömegsport hiányzik, pedig rengeteg lehetőség adott lenne rá. A belváros tele van olyan területekkel, amiket kiválóan lehet erre a célra hasznosítani, legyen az egy telek, vagy egy turistalátványosság, amire a városlakók nem is gondolnak potenciális “sportpályaként”. Mindenkinek van emléke iskolai testnevelésórákról, amikor csapatosan vezényeltek ki bennünket a közelben lévő focipályákra, vagy futtattak az épület körül. Ezeket az emlékeket szeretnénk egy új és formabontó esemény keretein belül feleleveníteni.

Két helyszín játszik főszerepet az első „Kezdetek” programsorozat alatt. Miért csak ezt a két helyszínt forgatjátok be a programba? Miért nincs benne a frissen átadott Nehru part vagy olyan kerületek, ahol a tömegigény kézenfekvően adná az emberanyagot, például Józsefváros vagy Külső-Erzsébetváros?

A cél az volt, hogy olyan helyszíneket találjunk, ahol kihasználatlanul állnak régi focipályák, pingpongasztalok, és ne a megszokott, kifejezetten erre a célra kialakított, felkapott területeket használjuk. Futni például nem csak a margitszigeti futópályán vagy a Hármashatár-hegynél lehet. Így azok is lehetőséget kapnak, akik nem feltétlenül tudnak autóba pattanni. Most a belváros területeit használhatjuk. Nagy köszönettel tartozunk a Fővárosnak és a BVA-nak, valamint fővédnökünknek Szalay-Bobrovniczky Alexandrának, hogy kezdetektől fogva látott fantáziát a kezdeményezésben, és maximálisan támogatva azt, a sajátjának érzi a rendezvényt.

 Tudtok-e valamit a Klauzál tér és környéke, tágabban Belső-Erzsébetváros grundos életéről? A Citadella környékén, vagyis a Gellért-hegyen is aktív sportélet folyik....

Az, hogy a Klauzálon van focipálya, senkinek nem újdonság. De az, hogy ebből az adottságból egy ingyenes tömegrendezvényt csináljon bárki, szabályrendszerrel, értékes ajándékokkal, még nem volt példa. Az, hogy a Klauzál tér az esemény központja lett, nagyban köszönhető a VII. kerület támogatásának. A Citadellán is volt már bringaverseny, ami a mi felfogásunkban egy üldözős rendszerű verseny, és Bubi-körverseny lesz, ilyen módon biztosítjuk, hogy amatőrök és profi sportolók is jelentkezhessenek, korhatár nélkül.

Az Urban Games, nekem olyannak tűnik, mintha a régi grundos életérzésre reflektálna kicsit szervezetten, kicsit kiszélesítve a határokat a mai városi élet sportjaira, kicsit a városi brandépítés és turizmus szemszögéből is. A programok közt olyan „sportágakat” találunk, amikről első olvasatra nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy mi, miközben nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik épp az urban climb, a snake run vagy a longboard gyakorlói. Miről is szólnak pontosan ezek a játékok, és mitől lesz még több egy-egy sportolási lehetőség az urban games eseményén?

Alapvetően a közösségi élmény, ami egyedülálló. Az emberek nem csak fesztiválozni, de sportolni is szeretnek együtt. Lesznek egyéni versenyek, csapatsportok és gyerekprogramok is, így egy igazi családi programmá is válhat az esemény. Idén hat sportágban – snake run, longboard, bicikli, grundfoci, pingpong és streetworkout – próbálhatják ki magukat a jelentkezők, de reményeink szerint a verseny hagyományt teremt, és a jövőben lesz lehetőségünk bővíteni a portfóliót streetball-lal és falmászással is.

Mi az a plusz, amit a sportoláson túl az Urban Games rejt magában? 

Szeretnénk, ha lenne egy gyűjtőrendezvény, ami egyrészt egy ernyő alá rendezi ezeket a sportokat, egy logó alatt egy üzenetet kommunikál. Egységes, mai és szervezett. A versenyeken olyan díjakat lehet nyerni, amik a sporthoz vagy a városhoz kötik a versenyzőket: nagy értékű sportszerutalványt, fürdőbelépőket, vacsorautalványt éttermekbe, ami ingyenes nevezésnél ritka. Van egy képzőművészcsapat is, akik az egyedi díjakat csinálják, egy ékszerműves pedig minden bajnoknak színezüst, oroszlánt formáló gyűrűt gyárt.

A háttérben utcalimpiáról is lehet olvasni. Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy Budapest belvárosa megelevenedik az urbánus sportok által, miközben az egész egy nagy versennyé van koreografálva. Mikorra tervezitek az utcalimpiát?

Igen, pontosan így.

A rendezvény október 1-jén, szombaton lesz. A versenyek 10:00-tól kezdődnek, és változó időpontban zárulnak. Erről részletesebben awww.budapesturbangames.hu-n, és a https://www.facebook.com/bpurbangames oldalunkon tudtok tájékozódni!

Hogyan lehet bekapcsolódni a közös játékba?

A weboldalon keresztül ingyenes, előzetes regisztrációval, illetve szabad helyek függvényében a helyszínen is. Versenyzőként és nézőként is várjuk az érdeklődőket!

Ez most egy egynapos rendezvény lesz. Tervezitek-e a következő években a többnapos programmá alakítását?

Bármi lehetséges. Ha az idei év jól sikerül, a lakóknak és a Fővárosnak is tetszik, térben és időben is bővülhetünk.

Hogyan zárul a nap? 

A díjátadók az adott sportág zárásának függvényében a Klauzál téren felállított központi színpadon lesznek, az egész rendezvényt pedig 22:00-tól a Mazel tovban egy afterbuli keretében zárjuk! 

A Klauzál téri piac bekerült a Lonely Planet 31 legérdekesebb turistalátványossága közé. Igaz, hogy a 27. helyre, de kétségkívül nem ez határozza meg azt a sikert, amit a felújított és nemrég átadott csarnok megél.

A Klauzál téri csarnok felújítása úgy sikerült, hogy azt egyaránt szeretik a helyiek és a külföldiek, ahol a funkcionalitás továbbra is kielégíti a helyi lakosság igényeit, ugyanakkor a turisták is minőségi szolgáltatást kapnak.

A Lonely Planet rangsorát egyébként Nicaragua legmagasabb aktív vulkánjának megmászása vezeti, ezt a japán Hokkaido Expressz tavasszal beüzemelő járata és a Ruandába visszatelepített oroszlánok megfigyelése követi. A rangsorban található még a kibővített Panama-csatornán való átkelés és a látogatás a guadeloupe-i Rabszolgaság Múzeumában is.

Fotók: Szerkesztő

A bulinegyed egy vasárnap is nyitva tartó vásárcsarnokkal gazdagodott.

Több mint egy éve vártak a Klauzál tér környéki, belső-erzsébetvárosi lakók, hogy újra használhassák a felújítás alatt lévő vásárcsarnokot. Úgy tűnik, mindenképp jól jártak: nemcsak egy gondosan, szépen kivitelezett műemléket kaptak vissza, hanem az országban mostanság igen ritka, vasárnap is nyitva tartó bevásárlóközpontot.

Erzsébetváros az új vásárcsarnokával lassan elmondhatja magáról, hogy az egy főre eső vásári helyek számával az élen jár a kerületek között.

Az 1897-ben átadott épület 1987-ig működött hagyományos vásárcsarnokként, majd 1987-től hipermarketté alakították. Az így kialakított rossz elrendezésű terek jobban emlékeztettek egy török bazár hangulatára (ami végső soron nem is rossz), mint egy vásárcsarnokéra.

2014 végén zárták be a csarnokot. A market, a kis üzletek, a még jóval korábban megszüntetett szombati Klauzál téri piac az itt élő lakók számára nagy érvágást jelentett.

A most átadott épületben a hétvégén olyan békebeli boldogsággal sétáltak az emberek, hogy ez egyértelműen igazolta a vásárcsarnok szükségességét.

Az igényesen felújított épületben jól kihasznált, funkcionálisan jól osztott tereket találunk. A szupermarket átköltözött az épület déli oldalára, az északi oldalon pedig különböző standok, pékség, húsbolt, sajtos kapott helyet. A csarnok közepén esztétikusan kialakított fa árusító standok várják  a piaci eladókat.

 A felújított csarnok egyik legnagyobb nyeresége lett, hogy az épület felső szintje is a lakosság használatába került. Ide költözött a lángossütő, a Békési kolbászos, a csarnok órája alá egy kávézó, cukrászda és több egyelőre még ki nem nyílt üzlet.

Funkcióidegen, mégis népszerű lehet az önkormányzat által működtetett ügyfélszolgálati fiók, ahová akár hatósági, akár kerületfejlesztési kérdésekkel is bemehetnek az emberek. A meglepően dizájnos berendezés mellett gyereksarokkal várják az ügyeiket intézni vágyó szülőket.

Ugyanitt a első szinten kaptak helyet a lakosság számára is használható nyilvános WC-k.

A két szintet mozgólépcső köti egymással. A felújítás része volt a csarnoképülettel összekötött lakóház felújítása is, aminek a belső részét üvegtetővel választották el az átmenő forgalom zajától. 

A csarnok úgy tűnik, nem csatlakozik a kutyabarát intézmények sorához, mert az üvegtető alatt két szomorú öleb várakozott bent lévő gazdájára.

Fotók: Szerkesztő

Egy héttel ezelőtt fényképeztem le a Bajcsy-Zsilinszky úton egy bérházat, ami történetesen a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank bérháza volt. Tegnap este meg a Kisdiófa utca 1. (Klauzál tér 16.) szám alatti épület földszintjén működött Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet bezárt üzletéről beszélgettünk, és közben megtudtam, hogy a házban régen volt egy bank.

A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankot 1869-ben alapította a bécsi székhelyű Niederösterreichische Escompte-Gesellschaft, mely átvette a Budapesten létezett Malvieux C. J.-féle bank- és váltóház üzletét. Az ózdi nemesi közbirtokosság vasüzleteit lebonyolító, Svájcból bevándorolt Malvieux család az 1830-as években alapította meg a fővárosi bankházát. 1893-ban a bank pesti központját az egykori Wurm-udvarban – ma Dorottya-udvar, egy Zoboki Gábor által áttervezett luxusbérház – nyitották meg, egy, ezen a helyen sikeresen megkötött üzlet okán.

A bank nevének kezdőbetűit ma is őrzi a Dorottya utcai kapu egyik kovácsoltvas díszítése.

A Bajcsy-Zsilinszky út 19/a alatt lencsevégre kapott épület volt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai Nyugdíjintézetének modern stílusú bérháza, amely 1939 és 1940 között épült Schmitterer Jenő tervei alapján. Az épülete tetején egy fekvő szobor szemléli a Bajcsy-Zsilinszky út forgatagát.

A bank egyik fiókja volt abban a Klauzál téri épületben, ahol jelenleg a Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet még cérnákkal befűzött, szinte csak a dolgozókra váró, bezárt üzlethelyisége található.

A véletlen egybeesés egy másik fordulata lett az is, hogy a házat a szabolcsi nemes és országgyűlési képviselő Polyák Béla építette, én pedig többedmagunkkal Polyák Levente kutató, városfejlesztővel beszélgettem az épület kiüresedett helyiségéről. A sarokkupolás házat Gyalus László tervei alapján 1907-ben adták át. Később a sarokkupolás részt átépítették. A házban működött egy ideig a Klauzál téri református egyházközösség imaterme és a Műhímző is.

A Műhímző a megszűnéséig érdekes színfoltja volt a városnak. Egyrészt itt lehetett olyan zászlókat vásárolni, ahol a vásárló kérésére kért feliratot hímeztek a zászlókra az asszonyok. De alkalmazkodva a divattrendek alakulásához, kalocsai mintás szatyrokat, táskákat is lehetett itt venni. A helyiség több mint egy éve bezárva áll a szövetkezet otthagyott tárgyaival, berendezéseivel. Mint ahogy több erzsébetvárosi elhagyatott üzlethelyiség is.

Nagy a mozgolódás Erzsébetvárosban. Az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár Facebook-oldala szerint arra lehet következtetni, hogy megmozdult az önkormányzat a Belső-Erzsébetvárost meghatározó zsidó emlékezet felfrissítése érdekében. Az eddig nyilvánosságra került programok közül olvasni lehet egy zsidó életmódközpont létrehozásáról a Csányi utca 5. szám alatti műemlék épületben és egy jövő héten kezdődő kiállításról, ami a Klauzál téren lesz.  
 

Az önkormányzat és az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár két különböző, de egymást kiegészítő installációval emlékezik és emlékeztet a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt megtörtént eseményekre. Ebben az időben a Klauzál tér volt a nagy pesti gettó központja, két hónapon keresztül az egyetlen hely, ahol - tömegsírba ugyan, de - el lehetett temetni a halottakat. „A pesti gettó emlékezete” című, Klauzál téri installáció magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított történeti kiállítás, amely eddig még soha nem látott, megdöbbentő képeket és dokumentumokat mutat be a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. Egy olyan történeti feltárás, amely a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek, a múlt eseményeinek egyszerűbb, könnyebben értelmezhető bemutatására helyezi a hangsúlyt.

 A másik, a Trauma-Tér-Terápia képzőművészeti kiállítás kortárs művészek holokausztreflexiója, amely sokkal erősebben kötődik az egyéni emlékezet, illetve a művészi átírás, átértelmezés szubjektív lehetőségeihez. A kiállítók a holokauszt utáni úgynevezett „harmadik generáció” tagjai, sokféle egyéni és örökölt emlékekkel, a személyes, családi érintettségtől egészen az elsajátított tanulmányi ismeretekig. Mindettől függetlenül kulturális identitásuknak szerves része a holokauszt. Az alkotók saját művészi eszközeikkel reagálnak a Klauzál térre, mint élettérre, történeti helyszínre. A kiállító alkotók erről a városi színtérről komplexebben gondolkodnak, mint egy történelmi emlékhelyről. A kiállított művekben a távoli és a közelmúlt, illetve a jelen egymásra rakódott rétegeinek vizsgálata és újrafelfedezése fogalmazódik meg. A bemutatott festmények, szobrok és intermediális művek ebben a kiállítási környezetben a legjobb eszközei annak, hogy megállítsák az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkodhassanak a Klauzál térről, a holokausztról, a gettó fogalmáról és az együttélésről. „A kiállításon olyan mikrotörténetek elevenednek meg, amelyek egyfajta traumaterápiaként funkcionálva érzékeny nyitottsággal vagy épp felkavaró módon, de a játékosság és a kritikai hangvétel lehetőségét sem kizárva mesélnek a gettóról, a holokausztról, a Klauzál tér múltjáról, jelenéről és mindenekelőtt a jövőjéről” - írja Szabó Noémi művészettörténész.

A 2015. január 18-áig ingyen, naponta 10-18 óráig látogatható kiállításon Koós Gábor, Magyarósi Éva képzőművész, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Réthey-Prikkel Tamás, Sándor Krisztián, Solt András és Tranker Kata művészek alkotásai láthatók. A kiállítás megnyitója 2014. november 28. 15:00 órakor lesz.

Ha gasztro…

Mindenféle ízek és szagok lepik el szombaton a belvárost a Restaurant Daynek köszönhetően. A Helsinkiből indult kezdeményezés lényege, hogy ezen a napon bárki nyithat éttermet! És élnek is a lehetőséggel a bátor vállalkozók. A Klauzál tér szomszédságában a Lumen zöldségesnél a Collective Plant közösség a Herb Bárjában, mindenféle gyűjtött vadnövényekből és gyógynövényekből, fűszerekből készülő bitterrel, old-fashioned amerikai italokkal, vadnövény/gyógynövény shrubbal várja az ínyenceket. De, hogy értsük is, mit lehet majd iszogatni a Lumenben, a bitter alkoholos-gyógynövényes-fűszeres koktél, amely amerikai telepesek találmánya, és újra virágkorát éli az amerikai kontinensen. A legmenőbb bárokban 10-20 féle “kézműves” tinktúrával és bitterrel ízesítik a koktélokat. Bitter például az unikum és a jéger is. 

A shrub pedig ecetben kiáztatott (vad)gyümölcsökből és fűszerekből készülő cukros szirup/sűrítmény. Mivel főzés nélkül készül, minden megmarad benne, ami a (vad) gyümölcsökben jó, az ecet és a cukor pedig a tartósítást biztosítják. Ezt az old-fashioned amerikai italt eredetileg szódával és például rummal, bitterrel megküldve fogyasztották. A menüben ilyeneket lehet majd találni, mint zsálya-vadalma, bazsalikom-vadalma, rebarbara-citromfű shrub és rebarbara-citromfű vodka, zsálya-birs vodka bitter.

Az aperitifet követően érdemes lesz átsétálni az Almássy térre, ahol két nem mindennapi csapat ált össze, hogy ételszobrászkodásra invitálja az érdeklődőket. A Saslikműhelyt a Service Civil International magyar tagszervezete az önkéntes projektek szervezésével foglalkozó Útilapú hálózat, a B-terv alkotócsoport találta ki. A program lényege, hogy ezen a napon mindenki elkészítheti megálmodott dizájnsaslikját. Amiket végül meg lehet sütni és enni, vagy akár haza is lehet vinni.

Ha kiállítás…

25 napig ingyen látogatható a tegnap megnyitott „Ludwig 25” kiállítás. A Ludwig Múzeum ezzel az új állandó kiállítással ünnepli megalapításának 25. évfordulóját. A múzeum története, az elmúlt negyedszázad krónikája is, amely sajátos nézőpontjából vázolja fel Magyarország és Kelet-Közép-Európa 1989 utáni történetét a kortárs művészeten keresztül. A kiállításon elsősorban 1989 után készült műveket és megszerzett műtárgyakat állítanak ki,  olyan kortárs művészek munkáiból, mint Benczúr Emese, Hajas Tibor, Birkás Ákos, El-Hassan Róza, Gyenis Tibor, Imre Mariann vagy Maurer Dóra.

Ha mozi…

Ha moziba mennétek, akkor meg egyértelműen a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált kell választani. A fesztivál lényege, hogy a filmek segítségével igyekszik előmozdítani a népek és kultúrák egymás kölcsönös megértését, illetve ráirányítani a nyilvánosság figyelmét az emberi jogi problémákra. A Verzió legfőbb célja, hogy olyan dokumentumfilmeket mutasson be az érdeklődőknek, melyek a nyitott társadalom, a demokrácia, a jogállamiság, tolerancia, a politikai és a kulturális pluralizmus eszméit képviselik. 

A fesztivál programja itt böngészhető

Szombaton délelőtt vetítik a Pink banda című indiai filmet. Közép-India ezen részén a por, elkeseredettség uralja a terepet. A térség legismertebb nevezetessége, hogy az egykori lázadók ma fegyveres bűnözőkként keresik kenyerüket. Másrészt itt élnek a pink banda rózsaszín szárit viselő asszonyai, akiknek a fegyvere a szó: jogokat követelnek, petíciókat fogalmaznak meg, felelősségre vonják a helyi korrupt kormánytisztviselőket. Furkósbotot lóbálva látogatnak el azokba a falvakba, ahol nőkkel különösen felháborítóan bánnak. Nem félnek szembeszállni férjekkel, apákkal, fivérekkel, a falu öregjeivel, nem rettennek meg a gúnyolódó rendőröktől és a leereszkedő hivatalnokokból, vizsgálatot és igazságszolgáltatást követelnek. A film ezeknek a fortyogó konfliktusoknak a közepébe kalauzol el minket, és mutatja meg az egyszerre felkavaró és reményekre feljogosító történetet.

Ugyanezen a napon vetítik az afrikai témakörök és a foci iránt érdeklődők számára a Ruanda FC című filmet. A tuszi–hutu népirtás után 20 évvel a ruandai kormány szerint nincsenek már etnikai kérdések az országban. Ugyanakkor kiengesztelhetetlen ellenfelek az APR, a hadsereg csapata és a Rayon Sport nevű civil klub. A két csapat közötti futballmeccs hátterében traumatikus emlékek és elfojtott feszültségek törnek felszínre. Az APR szurkolói főleg tuszik, míg a Rayon a hutuk körében népszerű. Ez a megoszlás nem kizárólagos, de elárulja, hogyan tanult meg a ruandai lakosság hallgatni számos dologról, amelyek két évtized múltán is megoldatlanok.

A Helsinki 25 blokk keretében megnézhető Veszedelmes játékok jelenleg Magyarországon is aktuális kérdéseket boncolgat. Mit csinál a zsarnoki hatalom a civilekkel? Hogyan tiporja el a szabadságot és félemlíti meg a szabad embereket? Eltiporja, megfélemlíti? Fehérorosz példát mutat be a film. A vetítés után beszélgetés Móra Veronikával (Ökotárs) és Tóth Balázzsal (Magyar Helsinki Bizottság).

A belváros egyre gyakoribb közösségi terévé válnak a belvárosi piacok. Az alábbiakban több olyan belvárosi háztáji kispiacot és közösségi piacot gyűjtöttünk össze, amelyek nem egy esetben többek, mint a vásárlás színterei.

VI. kerület, Hunyadi téri kispiac

A Hunyadi téri kispiac a Vásárcsarnok kínálatát háztáji termelőkkel kiegészítő vására általában csütörtöki napoktól szombatig kínálja széles választékban a vidékről érkező eladók portékáit.

VII. kerület, Klauzál tér

A Klauzál téri kis piac még két évvel ezelőtt egy igen prosperáló kispiac volt, ami elsősorban háztáji termelők zöldség- és gyümölcs, hús- és sajt- és virágkínálatával látta el a környék lakóit és a növekedő számú turisták igényeit is. Az önkormányzat újabb és újabb rendeletei és a lakossági nemtetszés miatt egy időre megszűnt a piac, de ha gyenge lábakon is, most újra él. Szombatonként általában 14 óráig vannak kinn az árusok, időjárástól függően.

VII. kerület, Rózsák tere

A Rózsák terén, szombat délelőttökön nagy a sürgés-forgás. Érdemes megkóstolni a sajtos termékeit, és ha valaki háznál nevelt csirkét, kacsát, gyöngyös tyúkot szeretne, ide jöjjön!

VII. kerület, Szimpla őstermelői piac

A hagyományos piacos keretekből kilépő Szimpla piac vasárnaponként várja a vásárlóit. Nem olcsó, de nagyon közösségi piac. Az élő zenével hangulatossá tett vásárlás mellett kényelmes kávézásra, az árusítók termékeiből készített szendvicsezésre, ételkóstolásra is lehetőség van. Hetente más és más civil szervezet a Közös Lábos program keretein belül közösségi főzést vállal, és a kezdeményezésből származó bevételt valamilyen jótékony célra adományozza.

VII. kerület, Gouba- Gozsdu Bazaar

A külföldiek számára is népszerű Gouba szombatonként a Gozsdu udvarba szervezett bazár, ahol mindenféle kreatív és dizájntárgyakat, ruhákat és kisebb mértékben élelmiszereket lehet vásárolni.