A népszavazás előtti állapot, napról napra több véleményt, jövőképet, vitát hív életre azzal kapcsolatban, hogy mi lesz ezzel a városrésszel, ha tényleg be kell zárni a kocsmákat éjfélkor?
Teszik fel a kérdéseket, hogy mi fog történni ELSŐSORBAN a kocsmákkal, dolgozóikkal és tulajdonosaikkal, másodsorban a lakástulajdonosokkal, harmadsorban a lakókkal és a utolsóként, hogy mi történik majd a városrésszel.
Sok válasz van, melyeknek a többsége, olyan mintha helytállna, főleg, ha a kocsmák és tulajdonosaik szemszögéből nézzük őket.

Közel 12 évet éltem Belső-Erzsébetváros közepében, akkor költöztem oda, amikor ezt a városrészt épp kivakarták nyomorából és a folyamatos változások, megújuló és innovatív vállalkozások, közösségépítő kezdeményezések, új gondolatokat felsorakoztató belső kerület lett. 12 évvel ezelőtt ez a negyed, a fejleszthető, alulról építkező, számtalan jó közösségi kezdeményezés aranybányája volt. A negyedben lábukat megvető kocsmák, Sark, Szimpla, Kőleves, Ellátó, Sirály a borderline-on stb... mind sokat tettek azért, hogy a helyi lakosokat bevonzzák magukhoz.

A negyedben zajló növekedési folyamatok (kocsmaszám, turisták száma, drogfogyasztás- és prostitúció mértéke, airbnb-s lakások, patkányok, a hulladék mennyiségének növekedése....stb) és az ezzel a lakosságra ömlő negatív hatások, a hatóságok és a kocsmatulajdonosok lakosság felé irányuló lekezelő viselkedése, a napi 24 órás zaj és a házba beköltöző kocsma éjjeli dübörgése arra ösztönzött, hogy elköltözzem a városrészből. Ez nem esett jól. És az sem esik, jól, hogy a "kocsmavédők egyesülete" úgy tesz, hogy elfeledi, lenyuggerezi azokat a lakókat, akik a 10 évvel ezelőtt még az éppen stabilizálódó kocsmák vendégkörét alkották.

Alapvető kérdés persze, az, hogy a jól hangzó night mayor és egy-két fennmaradt közösségi kezdeményezésből, mi szól ma már a helyi lakosságnak?!

Gyakorlatilag semmi.
 

Nem vitatható és társadalmi érzékenységről tesznek tanúbizonyságot azok a kocsmatulajdonosok (Kőleves, Kisüzem...stb), akik a Heti Betevő projektet, még az ellenlábas időkben is fenntartják valamilyen formában. "És bár" ez egy példaértékű kezdeményezés, ami elsősorban nem a helyi lakosságnak szól, hanem a helyi lakosságnak IS szól.
A Szimpla és elmaradó leánytestvérei már rég nem tesznek semmit a helyi lakosságért. A Szimpla épületében megbúvó kezdeményezések (piac, közösségi vásárok, kreatív foglalkozások, Közös lábas), a piac vásárlóit célozzák meg. A piac vendégköre, leszámítva, kis százalékban a helyi lakosokat és a Közös Lábos civil köreihez kapcsolódó vásárlókat, nagyobb részt külföldiek, piac-turisták.
Az évente megrendezésre kerülő utcabálok is régóta már a negyedbe látogató külföldi turistákat szórakoztatják leginkább vagyis a kocsmák pontosan tudják, hogy jól el vannak már a helyi lakosság nélkül.
Jó pár éve nem él már a kocsmák oldaláról a lakosság tiszteletben tartása (tisztelet a kivételnek). Szívesen olvasnék olyan tanulmányokat, amelyek azt elemzik, hogy mely kocsmák és milyen az itt élő lakosok számára hasznos tevékenységet végeztek, amivel valóban enyhíteni (s azt írni sem merem, hogy megoldani) tudták a turizmusból származó gondjaikat.

A night mayor szervezete mögött felsorakozott képviselők között egyiktől sem látni, olyan nyilatkozatot, amely olyan statisztikai kimutatásokat tartalmazna, amely nem az Ő bevétel kieséseikről és ellehetetlenésükről szól, hanem azt mutatja meg pl.:, hogy melyek azok a kocsmák, amelyek saját kukákat használnak és nem a lakóházak kukáit, melyek azok a kocsmák, amelyek valóban ki tudtak alakítani, olyan hangtompító rendszereket, amellyel a házban élő lakosságot nem zavarják, melyek azok a kocsmák, amelyek minden(értsd! minden) hajnalban (értsd! hajnalban) feltakarítják maguk előtt az ott hagyott mocsadékot. De szívesen olvasnék javaslatot, arról is, hogy  a patkánymentesítésre, milyen ötleteik vannak, azon kívűl, hogy ez nem az Ő dolguk.

De tényleg, mi történhet ezekkel a kocsmákkal, ha éjfélkor be kell zárniuk?! Többet alszik majd a tulajdonos vagy megtalálja azt a kerületet, ahol ugyanazt folytathatja, amit itt elkezdett.
Nézzük meg az egykori Sirály lelkes csapatát (Auróra), akik a Kocsis Máté Birodalomban is képesek, nagyon jól, okosan helytállni, igaz kevesebb bevétellel is beérik, mint az itteniek.

Mi történhet, az árván, éjfél után kocsmanélkül, elhagyatottan kujtorgó turistákkal?!  Semmi, kicsit el lesznek szontyolodva, majd bevetik magukat az V. kerület Erzsébet tér - Bazilika tengelyébe.

El tudja-e bárki képzelni azt, hogy az egykoron, a VI. kerületben éjféli záróra mellett is, reggel 6-kor záró Instant, most egy szabályozás után a VII. kerületben  be fog zárni éjfélkor? Egy olyan kerületben, ahol az önkormányzat több, mint egy évtizede képtelen (vagy más oka van rá, sicc!) a lakossság érdekében szabályokat alkotni.
 

Valóban azt kell gondolni, hogy éjféli zárás után Belső-Erzsébetváros lesz az apokaliptikus Detroit?!

Lehet, hogy az lesz, de az sokkal inkább lesz az önkormányzati impotens szabályozások és törvénykezések, jövőkép nélküliség és területfejlesztési tervek hiányának következménye.
Jó példa erre, az üres üzletektől üresen álló vásárcsarnok, a tavaly 1 hónapig tartó karácsonyi vásár nyitott bódék és vásárlók nélkül, a lepusztuló Klauzál tér vagy a lakosság számára egyre kisebb területen fennmaradó szabad parkolófelületek csökkentése.

Mi lesz veled lakosság, ha éjfélkor bezárnak a kocsmák?! Lesznek páran akik igenis sajnálni fogják (pl. én is, mert szeretek éjfél után is maradni bárhol, ha azt hozza a kedvem), de akik sajnálni fogják, azok között is sokan lesznek olyanok, akik látni fogják, hogy ez a szabályozás, a szükséges rossz, lehet, egy új fejlődés kezdete is, ami elsőre kb. abban fog meglátszani, hogy az itt lakóknak nyugodtabb lesz a tekintete.

Valóban, annyira felmentek az ingatlanárak Belső-Erzsébetvárosban, hogy az mintegy kielemendő a belső városi kerületek összehasonlításában?
A Belső-Erzsébetvárosi ingatlanok árainak kínálati ára magas, ugyanakkor a vételi ára jóval alacsonyabb.. Félretájékoztatás, hogy kapkodva vásárolják fel a befektetők a lakásokat. A befektetők a lepusztult, felújítandó lakásokat vásárolják fel, amit olcsón tudnak megvenni. Egy jó állapotú, jó kialakítású lakás árából, már szinte Külső Erzsébetvárosban is alig lehet, ugyanolyan minőségűt venni, ugyanannyiért, nemhogy, a VI.,  belső VIII., belső IX. kerületben, és Újlipótvárost szándékosan nem írom ide.
Ez a városrész egy európai főváros belvárosa, ahol lehet, hogy lesz némi ingatlanáresés, de közel sem akkor, amekkorát a kocsmalobbisták előrejeleznek.

El tud-e minden lakos költözni?! Nem tud.A saját ingatlanában élő, harminc-negyven-ötvenéve itt élő (egyébként gondos, rendszerető stb...idős ember (kocsmások szerint nyugger)) nem tud már elköltözni, mert  életszakaszából fakadóan képtelen erre. Ez csak némi szociális látásmódót igényel a bulitoborzást végzőktől.
Az sem fog elköltözni, aki többnyire bírja és szereti ezt a környéket, mert azért költözött ide, mert itt szeretne élni.

Sok olyan, ember él ebben a városrészben, akik vannak annyira lokálpatrióták, mint amennyire a városrész kocsmáinak nagyobb része NEM, akik értelmes és

hasznos dolgokat próbálnak tenni a saját szakmájukban, olyan dolgokat amelyekből a kerület is profitálhat.

Az már itt egy nagyobb baj, hogy az önkormányzat kreatívitáshiánya, gondolatiszegénysége  és korlátolt politikai függése miatt, már régóta nincs abban a szerepben, hogy a díszpintyként való viselkedésen és a bóvli programokon kívül értelmes ötlettekkel álljon elő.

De akkor mégis mi lenne itt a megoldás?!
Ebben a fázisban, egy töketlen önkormányzat, egy elfáradt lakosság és egy felajzott kocsmalobbi hörgésében, országos választások előtt, gyakorlatilag talán semmi, vagy pont ez, hogy meg kell hozni pár alapszabályt, amely korlátozza a negatív hatásokat, pl. az éjféli zárás, kocsmák saját kukái, hajnali takarítás...stb)...s majd az országos választások után el lehet azon gondolkodni, hogy milyen pozitív előre lépésekkel lehetne az éppen nem vonzó bulinegyedet vonzóvá tenni.
El lehet dönteni, hogy jó lenne-e olyan városrésszé válni, amely pezsgő, jó szellemiségű, tiszta, kávézókkal, éttermekkel, kocsmákkal és közösségi terekkel, zöld felületekkel ellátott, amely ugyanúgy kellemes élettér a helyi lakos és egy turista számára is.

Tegnap határozatot hozott az Erzsébetvárosi Önkormányzat, arról, hogy mi legyen a bulinegyeddel. Az Önkormányzati testület úgy határozott, hogy népszavazás formájában, a helyi lakosságra bízzák, hogy mi legyen a negyed éjszakai életével. Döntse el azt a nép, az Isten adta nép. A népszavazáshoz, persze nem sikerült időpontot csatolni, így a "neverending story" nem látható meddig tart, s a nesze semmi, fogd meg jól határozat  nem lesz egyelőre gyógyír a bulinegyedben élő lakosság folyamatosan levedző sebeire.
Ellenben, addig a kocsmák, továbbra is a megszokott módon zsigerelhetik ki a lakosság türelmét, az önkormányzat pedig még nyugodtan eladhatja az üresen marad önkormányzati helyiségeket. A belső kerület kormányzatközeli és a kocsmások lobbija jól teljesít.

A vendéglátósok kaméleon viselkedéséhez hasonló színváltása sokkal mélyebben érinti  a negyed kulturális életének fejlődését.
Nincs is olyan messze azaz idő, amikor Belső-Erzsébetváros épp kivakarja magát a sötét középkorból, a Klauzál térből használható rekreációs teret csinál, beenged pár kocsmát a foghíjtelkekre, üzletekkel, vendéglátóhelységekkel kezdi el élhetővé tenni a negyedet.
Az akkoriban megjelenő kocsmák, mint a Sark, a Szimpla, az Ellátó, a Sixtus, az egykori Mumus, a Kőleves étterem a Negyed, sőt a Belváros, olyan színfoltjaivá váltak, amelyek helyi és belvárosi lakosokra építve egyre nagyobb intenzitással vettek részt a városrész életében. Olyan melegséget, kulturális színfoltot kvázi akolmeleget teremtettek, amiből közéletet élő értelmiségi nem feltétlen akart kimaradni. Jelenlétükkel pont olyanná vált ez a városrész, amelyet egészségesen lehetett szeretni.

A tegnapi önkormányzati ülésen történt eseményeknek talán azaz egyik legszomorúbb tanúsága, hogy a buli negyed úttörő kocsmái, amelyek egykoron még a helyi lakosság kegyeit keresték és programjaikkal a demokratikus elveket képviselték, ma már a kormányzati köröknek beágyazott korrupt rendszert képviselik a nyereségeik megvédése végett. ÉS nem veszik észre, hogy azt a helyi intimitást, szerethetőséget már rég tönkretették, meghazudtolták s mi több a lakók szemébe hazudják, amit egykoron szerethettek bennük. Ma már a Szimpla, a Kőleves, az Ellátóház/kert, Fogasház/Instant stb. Sem más, mint egy olcsó turisztikai 'lebúj', aminek se íze, csak bűze. Halak, kik jól lubickolnak egy bűzős tengerben.

Szokásos hétfő reggel az Akácfa utcában. Valójában nem tudni, mit hordanak ki a szorgos asszonyok az Instant - Fogasház testvérkocsmából, de mindenestre azt nagy sürgéssel-forgással teszik.

Ezek a konténerek elméletileg épületbontásból, favágásból származó, sittes törmelék vagy zöldhulladék elszállítására alkalmasak, mint, ahogy az kiderül a konténerszállítócég weboldaláról.. A zsákok viszont egyáltalán nem porosak kívűlről, mint ahogy az rendes sittes zsákoknál lenni szokott. S nagy a valószínűsége, hogy a  két épületben nem keletkezik ennyi zöld hulladék, főleg ott, ahol talpalatnyi fű se terem. Így arra lehet következtetni, hogy ennyi szemetet köp ki magából ez a nem lakóbarát, hanem inkább "ivó-turistapárti" kocsma.
Egy helyi lakos szerint, aki nap mint nap itt kell, hogy elsétáljon a gyerekeivel,    - "ez a bevett gyakorlat, a konténer napokig áll a csarnok kijáratánál, és a hulladékukat hordják bele, tele, nem építőipari szeméttel."
Szóval van itt ez a furcsa nem sittnek, hanem inkább valamilyen hulladéknak  tűnő valami a zsákokkal teli konténer (s felette a másik), a SPAR bejáratánál a zöldségestől és a hurkástól kb. 3-5 méterre elhelyezve.

Valójában igazi ÁNTSZ-es lelőhely. Ha az intézmény köztisztviselői véletlenül vagy hivatalból erre járnának, például elmondhatnák a véleményüket, a Fogasház melleti lakóház bejárata (mellesleg egy hamburgerező bejárata) mellé elhelyezett Toi-Toi wc-ről is. Miközben 5 méterrel arrébb a tűzfal mentén, ahol úgy is megszüntetett az Önkormányzat egy autónyi parkolóhelyet, bőven lenne helye ennek a "köz" WC szerűségnek, mint azon a helyen, ahol a gyerekek járnak ki-be és a járdán sem marad hely.


 

Cérnaszálon lógnak a Klauzál tér és környéke lakóinak idegei. Több mint 1 hónapja elkezdték Erzsébetváros gázcsöveinek kicserélését, ami miatt hatalmas árkok mellett lavírozik a lakosság.

A felásott gödrök miatt értelemszerűen lecsökkent a parkolóhelyek száma, ami szintén az itt élő lakosok orra alá töri a borsot leginkább. A parkolási nehézséget fokozza a csütörtöki- szombati napokon kialakuló lakossági vs. bulizók parkolási "versenye". Mára egy Klauzál téri lakos örül, ha 1-1,5 óra alatt talál a lakásához közeli parkolóhelyet péntek este. 

Láthatólag az önkormányzat ezt a problémát nem érzékeli, javaslatokat nem látni, hallani a probléma kezelésére.

A jelenlegi áldatlan helyzetet sikerült még tovább fokozniuk azzal, hogy a pattanásig feszült, élhetetlen és semmiképp sem oázisnak nevezhető téren, (ahogy azt a welovebudapest mondja, itt), megrendezték a városi utcalimpiát.  E sport rendezvény örömére (ami egyébként önmagában jó ötlet), a maradék szabad parkolási helyeket is elzárták a lakók elöl.

Mint minden időszak a bulinegyeddé avanzsált Belső-Erzsébetváros is kitermelte a ma már hiányzó, kultikus helyekké vált szórakozóhelyeit. Míg a rendszerváltás előtt a YUK vagy Fekete Lyuk volt a város fő underground helye, a rendszerváltást követően sorban jöttek a Tilos az Á, a Banán klub, a Cha-cha-cha, a Tűzraktár, a Ráckert és még sok más.

Megnéztük, mit találunk ma a bulinegyed kultuszhelyekként ismert szórakozó- és klubhelyiségeinek helyén.

A Király utca 50. számú épület adott helyet öt éven keresztül a Sirály kávézónak, klubhelyiségnek. Az 1938-ban épült házat közvetlenül az 1838-as nagy pesti árvíz után építette Wahlkampf Henrik rézművesmester. 1993-ig sokféle üzem működött benne, amíg át nem alakították Budapest Székesfőváros Könyvesháza és Kávéházává, ami nem lett annyira sikeres, mint tervezték. A kávéház bezárását követően 2006-ban a Marom Klub Egyesület kialakította benne a Sirályt kávézót és kulturális színteret. A Sirály ötéves működése alatt a bulinegyed egyik legnépszerűbb helyszínévé nőtte ki magát. A hely, ahol tökéletesen vegyült egymással a kávéházi hangulat és a kulturális színtér. Az Egyesület a Sirály működtetésén túl számos utcai közösségi programot is szervezett. A terézvárosi önkormányzat 2011 októberében zárta be az általa életveszélyessé nyilvánított épületet, amely az igencsak zűrös bezárása óta üresen áll. A BFVK Zrt. az épület bérbeadására először 2014-ben, majd 2015 januárjában is pályázatot írt ki, egyelőre eredménytelenül. Az épület egyelőre még üresen áll. A Marom Kulturális Egyesület pedig új helyet hozott létre a VIII. kerületben.

Szinte a Sirály megszüntetésével egy időben tett lakatot az erzsébetvárosi önkormányzat a Király utca és a Kisdiófa utca sarkán működött Boulevard és Brezsnyev kortárs művészeti galériára. A 2006-tól a Király utca 39.-ben működő galéria pályakezdő, kortárs, a kerületi potenciálra is építő művészek bemutatását helyezte előtérbe. Az alapítvány 2007-től több mint 100 kiállítást szervezett, több mint 300 alkotónak adott bemutatkozási lehetőséget, és a bemutatóterem mellett mint közösségi tér is funkcionált, ahol pingpongversenyt, játszóházakat, beszélgetéseket vagy akár közös délutáni alvást is rendeztek. 

Az erzsébetvárosi önkormányzat nem nézte jó szemmel a nem az önkormányzat kulturális programjához simuló, önkényesen ugyan, de üresen álló üzlethelyiséget elfoglaló BB Galéria működését. Az önkormányzati nagyvonalúság (ha van ilyen) nem e két, a maga idejében a legnépszerűbbek közé tartozó hely működéséhez való hozzájárulásban vagy annak segítésében nyilvánult meg. 2011-ben a Sirályéhoz hasonló viharos körülmények között bezárták a galériát. Az önkormányzat azzal próbálta elcsitítani a közönséget, hogy majd ők szerveznek ide kulturális-közösségi színteret. A bezárás óta a helyiségben volt már turkáló, ruhabolt, most pedig egy kocsma van, a kulturális helyszínt végül is a Király utca egy másik részén alakították ki, és nagyon messze van a népszerűségi indexe a bezárt két kulturális színtérétől.

A BB Galériával átellenben az első romkertek, romkocsmák sorába tartozott a Kisdiófa utca 16. szám alatt több mint 10 évvel ezelőtt működő Mumus. A Mumus népszerűségét illetőleg eléggé megosztotta a helyi társadalmat, az interneten található bejegyzések szerint volt, aki túl zajos mivoltuk, volt. aki taplóságuk és volt, aki politikai irányultságuk miatt támadta őket. A Kisdiófa utcai ház a Mumus bezárása óta üresen áll. Az 1840-ben épített egyszintes, később egyemeletesre kibővített házban működött Kulin József és Szehr Péter fényképészeti műhelye. Az épületet 2010-ben az önkormányzat meghirdette elidegenítés céljából, de az ingatlan nem talált vevőre. A mierzsébetvárosunk.blog szerint az épület jelenleg bontásra vár.

Az Ellátó nem szűnt meg, csak átalakult. Persze ez nem igaz. Az Ellátót bezárták, és kaptunk helyette egy Ellátó kertet meg egy Ellátó Házat. A több mint hat évet élt, valamikor 2012 körül bezárt Ellátót a megszűnése óta is sokan hiányolják. 

Az előző helyszínekhez képest nem kulturális és kiállítóhelyszínként, hanem kocsmaként működő szórakozóhely kiváló menüvel, zenével, éjszakai spontán partikkal, sőt akár saját kisteremmel fogadta az új és a visszatérő közönséget. A bezárás óta a helyiség rácsok mögé zártan, üresen ékesíti a Klauzál tér északi oldalát.

A kortárs irodalmat ölünkbe helyező Pepita Ofélia bárt is „kilökte” magából a negyed. A mindössze két évet megért kulturális színtér nagy hiányt pótolt az irodalmat, kortárs irodalmat kedvelők körében. A Pepita Ofélia csapatának óriási lelkesedésével szervezett irodalmi, költészeti és zenei estek nagyon hiányoznak nemcsak a környék, hanem a város kulturális, szellemi életéből is.

A Klauzál tér 5. szám alatti helyiség a Pepita Ofélia bezárása óta ugyan többször is új tulajdonosokhoz került, de többnyire fantom szórakozóhelyként, bezárva látható. Nemrég ismét kikerült a falára, hogy ladó.

Átellenben, a Klauzál tér másik oldalán, a 14. szám alatt működött a Sark presszó, akkor, amikor még a bulinegyed elnevezést még hallani sem lehetett. A Sark presszó volt az egyik hangulati előszele a mei belső-erzsébetvárosi kocsmahangulatnak. A kicsi, kétszintes helyiség és a hozzá tartozó pince nagy partik helyszíne volt. A bulinegyedben azóta több helyszínt létrehozó alapítók, a Tilos rádiós fiúk, Halász Attila, Rozgonyi Zoltán, bevonzották a presszóba a koncerteket, az irodalmat és egyaránt képzőművészetet egyaránt. A Sark azóta bezárt, aki a presszó hangulatára kíváncsi, olvassa el bátran Zeke Gyula írását a Literán. 

A bezárás óta a helyiség keresi jó gazdáját. Több elhaló próbálkozást lehetett a sarkon látni, a mostani SHOT Cafe & Bar, úgy tűnik, hosszabb időre lecövekelt itt.

Semmiképp sem szabad említés nélkül elmenni az egykori Nagydiófa utcai Sixtus kápolna kocsma mellett, ami külföldi tulajdonosainak köszönhetően idevonzotta az 1995 körül Budapesten élt külföldieket, igen sajátos, friss gondolkodású kocsmahelyiséget teremtve. „Főként az angolok, franciák, amerikaiak találták olyan helynek, ahol a helyükön vannak. Egy nagy szoba volt, ahol otthon voltak" – meséli a Magyar Narancsnak Hans van Vliet, a kocsma egyik alapítója.

A bezárást követően az új tulajdonos 10 éven keresztül üzemeltette itt a Sixtus kocsmát. A helyiség a 2011-es bezárás után újabb és újabb kocsmák formájában éled újra a mai napig. 

A sor végén még illene megemlítenem a Liget projekt felemelkedésével hősi halált halt Kertemet is.  A kertem sem fog újjáéledni, legalábbis ebben a formájában nem. 

Fotók: szerkesztő és az egyes (ex)szórakozóhelyek facebook oldalai

A számos ellentmondással küszködő Belső-Erzsébetvárosban a negyedet mára meghatározó szórakozóhelyek, kocsmák és a helyiek párharca állandósulni látszik. Mindemellett a vendéglátó- és szórakozóhelyek mellett egyre-másra nyílnak hagyományos szakmákat megidéző, régimódi üzletek, sokszínű designboltok, amelyek színesebbé és élhetőbbé teszik a nyüzsgő belváros eme szegletét.

Többek között ezek közé sorolhatóak az egyedi cipőket készítő és forgalmazó cipészboltok, a kárpitos és szabóműhelyek vagy épp a fodrász- és borbélyüzletek a Wesselényi, Akácfa és Klauzál utca környékén.

A fodrász- és borbélyüzletek már a századelőn is a bohém negyed elengedhetetlen kiszolgálói voltak. Az utóbbi időben pedig az vehető észre, hogy sorra nyitnak a hipszter borbély-fodrász üzletek, amelyek old school és vintage megjelenést felhasználva idézik meg a régi idők szellemét.

Négy helyszínen, a Dob, a Holló és a Király utcában, illetve az Astorián telepedett meg a negyed nyugati old school vonalat követő borbélyszalonja, a Barber Shop: a hely, ahol a pasik hajvágás és borotválás közben is jól érezhetik magukat. A hely, ahol a fodrászüzlet előtt nem törölközőbe csavart hajú nők üldögélnek, hanem welcome drinkkel üldögélő pasik várják a sorukat.

A budapesti Barber shop ötletét Gellei András és fiai álmodták és valósították meg. Id. Gellei András aranykoszorús mesterfodrász édesapja, Gellei György 1935-ben a belváros legismertebb szalonjaiban, színészek és művésznők társaságában tanulta ki a szakmát. Id. Gellei András ma is üzemelteti a Gellért szállóval szemben mesterfodrászatát, és fiával népszerű televíziós műsort is vezetnek. A fiúk saját szalont vezettek Ausztráliában, amíg haza nem jöttek, és meg nem alapították az ausztrál és amerikai „barber” stílust követve, a macsó hangulatot sugárzó Barber Shopjukat.

Ez egy olyan hely, ahová nők nem léphetnek be, egy igazi „men's cave”, ahol fotókat sem lehet készíteni, ezért kérésemre külön kaptam belső fotókat, amelyek szépen tükrözik az igényesen kialakított üzlethelyiség hangulatvilágát, ahol a sok családi ereklye a legmodernebb eszközök és anyagok mellé kerül.

A bulinegyed úgy kínálta magát a Barber Shop hálózatának kialakítására, mint egykoron a negyed lányokkal teli bordélyházai a férfiak számára. A belváros mint Budapest legforgalmasabb színtere az irodistától a celebekig, helyieket és turistákat is bevonz a borbélyüzletekbe.

A negyed másik, már nőiesebb, igazán egyedi vintage hangulatot az eleganciával elegyítő fodrászata, az Olló nemrég nyitott meg a Klauzál utcában.

A hely érdekessége, hogy az 1930-as években az üzlet helyén szintén fodrászszalon működött. Az Olló egy sokak számára kedves üvegkészítő műhely helyére költözött. Látva a helyiséget jó volt megtapasztalni, ahogy egy másik mesterség az előző igényességével veszi birtokába a helységet.

A fodrászszalont két baráti házaspár alapította, akik a többi fodrásszal együtt dolgoznak is az üzletben. Véleményük szerint jó hely számukra a bulinegyed, mert bár kialakult kuncsaftkörrel dolgoznak, egyre több turista és helyi lakos is ügyfelükké válik, és sokan csak a design miatt is belesnek az üzletbe. Még a szomszédban található régebbi fodrászüzletek sem gyengítik a forgalmukat.

A harmadik, ígéretesnek tűnő borbélyüzlet a nemsokára megnyíló Gábor fodrászszalon a Telep mellett, ahol a még félig kész állapotok miatt szintén nem engedték a leskelődést. A hely, ami az elképzelések szerint egyszerre lesz hangulatos kocsma és fodrászüzlet. A hely, ahol egy sör mellett borotválkozni és hajat vagy szakállt vágatni is lehet.

Bezárt, lelakatolt kapu fogadja a tavaly ősszel még működő Tébolykert rajongóit. Valamikor 2014 nyarán nyílt a műemlékké nyilvánított, Klauzál utca 15. szám alatti házban a Tébolykert nevű romkocsma. Ez a ház is azok közé az épületek közé tartozott, amelyeket az akkori műemléki hatóság az utolsó pillanatban, 2006-ban ideiglenes védelem alá helyezett. Az ideiglenes védelem azt jelentette, hogy építési és bontási engedélyt a házra csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adhatott ki. 2006 óta sok minden változott: a Kulturális Örökségi Hivatalból is Forster Központ lett, a szabályozási és hatósági feladatkörök is más-más helyekre kerültek.

A hosszú évek alatt a csillagos házak közé sorolt épült hűen megőrizte a kiegyezés utáni, kisvárosias beépítés formáit és a kor különleges hangulatát. A finom tagolású, volutás konzolokon nyugvó, erkéllyel díszített homlokzat mögött megmaradt az épületbelső értékes részlete, az öntöttvas korlátú, vörös mészkőből épült főlépcső, valamint a függőfolyosó korlátja.

A védettség után az épület sokáig üresen állt. 2014 nyarán beköltözött a negyed újabb romkocsmája, a Tébolykert, ami aztán hamar szerves része lett a belső-erzsébetvárosi  bulinegyed Klauzál utcai szakaszának. Működése alatt mindenesetre megvédte a műemléképületet a ledózerolástól vagy attól, hogy annyira lepusztuljon, mint a Király utca 40. szám alatti, hányattatott sorsú ház.

Valamikor október környékén még fenn volt a kocsma táblája az épületen. Mára úgy tűnt el a kocsma táblája, mint maga a Tébolykert és legénysége. Ki jön, vagy mi jön helyükbe? Egy újabb kérészéletű kocsma? Foghíjtelek vagy új befektető vagy a régi? Vajon mi lesz veled Klauzál utca 15? 

Több mindenért pufog a belső-erzsébetvárosi lakos. Dühös azért, mert a rengeteg kocsma miatt ordítozó hordák közlekednek éjszaka. Dühös azért mert, az önkormányzat részéről csak politikai kampányígéret volt a mindennapos takarítás, így egy-egy vasárnapi napon bokáig járva lehet járni a hányadékban, a törött üvegek és mindenféle partihulladék között. És dühös azért, mert az egyébként is szűk járdákat még a teraszok is terhelik. Van okuk a panaszra.

Az önkormányzat, a lakosság és a kocsmatulajdonosok régóta keresik a megoldást arra, hogy-hogy lehetne ezt a kényszerű, de virágzó – hasznot és veszteséget egyaránt hozó – állapotot a belső-erzsébetvárosi lakosok számára élhetővé tenni.

Helyi lakosként úgy gondolom, sehogy. Sok minden múlik az önkormányzaton, de nem minden. Nyilvánvalóan nem tudja az önkormányzat megváltoztatni az ideérkező, ordítani vágyó vendégeket. És nyilvánvalóan tudna mindennapos takarítást végeztetni, ahogy ez például Párizsban is működik – ezt itt is meg lehetne tenni.

Április 14-én kedden 17 órakor nyilvános egyeztető fórumot tart az Erzsébetvárosi önkormányzat az önkormányzati köztereken lévő vendéglátó teraszokról, a működésük következtében keletkező környezetterhelési, közbiztonsági, közlekedési (akadálymentesítési), egészségügyi és lakhatási problémákról.

A város olyan részén, ahol a vendéglátóhelyek adják meg egy terület arculatát, elengedhetetlenek a teraszok. Akár zavaróak, akár nem, akár el lehet menni mellettük, akár nem. Akár lehet pihenni a teraszon ülőktől, akár nem. Kevés olyan embert ismerek, aki ha tavasszal ki ülhet egy teraszra, nem oda ül, hanem a belső helyiségbe. Szeretünk teraszon üldögélni, ha az időjárás engedi.

Kérdés az, hogy miként lehet racionális megoldást találni a teraszok által keltett közlekedési problémákra, meri-e és akarja-e azt mondani az önkormányzat, hogy limitált ideig lehet nyitva tartani egy teraszt, stb.

A Belső-Erzsébetváros már most tele van  szerethető teraszokkal. Megmutatunk párat Önöknek. Melyik az Ön kedvenc belvárosi terasza? Küldjek el címünkre (pontbudapest@freemail.hu) a képeket, és megmutatjuk a legjobbakat!  

Tegnap Tarlós István és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség átadta a Dohány utcában a budapesti gettónak emléket állító falat. A Sugár Péter által tervezett emlékfalon egy interaktív térkép mutatja be a városrész történetét. 

A környék múltjának és jelenének legfontosabb helyeit tünteti fel, és ismerteti a városrész történetének főbb eseményeit is. 

Érdekelt volna, hogy mit tud ez az interaktív térkép, de ma reggelre az emlékfalat egy fekete lepel mögé rejtették. A biztonsági őrtől egyelőre annyit tudtunk meg, hogy még nem készült el teljesen az alkotás. Az igazi leleplezés még várat magára.