Örömteli beharangozóval érkezett a hír, hogy a közel két éve bezárt Vörösmarty mozi épületét nem bontják le, nem tüntetik el a szemünk elől, hanem épp ellenkezőleg, eredeti funkciójához igazodva helyreállítják és tegnap meg is nyitották.
A Premier KultCafé több hívogató elemet tartalmaz. A Kultcafé ötletgazdája, a Törőcsik Mari alapította, Kárász Róbert elnöklése alatt működő Fogadj Örökbe egy Macit Alapítvány pár évvel ezelőtt határozták el, hogy olyan munkahelyet hoznak létre ki, ahol megváltozott munkaképességűek, illetve fogyatékossággal élők is dolgozhatnak.
A Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával az 1935-ben épült mozi két mozitermét felújították, úgyhogy a nagyobb terem lehetőséget ad arra is, hogy a filmvetítéseken kívül egyéb rendezvényeket is lehessen ott tartani. A moziterem kialakításánál fontosnak tartották azt is, hogy legyen a teremnek egy társalgásnak is teret adó része. Így a helyiség egy részében székekkel párosított kis asztalok találhatók.
A tervek szerint a KultCaféban filmvetítéseket, kiállításokat és koncerteket szeretnének tartani.
A felújított kulturális komplexum előterében található kávézóban a Cserpes termékeket fogyatékkal élő személyzet szolgálja fel.
A Fogadj örökbe egy Macit alapítvány arról is gondoskodott, hogy a KultCaféban szórakozó vendég tényleg örökbe fogadhasson egy macit, amit az egyelőre még befejezetlen mennyezetről lógó macik közül lehet kiválasztani.
A Premier KultCafé előtt debütált valamikor január végén a Nem adom fel kávézó, ahol a felszolgálóktól kezdve a konyhai dolgozókig mindenki megváltozott munkaképességű, hallás-, látás-, mozgássérült, autista vagy Down-szindrómás. Ők készítik a süteményeket, szendvicseket, ők mosogatnak, és ők szolgálnak fel.
A nyolcadik kerületi, a Tavaszmező és Baross utcával párhuzamos Szűz és Magdolna utca sarkán található, a Nem adom fel alapítvány gondozásában működő kávézó nagyon ízlésesen berendezett térben várja a vendégeket. A háromosztatú tér kanapés része, úgy tűnik, a bloggerek és a szabadúszók otthonos munkahelye lesz. A kanapés részt leválasztó falon túl található a kiszolgálópult, sok finomsággal, süteményekkel, szendvicsekkel és napi italokkal. Ebből a térből nyílik a nagyobb társalgási tér is, asztalokkal.
A fogyatékkal élő kiszolgáló személyzet végtelenül kedves, akik odaadó figyelmességükkel még kellemesebbé teszik az itt tartózkodást.
Ha már fogyatékkal élők foglalkoztatását felvállaló kulturális helyekről, kávézókról szólunk, úgy igazságos, ha megemlítjük az ország két olyan vidéki vendéglátóhelyét, ahol szintén megváltozott munkaképességű fiatalokat alkalmaznak: az egyik a pécsi Szabadkikötő, a másik a szekszárdi Ízlelő étterem.
A rövidebb nevén Kikötő a használt rongyokat, textíliákat újrahasznosító Retextil alapítványhoz kapcsolódik, akik a Király utca végén alakították ki ezt a közösségi helyet, egy újrahasznosított textíliákból készített játszótérrel együtt. A kávézó és az alapítvány által végzett munkafolyamatokban is részt vesznek megváltozott munkaképességű fiatalok.
A szekszárdi Ízlelő étterem volt valószínűleg az ország első olyan étterme, amely fogyatékossággal élő munkatársakkal kezdett működni. A lassan nyolc éve működő dizájnétterem méltó bizonyítéka annak, hogy igenis működhet jól, és lehet szerethető egy olyan étterem, kulturális tér vagy kávézó, ahol fogyatékkal élő fiatalok dolgoznak.
Arról nem is beszélve, hogy ezek azok a kezdeményezések, amelyek leginkább segíthetnek a fogyatékkal élő vagy megváltozott munkaképességű emberek számára, ha nem is teljes mértékben, de amennyire csak lehet, teljes életet élni.
Fotók: Szerkesztő, Ízlelő étterem facebook oldal
