Olyan téma jön, ami régóta zavar és most egy aktualitás miatt végre írok is róla. Vasárnap megroggyant a párizsi Pont des Arts gyalogoshíd hídkorlátjának két és fél méteres szakasza a rácsatolt szerelemlakatok súlya alatt, ami miatt átmenetileg lezárták a hidat. A hídon legalább 93 tonnányi lakat lógott, és ezzel a plusz-súllyal és a lakatokból szivárgó rozsdával nyilvánvalóan nem kalkuláltak a híd tervezői.

Fotók: Vincze Barbara


Kattints a Pont des Arts-ra és előjön a többi francia kép!  

Nos, a szerelemlakatok hidakra és más építményekre pattintása romantikus jelleggel az egyik legirritálóbb turistaszokás, a helyes kis párizsi gyaloghíd vesztét okozó, 2008 óta hasító lakatmánia pedig világszerte elharapódzni látszik.

A jelenség miatt az olaszokra kell mutogatnunk. Az ugyanis a legvalószínűbb, hogy Firenzéből indult a szokás, amikor az ottani San Giorgio orvosi akadémia végzősei búcsúzóul a Ponte Vecchio (híd) rácsaira kattintották lakatjaikat. Őket koppintották le római szerelmespárok, akik a Ponte Milviót (híd) lepték be lakatokkal. A szokás elharapódzásáért leginkább mégis Federico Moccia olasz bestsellerírót kell hibáztatni, egészen pontosan Három méterrel a föld fölött című regénye, annak 2006-os folytatása és az első könyvből készült film miatt, ahol említi a szerelmi lakatokat.

A Lánchídon csak a lámpák köré lehet lakatot kötni, sokaknak sikerül is (Kattints a többi budapesti képért!)

A szokás közben világméreteket öltött. A szerelmi lakatokat egyébként azért szeretik a párok hidakra csatolni, mert ily módon látják biztosítva örökké tartó szerelmüket (ez nyilván ugyanolyan babona, mint a gomb megmarkolása kéményseprő láttán). Miután a szerelmesek bezárják a lakatot, a kulcsot a vízbe dobják - ha van víz a közelben -, és a szerelem így már biztosan örökkön örökké fog tartani, a rengeteg fémnek pedig a halak örülhetnek. 

Világszerte egy sor város-és kerületvezetés felismerte, hogy ez egy hülyeség, főleg miután rájöttek, hogy a ledőlő lámpaoszlopok vagy megroggyanó hidak balesetveszélyesek. Volt, ahol a helyzet már annyira kritikussá vált, hogy egyszerűen betiltották a lakatokat (pl. Berlinben és Velencében). Csak Párizs hídjait 700 ezer lakat borította egy pár hónappal ezelőtti felmérés szerint, és ez a szám napról-napra nő. Ott is megindult az ellenmozgalom, két amerikai nő tavasszal létrehozta a No Love Locks nevű oldalt, amivel azt szeretnék elérni, hogy Párizsban is tiltsák be a szokást. 

Az Erzsébet téren áll a Szerelmesek fája és körülötte a jó sok lakat (Kattints!)

A szerelemlakatoktól Magyarország sem mentes. Pécsen már a 80-as évek elején állt egy kovácsoltvas kerítés a belvárosban, Budapesten pedig az Erzsébet téren állítottak fel hasonlót az ún. Szerelmesek fája körül a randivonal.hu munkatársai. Emellett az amúgy nem túl lakatkompatibilis hídjainkon is fityegnek lakatok, de még a János-hegyi Erzsébet-kilátóban is akad néhány (lásd fotók).

János-hegy: kilátás lakattal (Kattints a többi képért!)

A szerelemlakat amellett, hogy sajnos NEM garantálja a sírig tartó szerelmet, környezetszennyező, balesetveszélyes és csúnya, plusz még az épített környezet állagát is rombolja. Ha valaki Budapesten szeretne lakatellenes mozgalmat indítani, jelezzen nekünk, és azonnal csatlakozunk. Befejezésül pedig itt a rövid időre lezárt, majd újra megnyitott párizsi híd, ahol a problémás részt ideiglenesen deszkával pótolták, de - micsoda szerencse - a turisták ehhez is gyorsan alkalmakodtak:

(Ide akkor kattints, ha szeretnéd követni a blogunkat, de a Facebook újabb szabályai miatt sajnos nem valószínű, hogy minden posztot látni fogsz. Emiatt érdemes néha visszakattintani ide vagy RSS.)

Kezdenek visszatérni a negyedek a fővárosba. Egy ideje ezen morfondírozom, erre origós kollégák a napokban csináltak erről - legalábbis, ami a kiskereskedelmi gócpontokat érinti - egy remek infografikát az egyik cikkükhöz.

Egy ideig Berlinben éltem, ahol hatalmas ereje van a Kiezeknek, ami kb. a magyar negyed szónak felel meg, csak ott ez a szó egy markáns identitású városrész néhány saroknyi szakaszát jelöli, ahol a Kiezek identitásformáló ereje az ott élőkre is erős hatással van. Remélem, hamarosan Budapesten is újra kialakulnak/virágozni kezdenek ezek a mikroközösségek. (Mondjuk Újlipótváros már eléggé rajta van az ügyön.)

Kattints a képre, előjön nagyban, azon vidd az egered a karikák fölé!

"Budapesten járva lépten-nyomon elhagyott terekbe botlunk. A belvárosi kerületekben régóta kiadatlan üzletek, elárvult iskolák és bedeszkázott lakóépületek, a külvárosokban elhagyatott kórházak, üres szállodák és félbehagyott építkezések sorakoznak egymás után olyan mennyiségben, hogy hasznos területüket összeadva egy egész budapesti kerületet megtöltenének."

Ez a szöveg azon a kiállításon olvasható, melyet a főváros és a Kortárs Építészeti Központ közösen szervezett Adaptív város - Az üres ingatlanok problémái és lehetőségei címmel. A kedd esti megnyitó óta töprengek, hogy erről, a Rögtön jövök! kampányhoz kapcsolódó kiállításról vagy magáról a kampányról írjak. Végül úgy döntöttem, hogy csak a kiállításról fogok, ami végülis magában foglalja a kampány lényegét.

Fotó: Dorkó Dániel

Azért pár szó a kampányról: a Rögtön jövök! a kiüresedett üzlethelyiségek kezelésével foglalkozó projekt, melynek célja a folyamat megállítása. Emiatt ötletpályázatot írtak ki a használaton kívüli üzlethelyiségek kirakatában elhelyezhető okos installációk/alkotások létrehozására. A több mint 400 pályázat elbírálása épp zajlik. Az egyik fő cél az, hogy fiatal, kezdő vállalkozások méltányos áron vehessék birtokba az üres üzleteket, pop-up (átmenetileg felbukkanó) jelleggel.

És a kiállítás: a leírás szerint az "Adaptív város című kiállítás bevezetőt nyújt a köztes használat logikájába, bemutatva az üres ingatlanok ideiglenes hasznosításának alapvető kérdéseit, szervezeti, gazdasági, jogi és építészeti feltételeit, példákkal és esettanulmányokkal illusztrálva mind az alulról induló kezdeményezések dilemmáit, mind az önkormányzati és tulajdonosi szerepvállalás lehetőségeit." Vagyis azt igyekszik bemutatni és megértetni, hogy mi okozza az üzletek sokévi kiadatlanságát, a városi ingatlanok használatlanságát. A pöpec ülőbútorokon és a terem közepén lévő két hintán kívül nincs más, csak betűk a falakon. A fehér falakon olvasható szövegek azokat a megállapításokat/tanulságokat tartalmazzák, melyeket eddig a Rögtön jövök! projekt során tettek a szervezők. A kérdésekre apró pontokba szedett, egy-egy képpel illusztrált válaszokat adnak.

Fotó: Tuba Zoltán

Szerda délután, az első nyitvatartási napon végigolvastam mindet és felírtam pár érdekességet:

* A jelenség nem magyar specialitás, más országokban is előfordul, főleg az elmúlt évek kedvezőtlen befektetési klímája miatt. Léptékbeli eltérések mondjuk előfordulnak az érintett városok között.

* A kulcsfogalom itt az ún. köztes használat, ami azt jelenti, hogy addig sem hagyják magára az adott ingatlant, míg a régi után megérkezik az új bérlő. Ehelyett a bérlőt nem találó ingatlant kedvezményesen átengedik olyan kreatív és társadalmi érdekű tevékenységeknek, melyek számára jelentős segítséget jelent egy meghatározott időszakra biztosított olcsó munkatér. Ez nemcsak a tulajdonosnak előnyös, hanem a használónak, a városlakóknak, a kereskedőknek, szóval kb. mindenkinek. A köztes használat egyébként már le lett tesztelve: számos európai nagyvárosban nyújt megoldást a megürült épületek, üzletek új funkciójának megtalálására és még az állagmegőrzésre is

A Nagykörút 2013 telén olyan vegyes képet fest, mint egy zsibvásáros szőnyege. Van sok üres, romos üzlet, pár vadiúj hipszter kajálda, néhány ezeréves kisbolt, egy csomó Spar meg Meki. És egy Starbucks. Szakikat kérdeztünk meg a körút jelenéről és szolgáltató jelleggel azt is megnéztük, érdemes-e a pesti szakasz kb. 700 üzletében karácsonyi ajándékok után kajtatni.

Kedves szimbiózis a Nyugati mellett: gyerekfotós és bodybuilder shop (Kattintson a képre a többi fotóért!) Fotó: Mudra László

Most csak a pesti, mintegy négy kilométeres szakaszt vettük szemügyre, és igyekeztünk messzemenő megállapításokat tenni a karácsony előtti helyzetről. Hosszasan villamosoztunk föl-alá, sétálgattunk és számolgattunk (persze így is lehetnek hibák a számításainkban). A végeredmény az, hogy a Jászai Mari tértől a Petőfi hídig sorakozó közel 700 üzlet valamivel kevesebb mint tíz százaléka üres. A helyzet a Rákóczi tér körül a legrosszabb – alighanem a metróépítés miatt -, a legjobb a Nyugati és az Oktogon között.

Elsőre az tűnt fel, hogy megszaporodtak a vendéglátó-ipai egységek, több kávézó nyílt (köztük sok a nemzetközi láncolat), ami mindaddig örvendetes, míg bent és nem kint üldögél az ember, alig két méterre az autók kipufogócsövétől, melyek egyenesen nyomják az arcába a káros anyagok koktélját. Több élelmiszerüzlet, fodrász és drogéria nyílt, és a jó sok Meki mellé becsatlakozott pár kisebb gyorsétterem-lánc is. Ezt a képet főleg a Blaha és a Jászai Mari tér között kaptuk. Mielőtt megnéznénk, mi van a Blahán túl, jöjjön pár okosság.

Kicsit jobb a helyzet 

A két fotó néhány száz méterre egymástól készült a Blaha és a Nyugati között (Kattints!)
Fotók: Mudra László

„A kereskedelem örökké hullámzik” – jelentette ki Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, akinek másik fontos megállapítása, hogy a Nagykörútba kezd visszatérni az élet. Dióhéjban: a 1888 óta létező körút nagy hanyatlása 1996 körül kezdődött, a Duna Plaza, majd a Westend megnyitásával tetőződött, vagyis amikor a nagy bevásárlóközpontok zöld utat kaptak Budapesten. A plázák építése egy évtizedre megrázta a kereskedelmet, hatására a kiskereskedők egy része vagy maga is a plázákba költözött vagy tönkrement. A második pofon 2007 után, a válsággal érte a kisvállalkozókat. A kétezres évek végére a körút Budapest egyik szégyenfoltja lett. Eluralták a turkálók, szexshopok, kínai üzletek és (voltaképp szintén kínai) egyeurós boltok.

Az elmúlt évekhez képest valamelyest javult a helyzet Vámos György szerint, ami összefügghet azzal is, hogy 2013-ban nem csökkent tovább a fogyasztás, és kezdett újrarendeződni a körút. Most az a folyamat zajlik, hogy a nagy nemzetközi cégek, mint az említett globális kávézóláncok és élelmiszerüzletek felfedezték maguknak, és kúl vendéglátó-ipari egységeket nyitnak itt. Egy ilyen miniétkezde két munkatársával beszéltünk a Teréz krt. 52-ben (a Souper Pasta minden elemében őrült trendi és hipszter), akiktől a gőzölgő tészta fölött azt tudtuk meg, hogy egyelőre jó döntésnek tűnik, hogy egy hónappal ezelőtt épp itt nyíltak meg, mert „sokan járnak és dolgoznak erre”. Itt, az Oktogon és a Nyugati közti pár száz méteres szakaszon amúgy egy új, menő streetfood-negyed látszik kialakulni: a mindennél divatosabb pho étkezde mellett thai, tejbár, gofris, sörözők és kávézók jelentek meg.

A Souper Pasta a körúton Klikkelj a bringásra! (Fotó: Mudra László)

A Blahán túl

Ez valamint a körút-Király utca sarkán lévő Starbucks-KFC szomszédság alapján bárki hihetné, hogy beköltözött ide a nagybetűs Nyugat, ám ez az érzés azonnal szertefoszlik, amint elhalad a továbbra is üres kirakatok előtt vagy átér a Blaha utáni birodalomba, amit még most is az említett turkálók, egyeurós boltok, drogériák, éjjel-nappalik és - különösen a Petőfi híd felé haladva - rózsaszín/fekete színű szexshopok ékesítenek. Ja, meg a Meki, amiből körút-szerte jó sok van. Kedvencünk itt Ferenc körút 2-4-ben a Mountex túrabolt és a mellette lévő Szex shop, melyek egymás mellett kínálnak felszerelést az ember indoor és outdoor hobbitevékenységeihez.  

Balra túrázáshoz, jobbra otthoni tevékenységekhez kínálnak felszerelést. Kattints! (Fotó: Mudra László)

Remény ugyanakkor itt is van: a tréfás elnevezésű Borárus a Borárosnál üzlet épp a hétvégén nyílt meg, és az utca túloldaláról telepedett át. A tulaj már tizennégy éve foglalkozik borral, és szerinte simán lehet itt is nyereséges egy üzlet, ha a vállalkozó „hisz benne, kitartó és képes kiszámolni az árrést”. Ő azt is mondja, hogy a 9. kerületben most egyszerűbb üzletet nyitni, mint régebben. Eléggé alapoz a külföldiekre, ahogy pár megállóval odébb, a Shark and Roll nevű rock/punk/metálüzlet tulajdonosai is: vendégkörük fele nem magyar, és visszajár. Ők 1988 óta vannak itt, és ha az üzlet nem lenne a sajátjuk, elmondásuk szerint annak idején ők is plázába költöztek volna. A „sok kínai vacakról, száz forintos üzletekről és rossz minőségű éttermekről” pedig megvan a véleményük: „A külvárosban lenne a helyük”. Pont. 

A parkolás és a tél 

Oké, tegyük fel, hogy a körútba visszatér az élet, de kik és leginkább hogyan jönnek majd ide? Vámos György szerint főútvonalaink egy jó része azért alkalmatlan a kereskedésre, mert nehéz parkolni, ezért szerinte az önkormányzatok egyik feladata a parkolás elősegítése lenne (és a bérleti díjak alacsonyan tartása, a sétálóutcák kialakítása továbbá az „okos kereskedelem-politika”). Pál Erika, a Jones Lang Lasalle nemzetközi ingatlan-tanácsadó kiskereskedelmi részlegének a vezetője szerint is a parkolás itt az egyik legfőbb mumus: „A kereskedőnek, aki kivesz a körúton egy üzletet, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a vásárló könnyen el tud jutni hozzá. A vásárlónak pedig arról kell megbizonyosodnia, hogy le tud parkolni a közelben” – mondja. Szerinte a megoldás a parkolóházak számának növelése lenne, ami viszont évek-évtizedek kérdése. És még egy dolgot említ: a körúti vásárlás nagyon szezonhoz kötött: „a körút novembertől márciusig nehezen tud versenyezni a plázákkal”.

***

A Nagykörút minitörténete

A Nagykörút a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi híd pesti hídfőjéig tart, de az elnevezést a Margit körút, Alkotás utca, illetve a Villányi úttal kiegészített, Budát is érintő szakaszokra is szokták használni.

Az Oktogon a Nyugati tér felé néző képe - 1900 körül (Forrás: Fortepan)

Pest városában az 1860-as években mutatkozott igény a sugárutak mellett egy ezeket és a külső kerületeket összekötő körút kiépítésére. Elvetették Reitter Ferenc tervét (milyen kár), aki a mai Nagykörút helyére hajózható csatornát szeretett volna, a Duna egykor itt húzódó ágának helyén. 1872-ben kezdődött meg a Nagykörút (ekkor még Külső körút) kialakítása, a teljes szakasz 1888-ra készült el. Manapság a körút az áthaladó hatalmas autóforgalom miatt túlzsúfolt, levegője sem túl tiszta, a 4/6-os pedig Európa legforgalmasabb villamosvonala, napi kétszázezer utassal.

És az ajándékok? 

A Játékszerek anno nevű üzlet belseje. Katt! (Fotó: Mudra László)

A teljesség igénye nélkül – és a nagy nemzetközi láncolatokat és a hátsú udvarok rejtett kincseit kihagyva – néhány tipp:
- virágot a Jászai Mari téren lévő kis fabódéban (az OTP előtt a sarkon) vagy a Corinthia Hotel aljában lévő Royal Flowerben érdemes venni.
- régi gyerekjátékot a Játékszerek anno nevű kis üzletben a körút-Podmaniczky sarkon. Pár ezer forintért egy csomó pléhjáték, felhúzható és fejtörő játék. Kapható búgócsiga, törpeautó, robot és a legendás Kutyaház persely is.
- streetfoodért (oké, ez nem ajándék) a Nyugati és az Oktogon között (a Nyugatitól indulva a jobb oldalon) az egyre-másra nyíló hipszterkajáldákba érdemes betérni, sütizni vagy tortáért a Szamosba (ugyancsak a Corinthia Hotel aljában), vagy a New York kávéházba
- a Labirintusház gyerekeknek jó móka a József krt. 26-ban
- rocker vagy metálos szeretteinknek a Shark and Roll a tuti
- alteros/jógaoktató barátainknak pedig az Átmenet, a József körút 83-ban
- Conrad tech bolt, ahol rengeteg műszaki cikk mellett pl. robothal is kapható a Teréz körút 23-ban

És: klassz kezdeményezés a kiüresedett üzlethelyiségek ügyében a Rögtön jövök! kampány, továbbiak hamarosan.

Vannak emberek - köztük én is -, akik naponta körülbelül legalább 20-30 percet töltenek azzal, hogy a Google Mapsen bolyonganak. Mindegy, hogy egy rózsadombi kis park vagy az észak-kanadai olajipari telep, esetleg a Negev-sivatag, a húszperces kirándulás mindennap megvan. Az évente 121 óra. Tudom, First World Problems.

A többi képért kattintson a fotóra! (Fotók: Mudra László)

Na mármost, ha egy ilyen ember ott volt ezen a hétvégén a Bálnában, és megnézte a Kortárs Építészeti Központ által kiállított Budapest Makettet, az jó időre a térképofil paradicsom szüzekkel teli ligetében érezhette magát. A Budapest Makett ugyanis olyan élményt ad a térképofileknek, amit egyetlen virtuális valóság - legyen az Street View, műhold vagy más digitális építészeti látványterv - sem adhat. 3D-ben láthatjuk a Duna görbületét, az óriási Gellért-hegyet vagy ami igazán meglepő volt, hogy a Margitsziget milyen hatalmas a városhoz képest.

A Google Maps előtti korban pedig tényleg nem volt semmi más, csak a képzelet, a térkép és a makett - ezért akkoriban szinte minden nagyváros készíttetett egy makettet magáról, hogy a tervezők és a döntéshozók könnyebben tudjanak építeni és álmodozni. Hogy egy ilyenre szükség lenne Budapesten is, az a mérnök-urbanista Polónyi Károly fejéből pattant ki. Polónyi a hatvanas-hetvenes években várostervezéssel foglalkozott Afrika fiatal nagyvárosaiban, de hazajött, és 1969 és 1974 között a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályát vezette. A makett ötlete végül 1976-ban kezdett valóra válni, amikor a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat makettkészítő részlege nekiállt az 1:500 méretarányú mini Budapest elkészítéséhez.

Klikkeljen a többi fotóért a makettra!

A makett fából van, az alap amerikai furnérlemezből, az utak, a terek és a Duna fenyő furnérból, az épületek amerikai diófából készültek, a hegyek pedig tömör fenyővel vannak kitöltve. A teljes makett 167 darab 80 x 120 centis elemből áll, ebből a Bálnában csak 126-ot tudtak kiállítani, egyszerűen ott sem fért el több. A teljes térkép 10,40 méterszer 16,80 méter, ezért nincs olyan tér, ahol megfelelő körülmények között állandóan tárolni lehetne. Amikor nincsen makettfesztivál, akkor a főváros egyik irattárának a mélyén porosodik dobozokba pakolva. Egy-kétszer már lehetett látni, például ki volt állítva a BME aulájában vagy a Fővárosi Önkormányzat jelenlegi tanácstermében, de állandó kiállítása máig megoldatlan.

A makettre ráfér a frissítés is, a rendszerváltás óta csak néhány fontosabb épülettel bővítették a nyolcvanas évekbeli Budapesthez képest. A Rendőrpalota, a Lehel téri piac vagy a Lágymányosi híd ott van, de például a Dráva utcai panelek nincsenek meg, teljes a káosz az Infopark környékén és a Millenárisnál is.

A Naphegy térre kattintva a többi kép is előjön!

A Tarlós István vezette Közgyűlés idén tavasszal fogadta el az imaginárius 2030-ig szóló városfejlesztési stratégiát, a Kortárs Építészeti Központ és Finta Sándor főépítész szeretné rendezni a makett sorsát, ezért a látogatókat is bevonták a gondolkodásba. A makett mellett egy nagy papírra fel lehetett írni, ki mit csinálna az óriási makettel. Volt, aki kiszínezné a faszínű épületeket, volt, aki üvegpadló alá tenné, ugyanis elég nehezen lehetett a belsőbb városrészekre rálátni a makett széléről. De volt olyan is, aki csak annyit írt a papírra: STADIONBA!

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)