A legismertebb szobor Marton László a Dunánál című alkotása. Az 1980-ban a Kossuth téren felállított szobrot a tér átalakításakor eltávolították, majd 2012-ben a Duna-parton kapott helyet a Parlament oldalában. 

Varga Imre Margit-szigeti József Attila-szobra viszont többször is eltűnt már helyéről. Az 1974-ben készített szobrot, először 1977-ben lopták el, majd 11 évbe telt, mire pótolták. Kilenc évvel később a szobrot ismét ellopták. 2014-ben pedig vandalizmus áldozata lett, miközben más szobrokat elloptak. A szobor a rongálást követően a BTM Budapest Galériába került, hogy felújítsák.

A város harmadik József Attila-szobrát 2006-ban állították fel a Liszt Ferenc téren. A költő az 1895-ben megnyílt Japán kávéház rendszeres látogatója volt, ahol kiterjedt társasági életet élt. Így ír József Attila a kávézó tulajdonosáról: „Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt, nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok.” Ebben a kávézóban kezdte el papírra vetni „1936. május 22. péntek, 12 előtt 8 perccel” a Szabad ötletek jegyzékét. A költő születésének 100. évfordulója alkalmából Gyurcsek Ferenc készíthette el József Attila félalakos portréját, ami csendesen megbújik a tér árnyas fái alatt. 

 A negyedik József Attila szobor a XIII. kerületi József Attila téren található. A szobor Beck András 1952-ben készült alkotása. 

A nem rangsor szerinti felsorolásban ötödik szobor a XX. kerületi Pesterzsébeti József Attila Általános Iskola előtt áll. A szobrot Oláh Gyula készítette a költő születésének 100. évfordulójára. 

Van még köztér Budapesten, ahol szeretik József Attilát! Ferencvárosban, a Remete parkban, ami a Sobieski és a Tűzoltó utca sarkán van, találtam rá erre a kis, egyébként jellegtelen térre az új építésű házak ölelésében.

A Remete park valószínűleg a Sobieski utca előző nevéről a német Einsiedlergasséról, vagyis Remete utcáról kapta a nevét. Belső- és Közép-Ferencvárosban a német nyelvű utcanevek nem voltak idegenek. Ferencvárosnak ezt a részét, amit egykoron Szentfalvának hívtak, 1696-ban csatolták Pesthez. Három évvel később a gyéren lakott helyre betelepülőket engedtek, akik többnyire német ajkúak voltak. A mai Sobieski János utca 1805-ben még az Einsiedlergasse, 1848-tól a Remete utca nevet viselte, és csak 1933-tól nevezik Sobieski utcának.

„Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.”

Ezen a kis téren egy márványkútra figyeltem fel, ami előtt a burkolatba ágyazott József Attila-idézetek fogadtak.

Semmi nem ad arra magyarázatot, hogy a IX. kerületnek ebben a félreeső részébe miért írtak József Attila-idézeteket. Arra viszont nagyon jók, hogy aki erre jár, az megáll egy kis időre, elolvassa az idézeteket, és körbenéz, hogy mi is veszi körül.