Van a Magyar utca 1. és a Kossuth Lajos utca 17. szám alatt egy épület, amire leginkább lekoszlott kirakatai és a homlokzat felső részében található szobrok hívják fel a figyelmet.

Illetve az, hogy a ház Kossuth utca felőli oldalán egy "bújtatott parkoló" található. A HVG szerint azért, mert itt van a miniszterelnöki fodrászat. A ház jelenleg helyi védelem alatt áll.

A Czompó-féle épület előtti épületnek a tulajdonosai Magyar (Unger) Henrik, Erkel Józsefné és Erkel Rezsőné férje voltak. A házban élt, valószínűleg a rokoni kapcsolatoknak köszönhetően egy darabig Erkel Ferenc is. Az épület alsó szintjén különböző üzletek sorakoztak.

A ma is látható szecessziós jellegű házat Czompó Ede építtette, valószínűleg Flamm Miksa és Zenner Gyula építészek tervei alapján. A homlokzatra a 12 színezett szoboralakot Ney Simon szobrász készítette.

1904-ben Flamm Miksa tervei szerint a ház tetőszerkezetének sarkára került a díszes betonív, amelyet 1969-ben el is távolítottak. 1907-ben a háznak Wagner János lett az új tulajdonosa. 1933-ban a ház a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének háza lett. A tulajdonosváltás következménye az lett, hogy az épületet fokozatosan irodaházzá alakították.

Az alsó szinten megmaradt az üzletsor. 1938 körül itt volt a Seiner és Klinger áruház, amelynek impozáns portálját már 1979-ben sehol sem lehetett találni. Ma Martha May és az Astor üzletháza van az előbbiek helyén.

Egy héttel ezelőtt fényképeztem le a Bajcsy-Zsilinszky úton egy bérházat, ami történetesen a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank bérháza volt. Tegnap este meg a Kisdiófa utca 1. (Klauzál tér 16.) szám alatti épület földszintjén működött Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet bezárt üzletéről beszélgettünk, és közben megtudtam, hogy a házban régen volt egy bank.

A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankot 1869-ben alapította a bécsi székhelyű Niederösterreichische Escompte-Gesellschaft, mely átvette a Budapesten létezett Malvieux C. J.-féle bank- és váltóház üzletét. Az ózdi nemesi közbirtokosság vasüzleteit lebonyolító, Svájcból bevándorolt Malvieux család az 1830-as években alapította meg a fővárosi bankházát. 1893-ban a bank pesti központját az egykori Wurm-udvarban – ma Dorottya-udvar, egy Zoboki Gábor által áttervezett luxusbérház – nyitották meg, egy, ezen a helyen sikeresen megkötött üzlet okán.

A bank nevének kezdőbetűit ma is őrzi a Dorottya utcai kapu egyik kovácsoltvas díszítése.

A Bajcsy-Zsilinszky út 19/a alatt lencsevégre kapott épület volt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai Nyugdíjintézetének modern stílusú bérháza, amely 1939 és 1940 között épült Schmitterer Jenő tervei alapján. Az épülete tetején egy fekvő szobor szemléli a Bajcsy-Zsilinszky út forgatagát.

A bank egyik fiókja volt abban a Klauzál téri épületben, ahol jelenleg a Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet még cérnákkal befűzött, szinte csak a dolgozókra váró, bezárt üzlethelyisége található.

A véletlen egybeesés egy másik fordulata lett az is, hogy a házat a szabolcsi nemes és országgyűlési képviselő Polyák Béla építette, én pedig többedmagunkkal Polyák Levente kutató, városfejlesztővel beszélgettem az épület kiüresedett helyiségéről. A sarokkupolás házat Gyalus László tervei alapján 1907-ben adták át. Később a sarokkupolás részt átépítették. A házban működött egy ideig a Klauzál téri református egyházközösség imaterme és a Műhímző is.

A Műhímző a megszűnéséig érdekes színfoltja volt a városnak. Egyrészt itt lehetett olyan zászlókat vásárolni, ahol a vásárló kérésére kért feliratot hímeztek a zászlókra az asszonyok. De alkalmazkodva a divattrendek alakulásához, kalocsai mintás szatyrokat, táskákat is lehetett itt venni. A helyiség több mint egy éve bezárva áll a szövetkezet otthagyott tárgyaival, berendezéseivel. Mint ahogy több erzsébetvárosi elhagyatott üzlethelyiség is.