Mint minden időszak a bulinegyeddé avanzsált Belső-Erzsébetváros is kitermelte a ma már hiányzó, kultikus helyekké vált szórakozóhelyeit. Míg a rendszerváltás előtt a YUK vagy Fekete Lyuk volt a város fő underground helye, a rendszerváltást követően sorban jöttek a Tilos az Á, a Banán klub, a Cha-cha-cha, a Tűzraktár, a Ráckert és még sok más.

Megnéztük, mit találunk ma a bulinegyed kultuszhelyekként ismert szórakozó- és klubhelyiségeinek helyén.

A Király utca 50. számú épület adott helyet öt éven keresztül a Sirály kávézónak, klubhelyiségnek. Az 1938-ban épült házat közvetlenül az 1838-as nagy pesti árvíz után építette Wahlkampf Henrik rézművesmester. 1993-ig sokféle üzem működött benne, amíg át nem alakították Budapest Székesfőváros Könyvesháza és Kávéházává, ami nem lett annyira sikeres, mint tervezték. A kávéház bezárását követően 2006-ban a Marom Klub Egyesület kialakította benne a Sirályt kávézót és kulturális színteret. A Sirály ötéves működése alatt a bulinegyed egyik legnépszerűbb helyszínévé nőtte ki magát. A hely, ahol tökéletesen vegyült egymással a kávéházi hangulat és a kulturális színtér. Az Egyesület a Sirály működtetésén túl számos utcai közösségi programot is szervezett. A terézvárosi önkormányzat 2011 októberében zárta be az általa életveszélyessé nyilvánított épületet, amely az igencsak zűrös bezárása óta üresen áll. A BFVK Zrt. az épület bérbeadására először 2014-ben, majd 2015 januárjában is pályázatot írt ki, egyelőre eredménytelenül. Az épület egyelőre még üresen áll. A Marom Kulturális Egyesület pedig új helyet hozott létre a VIII. kerületben.

Szinte a Sirály megszüntetésével egy időben tett lakatot az erzsébetvárosi önkormányzat a Király utca és a Kisdiófa utca sarkán működött Boulevard és Brezsnyev kortárs művészeti galériára. A 2006-tól a Király utca 39.-ben működő galéria pályakezdő, kortárs, a kerületi potenciálra is építő művészek bemutatását helyezte előtérbe. Az alapítvány 2007-től több mint 100 kiállítást szervezett, több mint 300 alkotónak adott bemutatkozási lehetőséget, és a bemutatóterem mellett mint közösségi tér is funkcionált, ahol pingpongversenyt, játszóházakat, beszélgetéseket vagy akár közös délutáni alvást is rendeztek. 

Az erzsébetvárosi önkormányzat nem nézte jó szemmel a nem az önkormányzat kulturális programjához simuló, önkényesen ugyan, de üresen álló üzlethelyiséget elfoglaló BB Galéria működését. Az önkormányzati nagyvonalúság (ha van ilyen) nem e két, a maga idejében a legnépszerűbbek közé tartozó hely működéséhez való hozzájárulásban vagy annak segítésében nyilvánult meg. 2011-ben a Sirályéhoz hasonló viharos körülmények között bezárták a galériát. Az önkormányzat azzal próbálta elcsitítani a közönséget, hogy majd ők szerveznek ide kulturális-közösségi színteret. A bezárás óta a helyiségben volt már turkáló, ruhabolt, most pedig egy kocsma van, a kulturális helyszínt végül is a Király utca egy másik részén alakították ki, és nagyon messze van a népszerűségi indexe a bezárt két kulturális színtérétől.

A BB Galériával átellenben az első romkertek, romkocsmák sorába tartozott a Kisdiófa utca 16. szám alatt több mint 10 évvel ezelőtt működő Mumus. A Mumus népszerűségét illetőleg eléggé megosztotta a helyi társadalmat, az interneten található bejegyzések szerint volt, aki túl zajos mivoltuk, volt. aki taplóságuk és volt, aki politikai irányultságuk miatt támadta őket. A Kisdiófa utcai ház a Mumus bezárása óta üresen áll. Az 1840-ben épített egyszintes, később egyemeletesre kibővített házban működött Kulin József és Szehr Péter fényképészeti műhelye. Az épületet 2010-ben az önkormányzat meghirdette elidegenítés céljából, de az ingatlan nem talált vevőre. A mierzsébetvárosunk.blog szerint az épület jelenleg bontásra vár.

Az Ellátó nem szűnt meg, csak átalakult. Persze ez nem igaz. Az Ellátót bezárták, és kaptunk helyette egy Ellátó kertet meg egy Ellátó Házat. A több mint hat évet élt, valamikor 2012 körül bezárt Ellátót a megszűnése óta is sokan hiányolják. 

Az előző helyszínekhez képest nem kulturális és kiállítóhelyszínként, hanem kocsmaként működő szórakozóhely kiváló menüvel, zenével, éjszakai spontán partikkal, sőt akár saját kisteremmel fogadta az új és a visszatérő közönséget. A bezárás óta a helyiség rácsok mögé zártan, üresen ékesíti a Klauzál tér északi oldalát.

A kortárs irodalmat ölünkbe helyező Pepita Ofélia bárt is „kilökte” magából a negyed. A mindössze két évet megért kulturális színtér nagy hiányt pótolt az irodalmat, kortárs irodalmat kedvelők körében. A Pepita Ofélia csapatának óriási lelkesedésével szervezett irodalmi, költészeti és zenei estek nagyon hiányoznak nemcsak a környék, hanem a város kulturális, szellemi életéből is.

A Klauzál tér 5. szám alatti helyiség a Pepita Ofélia bezárása óta ugyan többször is új tulajdonosokhoz került, de többnyire fantom szórakozóhelyként, bezárva látható. Nemrég ismét kikerült a falára, hogy ladó.

Átellenben, a Klauzál tér másik oldalán, a 14. szám alatt működött a Sark presszó, akkor, amikor még a bulinegyed elnevezést még hallani sem lehetett. A Sark presszó volt az egyik hangulati előszele a mei belső-erzsébetvárosi kocsmahangulatnak. A kicsi, kétszintes helyiség és a hozzá tartozó pince nagy partik helyszíne volt. A bulinegyedben azóta több helyszínt létrehozó alapítók, a Tilos rádiós fiúk, Halász Attila, Rozgonyi Zoltán, bevonzották a presszóba a koncerteket, az irodalmat és egyaránt képzőművészetet egyaránt. A Sark azóta bezárt, aki a presszó hangulatára kíváncsi, olvassa el bátran Zeke Gyula írását a Literán. 

A bezárás óta a helyiség keresi jó gazdáját. Több elhaló próbálkozást lehetett a sarkon látni, a mostani SHOT Cafe & Bar, úgy tűnik, hosszabb időre lecövekelt itt.

Semmiképp sem szabad említés nélkül elmenni az egykori Nagydiófa utcai Sixtus kápolna kocsma mellett, ami külföldi tulajdonosainak köszönhetően idevonzotta az 1995 körül Budapesten élt külföldieket, igen sajátos, friss gondolkodású kocsmahelyiséget teremtve. „Főként az angolok, franciák, amerikaiak találták olyan helynek, ahol a helyükön vannak. Egy nagy szoba volt, ahol otthon voltak" – meséli a Magyar Narancsnak Hans van Vliet, a kocsma egyik alapítója.

A bezárást követően az új tulajdonos 10 éven keresztül üzemeltette itt a Sixtus kocsmát. A helyiség a 2011-es bezárás után újabb és újabb kocsmák formájában éled újra a mai napig. 

A sor végén még illene megemlítenem a Liget projekt felemelkedésével hősi halált halt Kertemet is.  A kertem sem fog újjáéledni, legalábbis ebben a formájában nem. 

Fotók: szerkesztő és az egyes (ex)szórakozóhelyek facebook oldalai