Az idei Múzeumok éjszakája okozhat némi fejtörést június 25-én az éjszakai kiállításlátogatóknak, rengeteg programmal készülnek ugyanis most is az intézmények.

A vonzó kínálatból kiemelkedik a Nemzeti Galéria Picasso-kiállításához kapcsolódó, a kaleidoszkóp változatosságát idéző, sokszínű programja.

A tárlatvezetések mellett koncertek (nem csak felnőtteknek), workshopok és gyűjteménytörténeti séták színesítik a repertoárt. A zenei aláfestést a MintaPinty gyerekzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Fra Palermo zenekar és a nyelvtörő rapet, slam poetryt, jazzt és költészetet vegyítő Bob és Bobék Orchestra szolgáltatja. 

Az Aquincumban teljes körű wellnesscsomag-kínálattal várják a látogatókat. A szappan-, parfümkészítés és a biokozmetikai bemutató és vásár mellett a római emberek ókori fürdőkultúráján keresztül színészek szólaltatják meg a múlt egykori szemtanúit.

Az Óbudai Múzeumban a nemrég nyílt Játék a városban című kiállítás határozza meg az estét. A családi színház és a Mystery Gang koncertje mellett tárlatvezetést tart Varró Dániel, Szabó T. Anna és Poós Zoltán.

A Ludwig Múzeumban a Szenvedély, rajongás és művészet című kiállítást zenei csomagba ágyazzák. 18.00 órától DJ Bem aka Matild dj-szettjét hallgathatjuk hajnal kettőig, és ide érkezik a Valyo kukucskálódoboza, amibe belenézve személyes élmények nyílnak meg előttünk szerelmekről, fürdőzésekről, a Dunához kapcsolható élményekről.

A Néprajzi Múzeumban hősökön, felfedezőkön és újítókon keresztül jutunk az "ég-tájak" birodalmába. Ég és föld különleges szereplői, felfedezők, csillagképek, távoli tájak népei, hagyományok és időtlen történetek elevenednek meg a múzeum falai között. Együtt vizslathatjuk a csillagos eget és a balettcipők talpát. Kongótól Szibériáig, az Alföldtől Mexikóig bejárhatjuk a nagyvilágot, majd éjfélkor a bál vége előtt összegyűjthetjük Hamupipőke elhagyott cipőit.

Az idei év újdonsága a budapestiek számára, hogy a környezettudatosság jegyében idén először elektromos kisautók is közlekednek majd a kisebb múzeumok között. Azok, akik inkább bicikliznének, azokat a Bubi várja az erre éjszakára szóló ajánlatával.

Minden mellett a BKK Múzeumbuszok az elmúlt évekhez hasonlóan szállítják majd a karszalaggal rendelkezőket 18.00 és 02.30 óra között.

Az útvonalakról, programokról a muzej.hu honlapon és a programfüzetből lehet tájékozódni.

Valaki nagyon leértékelte Weiler Péter festményét a Godot Galériában tegnap este. A rongáló festékszóróval azt írta rá Weiler Mikrovakáció című képére, hogy "olcsó vagy".

A kép új tulajdonosa egyelőre nem nyilatkozott, a galéria vezetői is értetlenül állnak a történtek előtt, miközben már 11-12 képet meg is vásároltak a kiállított képek közül.

A két héttel ezelőtt nyílt Pop New York kiállítás megnyitójára Colleen Bell amerikai nagykövet is elment, Mr. Bell még egy képet is vásárolt a lányának.

Három magyar kortárs galéria is felkerült a Blouin Artinfo nemzetközi online magazin válogatásába. A világ minden részéről friss információkkal rendelkező, a művészeti körökben nagy respektnek örvendő, nemzetközileg jegyzett képzőművészeti szakmai lap 36 országból válogatta össze a világ 500 legjobb galériáját.

A listára felkerült budapesti galériák a pesti belváros pezsgő művészeti élettel bíró bulinegyedében találhatók. Az ACB és az Inda galériák 10 (plusz/mínusz 1-2) évesek, míg a Chimera-Project két éve alakult. Míg az első két galéria többnyire forprofit tevékenységet folytat, addig a Chimera érdekes mixet alkot.

A Chimera-Projekt egyik alapítójával, Mittich Bogi szociológussal beszélgettünk, a listára való felkerülésük apropóján.

A Klauzál tér oldalában megbúvó kis galériát 2013-ban alapította Bogi és Patrick Urwyler művészettörténész.

Már az sem teljesen világos, hogy miként keveredik „össze” egy szociológus a művészettel olyannyira, hogy galériaalapítóvá válik, de az végképp nem, hogy a Chimera miért projekt, és miért nem galéria. Tulajdonképpen, pont ezekkel a kérdésekkel kapok választ a harmadik és negyedik bennem lévő kérdésekre, hogy vajon mi végre a Chimera-Project sikere és a magyarországi galériáktól való különbözősége, ha egyáltalán van ilyen.

A projekt elnevezést azzal indokolja Bogi, hogy kísérleteznek a galéria modelljével, és a galériát nem kizárólagosan forprofit rendszerben működtetik. A Chimera mitológiai alakra visszavezethető neve is a több, különböző tulajdonságokat magában egyesítő alakzatban rejlő jelentésre utal. A Chimera- Project működését is ez a hármasság jellemzi, kereskednek, menedzselnek és támogatnak.

Önálló nonprofit kezdeményezésük a Chimera Art Award, aminek a célja a művészek nemzetközi láthatóságának növelése. Az idei év nyertese az orosz Ekaterina Shapiro-Obermair, kiállítása október 1-jétől november 6-ig lesz majd látható a galériában. Létrehoztak egy bilaterális csereprogramot Inter Art néven. Ez egy adott régióra fókuszáló oda-vissza kapcsolat, amikor a résztvevők mindkét országban kiállítanak. Tevékenységük jelentős része így nem a hazai, hanem a nemzetközi színtereken zajlik.

Jellemzően nemcsak saját művészeik munkáit állítják ki, hanem valamilyen tematikus koncepció körül rendezett tárlatok keretében, meghívott nemzetközi művészekkel is dolgoznak.

Tevékenységük fő sodronya nem a hazai, hanem a nemzetközi színtereken zajlik, ami másfajta lendületet eredményez mind az itthoni, mind a külföldi jelenlétben, mind a művészek nemzetközi megítélésében.

Saját művészeiknél is figyelnek arra, hogy a tematikus tárlataikba bekerüljenek, de még inkább arra, hogy minél több önálló kiállításuk legyen külföldön.

Mivel a csoportos kiállítások számos művész megismerését, „kipróbálását” teszik lehetővé, a két alapítónak jócskán akad lehetősége arra, hogy azokat az alkotókat válasszák be saját művészeiknek, akik megfelelnek a Chimera-Project elvárásainak, amiket a professzionalitás, a szakmai igényesség és a konceptuális beállítottság vezérel.

A galéria művészei közé tartoznak Perneczky Géza neoavantgárd konceptuális, Koós Gábor konceptuális alapokra helyezett grafikus, Kútvölgyi-Szabó Áron hálózatelméletekre építő, Stano Masár posztkonceptuális és Kupcsik Adrián művészek.

Bogi a Chimera-Project sikerét egyelőre két pillérre alapozza. Mindenképpen fontosnak tartja azt, hogy a Chimera nem akar „kis magyar focit” játszani. Szakmai együttműködéseket építenek ki és a nemzetközi színtéren dolgoznak, nemzetközi projektekben, külföldi művészekkel, kurátorokkal, így egyre erősödik a globális network rendszerük, amire már most is jelentős projekteket lehet alapozni. Most is éppen egymást érik a külföldi szerepléseik, a berlini Positions es a Vienna Contemporary vásárokon képviselik művészeiket.

 „Értéket kell teremteni, és az megteremti a következő értéket” – vallja Bogi.

A siker másik alappillérének tartja a saját és partnere üzleti tapasztalatait. Patrick egy művészeti startup, a works.io alapítójaként, Bogi pedig saját szervezetfejlesztő karrierje révén értenek a vállalkozásokhoz, amit a művészeti menedzsmentre is át tudtak konvertálni.

Ki az? Kopasz, kövér, 165 cm, a súlya több mint egy mázsa, szivarozik, egyszerre két kézzel rajzol, életében 5 pengőt, egy tál levest vagy egy korsó sört adtak a képeiért, ma akár 10 milliókat is fizetnek értük. Aki magáról sok és csúf önarcképeket rajzolt. De festett képeket Babitsról, Tabánról, a Városligetről, cirkuszról és táncosnőkről is. Babitscsal vitába keveredett, majd érdekes játékkal döntötték el, hogy mi a könnyebb, festeni vagy írni. Most megjelent monográfiaírója szerint az elmúlt húsz év egyik leghamisítottabb, a kispénzű értelmiség festője.
 

A tényleg kopasz, szinte folyamatosan szivarozó, bal kézzel is festő, gyors kezű, Magyarországon sokáig el nem ismert művész munkáiból ingyenesen látogatható kiállítással ajándékoz meg bennünket a Kieselbach Galéria. A kiállítás apropója, hogy a galéria egy közel 410 oldalas, Scheiber Hugó festményeiből és rajzainak színes reprodukcióiból álló monográfiát jelentetett meg.

A tárlat a művész alkotói munkásságának 1917 és 1922 közötti korszakát mutatja be. Ebben az időben lett ismert Scheiber például a Nemzeti Szalonban, a Belvedere Galériában és az Alkotás Művészházban. 

A kiállítás a főváros inspiráló közegére, a jazzkorszak mulatóira utal, a művészt a jazzkorszak festőjének is nevezték.

A zsidó származású Scheiber Hugó 1873-ban született, tízgyermekes család első gyermekeként. A festészettel portré- és díszletfestő apja mellett korán megismerkedett. Hosszabb bécsi tartózkodás és apja halála után festőpályára adta a fejét. Tanult az Iparművészeti Főiskolán is, de azt végül nem fejezte be. Az autodidakta festő képei 1906-ban már a Visszautasítottak tárlatán szerepeltek. 1919-ben Kassák Lajos, majd Herwarth Walden pártfogása alatt Bécsben dolgozott. Innen Berlinbe költözött, miközben művei Magyarországon nem, Párizsban és New Yorkban viszont sikert arattak.

A második világháború hitleri Németországát kényszerűen maga mögött hagyva visszatért Magyarországra, ahol haláláig Erzsébetvárosban, a Kertész utca 22. szám alatti házban élt művirágkészítő nővérével, aki jellemzően többet keresett, mint a művész. 

Gyakran látott vendége volt a háztól nem messze található Fészek klubnak is.

Kieselbach szerint a folyamatosan belső éhség által hajtott festőt, aki egy sör-virsli menüért is vagy akár saját maga gyógyításáért is képpel fizetett, sem az akkori, sem a későbbi politikai rendszerek nem kedvelték, „kávéházi festőnek”, a kor ideológiai ellenségének bélyegezték, aki 1950-ben nagy szegénységben halt meg.

Kieselbach szerint Scheiber alkotásaira jellemző, hogy nagyon ingadozó művészi színvonalon festett képeire nem nagyon lehet rátalálni Magyarországon. Többségük külföldre került, nem tudni róluk, hogy megsemmisültek-e, vagy, ha vannak itthon, hol találhatóak. Műveinek egy részét Scheiber még a második világháború idején ismeretlen helyen eldugta. Ezek a képek valamikor a hatvanas években jelentek meg az ócskapiacokon, és váltak újra a nemzetközi műtárgy-kereskedelem részévé. A festő Magyarországon egy-két újságcikket leszámítva továbbra sem került a köztudatba, egészen a nyolcvanas évekig.

Az első Scheiber-monográfia Haulisch Lenke művészettörténész nevéhez fűződik, majd egy Svájcban kiadott képes könyv is megjelent a műveiről. Molnos Péter monográfiája a harmadik Scheiber-életmű-feldolgozás. Az igen rövid ideig tartó kiállítás november 21-ig nézhető meg a Kieselbach Galériában.

Fotók forrása:
Kieselbach galéria facebook oldal

Virág Judit Galéria 

Gátolhatja az internetadó a magyar látogatókat a múzeumok virtuális térben fellelhető anyagainak meglátogatásában. Ha ezt a tényt mégis elfelejtjük, akkor máris virtuálisan bejárhatjuk a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, a Magyar Nemzeti Galériát és az Iparművészeti Múzeumot.
 

A 2010-ben megnyitott, párizsi székhellyel működő Google Kulturális Intézet célja a múzeumok, egyetemek és más gyűjtemények anyagainak digitalizálása és megosztása az online közönséggel. A Google Art Projecthez eddig több mint ötszáz múzeum csatlakozott, ilyenek pl. a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi, a londoni British Museum és a bécsi Kunsthistorisches Museum.

A Magyar Nemzeti Galéria 52, a PIM 48, a Szépművészeti Múzeum 151, a Magyar Nemzeti Múzeum 45 és az Iparművészeti Múzeum 103 alkotása nézhető meg virtuálisan az intézet weboldalán. Az Iparművészeti Múzeum esetében még arra is van lehetőségünk, hogy „street view-val” bejárjuk az épületet. Az alkotásokat több kategória szerint csoportosították, például gyűjteményi, szerző, anyag, esemény, hely, személy, megjelenési forma és dátum alapján.

Az intézmények négy különböző digitális megjelenési formát vehetnek igénybe. A virtuális galéria gyűjteményi tárgyakat nagy felbontású fotóval és angol nyelvű leíró adatokkal mutat be. A Gigapixel egy kiválasztott műtárgyról rendkívül nagy felbontású fényképet tartalmaz.

A kiállítóterekben a virtuális sétán keresztül lehetőség van a múzeumi terek bejárására. A virtuális kiállítás pedig tematikus gyűjteményi válogatások megjelenítésére alkalmas.