A bulinegyed legkevésbé népszerű utcájába, a Kürt utcába, a Közfürdő melletti üres telek tűzfalára került a Menhely Alapítvány és a Színes Város Csoport közös pályázatának eredménye, az Elfogadás fala című tűzfalfestmény.

Igazándiból nem mi húzzuk le a leplet az alkotásról, hisz már korábban átadták. Ugyanakkor érdemes a fal „mögé” tekinteni, hogy vajon mit rejt, mit takar ez a művészeti alkotás, hisz az Elfogadás fala, bárhonnan is közelítjük, minden megközelítésben különbözik a városban található tűzfalfestményektől.

A projekt ötletgazdája Kalota Ágnes, aki számos érdekes tevékenysége mellett a hajléktalan emberek mellett is letette a voksát, és jogászként szakmája eszközeivel próbálja meg képviselni ügyeiket.

Ágnes számos „jó ügy” mellett áll ki, amelyeket odaadó szakmai munkájával támogat. Láttam, amikor az Andrássy úti műemlék gyógyszertár védelme ügyében vett részt petíció szervezésében, a műemlékek védelme és népszerűsítése érdekében műemlékkocsmát szervezett, és ügyvédként is 10 éven át képviselte a műemlékek érdekeit. Görög önkormányzati képviselőként lelkes támogatója a görög nemzetiségi értékek ápolásának, de közben simán kivonul utcajogászkodni a Blaha Lujza térre, és ugyanilyen egyszerűséggel pattan ki a fejéből, hogy milyen jó lenne, ha a hajléktalanság problémáját egy tűzfalra festett munkán keresztül is közelebb lehetne vinni a lakossághoz. 

Az Elfogadás fala projekthez megnyerte a Színes Város Csoport főtitkárát, Flór Pétert, majd együtt pályáztak a Norvég Civil Támogatási Alap egyik pályázatára, ahol támogatást nyertek a projekt megvalósítására, a Menhely Alapítvánnyal együttműködve.

Igazándiból a támogatás elnyerésével derült ki jó néhány előre nem látható probléma, hogy hajléktalan embereknek pályázatot kiírni és azt megvalósítani nem is egyszerű dolog.

Voltak megkötések, amikhez mindenképp szerettek volna ragaszkodni a projekt során, például a pályáztatáshoz, és hogy a nyertes pályázók részt vegyenek a pályázati anyag megvalósításában.

A pályázatra bármilyen műfajban lehetett pályázni, műfaji megkötés nélkül.

Alapproblémaként merült fel, hogy vajon a pályázati kiírás hogyan jut el a hajléktalan emberekhez, és a pályázók miként juttatják el a pályázati anyagot a kiírókhoz. Viselkedhettek volna nemtörődöm pályázatkiíróként is, de gondos gazdaként maguk mellé állítottak több szervezetet és hírportált, akik segítettek a terjesztésben és a pályázatok befogadásában.

Az országos kiírásra végül 26 pályázat érkezett be: 18 kép, 1 novella és 7 vers. A MOME egyetemi docenséből, a Fedél nélkül szerkesztőjéből, egy korábban hajléktalan emberből, a Színes Város kurátorából és az ötletgazdából álló zsűri végül egy képet és egy vers utolsó négy sorát választotta.

Itt kezdődött a megvalósítási fázis őrületes időszaka. A két nyertes pályázóból a versíró Baranyecz János, alias Branyónak volt lakcíme, így könnyen elérhető volt, és határozottan lelkes a projektet illetőleg. Annyira lelkes, hogy nem engedett abból, hogy ne a teljes verse kerüljön fel a falra.

A másik nyertes, Székely Attila megtalálása viszont nem volt egyszerű dolog. Fel is merült a kérdés, hogy mit lehet tenni akkor, ha nincs meg a pályázó. Szerencsére kisebb keresésre és utánajárásra Attila is meglett.

A pályázók fejenként 100 000 forint támogatásban részesültek. A projekt megvalósításában Attila vett részt aktívabban. Bár Branyó lelkes aktivista az elesett emberek ügyében, a fal festéséhez kevesebb ambíciója volt.

Attila, akinek igazándiból sosem volt idegen a rajzolás, még életútjának ebben a szerencsétlen fázisában is eljárt a Máltai Szeretetszolgálatba rajzolni.

Élethelyzete miatt voltak nehézségek is az együttműködés során, de összességében Attila egy olyan alkotó személyiség, akit megérte felrázni a társadalom szélén parkoló mindennapjaiból. Olyannyira jól sikerült a közös munka, hogy lehetőséget kapott arra, hogy a jövőben együtt dolgozzon a Színes Város Csoporttal.

A projekt megvalósítása több szereplőtől is lemondást és megváltozott hozzáállást követelt. A Színes Város Csoport eltért attól a szakmai iránytól, stílustól, ami a munkáikat jellemzi, az alkotók pedig lemondtak arról, hogy munkájuk egy az egyben ugyanolyan formában kerüljön ki a falra, mint ahogy ők ezt megtervezték.

A Színes Város Csoport és Attila együtt tervezte meg számítógépes programmal a festményt, Branyó pedig nem engedte el a vers többi részét sem, és segített kitalálni, hogy hogyan helyezkedjen el a festmény mellett.

Így egy olyan közös alkotás jött létre, amely nem elsősorban a tűzfalfestészet művészi értékével, hanem kompromisszumokkal elkészített eredetiségével és a hajléktalan emberekre irányuló figyelemfelkeltéssel válik az erzsébetvárosi tűzfalak sorában igazán egyedi alkotássá.

Az Elfogadás Fala projekt lassan a végéhez ér. Elkészült a fal, látható a többi alkotásból megrendezett kiállítás a Mika Tivadar Mulatóban, még friss ropogós a projektvideó, és hamarosan megtartják a projekt tapasztalatairól szóló workshopokat is a szervezők.

...a járdákon legalábbis egész biztosan, a mellette lévő gazban viszont lehet, feltéve, ha nincs a közvetlen közelben iskola, aluljáró, temető és még jó pár dolog. A fővárosi közgyűlés ma szavaz a rendeletről, mely meghatározza azokat a zónákat (pl. az előbb említettek), ahol tilos életvitelszerűen tartózkodni. A Város Mindenkié csoport aktivistái demonstrálni kezdtek a városházán a renedelet ellen, így bizonytalan, hogy egyáltalán elkezdődik-e ma a közgyűlés. Addig is: a csoport szemléletes videóban vette végig ezeket a területeket, melynek végső konklúziója, hogy voltaképp a főváros egész területén tilos lesz a hajléktalankodás. Nyugalom, a robothang csak fél percig tart, bár a végére kicsit még visszatér.

(Ide kattintson, ha a jövőben nem akar lemaradni híreinkről!)