Eldőlt az Orczy-kertben található egykori vívóterem, közismertebb nevén Bárka színház sorsa. 

Míg 2013-ban volt némi esély arra, hogy a Bárka színház átmentődik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fenntartása alá, az évek során az ilyen és másfajta illúziók is elapadtak. Mostanra világossá vált, hogy Józsefváros önkormányzata szabadulni kívánt az épülettől, és az állami finanszírozású NKE szolgálatába állította az épületet. Az épület régi funkciójával újul meg, ismét vívóterem lesz az egy időre teátrummá változott belső térből.

Az egykori angol parkban, Pest akkori legszebb parkjában, 1829-ben építették meg a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiának első épületegyüttesét, amit a 30-as és a 80-as években még kibővítettek és átalakítottak. Ennek az épületegyüttesnek volt a része a vívóterem, amit Nagy Bálint és Arnóti Éva építészek és Magyari Éva belsőépítész tervei alapján alakították át színházzá.

A Józsefvárosi Önkormányzat által alapított Bárka színház 1997 őszén kezdte meg a műemlék épületben sikeres pályafutását, amire mostantól leginkább csak emlékezhetünk, mind az épületre mint színházra, mind a társulatára.

Miközben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a terjeszkedése közben lassan felfalja a város egykori legszebb parkját is. 

A Kétfarkú Kutya Párt szellemes, de leginkább hasznos akcióval rukkolt elő. Mint egy előző posztunkban is megírtuk, a Józsefvárosi Önkormányzat az elmúlt év nyarán a Műegyetem diákjaival közösen dizájnbuszmegállókat alakított ki a kerületben.

A dizájnbuszmegállók nem is hagytak kérdést a kreativitást illetően, sőt még az újrahasznosítás is kipipálható lett a projektben, mert méregdrága (már fel nem használható?!) közlekedési táblákból készítették a várakozó-pihenő-utcai tárgyakat. A buszra várók védelmét szolgáló új designelemeknél csak egy dolog nem sikerült, hogy a várakozókat megvédjék a környezet hosszú távú kellemetlenebb hatásaitól, az esőzéstől, vagy árnyékot nyújtsanak a tűző napon.

Ezt nem bírta tovább nézni a Kétfarkú Kutya Párt, és az önállóan álló palacsintaoszlopokat összekötötte egy-egy nagyobb fémtáblával, némileg nagyobb fedettséget nyújtva az eső és a tűző nap ellen. Közben a közlekedési táblákat is szemlélhetjük a fejünk felett. 

A teljesség kedvéért még kölcsönesernyőket is helyeztek az oszlopokra, hogy eső esetén teljesebb legyen a védelmi hatás.

A buszmegállók újrahasznosítása. A megújulás formái határtalanok. 

Fotók: Magyar Kétfarkú Kuyapárt

A Palotanegyed zöldfelületeivel, eldugott kis tereivel, hangulatos vendéglőivel, kocsmáival a lassú, felhőtlen időtöltés príma lehetőségét nyújtja a belváros egy zsebkendőnyi részén.

A Palotanegyed Józsefváros Nagykörúton belüli része, az Astoria, a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út és a Múzeum körút által határolt területen.

A többnyire 1861-1900 között, neves építészek által épített paloták, kúriák és az itt lakó gazdag polgárok miatt "mágnásfertálynak" is hívták a "nyolckernek" ezt a részét.

A mostani Palotanegyed viszont az egyetemisták, fiatalok és külföldiek kedvelt helye.

Tavasszal a negyed kihagyhatatlan terei a Baross utca Kálvin térre kiöblösödő tere, a Mikszáth Kálmán tér, a Lőrinc pap tér és a Gutenberg tér a Gutenberg-ház szomszédságában. Ha már zöld, akkor persze a múzeumkertben is lehet üldögélni, napozni.

A paloták közötti kis utcákban számos vonzó étterem, kiskocsma, cukrászda vagy biobolt bújik meg, amelyek egyediségükkel apró színes, vonzó elemei a negyednek. 

Bővebben a Croma betonpadról: Van egy szuper betonpad a városban

Fotók: Szerkesztő

A józsefvárosi telefonközpont épülete 1999 óta üresen éktelenkedett a Horváth Mihály tér sarkában. Bejutni az épületbe nagyon ritkán, egy-egy szervezett bejárás esetén lehetett. 

Miután több hasznosítási elképzelést is nyilvánossága hoztak, az elmúlt évben elkezdték az épület felújítását. Ma már azt is lehet tudni, hogy egy hotel nyílik az épületben.

Térey János író, urbanista 2014-ben megjelent verses-novellás kötetében a közelmúlttól a közeljövőig Budapest ismert és ismeretlen helyszíneiből, annak hol nagyszabású, hol kisszerű figuráiból mutat be jó párat. 

Térey a videóban a telefonközpont tetejéről beszél az épület titkairól, Józsefvárosról és Budapestről. 

Az épületről az Érzelmi zsarolás című versében így ír:

"Kint megállt rágyújtani a józsefvárosi telefonközpont
Erődítményjellegű tömbje alatt.
A sarkon állt egy teherautó
A farán hatalmas vöröskereszttel.
Hallani lehetett a sofőrjét: „A csapatmunka ebben
Az országban döghalál.” Nincs válasz."

Térey könyvéhez 2014-ben a Könyvhétre egy, a helyszíneket bejáró, interaktív Google-térképet készítettek. A térkép ezen a linken elérhető. 

Az épületről egy régebbi posztunkban itt olvashat. 

Ilyesmi érzése támad a járókelőnek, ha belép a Bókai János utcába, és szembesül a kicsi és nagy pofán vágós esetével. 

A józsefvárosi Corvin- Szigony-projekt rendületlenül halad, a nyócker kijelölt területén az önkormányzatilag ütemezett dzsentrifikáció megállíthatatlan. Épülnek az irodaházak, a többszintes társasházak, és a növekedéssel egyenes arányban szép lassan eltűnnek az érdekes homlokzati elemeket hordozó, leromlott állapotú lakóépületek.

Ha megállunk egy percre, látható, amint úgy tűnik el a város egy meghatározó arculata, hogy nemcsak átalakul, hanem nyoma sem marad. 

Fotók: Szerkesztő

Mire jók a nyolckeres, leginkább vízlepergető tulajdonsággal bíró űrlényeknek megálmodott buszmegállók? A kijelölt funkcióra valószínűleg nem. A józsefvárosi Magdolna negyedbe tervezett, buszmegállónak nevezett, derékszögben tört palacsintasütő formájú esőbeállók körülbelül csak arra jók, hogy ha süt a nap, némi árnyékot nyújtsanak a várakozóknak.

Eső esetén valószínűleg nincs sok esélyünk elbújni az eső elől, hisz a fejünk fölé applikált kb. KRESZ-tábla nagyságú, kör alakú fémlemezek nem védenek meg a bármely szögben ránk hulló eső ellen.

A buszmegállót a Rév8 Zrt. megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének oktatói és hallgatói a lakosság bevonásával találták ki és tervezték meg.

Az utcai műtárgyak megtervezésénél elsődleges szempont volt, hogy a keskeny járdafelület miatt hagyományos megállókat nem lehet kialakítani. Így aztán a pontszerű megoldást alkalmazva eső elleni védelemre alkalmatlan, egy főre szabott public art képzőművészeti alkotások várják a 99-es buszra várakozókat.

De lehet, hogy csak én gondolkodom furcsán Santa Monica-ban is terveztek hasonlót. 

Fotók: 8ker facebook ; Metropolismag

A József Telefonközpont Józsefváros szívében éktelenkedik. Ez szó szerint így van. Az évek óta üresen álló műemlék épület akár a nyolcadik kerület egyik ékköve is lehetne, de egyelőre kiüresedett fantomépületként terebélyesedik a Horváth Mihály tér oldalában.

A jobb korokat, jelentősebb időket megélt telefonközpontot 1913–1916 között építették, a vasvázas szerkezetű épületek tervezésében kiváló Ray Rezső tervei alapján. Az építkezés az akkori magyarországi viszonyok első nagy állami megrendelései közé tartozott.

A vasvázas szerkezetet szinte művészeti eszközként használó Ray egy palotára, már-már várkastélyra emlékeztető, az épület homlokzatán a modern, romantikus és barokk, neobarokk stílusjegyekre emlékeztető épületet tervezett az akkori Mária Terézia térre. A József-központot 1917-ben nyitották meg 5200 előfizetővel, akiket a Nagymező utcai Teréz-központtól vettek át. A korához és funkciójához képest modern épület tökéletes teret biztosított az akkori központi távbeszélő-állomásnak.

Az épület formája és tömege miatt a központot 1919-ben és 1956-ban erődítményként használták. Az épület mindkét háborút megsínylette, és a rombolások miatt többször is átépítették. Utoljára Magyar Telekom elődje, a T-Com használta, 1999-ig.

A kiüresedés óta az épület keresi gazdáját és funkcióját. 2008-as – az interneten máig fellelhető – információk szerint, az épületből Horváth Mihály Palace-t, hotelt terveztek építeni, de mára már ez az információ elévült. 2015 februárjáig még látható volt az „eladó” tábla az épületen, de a hónap végére ez is eltűnt. Az önkormányzat azt a szóbeli információt adta (a levelemre nem kaptam választ), hogy mivel nem önkormányzati tulajdon, a kerületben lévő, jelentős műemlék épületről nem tudnak többet. Nem tudják, ki a tulajdonos, és azt sem, hogy milyen hasznosítási tervek születhetnek az épületre.

Nem megerősített információk és egy magát megnevezni nem kívánó informátor szerint a tulajdoni lapról annyit sikerült kideríteni, hogy az épület a Zenobia Hungary Kft. tulajdonába került. Az albertirsai székhelyű kft.-t a bisnode.hu információi szerint 2015. február 2-án alapították egyiptomi magánszemélyek 300 millió forint törzstőkével. Mivel a kft.-nek se honlapja, se telefonszáma vagy más elérhetősége, ezt az információt ők maguk sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták, és az épület fejlesztésére vonatkozólag sem tudhattunk meg többet.  

Az épülettel egyébként maga a Józsefvárosi Önkormányzat sem büszkélkedik, nem lehet róla olvasni a „Józsefváros újjáépül” programban sem, de még ennél is jobban meglep, hogy az önkormányzati honlapon Józsefváros múltját feldolgozó részben sem írnak róla.

Ötmillió forintból újítják fel a volt Polgári Serfőzde társasház homlokzati mozaikfrízét.  A Vidor Emil tervezte házban (kb. 1906)  Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. 1934-ben állította fel a központi sörlerakatát. A házat Sörös palotának és a Szódás-háznak is hívták, mert hátsó bejáratán szódáskocsik és lovak jártak  ki-be.

A ház homlokzatát díszítő, a „sörkészítés és sörivás dicséretét hirdető” mozaikfrízt Dudits Andor tervei alapján Róth Miksa készítette 1906-ban. A 60 négyzetméteres mozaikkép sörgyári lovakat ábrázol. Dudits a serfőzde által kiírt pályázatra készítette tervét, ahol az volt a megkötés, hogy az alkotás tükrözze a sörfőzde által előállított három sörfajtának, a király-, polgár- és barátsörnek a dicséretét.

"Hatásosan válnak el a világos alakok az aranyalapról, a fríz természetének megfelelő menetben tódulnak a középpont felé, a vadászatról hazatérő király és fényes kísérete itt, a föld termékeit hozó munkáscsapat amott. A középső mezőben Gambrinus királyt látjuk sörösszekerén, mint valami diadalkocsin. Bőségesen árad az aranyszínű ital a hordókból, ki-ki kedve szerint meríthet belőle, és még a szekér elé fogott lovak is megittasodva, csörömpölve egymásra dűlnek. Ötletes humor és mély művészi komolyság, a tömegek ritmikus mozgása és a színek erős dekoratív hatású összetétele pompás és kifejező díszt eredményeznek" - írja a Művészet című folyóirat 1911/10. számában.

A ház ismert lakója volt Kiss József költő, a Hét főszerkesztője, aki 1843-tól 1921-ig, haláláig élt a ház harmadik emeletén. Kosztolányi így írt a költőről és lakásáról: "A selyem-perzsáktól derengő szobában, párnáktól körültámasztva trónolt a rengeteg ágyon" (Nyugat, 1922). Egy darabig itt működött a Rózsahegyi  színitanoda is.

A túlzsúfolt kocsmanegyed, a „jól öltöztetett” ötödik kerület, a csendesebb, de mégsem csendes Ráday utca és a Krúdy Gyula tér mellett egyre izgalmasabb kávézók, kocsmák és vendéglátóegységek jelennek meg a külső nyolcadik kerületben.

A kerület Erzsébetváros felőli részén, a „kétes hangulatú” Népszínház utcában nyílt a Részeg szabó, a Drunken tailor. A bulihelyként nagyszerűen funkcionáló pincéjével már szerethető. Akár van buli, akár nincs. Otthonos, eldőlős és kényelmes hely. Ha nincs esemény, akkor viszont van napi menü és kedves emberek és szerdánként táncház.

Külső-Józsefváros új kulthelye az Auróra, a negyed legsokszínűbb színfoltja. Az egykori sirályosok úgy vonzzák be a helyi és nem helyi fiatalokat mindenféle okos programra, hogy minden önkormányzati kulturális és művelődési ház (na jó, nem mind) study tourra mehetne hozzájuk. Számos, társadalmi és szociális kérdéseket feszegető program, gyerekfoglalkoztatók, ruhabörzék, heti menü és persze esti partik. Például van jazzaj, ahol a szabad improvizáció sokféle finomságáról hallhatunk, 27-én pedig beszélgetés lesz a roma testábrázolás politikájáról a Gallery8 képeinek kiállítása kapcsán.

A külső nyolckerben talán az első kedvelt, és különösen a környék kocsmáitól elütő hangulatú hely egyike volt a Rákóczi tér sarkán, a Vásár utcában található Csiga café.  A nemrég megújult, gyerekbarát kávézó ínyenc ételekkel, kávékülönlegességekkel, mindenféle „kocsmaízzel” és időnként megjelenő növénycserével várja az erre járókat.

A Tavaszmező utca elején, a Horváth Mihály tér nem felújított részén, a templom mögött húzódik meg csendesen a Zsiga bár. A gyerekem azt mondta róla, hogy ez egy szoba. És tényleg: a nippekkel, éjjeli lámpával, nyomtatott tapétával díszített bár mindenképp hozza az „ahol még fotelből gulyáslevest is lehet enni” szobahangulatú életérzést. Még az illemhelye is kreatív. Az épp jóleső napsütésben, forgalommentes övezetben már kint lehet kávézni.

A Tavaszmező utca másik végén, a Mátyás tér és a Pléh Krisztus közelében van a külső nyolcker szerintem legjobb kávézója, a MűTeReM Kávézó & Kávépörkölő Műhely. A színes, galériázott hely kétségkívül legvonzóbb elemei a fatüzelésű kandallója és a forgalommentes kiülős övezete. Jó árak, tényleg jók. Helyben pörkölt kávé, kiállítás és ökotudatosság. 3+1.

A Grund a felújított Corvin negyed derekán olyan szépen nőtte ki magát, hogy megalapítása óta ez a környék legkultikusabb szórakozóhelye. Úgy szórja a programokat itt a nyolcker külső kerületének déli oldalán, mint az Auróra teszi ezt az északi oldalon. Funkcionál oktatási központként, szervezi a grundkert nevű közösségi kertet. Játszótere van, és esti partik színhelye.

Szeptemberben átadták a felújított Horváth Mihály teret. Kinyílt a tér a Fazekas Mihály általános iskolára és gimnáziumra, lett pihenőpark, kutyafuttató, játszótér és még a fák nagy része is megmaradt. Kétség kívül egy rendezett, jól belátható tér fogadja a térre érkezőket. Ugyanakkor a tér északi oldalán a Józsefvárosi templom mögött, a Baross utcától északra maradt egy alulhasznosított városszövet, ahol kellemes helyekre, szép házakra lehet rátalálni.

Nem hagynám ki a sorból, a tér közvetlen szomszédságában, de már a Baross utcában, a 76. szám alatt álló 1895-ben épült, 3 emeletes lakóházat, melynek díszes, horganylemezzel borított homlokzatát, Fried Zsigmond bádogosmester, egykori tulajdonosa készítette. A házban jelenleg a Nemzeti Közlekedési Hatóság működik.  

A tér rendezetlenebb északi oldalán, a felújított Tavaszmező utca és a Horváth Mihály tér sarkán egy gyönyörűen felújított 1904-ben épült házat találunk. 

A ház földszintjén a Józsefvárosi templom hátuljára néz, a kerület egyik meglehet legrégibb cukrászdája, a Hámori cukrászda. Persze, ez is egy olyan hely, hogy úgy néz ki kívülről, hogy csak annak jut eszébe bemenni, aki ismeri.

A több mint 50 éve családi vállalkozásként üzemeltetett cukrászda mindenféle modern, újszerű, túldizájnolt sallangtól mentes.

A kiszolgáló térből átlátni a cukrászüzembe, megbizonyosodva arról, hogy a süteményeket itt készítik, és nem máshonnan hozzák, nem holmiféle tucat süteményekkel van dolgunk.

Ezt a tényt később aztán megalapozza a megkóstolt krémes és káposztás hasé. Mindkettőről merem azt gondolni, hogy a legjobbak közé tartozik a városban.

Átellenben a Horváth Mihály 14 szám alatt található 2 szintes ház aljában találjuk a 8. kerület legkutyabarátabb "tacskó" bárját, a Zsiga bárt.

Az apró, hangulatos helyen mindennapi menü, kávé és egyéb finomságok fogadnak bennünket.

A teret a József telefonközpont „palotája” zárja, ami sajnos évek óta, mintegy üres fantom épületként nehezedik a térre.