„A képregénynek semmi köze semmihez. Tudjátok, ezek azok a „kozmikus kockák”, ahol az egerek fagylajtot, az izompacsirták spenótot, a nácik meg egereket esznek. A képregénynek köze van mindenhez: a szibériai és afrikai barlangrajzokhoz, a középkori kastélyok faliszőnyegeihez, a kölykök firkáihoz, az utcai graffitik hontalanjaihoz, meg a transzavantgárd múltba néző artistáihoz is. Vagyis az irodalom, a képzőművészet és a film minden formájához. Ezért ebben a műsorban, ami zenés hepidéj, abszolút nincs helye” – írja a Tricepsz.
De van helye. Épp most a Kőleves kertben van a helye, ahol nemzetközi válogatást láthatunk még pár napig 24 képregényből. A BGF által szervezett, „Európa komikus kockái” című kiállításon nemzetközi szcéna (szerintem) legjobb „képregényszerzőinek” munkái találhatók.
Ízelítőt kapunk többek között Art Spiegelman, Enki Bilal, az argentin Oscar Zarate vagy a hazai Gróf Balázs és Lantos Ábel képregényvilágából. A képek között van a Le Monde szerint a „rajzoló, erotomán és pesszimista” Georges Wolinski, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás egyik áldozatának képregényrészlete is.
A kiállítás a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének pódiumsorozatához tartozik. A kommunikációs fórumot külső helyszínre „kitelepítve” a tanszék a közönséghez viszi a kommunikáció és média jelenkori társadalom és kultúra érzékeny témáit, problémáit. Ezekhez a pódiumbeszélgetésekhez nyújt kiváló helyszínt a Kőleves kert.
A kísérleti vagy alternatív képregény, a képregény-ábrázolás main streamtől eltolódó, eltávolodó formája leginkább Art Spiegalman Holocaustjától számítható – mondja Bancsik György a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének oktatója. Olyan szubjektív megjelenítési forma, ahol az egyéni ábrázolásmód a jelen társadalmi problémáira reflektál.
Magyarországon a képregénykultúra a rendszerváltás előtti időszakban szűk keretek között, többnyire a Mozaik, Kockás vagy a Rejtő Jenő történeteit bemutató újságokban volt olvasható. Ezek az alkotások nem lépték túl a gyermek- vagy irodalmi képregény határait. Ugyanebben az időszakban Magyarország határain túl, például az egykori Jugoszláviában már a társadalmi kérdéseket feldolgozó képregényekkel lehetett találkozni, ami a Jugoszláv állam felbomlásával, a későbbi háborús időszakokkal még jobban megerősödött.
A képregényt mint a társadalmi problémák bemutatásában, interpretálásában igen jól használható kommunikációs formát igazán jól tükrözi a frankofón világ képregénykultúrájának színessége, ahol a gyerek-, az irodalmi és a sci-fi képregények mellett erős a társadalomérzékeny téma feldolgozása is.
A rendszerváltás után a magyar képregénykultúra is fejlődésnek indult, és túllépett a gyerek- és irodalmi képregény határain. Sajnos mindez nem hozta meg a képregényolvasás népszerűségének nagymértékű ugrását, 1000-3000 fő körül lehet a képregényolvasók száma ma Magyarországon. A Király utcai „képregénykönyvesbolt” is csak egy kis ideig működött. A magyar rajzolók köré stílustól függően kisebb alcsoportok szerveződnek, akik nagyon aktív életet élnek, kisebb-nagyobb sikerrel tágítva is határaikat.
A kiállítás a Kőleves kert és a belvárosi bulinegyed miliője után a város teljesen más hangulatú, más szubkultúrával bíró részébe, Mátyásföldre „vándorol”.