Új helyre költözött, és egy légókocka két teljes szintjét megtölti relikviákkal, többek közt hidegháborús plakátokkal, egészségügyi és sugárvédelmi felszerelésekkel, valamint ütős bombázásszimulációval a BudapestScenes bunkertúrája a Csepel Művek területén. Kipróbáltuk.
A többi bunkerfotóért klikkeljen a képre!
Fotók: Mudra László
A túrákat szervező Somogyi Levente a világ-és hidegháborús időszak valóságos megszállottja, két évvel ezelőtt ő segített feltérképezni Budapest leglátványosabb óvóhelyeit. Az egykori életvédelmi létesítmények iránti érdeklődése az elmúlt két év során gyakorlatilag főállású tevékenységévé vált, melynek köszönhetően májustól egy új, teljesen berendezett óvóhelyet járhatnak be a túrára jelentkezők.
Mintha időgépbe lépnénk
A fővárosban élők többsége valószínűleg még sosem járt a Csepel Művek területén, hiszen egy külvárosi ipartelepben elsőre semmi vonzót nem talál. Pedig már a túrán résztvevők találkozási helyként megjelölt főbejárat is impozáns, a kapun lévő hatalmas vörös felirat még önkényuralmi jelképek nélkül is az előző rendszert idézi, az egykori ipari tevékenységre azonban már csak rohadó gyárcsarnokok, és a helyben lévő munkásszállások emlékeztetnek.
Klikkeljen a többi fotóért!
A bunker felé sétálva megtudjuk, hogy bár a legtöbb embernek a Csepel márkájú kerékpárok ugranak be a helyszín nevéről, itt az első világháború alatt óriási hadiüzem működött.
Kattintson a többi képért!
Ekkor még nem létezett olyan repülőgép, amely komoly pusztításra alkalmas bombákat tudott volna ledobni, ám a második világháború beköszönte előtt a bombázógépek már komoly fenyegetést jelentettek, ezért az akkor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nevet viselő üzem egy-egy műszakában tevékenykedő tizennyolcezer dolgozójának védelmére - minisztériumi nyomásra - végül 17 darab bombabiztos óvóhelyeket építettek ki.
Megvédett, de sokkoló élmény volt
Somogyi Leventének sikerült interjút készítenie a 83 éves Rezső bácsival, aki tizennégy évesen ipari tanulóként maga is túlélt bombázásokat a 14. számú, azóta már lebontott légókockában - ennek a helyén azóta a telep saját erőműve található. Bár a megmaradt feljegyzések alapján az óvóhelyekre menekült minden dolgozó életét megmentették a kockák több mint 4 méteres vasbeton födémei, Rezső bácsi videón rögzített visszaemlékezései szerint pokoli élmény volt a belsejükben átélni a több órán át tartó bombázást. Rezső bácsi személyes élményei mellett szemtanúk mesélnek az óvóhelyek fizikai felépítéséről is, a nyilatkozó Feri bácsi pl. majd harminc éven át a Csepel Művek polgári védelmi szervezetének az irányító törzsparancsnoka volt.
Ne támaszkodj a falnak, mert fejbe ver!
Erről a bunkertúra látogatói maguk is meggyőződhetnek, a bemutató végén ugyanis hatalmas mélysugárzók bevetésével zajló szimuláció keretében teljes sötétségben - az áramszolgáltatás a valóságban is sokszor megszakadt - ücsörögve meg lehet tapasztalni, milyen érzés az, amikor az épület megremeg egy találattól. Nem véletlen, hogy a legtöbb falon ott a figyelmeztetés: bombázás alatt a falnak támaszkodni tilos!
Klikkoljon a képre!
Az egyetlen komfortot az óvóhelyen a tőzeggel leszórható vécé jelentette, de szellőzési lehetőség híján még így sem lehetett nagy élmény órákon át várakozni mellette, és nyilván az sem lehetett túl hangulatos, amikor a közelben többen is összecsinálták magukat az ijedségtől.
Renton kalandjai itt még nem érnek véget!