A Google Maps is megmondta, hogy Budapest tele van pompás tetőteraszokkal, ám egy csomót nem használnak ki a tulajdonosok. Amiket viszont igen, azokból remek tetőkert lesz, ezeket mutatjuk be most induló sorozatunkban. Először Zsófi tetőkertjét a Szent István parkban.

Remek kilátás nyílik a Dunára (a kép nagyobban és a többi fotó megnyílik, ha ráklikkol a tetőkertre!)
Fotók: Hajdú D. András

Kicsit olyan ez a terasz, mint egy szabadidőpark: hintaágy, függőágy, napágy – belőlük épp a Dunára lehet látni -; fényfüzér, színes égősor, kis grill szett, kihajtható pingpong-asztal. Az itt lakók a kánikulát egy mini gumimedencében vészelik át. A kilátás pedig lenyűgöző, bizonyára ez vonzotta a Zsófiék macskáját is, amikor egyszer nekiindult a légnek és a harmadik emelet egyik erkélyéig repült (eközben csak egy foga törött ki). A húszas éveinek végén járó építész lány és barátja rendszeresen tartanak itt teraszbulikat, bár a barátaik ennél is többet követelnek. A szomszédok nem háborognak ilyenkor, Zsófi szerint azért, mert mindenki tisztában van vele, hogy tetőterasz = buli.

Kattintson a macskára, és galéria nyílik sok képpel!

A lakásban és a teraszon már három generáció óta Zsófi családja él: itt laktak a nagyszülők, Zsófi édesapja itt nőtt fel. Ő még csak három és fél évvel ezelőtt költözött ide barátjával, nagyjából ennyi idő kellett ahhoz is, hogy kitapasztalja, milyen növények bírják a speciális klímát, ugyanis napfelkeltétől kb. este hatig idetűz a nap. Plusz olyankor is fúj a szél, amikor a városban alig mozdul a levegő. A klíma nyerteseinek végül az igénytelen, húsos levelű növények bizonyultak, valamint a varjúháj, tuja, leander, muskátli és a piros levelű begónia. A fűszer- és haszonnövényeknek kialakított sarokban épp érik a paradicsom, nem messze tőle a bazsalikom, padlizsán, rozmaring, zsálya, oregano lengedez a szélben. A terasz kiirthatatlannak tűnő vendége a legendás csattanó maszlag, de szerencsés, hogy sem a házigazdák, sem a macska nem szeretik. A tetőkert ápolására naponta nagyjából fél órát fordítanak, tavasszal három-négy hétvégét töltenek a növények kiültetésével, ősszel kettőt az elcsomagolással.

A kánikulában néha kint alszanak a teraszon: „Nagyon jó úgy ébredni, hogy az első dolog, amit az ember lát, az a Duna”. A város forgalma mellett a Margitsziget hangjai is felhallatszanak a hatodik emeletre, Andrea Bocelli Time to Say Goodbye című lírai, grandiózus slágerének már minden részletét ismerik, a margitszigeti pávák visítását ezer állathang közül is felismernék.

Kattintson a kannára a többi fotóért!

Egyetlen árnyék vetül csak a tetőterasz-idillre: ahogy a város legtöbb tetőteraszán, itt sem tökéletes a szigetelés, a kavicsokkal megszórt betonlapokat évente többször fel kell szedni, hogy kiderüljön, hol ázik be az alattuk lévő lakás. Zsófi szerint a Szent István parki tetőteraszoknál ez egy örök szélmalomharc.  

(Szuper tetőterasza van, amit megmutatna nekünk? Ide írjon: bpluszp@gmail.com!)