A Keleti pályaudvartól kb. két percre ácsorgunk hat emelet magasságban, körülöttünk válogatott gyógynövények és egy bozontos kutya. A kilátás pazar, a szellő lágyan fújdogál, síncsikorgást nem hallani, a MÁV szignálja halványan zümmög. István tetőterasza megint csak olyan helyen van, ami inkább az elkerülendő környék, semmint a hely, ahol kell egy lakás címszó alatt van elraktározva a legtöbb ember fejében. A rosszhírű környékbe ágyazott idilli helyszín újabb példa arra, hogy fölösleges előítéletesen közelíteni a budapesti ingatlanokhoz (itt az előző példa).

Fotók: Tuba Zoltán

István – aki reklámszakember - és párja három éve élnek itt. Két lakást vásároltak a tetőn, melyek három kritériumnak kellett, hogy megfeleljenek: belvárosi, fényes és ki lehessen rakni eléjük a grillsütőt. A 350 négyzetméternyi tetőterasz elnyújtott U-alakban öleli körbe az egybenyitott lakásokat, mindegyik előtt egy-egy kiszélesedett kert. Az egyiket közösségi kertnek szánták, a másikat egy nyugis ázsiai kertnek. A kezdeti lendület és néhány hobbikertépítéssel töltött fárasztó hétvége után - egyévnyi küzdelmet és egy elszáradt gyepet követően - elfogadták, hogy ehhez nem értenek. István ezért szakemberekhez fordult, akikre a neten bukkant, és csak annyit kért tőlük, hogy a kert „legyen szép, könnyen kezelhető és izgalmas”. Ez két évvel ezelőtt, nyáron valósult meg, azóta a kertész szakik háromszor jönnek évente, hogy fenntartsák ezt az állapotot.

Kilátás távcsővel (Kattintson rá!)
Jó időben a tetőterasz voltaképp a lakás kiterjedt része: itt dolgoznak, itt vacsoráznak, itt látják vendégül az ismerősöket, grilleznek, napoznak és gyönyörködnek a pazar kilátásban (a Puskás stadion, az MTK-pálya, a budai vár és a budai hegyek is láthatók innen). Sokszor gyűlnek össze náluk a barátok, ismerősök: néha akár 40-50 ember is, és hiába élnek társasházban, nincs gondjuk a szomszédokkal, mivel nincsenek közvetlen szomszédok, alattuk pedig ismerős lakik.
Valószínűleg, még ha kétnaponta hívnának vendégeket, akkor sem tudnák felélni azt a rengeteg fűszernövényt, ami a kb. 20 centis földrétegen és a kaspókban megterem: csak néhány példa: zsálya, citromfű, menta, levendula, petrezselyem, koriander, rozmaring, tárkony. sztívia (az új cukor). És a zöldség-gyümölcs szekció: paradicsom, paprika, mángold; málna, szeder. A hátsó kertet főleg dísznövények uralják: kúszónövények, fűfélék, bambuszok, a kert közepén pedig egy kis feketefenyő is jól elvan.

Guszti, a hatéves holland pásztorkutya szerencsére békén hagyja a növényeket, és mivel a fejében a kert a lakás kiterjedt részeként van jelen, csak végszükség esetén pisil közéjük.

Kattintson Guszti hátára, és a többi kép is előjön!

Sokféle madár jár ide – faforgácsot széttúrni és a kert végében lévő csobogóban fürdeni -, előfordult egér is, de elkapták. Hogy Budapestet is elérte a klímaváltozás, jelzi, hogy közvetlenül távozásunk előtt egy kacsafarkú szender is megjelent az egyik virág körül, ami régebben csak hazánk szubmediterrán vidékein, így pl. Pécsen fordult elő. A nagydarab rovar érdekessége az, hogy kiköpött úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy mini kolibri.

Kacsafarkú szender a Keleti fölött (Galéria a kép mögött!)

Amikor a 2007-ben épült lakásokat Istvánék megvették, még úgy tűnt, hogy a küszöbön a környék fellendülése, ám 2009-ben minden fejlesztés megállt a Keleti környékén (is). A tulajdonosok ugyanakkor bíznak a környékben és hogy egyszer ez is Budapest belvárosának szép és megbecsült részévé válhat - főleg ha befejezik a négyes metrót és átadják az évek óta lezárt Baross teret. Amit már most kedvelnek a lakásban és a tetőteraszban, hogy „közel van a belvároshoz annak minden előnyével és nincs vele annyi macera, mint egy kertes házzal”.

(Ide érdemes kattintani, ha követni szeretné blogunkat! Szuper tetőkertje van és még a lombhullás előtt gyorsan megmutatná? Ide írjon: bpluszp@gmail.com!)

Tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy a Blahától néhány utcányira, ráadásul pont nem a belváros irányába, szuper tetőkertekbe lehet botlani. Pedig így van ez, Kaldeneker György szakács a megmondhatója. Budapest legjobb tetőkertjeit bemutató sorozatunk második része.

A többi képért klikkeljen a fotóra! (Fotók: Pályi Zsófia)

„Keleti kényelem a gettóban” – jellemezte a helyszínt György egy nyugágyon heverészve hat emelet magasságban. Karnyújtásnyira tőle óriási kaspókban rengeteg fűszer - biztosan lesz olyan, amit kihagyunk a felsorolásból: kakukkfű, menta, lestyán, metélőhagyma, rozmaring, zsálya, levendula.

És az egzotikumok, mint a kaktuszok, egy mandarinbokor, két citromfa - utóbbiak közül egyet valamelyik télen, mialatt a lépcsőház folyosóján telelt, megpróbáltak ellopni. A következő kifinomult technikával: mivel a tolvaj kaspóstul nem tudta mozdítani, kiszedte a kaspóból és az egymázsás földgolyóval együtt szépen húzta végig a fát a hatodiktól a földszintig. Kisétált, ám az egyik szomszéd megállította: „Hova viszed a Gyuri citromfáját?” – szegezte neki a kérdést, mire a tolvaj eldobta a fát és elrohant. György ezután visszavitte a hatodikra. Egy napig takarította a lépcsőházat és azóta máshol telelnek a terasz növényei.

Előtérben a grillszett, bal sarokban a komposztáló konténer. Klikkeljen!

De folytassuk a felsorolást: a honos zöldségek és gyümölcsök is pompásan érzik magukat a teraszon: metélőhagyma, rengeteg paradicsom, paprika, cukkíni, folyton érő szamóca, rebarbara - és természetesen minden előbb vagy utóbb György lábosában vagy serpenyőjében végzi. A hangulatot egy csomó kis tárgy fokozza, mint kagylók, bádognyulak asztaldíszként, fényfüzér, madáretető (nyáron dísz-, télen funkcionális tárgy). Rengeteg ékességén kívül a tetőkert legextrémebb felszerelése egy saját komposztáló konténer, György saját trágyadombja. És természetesen pazar a kilátás a tetőre.

A további fotókért kattintson a tetőre!

Hét éve költözött ide a házigazda, akit a tévéből nyilván sokan ismernek: szakács és kézműves lekvárok készítője. Eleinte tiltakozott a környék ellen, de beleszeretett a teraszba: „Évente hat hónappal megnő az ember élettere” – magyarázza döntését. A terasz ugyanis a maga 74 négyzetméterével áprilistól másfélszer akkorára növeli az életterét, mint télen, amikor az alig több mint 50 négyzetméteres lakásban éldegél.

Nemcsak növényekkel van tele a terasz: a nagyvárosi állatvilág érdeklődését is felkeltette a zöld oázis: egy időben minden negyedik nap ide hozta kibelezni elejtett galambjait egy vadászgörény. Egyszer pedig egy mókus tévesztette el a házszámot és besétált a lakásba; ki tudja honnan jött, túl sok fenyő nincs a környéken. Egy szürke madár a kakukkfüvet látogatja, amit az erkély egyik peremén ültetett végig, a mandarin virágzásáért pedig általában az összes madár lelkesedik.

Sokat süt ide a nap, mert az épület legfelső emeletére már alig vetül árnyék. Ezért már márciustól pár fokkal melegebb van itt, mint a városban. György (és vendégei) a növények gondozása mellett gyakran reggeliznek és vacsoráznak a teraszon, évente 2-3 nagyobb bulit rendeznek, aminek csak a visszhangos udvar szab határt. Az említett mikroklíma miatt a házigazda már április végi születésnapját itt szokta ünnepelni. „A múltkor is megittunk húsz üveg bort, kivittük a hangfalakat, és jó kaja volt, azt én prezentáltam” – sorolja a sikeres születésnap kellékeit.

Nagyjából fél óra után feltűnik, hogy négy tematikus részre lehet osztani a négyzet alakú kertet: a leglátványosabb a bőséges fűszerkert, egy másik szegletben van a nyugággyal és egy ódon felújított fürdőkáddal felszerelt wellnesz-központ (a kánikulában itt hűsölt a házigazda, mivel a kis lakásba fürdőkád már nem fért be). A harmadik szekció a társalgó rész, a negyedik pedig az ebédlő, amit napernyő véd a meleg ellen. A grillszett az ebédlő és a fűszerkert között kapott helyet. A tető remek adottságai miatt főzőműsorokat is forgattak már itt.

Amikor azt hinnénk, hogy ezt a menőséget tovább már nem lehet fokozni, kiderül, hogy Györgyön, barátain és hozzátartozóin kívül a jordán herceg és Mark Zuckerberg, Facebook-tulaj is falatozott már a teraszon termett dolgokból. Michael Jackson ügyvédje pedig nemcsak evett a házigazda főztjéből, hanem vendégeskedett is itt.

Itt láthatja előző részünket, amiben a Szent István park fölött néztünk körül

(Szuper tetőterasza van, amit megmutatna nekünk? Ide írjon: bpluszp@gmail.com! Itt pedig követni tudja blogunkat.)

A Google Maps is megmondta, hogy Budapest tele van pompás tetőteraszokkal, ám egy csomót nem használnak ki a tulajdonosok. Amiket viszont igen, azokból remek tetőkert lesz, ezeket mutatjuk be most induló sorozatunkban. Először Zsófi tetőkertjét a Szent István parkban.

Remek kilátás nyílik a Dunára (a kép nagyobban és a többi fotó megnyílik, ha ráklikkol a tetőkertre!)
Fotók: Hajdú D. András

Kicsit olyan ez a terasz, mint egy szabadidőpark: hintaágy, függőágy, napágy – belőlük épp a Dunára lehet látni -; fényfüzér, színes égősor, kis grill szett, kihajtható pingpong-asztal. Az itt lakók a kánikulát egy mini gumimedencében vészelik át. A kilátás pedig lenyűgöző, bizonyára ez vonzotta a Zsófiék macskáját is, amikor egyszer nekiindult a légnek és a harmadik emelet egyik erkélyéig repült (eközben csak egy foga törött ki). A húszas éveinek végén járó építész lány és barátja rendszeresen tartanak itt teraszbulikat, bár a barátaik ennél is többet követelnek. A szomszédok nem háborognak ilyenkor, Zsófi szerint azért, mert mindenki tisztában van vele, hogy tetőterasz = buli.

Kattintson a macskára, és galéria nyílik sok képpel!

A lakásban és a teraszon már három generáció óta Zsófi családja él: itt laktak a nagyszülők, Zsófi édesapja itt nőtt fel. Ő még csak három és fél évvel ezelőtt költözött ide barátjával, nagyjából ennyi idő kellett ahhoz is, hogy kitapasztalja, milyen növények bírják a speciális klímát, ugyanis napfelkeltétől kb. este hatig idetűz a nap. Plusz olyankor is fúj a szél, amikor a városban alig mozdul a levegő. A klíma nyerteseinek végül az igénytelen, húsos levelű növények bizonyultak, valamint a varjúháj, tuja, leander, muskátli és a piros levelű begónia. A fűszer- és haszonnövényeknek kialakított sarokban épp érik a paradicsom, nem messze tőle a bazsalikom, padlizsán, rozmaring, zsálya, oregano lengedez a szélben. A terasz kiirthatatlannak tűnő vendége a legendás csattanó maszlag, de szerencsés, hogy sem a házigazdák, sem a macska nem szeretik. A tetőkert ápolására naponta nagyjából fél órát fordítanak, tavasszal három-négy hétvégét töltenek a növények kiültetésével, ősszel kettőt az elcsomagolással.

A kánikulában néha kint alszanak a teraszon: „Nagyon jó úgy ébredni, hogy az első dolog, amit az ember lát, az a Duna”. A város forgalma mellett a Margitsziget hangjai is felhallatszanak a hatodik emeletre, Andrea Bocelli Time to Say Goodbye című lírai, grandiózus slágerének már minden részletét ismerik, a margitszigeti pávák visítását ezer állathang közül is felismernék.

Kattintson a kannára a többi fotóért!

Egyetlen árnyék vetül csak a tetőterasz-idillre: ahogy a város legtöbb tetőteraszán, itt sem tökéletes a szigetelés, a kavicsokkal megszórt betonlapokat évente többször fel kell szedni, hogy kiderüljön, hol ázik be az alattuk lévő lakás. Zsófi szerint a Szent István parki tetőteraszoknál ez egy örök szélmalomharc.  

(Szuper tetőterasza van, amit megmutatna nekünk? Ide írjon: bpluszp@gmail.com!)