Nem csak a VII. kerületben tűnnek el városképileg meghatározó épületek. A furcsa, az épített környezetre visszavonhatatlan hatással bíró önkormányzati döntések bármelyik kerületben felüthetik a fejüket. Most épp Ferencvárosban, a Kálvin tér közeli Erkel utcában bontanak egy 1860 körül épült kétemeletes, romantikus bérházat. 

A Ráday utcából nyíló Erkel utcai épülettől 2010-ben vonták meg a helyi védettséget. Az önkormányzat 2014-ben írt ki pályázatot az épület értékesítésére.

Az új tulajdonos és az önkormányzat értelmezésében is az ingatlaneladás céljaként meghatározott „hozzájárulni az épített környezet minőségének javításához” definíció a 150 éves épület bontását jelentette. A bontást a tulajdonos az önkormányzat hozzájárulásával gyorsan el is kezdte.

A szenvtelen és visszavonhatatlan rombolásban leginkább az a szemet szúró, hogy az épület nem volt rossz állapotban, így a bontás semmiképp sem volt indokolt. Az Urbanista szerint a ház az önkormányzati ingatlan adok-veszek áldozata lett.

De vajon mi lesz helyette? 

A kis romantikus épület helyett az Erkel Residences névre hallgató hatemeletes, nem igazán városképbarát, modern luxuslakásokkal teli épület kerül.  
A baj pedig az az új építéssel, hogy ebben a városrészben lebontanak egy olyan épületet, amelynél ez egyáltalán nem volt indokolt, megbontják a város szövetét, és a helyére beépítenek egy városképidegen objektumot.

Mint tavasszal nyíló virágok, úgy nyílnak meg a Nyitva! fesztivál keretében Budapest különböző terei, nem használt helységei, a város közönség elől elzárt házai, udvarai, épületei a Kortárs Építészeti Központ szervezésében.

Április 1-jén kezdődött a második Nyitva! fesztivál. A fesztivál ideje alatt, vagyis egész áprilisban a közösségek, civil kezdeményezések üresen álló, épp nem használt helyiségeket kapnak meg ingyenes használatra, ahol kipróbálhatják „álmaik tevékenységét”. Jó esetben pedig a tulajdonos is jól járhat, mert könnyebben vagy némi szerencsével ráakadhat potenciális bérlőjére. 

A bérlő és tulajdonos egymásra találásának és a Nyitva! fesztivál sikertörténete a Naspolya Nassolda, amely az első fesztivál alatt nyitotta meg a nassoldát 1 hónapra a Káldy Gyula utcában. A kezdeményezést a tulajdonos is annyira megkedvelte, hogy közös nevezőre jutással már a Naspolya Nassoldában készülnek Budapest legfinomabb és legegészségesebb sütijei.

Az idén 6 üzlet talált gazdára. A Paulay Ede utca 19. századi műemlékházba kortárs alkotók műhelyeket és bemutatóteret nyitnak, ahol a közönség, mint egy igazi nyitott műhelyben ki is próbálhatja a tevékenységeket. 

Üzlethez jutottak újrahasznosítással foglalkozó designművészek, zöld gondolkodók, gyerekprogramot csináló önjelöltek. Ígéretes programkínálatot takar a Gondnok projekt, aminek a keretében 30 nap alatt 30 elfelejtett, fiókban hagyott műalkotás lesz ismert Kádár László nyugdíjas, vagyis a teremőr közreműködésével. 

A fesztivál extra helyszíne az idén a Kazinczy utca lesz. A helyi vállalkozók összefogásával és az AZÉRT Egyesületnek és a Magyar Plakát Társaságnak köszönhetően egy hónapra kiállítótérré válik az egész utca, és egy hónapon át a művészi plakát visszanyeri eredeti funkcióját, és újra megszólítja az utca emberét.

Az április 6-án kezdődő Funding the Cooperative City–Budapest workshopján, beszélgetésein, a közösségi terek és szolgáltatások működtetéséhez szükséges kreatív, innovatív gazdasági modellekkel ismerkedhetünk meg. A háromnapos  program górcső alá veszi a közösségi finanszírozás, illetve a közösségi befektetés módszereinek alkalmazhatóságát a budapesti/magyarországi ingatlanpiacokon. 

A workshop célja rávilágítani Budapest sok ezer, kihasználatlanul álló ingatlanára és arra, hogy az ingatlanpiac és a társadalom változásával valószínűleg egyre több közösség fog jelentkezni ezeknek az üres ingatlanoknak a nonprofit vagy közösségi célú hasznosítására.

A rendezvényre érkező külföldi, különböző innovatív, közösségi városfejlesztéssel és közösségi célú ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakembereken keresztül közelíthetünk a magyar valóságos ingatlanvagyon helyzetének megmozdításához.  

A Budapest 100, a KÉK harmadik programján keresztül számos Budapesti ház lesz elérhető a lakosság számára. Az idei év témájához kapcsolódva a Nagykörút házai nyílnak meg április 16-17-én.  

Ezalatt a két nap alatt beszélgetéseken, kulturális programokon keresztül ismerhetjük meg a körúti kávéházak, színházak, mozik néhai és mai világát a Margit hídtól a Petőfi hídig. 

A Liget-projekt egyik épülete, a Magyar Zene háza inspirálta az Akris svájci divatcéget az egyik ruhakölteménye megalkotására. A ruhát a párizsi divathéten mutatták be.

A divatcég 2016. tavasz–nyári kollekcióját a Magyar Zene házát is tervező Sou Fujimoto építészeti munkái – a londoni felhőszerű Serpentine Gallery Pavilion, a Miami Design District és a Magyar Zene Háza épületei – befolyásolták.

A Vogue Magazin írása szerint volt olyan is a nézők soraiban, aki inkább a svájci sajtokra eredeztette vissza a ruhaköltemény gyökereit.

Fotók: Akris Official Page

Legközelebb már ezek a pavilonok várnak minket a karácsonyi vásáron.
A Fővárosi Önkormányzat által a Vörösmarty téri egységes pavilonok megtervezésére kiírt pályázaton három első helyezettet díjaztak. Finta József, a zsűri társelnöke elmondta, hogy olyan pavilonok terveit várták, amelyek jól betöltik elsődleges szerepüket, vagyis védelmet nyújtanak az árusoknak, továbbá könnyen legyárthatók, kopásállók, és a térhez is illeszkednek, amellett, hogy önálló reklámértékkel bírnak. A kiírás szerint olyan pavilonokat kellett tervezni, amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a különböző típusú rendezvényekhez és az árusok, vendéglátósok eltérő igényeihez is, mégis egységes arculatot, egyedi karaktert adnak a Vörösmarty téri vásároknak. A tervben részletezni kellett a pavilon alapegységeit, azok variálhatóságát, sorolhatóságát, valamint alkalmazhatóságát a téren. A kiírás összköltsége 10 millió forint, amelyből a pályázatok díjazására 7 millió forint volt fordítható.

A beérkezett 70 pályamunkából a Dancs Tamás, Zilahi Péter által képviselt P8 Műhely, Schändl Zsófia és Dúzs Sándor, valamint Láris Barnabás tervei kapták a három első díjat.

Dancs Tamás, Zilahi Péter vázas tartószerkezetekből álló, téliesíthető, de leginkább tavaszi, nyári és őszi időszakokban használatos modulrendszert dolgozott ki. A forma kialakításában fontos szerepet játszott, hogy tiszta, átlátható építési rendszert lehessen kialakítani. Az összekapcsolható, egymáshoz illeszkedő, két oldalról használható pavilonegységeket utcákba lehet sorolni.  A két elemből, egy pillérvázból és egy tetőszerkezetből álló egység könnyen össze- és szétszerelhető.

Schändl Zsófia és Dúzs Sándor 4 m2 alapterületű 2 vagy 3 részre osztható moduljai műgyanta kötésű, impregnált fa- és műanyag rostokból állnak. Az egymás mellé állítható modulok vonalas utcaszerkezetbe, de akár önállóan szétszórva is elrendezhetők. A felhajtható sínes előtetőbe intergrált szolárpaneleket lehet beletenni, ezzel biztosítva a LED-es világításhoz szükséges energiát. A modulok kerámiafűtéssel biztosítanák a komfortérzetet a téli időszakban.

Láris Barnabás szekrényei egyáltalán nem törekszenek a tér utcásítására, hanem megőrzik a tér saját, egyedi arculatát. Eladóegységeivel igyekszik személyesebbé tenni a vevő-eladó viszonyát. A csökkenthető alapterületű kioszkokat bárhogy el lehet helyezni, akár egyesével, akár vonalláncban. Könnyen zárhatóak, zárás után színes térelemekké válnak. 

Maurer Klimes Ákos és Virág Ottó kiemelten megvásárolt terve szembemegy a mainstreammel, és azt vallja, hogy igenis a karácsonyi vásárok hangulatát a falusi házakra emlékeztető árusító egységek adják meg. Ezért olyan, ház alapú modellrendszert dolgoztak ki, amely hagyományos alapanyagokból álló, alakítható szerkezetével egyszerre jelenít meg falusias és modern hatást.

A másik megvásárolt terv alkotói, Mészáros András, Buzás Bence Álmos és Jäger Krisztián „városi lámpás”-nak nevezett körpavilonokat tenne a Vörösmarty térre. A városi arculathoz illeszkedő, körüljárható, felnyitható pavilonok ötlete az egykori, henger alakú hirdetőoszlopokból indul ki. A pavilonok információs felülete le- és felhúzható, így ez a felület kerül közel a járókelőhöz. A pavilon nyitva tartása alatt, a hirdetőfelület az árusító, kommunikációs pultok felett helyezkedik el. A LED-es lámpákkal megvilágítható pavilonok pultja teljes mértékig újrahasznosítható anyagokból épült.

A zsűri a kiemelt, megvett tervek mellett még megvásárolta a Minusplus Generáltervező Kft., valamint Máté Tamás és Poós Tamara pályamunkáit.

Március 4-én Ongjerth Richárd urbanista, városkutató tart előadást Városfejlesztés = díszkövezés? címmel a Belvárosi Szabadegyetemen. Az előadáson Ongjerth Richárd többek között olyan kérdésekre próbál válaszolni, hogy mit lehet kezdeni az üresen álló belvárosi üzletekkel, milyen hatással lehet a dugódíj és a vasárnapi zárva tartás az V. kerületre, kinek a dolga finanszírozni a városfejlesztést, és beszél a Városligetről is. A 45-50 perces előadás ingyenes.

 2015. március 5-8-ig tart a 7. Budapesti Építészeti Filmnapok. Az idei fesztiválon több mint 30 új nemzetközi dokumentumfilmet, rövidfilmet és kísérleti filmet láthatunk majd a Toldi moziban. A szervezők a filmek kiválasztásánál nagy súlyt fektettek azokra a filmekre, amelyek a városi helyszíneken szerveződő lakóközösségekre, a vidámparkok sajátos világára, az építészeti eredetiségre, a kelet-európai politikai átalakulások építészeti nyomainak és a városi közösségek önszervező erejének bemutatására helyezik a hangsúlyt.

Az idei filmnapok vendége két sztárépítész, a holland Herman Hertzberger és a brazil Isay Weinfeld, akik március 7-én és 8-án tartanak előadást a Toldi moziban. A nyitónapon érdemes lesz figyelni a zenére, ugyanis a DJ-pult mögött a város főépítésze, Dj Főépítész, Finta Sándor fog állni.

A fesztivált március 9-én Wim Wenders Cathedrals of Culture című filmjével zárják. A film elkészítését olyan híres filmes szakemberek támogatták, mint Robert Redford, Michael Madsen vagy Karim Aïnouz.

A film hat különböző emblematikus épületet mutat be, mint a Berlini Filharmónia, az Orosz Nemzeti Könyvtár, a Halden börtön, a kaliforniai Salk Intézet, az Oslói Operaház és a Pompidou Központ hat elismert rendező vizuális és művészeti megközelítésében.

Kihirdették az Év Önkéntes programja 2014 nyerteseit, amelynek budapesti vonatkozású nyertese a Kortárs Építészeti Központ Alapítvány (KÉK) és az OSA Archívum szervezésében  elindított Budapest 100, vagyis Budapest 100 éves épületeit bemutató rendezvény.

A KÉK-et 2005-ben hozták létre építészek, urbanisták a városról aktívan gondolkodó civilek, abból a célból, hogy az építészetről, illetve a városi kultúráról folyó diskurzust a figyelem központjába helyezzék. Rendezvényeikkel - mint a Pecha Kucha Night, a Budapesti Építészeti Filmnapok, vagy a Budapest 100 - lehetőséget teremtenek arra, hogy az építészetet, a település- és területfejlesztést közelebb vigyék az épített környezet lehetőségeit és korlátait ismerő aktív állampolgárokhoz. Programjaikkal, eseményeikkel kiemelik a városról való gondolkodást a szűk szakmai környezet és a döntéshozók környezetéből. Bekapcsolódási pontokat teremtenek civilek, közösségek, innovatívan gondolkodó vállalkozások számára a városi terek (újra)hasznosítására, például a Nyitva fesztivál, vagy a Közösségi kertek programokkal.

2014. év egyik nyertes önkéntes programja lett a Budapest 100, más néven a 100 éves házak ünnepe. A Budapest 100 két kutató, Tamási Miklós és Lénárt András ötlete volt, hogy az akkor, 2011-ben 100 éves Goldberger házat (most OSA Archívum épülete) valahogy méltón meg kellene ünnepelni és ezt továbbgondolva kiterjesztették a programot a budapesti 100 éves házakra. Ettől az évtől kezdve minden évben újabb és újabb 100 éves épületek nyitják meg kapuikat. A program nem csak a házak bejárására korlátozódik, számos programot, mi több a helyi lakóközösségek lelkes csapatát hívja elő. 2013-ban már nosztalgiavillamos, kedvezményes taxizás és egy okostelefon-alkalmazás is segítette a rendezvényt.

Már most lehet jelentkezni a jövő évi programra. Minden olyan ház csatlakozhat, amelynek az építése kapcsolódik 1915-hez: ekkor kaptak építési engedélyt, ekkor volt az alapkőletétel, ekkor adták át stb. Például a Wekerle telep építése 1909-től 1925-ig tartott, így eddig minden évben részt vettek a programban. Egyaránt csatlakozhatnak lakóházak és intézmények is. Az intézmények évről-évre egyre színvonalasabb programmal jelennek meg, például 2012-ben a Külügyminisztérium Térey János és Bálint András részvételével szervezett beszélgetést, a minisztérium munkatársai adtak koncertet, a Kolibri Színház azokat az időket idézte fel, amikor a házban kétes hírű mulató működött. A lakóházak kisebb programokkal, fotótárlattal, pince- és padláslátogatással, piknikkel, bolhapiaccal készülhetnek.

Tegnap óta lehet bekapcsolódni a Zöld Építés Hetén belül a Green Walk című rendezvényre. A 2014. szeptember 22–27. között tartó rendezvényen olyan épületeket lehet meglátogatni, amelyek a fenntartható építészet legkiválóbb hazai példái. Az épületbejárások szakemberek vezetésével folynak. Az idei program különlegessége, hogy számos olyan épületbe lehet bejutni, ahová általában a nagyközönség nem mehet be.

A megtekinthető épületek között találhatók eddig nem bejárható épületek is, mint a Vison Towers, a Green House, az 1893-ban épült Eiffel Palace vagy az ELMŰ bemutatóterme.

Ugyanakkor az elmúlt évekhez hasonlóan megnyitja kapuit az 1910-ben, katonaiegyenruha-gyárnak épült Dorottya Udvar, is vagy az 1901-ben Meinig Artúr által tervezett neobarokk magánpalota a Szabadság téri Loft irodaház is.

Az épületlátogatások regisztrációhoz kötöttek, a férőhelyek száma korlátozott.

A programról bővebben a szervezők honlapján tudtok tájékozódni.

"Budapesten járva lépten-nyomon elhagyott terekbe botlunk. A belvárosi kerületekben régóta kiadatlan üzletek, elárvult iskolák és bedeszkázott lakóépületek, a külvárosokban elhagyatott kórházak, üres szállodák és félbehagyott építkezések sorakoznak egymás után olyan mennyiségben, hogy hasznos területüket összeadva egy egész budapesti kerületet megtöltenének."

Ez a szöveg azon a kiállításon olvasható, melyet a főváros és a Kortárs Építészeti Központ közösen szervezett Adaptív város - Az üres ingatlanok problémái és lehetőségei címmel. A kedd esti megnyitó óta töprengek, hogy erről, a Rögtön jövök! kampányhoz kapcsolódó kiállításról vagy magáról a kampányról írjak. Végül úgy döntöttem, hogy csak a kiállításról fogok, ami végülis magában foglalja a kampány lényegét.

Fotó: Dorkó Dániel

Azért pár szó a kampányról: a Rögtön jövök! a kiüresedett üzlethelyiségek kezelésével foglalkozó projekt, melynek célja a folyamat megállítása. Emiatt ötletpályázatot írtak ki a használaton kívüli üzlethelyiségek kirakatában elhelyezhető okos installációk/alkotások létrehozására. A több mint 400 pályázat elbírálása épp zajlik. Az egyik fő cél az, hogy fiatal, kezdő vállalkozások méltányos áron vehessék birtokba az üres üzleteket, pop-up (átmenetileg felbukkanó) jelleggel.

És a kiállítás: a leírás szerint az "Adaptív város című kiállítás bevezetőt nyújt a köztes használat logikájába, bemutatva az üres ingatlanok ideiglenes hasznosításának alapvető kérdéseit, szervezeti, gazdasági, jogi és építészeti feltételeit, példákkal és esettanulmányokkal illusztrálva mind az alulról induló kezdeményezések dilemmáit, mind az önkormányzati és tulajdonosi szerepvállalás lehetőségeit." Vagyis azt igyekszik bemutatni és megértetni, hogy mi okozza az üzletek sokévi kiadatlanságát, a városi ingatlanok használatlanságát. A pöpec ülőbútorokon és a terem közepén lévő két hintán kívül nincs más, csak betűk a falakon. A fehér falakon olvasható szövegek azokat a megállapításokat/tanulságokat tartalmazzák, melyeket eddig a Rögtön jövök! projekt során tettek a szervezők. A kérdésekre apró pontokba szedett, egy-egy képpel illusztrált válaszokat adnak.

Fotó: Tuba Zoltán

Szerda délután, az első nyitvatartási napon végigolvastam mindet és felírtam pár érdekességet:

* A jelenség nem magyar specialitás, más országokban is előfordul, főleg az elmúlt évek kedvezőtlen befektetési klímája miatt. Léptékbeli eltérések mondjuk előfordulnak az érintett városok között.

* A kulcsfogalom itt az ún. köztes használat, ami azt jelenti, hogy addig sem hagyják magára az adott ingatlant, míg a régi után megérkezik az új bérlő. Ehelyett a bérlőt nem találó ingatlant kedvezményesen átengedik olyan kreatív és társadalmi érdekű tevékenységeknek, melyek számára jelentős segítséget jelent egy meghatározott időszakra biztosított olcsó munkatér. Ez nemcsak a tulajdonosnak előnyös, hanem a használónak, a városlakóknak, a kereskedőknek, szóval kb. mindenkinek. A köztes használat egyébként már le lett tesztelve: számos európai nagyvárosban nyújt megoldást a megürült épületek, üzletek új funkciójának megtalálására és még az állagmegőrzésre is

Felismeri-e fotókról a járókelő lakosság a város legismertebb épületeinek homlokzatát, különösen amikor éppen előtte áll? Ezt az érdekes kísérletet végezték el a videós kollégák roppant szórakoztató végeredménnyel. Videójuk egyúttal az előző posztunkban felvetett gondolat megerősítése is, miszerint érdemes néha fölfelé nézni.

A Nyugati pályaudvar a rejtvények között

(Ide klikkeljen, ha a világért sem szeretne lemaradni a budapesti posztokról.)