Kis kávézók, kis kocsmák, kis kiállítások, ami jó nekünk. A kultúrát és művészetet kedvelők számára is igen szerethető jelenség a kiállító művészek, a kocsmák és vendéglátóhelyek azon találkozása, amikor a művészek munkái a vendéglátós helyiség kiállítási tárgyaivá válnak. 
A vendéglátóhelyekre kihelyezett képek, tárgyak ebben a formában a galériákban bemutatottaknál intimebb és közelebbi helyzetbe kerülnek. (Arról nem is beszélve, hogy hova juthat egy alkotás, amikor a kliens-nézelődő egyre ittasabb állapotba jut.)
Az alkotók és kocsmahelyiségek egymásra találása a legtöbb esetben a már régebben kialakult „baráti” kapcsolatra épül. Az alkotó többnyire rendszeres látogatója az adott kocsmának vagy épp egy törzsvendég protezsáltja. De vannak, olyan kocsmák is, ahol külön kolléga foglalkozik a kiállítások szervezésével (is).

A Nagydiófa utcai Massolit kávézó intim kistermében (az egész Massolit egy nagy intimitás) a dadaista, paradicsomszószt szívesen falra kenő Berei Zoltán kiállítása látható, aki paradicsomszósz és tejes zacskó mellett még a Farkas Bercit is idehozza nekünk pár napra. 

A kiállítás a kenézlői dadaista művész gesztusa a bulinegyed Bermuda-háromszögének lakói és átutazó rétege számára. 

A Bodrogközből származó alkotó művészete helyrajzi választás. A Bodrogköz 1950-ig a dadai felső járás közigazgatási egység része volt. Berei Zoltánék – Pásztor Attilával és a Pallagi Miklóssal – a mai napig gyűjtik és feldolgozzák a Bodrog-zug fotóarchívumát, vizuális töredékeit képzőművészeti és mozgóképi alkotásokban. A kenézlői tárgyi emlékezet és a kortárs művészet mixelt elegye még pár napig látható a Massolit könyvesbolt és kávézóban.

Szintén a bulinegyedben, a Kőleves étteremben kapott helyett Schnedarek Réka Lélekképek című kiállítása.

Réka utóbbi időszakának munkáiból, elsősorban akvarelljeiből válogatott a vendéglőbe. Ezeket az alkotásokat a művész előző figurális, látványelvű munkáival szemben az erős színvilágba helyezett, nonfiguratívabb, intuitívabb lélekfestészet jellemzi.

A kocsma art (KocsmArt) évek óta meghatározó képviselője Berki Ági kurátor, aki rendszeresen kiállításokat rendez a budai Libella kocsmába.

Most épp Orosz Ricsi kocsmajátékait karolta fel és vitte magával a Villányi borozóból. Orosz Ricsi régóta készíti összegründolt, lomtalanított és egyéb tárgyakból a jobbnál jobb kocsmajátékokat, amelyeket ki is lehet próbálni. A változatos játékok között találunk építést lezáró deszkákból készített gördeszkát, papír és kartonmaradékból készített malomjátékot és játékos szeszes üvegeket. Orosz Ricsi egyébként annak örül a legjobban, ha vendégek használják a tárgyait. Június 25-ig még van lehetőség kipróbálni őket.

Örömteli beharangozóval érkezett a hír, hogy a közel két éve bezárt Vörösmarty mozi épületét nem bontják le, nem tüntetik el a szemünk elől, hanem épp ellenkezőleg, eredeti funkciójához igazodva helyreállítják és tegnap meg is nyitották. 

A Premier KultCafé több hívogató elemet tartalmaz. A Kultcafé ötletgazdája, a Törőcsik Mari alapította, Kárász Róbert elnöklése alatt működő Fogadj Örökbe egy Macit Alapítvány pár évvel ezelőtt határozták el, hogy olyan munkahelyet hoznak létre ki, ahol megváltozott munkaképességűek, illetve fogyatékossággal élők is dolgozhatnak.

A Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával az 1935-ben épült mozi két mozitermét felújították, úgyhogy a nagyobb terem lehetőséget ad arra is, hogy a filmvetítéseken kívül egyéb rendezvényeket is lehessen ott tartani. A moziterem kialakításánál fontosnak tartották azt is, hogy legyen a teremnek egy társalgásnak is teret adó része. Így a helyiség egy részében székekkel párosított kis asztalok találhatók.

A tervek szerint a KultCaféban filmvetítéseket, kiállításokat és koncerteket szeretnének tartani.

A felújított kulturális komplexum előterében található kávézóban a Cserpes termékeket fogyatékkal élő személyzet szolgálja fel.

A Fogadj örökbe egy Macit alapítvány arról is gondoskodott, hogy a KultCaféban szórakozó vendég tényleg örökbe fogadhasson egy macit, amit az egyelőre még befejezetlen mennyezetről lógó macik közül lehet kiválasztani.

A Premier KultCafé előtt debütált valamikor január végén a Nem adom fel kávézó, ahol a felszolgálóktól kezdve a konyhai dolgozókig mindenki megváltozott munkaképességű, hallás-, látás-, mozgássérült, autista vagy Down-szindrómás. Ők készítik a süteményeket, szendvicseket, ők mosogatnak, és ők szolgálnak fel.

A nyolcadik kerületi, a Tavaszmező és Baross utcával párhuzamos Szűz és Magdolna utca sarkán található, a Nem adom fel alapítvány gondozásában működő kávézó nagyon ízlésesen berendezett térben várja a vendégeket. A háromosztatú tér kanapés része, úgy tűnik, a bloggerek és a szabadúszók otthonos munkahelye lesz. A kanapés részt leválasztó falon túl található a kiszolgálópult, sok finomsággal, süteményekkel, szendvicsekkel és napi italokkal. Ebből a térből nyílik a nagyobb társalgási tér is, asztalokkal.

A fogyatékkal élő kiszolgáló személyzet végtelenül kedves, akik odaadó figyelmességükkel még kellemesebbé teszik az itt tartózkodást.

Ha már fogyatékkal élők foglalkoztatását felvállaló kulturális helyekről, kávézókról szólunk, úgy igazságos, ha megemlítjük az ország két olyan vidéki vendéglátóhelyét, ahol szintén megváltozott munkaképességű fiatalokat alkalmaznak: az egyik a pécsi Szabadkikötő, a másik a szekszárdi Ízlelő étterem.

A rövidebb nevén Kikötő a használt rongyokat, textíliákat újrahasznosító Retextil alapítványhoz kapcsolódik, akik a Király utca végén alakították ki ezt a közösségi helyet, egy újrahasznosított textíliákból készített játszótérrel együtt. A kávézó és az alapítvány által végzett munkafolyamatokban is részt vesznek megváltozott munkaképességű fiatalok.

A szekszárdi Ízlelő étterem volt valószínűleg az ország első olyan étterme, amely fogyatékossággal élő munkatársakkal kezdett működni. A lassan nyolc éve működő dizájnétterem méltó bizonyítéka annak, hogy igenis működhet jól, és lehet szerethető egy olyan étterem, kulturális tér vagy kávézó, ahol fogyatékkal élő fiatalok dolgoznak.

Arról nem is beszélve, hogy ezek azok a kezdeményezések, amelyek leginkább segíthetnek a fogyatékkal élő vagy megváltozott munkaképességű emberek számára, ha nem is teljes mértékben, de amennyire csak lehet, teljes életet élni.

Fotók: Szerkesztő, Ízlelő étterem facebook oldal

A szépirodalom zamata és ízei! Most már meg is kóstolhatja! Budapesten egyre több olyan kávézó, kocsma található, ahol a fogyasztás mellett lehetőség van arra, hogy „helyben kínált” polcos könyveket, folyóiratokat és napilapokat olvasgassunk. Ilyen helyek a Café ponyvaregény a Kopaszi-gáton és a Bercsényi utcában, a Nagydiófa utcában található Massolit kávézó, vagy Budán a Margitutcakilenc, a Gdansk könyvesbolt és kávézó, de egy kicsit talán ide sorolhatjuk a Kisüzemet is, illetve az egy hete nyílt Könyvbárt, ami azért egy kicsit más, mint a többi.  

A Café Ponyvaregényben a Kopaszi-gáton külön olvasósarok áll a vendégek rendelkezésére.

A sokkal intimebb, számomra a tizenöt évvel ezelőtti krakkói kávézók hangulatát idéző Bercsényi utcai Café ponyvaregényben a polcokról lehet válogatni a megfelelő olvasmányt vagy akár egy társasjátékot az időtöltéshez.

Ahogy egy barátom mondaná, a „hiánypótló Margitutcakilenc”, ahol a szabadtéri közösségi hely mellett magyar kézművesterményeket, -termékeket áruló boltot is találunk. A télen zárt terű büfében különleges szendvicskombinációk mellett szabadpolcos olvasórészlegben olvasgathatunk is a helyi könyvkínálatból. 

A Nagydiófa utcában, a külföldiek körében is igen népszerű Massolit könyvesbolt és kávézóban saját készítésű sütemények mellett lehet válogatni az angol és lengyel nyelvű könyvkínálatból. A tavasztól használatos belső erzsébetvárosi majdnem titkos kertre nyíló terasz talán a belváros egyik legnyugodtabb helye. 

Ugyancsak a lengyel könyvekre specializálódott a Gdansk könyvesbolt és kávézó, ahol a lengyel gasztronómiai finomságok mellett merülhetünk el a kortárs lengyel irodalom remekeiben.
 

És megérkeztünk a belváros új gyöngyszeméhez, a Dob utcai KönyBárhoz. Ha kintről, az ablakon keresztül pillantunk be a helyiségbe, elsőre az a gondolatunk támad, hogy ez valami könyvtárféleség vagy könyvesbolt. A furcsa érzetet az kelti leginkább, hogy a könyvespolcok között megterített asztalok, ételkínálat és bárpult van. Nos, van olyan, aki emlékszik még arra, hogy milyen ételeket esznek Bendegúzék az Indul a bakterházban?  Van sejtésünk arról, hogy milyen lehet az ebenguba vagy a ténsasszony levese "cipőpertlivel"? El tudjuk azt képzelni, hogy milyen ízűek lehetnek, és hogy nézhetnek ki ezek az ételek?  Akár igen, akár nem, a KönyBárban megtudhatjuk.

Az éttermet üzemeltető házaspár, Béky Ildikó és Szalay Gábor egy mérhetetlenül finom panna cotta mellett mesélték el, hogy az étterem születésének a valós oka mindkettőjük részéről a gasztronómia és Ildikó könyvszeretete.

Eme két dolog összegyúrásából született meg az a gondolat, hogy egy olyan éttermet hozzanak létre, ahol egy-egy könyv által ihletett ételek közül lehet válogatni. Így például ezen a héten az Indul a bakterház című regényből átfantáziált ételek, mint például a lókupec kolbászválogatása, a ténsasszony levese "cipőpertlivel”, sűrű burgonya babérlevéllel, gombócok és az ebenguba közül lehet választani.

A minőségi alapanyagokból készült menü mellett természetesen van általános étlap is azoknak, akik mégsem merik bevállalni a sokszor furcsa hangzású ételeket. 

A "polcos helyekről" készült rajzokat Berei Zoltán képzőművész rajzolta.

Szeptember 29-e, a kávé világnapja alkalmából már a hétvégén is a kávét, a kávézást népszerűsítő programokat rendeztek több budapesti helyszínen.

Ma az Erzsébet téren egy hatalmas, a Hello Wood csapata által épített kávéscsészébe lehet beülni, és még egy csésze különleges kávét is kínálnak a vendégeknek. 

A szervezők jóvoltából átmenetileg megnyílik a legendás Japán kávézó az Andrássy úton, az Írók könyvesboltjában. A kávéház nevét színes, növényi ornamentikával díszített fali csempéiről kapta. A Japán kávézó híres emberek kultikus találkozó helye volt abban az időszakban, amikor Budapestet a kávéházak városaként is emlegették. A kávéház törzsvendége volt többek között Kassák Lajos, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, Rejtő Jenő, Bródy Sándor, József Attila, a Latabár testvérek és Kellér Dezső is. 

Budapest kávéváros címmel városi sétát szervez a Hosszúlépés. Járunk? csapata.

Az eseményre a honlapjukon lehet jelentkezni.

Ebből az alkalomból a pont!budapest is kiválasztott egy kávézót. A Fekete újhullámos kávézó másfél évvel ezelőtt alakult, a Múzeum körúton, az ELTE épületeivel átellenben, közel a Károly-kerthez. A mintegy 11 négyzetméteren működő kávézó, amelyhez egy bérház belső udvara is kapcsolódik, a specialty coffee szisztémáján alapul.

Arabica típusú kávéik közvetlenül az ültetvényekről érkeznek, az etikus kereskedelem (direct trade) alapelveinek megfelelően. A kávészemeket angol és magyar mikropörköldékben dolgozzák fel. Az olasz pörkölésű kávéknál alacsonyabb koffeintartalmú, világos és zöldpörkölésű kávéik akár a sárgabarack, a jázmin vagy a mandula ízvilágára is emlékeztethetnek. A kávékülönlegességek elkészítéshez tisztított vizet és etyeki termelői tejet használnak. Az áraik kicsit drágábbak a megszokottnál, egy espresso 450, egy cappuccino 600 forintba kerül. A kedves és előzékeny személyzet szívesen válaszol minden érdeklődő kérdésére, és mesélnek arról, hogy mit készítenek a vendégnek.

A kávézás mellett csatlakozni lehet pontgyűjtő rendszerükhöz, ebben az esetben, minden elfogyasztott 9. kávé után 1 csésze kávé ingyen jár.