Most, hogy óriási fennakadások vannak a városban, feltörve a 4-6-os villamos pályája, felújítás alatt több metrószakasz is, a BKK és a BKV egy frappáns elterelési „hadművelettel” áprilisi nosztalgiajáratokat indít.

Április két hétvégéjén és a húsvéti ünnepeken is lehet majd utazni a már parkolópályára állított egykori villamosokon, autóbuszokon és trolibuszokon.

Április első hétvégéjén, szombaton állítják újra pályára az „ezresként” ismert favázas villamost, ami 1984-ig közlekedett a fővárosban. A villamoskocsikat az 50-es években modernizálták, és a favázas szerkezetet leváltották acélvázra. Érdekessége ennek a villamosnak az is, hogy a kontrollerkarját a hagyományos kocsikéval szemben az óramutató járásával ellentétes irányban kellett forgatni.

Április 18-án és húsvéthétfőn  ismét közlekedni fog az első harmonikás Ikarus 180 nosztalgia-autóbusz, amely a Deák Ferenc tér M és Szentendre H között szállítja majd az utasokat. „A csuklós autóbusz nem az Ikarus találmánya, és nem is Mátyásföldön készült az első. Budapesten előbb jártak a Fővárosi Autóbuszüzem házilag átalakított, nagy befogadóképességű csuklósai, az Ikarus dupla hátrányból indult” - írja a 180-as buszt bemutató cikkében az Origo.  

A húsvéti ünnepeken vasárnap és hétfőn is más-más közlekedési eszközzel lehet nosztalgiázni. Húsvétvasárnap ki lehet próbálni a 492-es pályaszámú „Bengáli” csuklós villamost, ami a Széll Kálmán tér M és a Deák Ferenc tér M között fog közlekedni.

A Csáktornya park és a Kossuth Lajos tér M között a ZiU–9B trolibusz a 70-es, a 74-es és a 78-as trolik vonalán szórakoztatja majd az utasokat.

Húsvéthétfőn három villamos is segíti majd a főváros közlekedését: az 1074-es pályaszámú favázas nosztalgiavillamos a Móricz Zsigmond körtér M és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között, a 436-os és a 611-es favázas villamosok pedig a Közvágóhíd H és a Jászai Mari tér között közlekednek majd.

Négyesmetróztam egyet a héten, és miután az utolsó jegyemet is elhasználtam, úgy döntöttem, hogy veszek egy tízes gyűjtőjegyet. A Rákóczi téren szálltam ki, és mivel nem találtam jegyárusító embert, a géphez fordultam. Ezzel persze rögtön el is vetettem annak a lehetőségét, hogy tízes gyűjtőjegyet vásárolok - annál nagyobb volt az örömöm, amikor megláttam a gép által felkínált lehetőségek között. Gondoltam, végülis, miért ne lenne; hiszen az emberiség már van olyan fejlettségi szinten, hogy Túró Rudit, kólát vagy plüssállatokat is képes gond nélkül automatákba tölteni, miért éppen a tizes gyűjtőjegy fogna ki rajta?

Átmeneti lelkesedésem azonban hamar letört, végérvényesen akkor, amikor hallottam, hogy az automata a második jegy nyomtatásába kezd. Igen, ezután valóban ez jött: a gép egyenként, szép komótosan nyomtatta ki az összeset, nem kapcsolta össze őket és még egy számlát is leküldött a végén (szomorú szmájli). Eközben a mögöttem kialakuló sorban a hatodik-hetedik jegy nyomtatásakor már szinte tapinthatóvá vált a fokozódó gyűlölet (nem a gép iránt, irántam).

Fotók: Vincze Barbara

(Vicces dolgokat láttál a városban? Írd meg ide:bpluszp@gmail.com. Itt követhető a blog a Facebookon, de miután a Facebook pár hete már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket küldünk majd.)

Biztos megvan mindenkinek az a főleg a 80-as és 90-es években virágzó szokás, hogy sofőrbá félkézzel kezeli a buszkormányt, jó nő mellette áll részben vagy teljesen kitakarva a jobboldali kilátást, sofőrbá fél szemmel a forgalomra figyelve hanyagul osztja neki az észt és a végén mindenki elégedett. Ismertem olyan srácot, aki tinédzserkorában kifejezetten a buszsofőr mellett mindig áll egy jó nő-hagyomány miatt akart busz/trolisofőr lenni, végül közgazdász lett.

Úgy tűnik, az Ikaruszokkal együtt ez a szokás is eltűnt, ráadásul a buszokon szigorú feliratok - néha a busz aljába felrajzolt sávokkal kiegészítve - jelzik, meddig merészkedhet az utas. Az urbánus népművészet néha azért behoz egy kis nosztalgiát, íme (ha valaki nem tudná elolvasni a jobb oldali kiegészítést: Ez 18-40 év közötti hölgyekre nem vonatkozik). Inkább nem írom le, melyik buszon lőtte Eszter ma reggel a fotót, de ha kiderül, BKV/K, lécci ne távolítsd el a feliratot!

Fotó: Nádori Eszter

(Ide akkor kattints, ha nem akarsz lemaradni posztjainkról!)

Éppen a metró tetején álldogáltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy ábrándos tekintetű fiatalembernek bekapta a lábát a mozgólépcső. Íme a horrorisztikus elemeket is tartalmazó, de happy enddel végződő történet képekben:
Fotók: Hajdú D. András
A srác bal cipőjének az orrát kapta be a mozgólépcső, mert kicsit elbambult és nem emelte fel időben a lábát. Pedig direkt megnéztük: piktogram figyelmezteti a metrózókat, hogy a lépcső végén nagyot kell lépni. Nem merjük elképzelni, mi lett volna, ha strandpapucsot hord vagy netán kutya.
Egy másik utas erős lélekjelenléttel rácsapott a stop-gombra, mire a mozgólépcső megállt. A fiatalember tanakodott kicsit, majd úgy döntött, biztos ami biztos, kilép csapdává változott cipőjéből.
Fél perc múlva már a hangosbemondó is reagált a történtekre, és odaküldött egy metrószakembert.

A szakember megérkezésééig a fiatalember a várakozás izgalommal teljes pillanatait élte át.

Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében Baranyai b. András rajzaival Budapest közlekedési kulisszatitkai tárulnak fel. A könyv első látásra lenyűgözött minket, ezért okvetlen találkozni akartunk a szerzőkkel. Azt kértük tőlük, hogy a városnak egy olyan pontját válasszák, ami meghatározó volt a könyv létrejöttében. A Gellért teret és a fölötte lévő Sziklatemplom melletti kilátóhelyet választották, ahova valóban fel lehet érni 9 perc alatt a térről, ahogy ezt a téren Gévai Csilla ígérte az induláskor. Csak követnünk kellett offroad útvonalát.
Fotók: Pályi ZsófiaGévai Csilla szerző offroad útvonala a Gellért-hegyre, mellett Baranyai b. András grafikus lépked

Felérve a következő érdekességeket tudtuk meg: a könyv egy hirtelen ötlettől vezérelve jött létre, de tulajdonképp nem véletlenül: Csilla nagy híve a szórakoztató tudás átadásának, örömmel fordít le komoly témákat a gyerekek számára is érthető nyelvre. "A közlekedés is komoly" - magyarázza, és "én a BKV-n nőttem fel, van ugyan jogosítványom, de soha nem használom". Közvetlen környezetében volt kinek írnia: kislánya ötéves, kisfia két éves múlt, nővérének fia - akinek a könyvet ajánlotta - pedig három.

Bár Csilla eredetileg grafikus (még korábban: kulturális antropológus) mégsem ő készítette az illusztrációkat, hanem Baranyai b. András, akit azért választott egyetértésben a kiadójával, "mert soha életemben nem szerettem járműveket rajzolni". András jól ismert grafikus, egy sor könyv, könyvborító és miegyéb fűződik a nevéhez. Az Amíg utazunk egyik nagy panorámaképe épp onnan látható, ahova felmásztunk. "Adta magát a könyvbe ez a kilátás, mert itt van egyszerre a híd, a bringások, a villamos" - magyarázza András.

A könyv egyik panorámaképének pontján állunk

Az illusztrációk elkészítésekor sokat látogatta a Közlekedési Múzeumot, például az áramszedők különböző típusainak megismerése végett, másrészt egy régi troli makettjéért. Külön érdekesség, hogy András hatéves fia első szavai között volt az áramszedő kifejezés. "Egy város karakteréhez a járművek éppúgy hozzátartoznak, mint a régi portálok vagy cégtáblák" - fűzi hozzá.

Találkozásunk egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, mik a szerzők kedvencei a városban: Csilla kedvenc városrésze Kelenvölgy, ahol most lakik; bár/klub/pubja a Libella ("itt nőttem fel"). Boldoggá az tenné, ha a Duna fölött libegő ívelne át Budáról Pestre. Kedvenc budapesti járművei a hajók.

András kedvenc helye a Városliget, azon belül is a Közlekedési Múzeum, kedvenc bár/klub/pubjai is ide köthetők: a Vagon és a Pántlika. Amit megváltoztatna, az a Rákóczi út ("egy sebhely a városon"). Kedvenc budapesti járműve a földalatti.

És pár szó a történetről: három kisgyerek - kiegészülve az egzaltált magyar entellektüellt kiválóan megtestesítő, 17 nyelven beszélő Bali bácsival - a Gellért térről indulnak napi kalandjaikra, melyek során különféle járműveket használnak. Azért a Gellért térről, mert a szerző itt töltötte a gyerekkorát egy kellemes bérházban. Egyértelmű volt az is, hogy bekerül a könyvbe a Széll Kálmán (korábban Moszkva) tér, a Deák tér és az is, hogy hogyan jut ki a kis csapat a Kamaraerdőbe.

A három gyerek és Bali bácsi

Ettől a könyvtől biztos sokat javul majd a tömegközlekedés és a BKV imázsa, legalábbis a gyerekeknél. Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében - Baranyai (b) András őrületesen bájos illusztrációival - ugyanis a budapesti közlekedés rejtelmei és közlekedéstörténeti érdekességei tárulnak föl. Egy Gellért téri kissrác az elbeszélő, aki mintha a naplójának írná le azokat a kalandokat, amik az alaszkai fiú, Nanuk látogatása alatt történnek vele, húgával és a 17 nyelven beszélő Bali bácsival (utóbbi a könyv legviccesebb karaktere).

A könyv annyira új, hogy ma jött ki a nyomdából (a Pozsonyi Pagony adja ki), a bemutatója pedig szombaton lesz a Gyermekvasúton (aki elmenne rá, érdeklődje meg, hogy van-e még hely). A jövő héten várhatóan beszélgetünk egyet a szerzőkkel. 

A borító



(Ide klikkoljon, ha a jövőben világért sem akar lemaradni a híreinkről!)