Négyesmetróztam egyet a héten, és miután az utolsó jegyemet is elhasználtam, úgy döntöttem, hogy veszek egy tízes gyűjtőjegyet. A Rákóczi téren szálltam ki, és mivel nem találtam jegyárusító embert, a géphez fordultam. Ezzel persze rögtön el is vetettem annak a lehetőségét, hogy tízes gyűjtőjegyet vásárolok - annál nagyobb volt az örömöm, amikor megláttam a gép által felkínált lehetőségek között. Gondoltam, végülis, miért ne lenne; hiszen az emberiség már van olyan fejlettségi szinten, hogy Túró Rudit, kólát vagy plüssállatokat is képes gond nélkül automatákba tölteni, miért éppen a tizes gyűjtőjegy fogna ki rajta?
Átmeneti lelkesedésem azonban hamar letört, végérvényesen akkor, amikor hallottam, hogy az automata a második jegy nyomtatásába kezd. Igen, ezután valóban ez jött: a gép egyenként, szép komótosan nyomtatta ki az összeset, nem kapcsolta össze őket és még egy számlát is leküldött a végén (szomorú szmájli). Eközben a mögöttem kialakuló sorban a hatodik-hetedik jegy nyomtatásakor már szinte tapinthatóvá vált a fokozódó gyűlölet (nem a gép iránt, irántam).
Fotók: Vincze Barbara
(Vicces dolgokat láttál a városban? Írd meg ide:bpluszp@gmail.com. Itt követhető a blog a Facebookon, de miután a Facebook pár hete már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket küldünk majd.)
