Az idén is csak megerősíteni tudjuk Fischer Iván állítását, hogy a komolyzene egyáltalán nem haldoklik, sőt, ahogy azt az Origónak is kifejtette: "szerintem kicsit hanyatlik a konzervatív, rugalmatlan szimfonikus zenekar és operaház műfaja, de gomba módra nőnek ki új fesztiválok, együttesek a legkülönbözőbb profillal".
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 2015/2016-os évad első Millenárison megrendezett Midnight Music koncertje.
Úgy özönlött a késő éjszakában – hangsúlyozom vasárnap este – a bejárathoz a legkülönbözőbb korosztályokból összegyúrt tömeg, hogy kérdésessé vált, lesz-e elegendő hely a teremben. Majd végül persze ugyanúgy megtalálta a helyét a teremben a nagymama, az ötvenes nő, az egymás mellé bújó szerelmes pár és a nyegle kamasz is.
Egy volt a lényeg a zenekar közelében: formalitások nélkül élvezni a zenét, ha kedvünk van, akkor posztolni közben a Facebookra, Instagramra kitolni az élményt, vagy épp beleolvadni a zenébe, a zenészek játékába.
A zene örömét mi sem adta jobban vissza, mint a zenekar tagjai között elszórt babzsákok egyikén, konkrétan a karmesteriemelvény-szerűség mellett kucorodó fiatal lány, aki az egész koncert alatt nem tudta levakarni az arcáról a rácsodálkozó gyermeki vigyort. Nagyon helyes volt.
Persze mint mindenhol, itt is beleütköztünk az elfogadás hiányába. De talán ahhoz az ötvenes hölgykoszorúhoz is eljutott a koncert üzenete, akik fejcsóválva, kissé morcosan elengedetlenkedtek a fiatalabb nemzedék szabadabb zenehallgatási "rítusán", hogy ezen a koncerten az együttlét, a közös zenehallgatás, a zene öröme a lényeg. Az, hogy erre az estére olyanok is szívesen eljönnek, akik egy hagyományos, klasszikus értelemben vett komolyzenei koncertre sosem teszik be a lábukat.
A Budapesti Fesztiválzenekar nemcsak úgy hozta közel a zenét, hogy a lábaiknál babzsákokon ülve, fekve, kuporogva csodálhattuk a zenészeket, hanem Fischer Iván rövid, értő és szórakoztató műismertetéseket is mondott, amelyek a kevésbé műértők számára elősegítették a felcsendülő zene könnyebb megértését. Az egyébként nem hosszú koncertet Fischer sztorijai és Stravinsky Kártyajáték című művéhez kapcsolódó játék is oldották. Miközben Fischer a póker játékszabályait magyarázta a közönségnek, a kártyaleosztásoknál az életnagyságú kártyalapoknak öltözött zenészek játszották el a leosztást.
Ahogy a poszt elején említett cikkben mondja is a karvezető, "a zene mágikus erejű: belső harmóniát hoz létre, kinyitja az érdeklődést, gazdagítja az érzelmi életet, kihozza a jót az emberekből, és gyógyító hatása is van", és talán segít abban is, hogy különböző előítéletekkel élő embereket közelebb hozzon egymáshoz, oldja az agressziót, a feszültséget. Egy ilyen koncert után vélhetőleg a közönség nagy része mosolyogni fog egymásra.
Ezen az estén a Budapesti Fesztiválzenekarnak, úgy tűnik, sikerült kellemes éjszakai élményt nyújtania a vájt és nem vájt fülűek számára is, és ahogy egy kollégám mondta, csak vigyázzunk, nehogy a fiatalok rákapjanak a komolyzenére, nehogy aztán sznobéria legyen belőle! Legyen.
És ami fontos, hogy ez még csak az évad első koncertje volt. A jövő évben még három alkalommal lesz lehetőség részt venni az éjszakai koncerten.
Ugyanilyen jó buli a Telekom másik programja is, az Akváriumnál felállított Mobil pálca installáció. Ahol a www.mobilpalca.hu mikroszájt segítségével, leváltva Fischer Ivánt a Budapesti Fesztiválzenekar éléről, karvezetővé válhatunk egy kis időre, és irányíthatjuk a zenészeit. Persze csak akkor, ha jól csináljuk, mert az interaktív, innovatív city light plakát visszaszól, ha valamit nem elég jó érzéssel irányítunk! Az akvárium előtti karvezetés november 20-ig próbálható ki, később a zenekar koncerthelyszíneihez kapcsolódóan fogják felállítani.
