A 119 éves Mezőgazdasági Múzeum megnyitja a közönség számára két, eddig a látogatók elől elzárt tornyát, a Kaputornyot és az Apostolok tornyát. Megnéztük, mi várható!

Az eddig látogatók elől elzárt Kaputornyot, vagy ahogy az építő, Alpár Ignácz nevezte, a Kínzótornyot és a hozzátartozó gyilokjárót március 15-étől lehet a múzeum látogatási időrendjétől függetlenítve 9 órától 20 óráig látogatni.

A megújult kétemeletes, csak elnevezésében kínzótorony gyűjteményként, dolgozóegységként és könyvtárként funkcionált. A torony első helysége, a fogadótér egészen a II. világháború előtti pusztításig átjárható rész volt, ez után pedig egy muzeológus dolgozott benne.

A fogadótérből nyíló teremben kezdődik a Mezőgazdasági Múzeum történetének legfontosabb pillanatait megörökítő, dokumentáló történeti kiállítás.

Ugyanitt található az a fülke, amit az elmúlt az év elején találtak meg a múzeum munkatársai a felújítás során. A II. világháborút követő felújítások után a fülke elé egy padlótól mennyezetig tartó szekrény került, amit a mostani felújításkor mozdítottak el. Így akadtak rá a fülkére és annak tartalmára, Alpár Ignácz hagyatékára, amit még unokaöccse, Hóman Bálint ajándékozott a múzeumnak. A helyiségben több mint 100 éves tervdokumentációra, még Alpár Ignácz által tervezett 1:1 méretarányos térképekre és 72 tenyészállat teljesen dokumentált fotóira bukkantak.

A fülke jelenleg zárva van a publikum elől, de a nagy érdeklődés miatt a múzeum dolgozói keresik a megoldást, hogy valamilyen formában bemutatható legyen ez a csöppnyi terem is.

A torony első és második emeletén kapott helyett a Nemzetközi Szakoktatási Gyűjtemény, a könyvtár, az olvasó, a raktár, és ezeken a szinteken található még a múzeumi dolgozók számára kialakított pár helyiség. Az első emeleti gyűjtemény és könyvtár nem látogatható.

A második emeleti részben pedig folytatódik a történeti kiállítás. Innen lehet kimenni a felújított gyilokjáróra, ami a várkapu feletti rész, ahol - ellentétben a torony elnevezésével - itt ténylegesen is játszódtak véres jelenetek. A mai békés gyilokjáróról jelenleg a legszebb kilátás nyílik az egész épületegyüttesre és az április 6-án nyíló Apostolok tornyára, aminek az eredetije a segesvári vár egyik építménye volt.

A bejárás során lehetőségünk volt bemenni a jáki kápolnával összeépített kolostorudvarba, ami egész Vajdahunyadvárának legintimebb része.

A hétvégén nyílt a Mezőgazdasági Múzeumban a Kaland a dzsungelben című kiállítás.

Ahogy mindig is érthetetlenül nézem, hogy mit keres a Vajdahunyad várában a Mezőgazdasági Múzeum, ugyanúgy szemléltem ezt a kiállítást is, hogy mit keres ez a dzsungel kiállítás (ami nem is az) a Mezőgazdasági Múzeumban.

Az persze jól látható a múzeum programjain, hogy évek óta benne van a működési rendjében az, hogy a saját tereit nyitottá teszi nem feltétlenül a múzeum profiljához illő különböző kiállítások, vásárok és rendezvények számára. Nyilván biztosítani kell a fenntarthatóságot.

A jelenlegi, interaktivitásra épülő anyag messze elkerüli a dzsungel hangulatának belsőépítészeti megvalósítását. Nincsenek növények, hangosan rikácsoló állatok, ellenben vannak – mint ahogy a kiállítás meghívóján olvasható is – színesen világító interaktív táblák. A kiállítás koncepciója egy társasjáték szabályain alapul. A gyerekek és szüleik kapnak egy nagyítót, egy játékszabályt leíró kártyát, valamint kis léggömböket ábrázoló kártyákat. Nagyítóból kevés van, ezért több gyerek esetén is egy jár. A játék során az interaktív táblákra felírt kérdésekre kell megtalálni a választ. Minden helyes válaszért egy léggömb jár. A játék a kincs megtalálásával ér véget, amiért ajándékot lehet kapni.

Önmagában a játékos kiállításra való kalandba hívás egyáltalán nem rossz gondolat. Leginkább azzal nem számoltak a rendezők, hogy az interaktív tér már kisebb tömeg esetén is idegesítő, értelmezhetetlen, lökdösődő színtérré válik. Egy táblához körülbelül két család fér oda kényelmesen, ha már több is olvasni és használni szeretné a táblákat, a termek belseje felé haladva egyre nagyobb türelemre és fegyelmezettségre van szükség. Hétévesnél fiatalabb gyerekkel szerintem nem is nagyon érdemes menni, legalábbis hétvégén, mert a tömeg megeszi a látványt, és felőrli a játékot.

Az egyébként szépen kivitelezett és az interaktivitás számos formájára építő kiállítás – mint tapintható lábnyomok, tükörgömb, állatszobrok, logikai játékok, térhatású fényképek és izgalmas színvilág – mind elveszik ilyenkor, nagyobb tömeg esetén nem játszható a játék, így viszont nem értelmezhető a kiállítás sem.

A játék végén ráadásul a résztvevőket még átvezetik a múzeum állandó kiállításán, amire akkor már nem valószínű, hogy bárkinek is van ideje, energiája, a srácokat meg sokkal jobban érdekli az ajándék, ezért kb. futnak egy 300 méteres kört levezetőnek még a múzeumban, hogy utána megérdemelten megkapják méltó jutalmukat.