Miközben hat, eddig műemléki oltalom alatt álló budapesti ingatlan elveszíti védettségét, addig Budapest második vigadója, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza otthona több mint 5,5 milliárd forint rekonstrukciós támogatásban részesül, írja a Magyar Közlöny.

A 2011-ben műemlékké nyilvánított épület külső homlokzatát már a negyvenes években és 2007-ben is felújították. A belső terek viszont felújítás nélkül működnek az épület megépítése óta.

Már a főváros egyesítésekor felmerült egy vigadóépület építése a Budán, Fő utcában. Az 1873-ban, Steindl Imre által tervezett Budai Vigadó azonban nem valósult meg.
A jelenlegi budai redout ötlete valamikor a 19. század végén fogalmazódott meg. A gondolatot erősítette, hogy a fővárosban 1786-tól minden mulatságot csak a helytartótanács által jóváhagyott, redoutnak minősített termekben lehetett megtartani. A redout egyrészt a társasági élet középpontja volt, másrészt jelentős történelmi eseményeknek is helyet adott.
Másrészt ebben az időszakban nőtték ki a budai polgárok akkori társasági színterüket, a Fácán vendéglőt.

1892-ben a budai polgárok a budai vigadó jelentőségét és hiányát jelezve kérelmet nyújtottak be egy épület megépítésére Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármesternek.

A főváros 1894-ben tehetett érdemi lépéseket a budai vigadó ügyében, amikor is tulajdonába került a jelenlegi vigadó helyszíne, az egykori katonai szertár épülete és szomszédos telkek. Az előterjesztést a közgyűlés nem fogadta egyértelműen pozitívan, több képviselő is indokolatlannak tartotta a II. kerület polgári kör „székhely teremtését, ezáltal pedig a Pesti vigadóra jutó költségvetés csökkenését”.
Végül, 1896-ban írták ki az építészeti pályázatot az épületre, amit a budai Várban található Honvédelmi Minisztérium és Főhadparancsnokság épületegyüttesének építésze, Kallina Mór és veje, Árkay Aladár, az Andrássy úti Babochay-villa építészei nyertek el.
1898 és 1900 között készült el a kétemeletes, belső udvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdtetős, leginkább neoreneszánsz stílusjegyeket hordozó épület.
Az épület földszintjén a Fő utcai fronton kávéház, az Iskola utca felől pedig egy 400 fős étterem üzemelt.

Az étterem folytatásában volt megtalálható a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme. Az első emeleten egy 350 négyzetméteres dísz- vagy bálterem és több kisterem, belső udvarra néző, folyosói társalgók, klubok, olvasóhelyiségek és kártyaszobák kaptak helyet. A báltermet alakították át később színházteremmé, amely ma a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak ad otthont.

A felsőbb szinten négy magánlakást alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai Anyakönyvi Hivatal.

Az épületet 1900. január 20-án adták át a nyilvánosságnak.

A II. világháború után pártmoziként működött az egyébként  nem filmszínházi célokra épült Vigadó.

1997-ben volt egy pillanat, hogy ide költöztetik a Nemzeti Színházat, de végül a sokszintes automata mélygarázs ötletével a színház ötlete is elmerült a süllyesztőben.
 
A központi költségvetésből biztosított rekonstrukciós támogatás tervezete szerint az utolsó felújításhoz szükséges összeget 2018-ban kapná meg a Budai Vigadó.

A báli idényre időzítve, 150 évvel ezelőtt 1865. január 15-én táncos mulatsággal nyitották meg a Pesti Vigadó épületét, amit egyébként csak egy hónappal később, február 20-án adtak át hivatalosan is a városnak.

Az 1800-as évek közepén egyre nagyobb igény mutatkozott egy pesti táncterem megépítésére. Az első ilyen épületre Pollack Mihály kapott megbízást, aki 1829-ben kezdett hozzá a Vigadó elődjének, a Redoute-nak a kivitelezéséhez.

A Redoute nemcsak a klasszicista építészet egyik legfontosabb pesti épületévé, hanem a vigasságok és koncertek mellett a magas kultúra egyik legfontosabb helyszínévé vált. Az első bált 1833 januárjában rendezték, és mivel az épületben volt Pest egyedüli koncertterme, így itt koncertezett Erkel Ferenc és Liszt Ferenc is. A Redoute-t 1849-ben osztrák várvédők szétlőtték.

Feisztl Frigyes 1859-ben kapott megbízást az új palota megépítésre, amit 1864-ben adtak át.
 

A Vigadó megnyitása után bált bál követett. Az épületben megrendezett bálok közül talán a legfontosabb az 1867-ben megrendezett Széchenyi-bál, ahol a királykoronázás tiszteletére még Ferencz József is megjelent.

1873. október 25-én a Pesti Vigadó termében tartották az első közgyűlést, és itt választották meg az egyesített (Pest, Óbuda, Buda) Budapest első főpolgármesterét, Ráth Károlyt.

A Vigadóban debütáltak Magyarország leghíresebb zeneszerzői, mint  Liszt Ferenc, Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Fischer Annie.

1913. június 15. és 20. között Budapesten tartották a Nők Választójogi Világszövetségének VII. kongresszusát, háromezer résztvevővel. A Világkongresszus központi helyszíne a Vigadó volt, amelyet a főváros 1913. június 1-től 25-ig ingyen bocsátott rendelkezésre. Az amerikai és európai feministák programjaiban fontos célként fogalmazták meg a gazdasági egyenlőség, a házasság és a szexuális kapcsolatok alapvető megváltoztatását és a nők közéleti egyenjogúságának kivívását. 

A II. világháborúban az épület megsérült. A megmaradt épületet 1954-ben vették fel a műemlékjegyzékbe, majd 1968-ban kezdték el az épület újjáépítését, az eredeti épület számos részének átalakításával Tiry György építész és Potyondi Margit belsőépítész tervei alapján. Az újjáépített „második” Vigadó 1980. március 15-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
 

A második Vigadó épülete 1960-ban, a Nemzeti Szalon lebontásával a kortárs művészek új kiállítóhelye lett, és bár már nem a Vigadó maradt az egyetlen koncertterem a városban, így is megőrizte zenei rendezvények szempontjából a jelentőségét.

A Pesti Vigadót 2004-ben újra bezárták, és elkezdődött az épület felújítása. A felújított épületet 2014 márciusában adták át, ahol jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia működik.

Az MMA február 20-ig tartó programsorozattal ünnepli a 150 éves évfordulót.