Miközben hat, eddig műemléki oltalom alatt álló budapesti ingatlan elveszíti védettségét, addig Budapest második vigadója, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza otthona több mint 5,5 milliárd forint rekonstrukciós támogatásban részesül, írja a Magyar Közlöny.
A 2011-ben műemlékké nyilvánított épület külső homlokzatát már a negyvenes években és 2007-ben is felújították. A belső terek viszont felújítás nélkül működnek az épület megépítése óta.
Már a főváros egyesítésekor felmerült egy vigadóépület építése a Budán, Fő utcában. Az 1873-ban, Steindl Imre által tervezett Budai Vigadó azonban nem valósult meg.
A jelenlegi budai redout ötlete valamikor a 19. század végén fogalmazódott meg. A gondolatot erősítette, hogy a fővárosban 1786-tól minden mulatságot csak a helytartótanács által jóváhagyott, redoutnak minősített termekben lehetett megtartani. A redout egyrészt a társasági élet középpontja volt, másrészt jelentős történelmi eseményeknek is helyet adott.
Másrészt ebben az időszakban nőtték ki a budai polgárok akkori társasági színterüket, a Fácán vendéglőt.
1892-ben a budai polgárok a budai vigadó jelentőségét és hiányát jelezve kérelmet nyújtottak be egy épület megépítésére Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármesternek.
A főváros 1894-ben tehetett érdemi lépéseket a budai vigadó ügyében, amikor is tulajdonába került a jelenlegi vigadó helyszíne, az egykori katonai szertár épülete és szomszédos telkek. Az előterjesztést a közgyűlés nem fogadta egyértelműen pozitívan, több képviselő is indokolatlannak tartotta a II. kerület polgári kör „székhely teremtését, ezáltal pedig a Pesti vigadóra jutó költségvetés csökkenését”.
Végül, 1896-ban írták ki az építészeti pályázatot az épületre, amit a budai Várban található Honvédelmi Minisztérium és Főhadparancsnokság épületegyüttesének építésze, Kallina Mór és veje, Árkay Aladár, az Andrássy úti Babochay-villa építészei nyertek el.
1898 és 1900 között készült el a kétemeletes, belső udvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdtetős, leginkább neoreneszánsz stílusjegyeket hordozó épület.
Az épület földszintjén a Fő utcai fronton kávéház, az Iskola utca felől pedig egy 400 fős étterem üzemelt.
Az étterem folytatásában volt megtalálható a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme. Az első emeleten egy 350 négyzetméteres dísz- vagy bálterem és több kisterem, belső udvarra néző, folyosói társalgók, klubok, olvasóhelyiségek és kártyaszobák kaptak helyet. A báltermet alakították át később színházteremmé, amely ma a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak ad otthont.
A felsőbb szinten négy magánlakást alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai Anyakönyvi Hivatal.
Az épületet 1900. január 20-án adták át a nyilvánosságnak.
A II. világháború után pártmoziként működött az egyébként nem filmszínházi célokra épült Vigadó.
1997-ben volt egy pillanat, hogy ide költöztetik a Nemzeti Színházat, de végül a sokszintes automata mélygarázs ötletével a színház ötlete is elmerült a süllyesztőben.
A központi költségvetésből biztosított rekonstrukciós támogatás tervezete szerint az utolsó felújításhoz szükséges összeget 2018-ban kapná meg a Budai Vigadó.
