Június 16-án volt hetven éve, hogy kitették azokat a falragasztványokat, melyek megszabták, hol vannak azok a kényszerlakóhelyek, ahová Budapest zsidónak nyilvánított lakóinak költözniük kell. A rendelet egy nappal korábban jelent meg, a költözésre 200 ezer embernek innentől számítva öt napja volt. Erre emlékezik egy nagyszabású hétvégi program.
Fotók: Pályi Zsófia
A józsefvárosi séta első állomása. Klikkelj a képre és jön a többi fotó!
A Csillagos házak napja most szombaton lesz, az eseményt több hónapos kutatómunka előzte meg, melynek során rengeteg emléket hoztak a felszínre, történeteket gyűjtöttek össze - ezeket mutatják meg mindazoknak, akik részt vesznek a sétákon (lesznek egyebek mellett programok az OSA előtt, filmek a Cirko-Gejzír moziban stb.). Egy kis ízelítőt ebből kedden mutattak be a sajtónak. Részletek a programokról itt. http://www.csillagoshazak.hu/
Rév István, az OSA igazgatója szerint a fő cél az "emlékezés és a szembenézés az 1944-es eseményekkel"
Mi előzetesben nagyjából azt a sétát tettük meg, amit a Gláser Jakab alapítvány szervez majd a Józsefvárosban Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! címmel, melynek során egyebek mellett a Népszínház utca és a Teleki tér tágabb környékének rejtett értékeit mutatja be. A séta során különböző történetek elevenednek föl - a szervezők az elmúlt hónapokban több interjút készítettek túlélőkkel -, melyek mindegyike kapcsolódik valamiféleképp a sárga csillaggal jelölt házakhoz.
Amikor a budapesti zsidóság szóba kerül, legtöbbször reflexszerűen az Újlipótváros és az Erzsébetváros ugrik be, sokan nem tudják, hogy Józsefvárosban is jelentős zsidó lakosság élt 1944-ig. A második világháború előtt kb. 40-50 imaház működött itt, a közel harmincezer fős környékbeli zsidó lakosság igényeire reagálva. A mindennapokhoz nélkülözhetetlen infrastruktúra is igazodott a szükségletekhez (pl. a rengeteg kóser hentes). A környékre főleg a Kelet-Magyarországról és Ukrajna felől Budapestre érkező zsidók érkeztek, akiknek egy része az ottani pogromok miatt menekülve kötött ki itt.
A Népszínház utca mindkét oldalán sok csillagos ház volt, és a Teleki tér jó része is ilyen terület volt. Egy-egy lakásban 10-12 ember is kénytelen volt összezsúfolódni. A Népszínház utca 46-os szám alatt egy emléktábla emlékezik rá, hogy az épület előtt 22 ellenállót végeztek ki.
Az élet és halál urai a házmesterek voltak, az ő jó- vagy rosszindulatukon rengeteg emberélet múlt. Rajtuk kívül a lakóközösségek együttérzése is gyakran meghatározta egy-egy ember sorsát. Egy apró példa a rádió: a zsidóknak májusban be kellett szolgáltatniuk a rádiókat, ami miatt nem értesültek a bombázásokról. Jellemző volt ezért, hogy a szomszédok kitették a gangra a rádiójukat.
