Még a blog születése előtt került fel a netre, és most volt végre időm megnézni a Látta-e már Budapestet télen? című pazar alkotást, mely műfaját tekintve - mint írják az elején - kultúrfilm, alcíme pedig „Jazz-fantázia a hóban”. A snittfilmet Dáloky János készítette 1940-ben, zenéjét Vincze Ottó írta (nem rokonom). A Magyar Filmiroda gyártásában készült rövidfilm "egyike a kor legérdekesebb alkotásainak" - írja róla a MANDA.

„Az emberi küzdelmek és szórakozások télen, nyáron, ködben, hóban, fagyban és napsütésben is nagyjából ugyanazok, csak a természet, ez a kifogyhatatlanul leleményes divattervező borít évszakonkint más és más köntöst az élet megnyilvánulásaira" - ez a szöveg igazítja el a nézőt az elején, aztán kezdődik a film.

A film pirkadattól alkonyatig mutatja be a történéseket, melyek között van munka és lazulás; mozgó villamosra felugrálás, korabeli Ford autószalon, jégzajlás, hókotrás, csúszkálás, bulizás, neonreklámok, melyek közül a legjobb az "Olasz óceánjárók rendszeresen közlekednek" - fényszalag.

A hangulat és a háború előtti budapesti utcakép-sorozat bájos, andalító és sok tekintetben modernebb és elegánsabb összképet ad, mint a jelen Budapest-képe. A 10.32-nél látható „Jó mulatást!” felirat nagyon érdekelne, hol volt, ha valaki tudja, kommenteljen (ha valahol ma is porosodik, akkor pláne)! Az abszolút értehetlen kategória pedig a revüben fellépő róka 11.42-nél.

A Parlament, a Keleti pályaudvar, a Margit híd és a Duna-part nyilvánvaló a filmben, ha valaki ezeken kívül felismer még helyszíneket, kommenteljen ide vagy a Facebookra!

Itt az év vége, itt a listakényszer. Mi az utolsó napig halogattuk, ám végül beadtuk a derekunkat és az év utolsó óráira csináltunk egy listát a kedvenc helyeinkről. A listát a blog szerzői és blogközeli emberek állították össze (ezért a sok egyes szám első személyű megfogalmazás). Magunknak azt a kérdést tettük fel, hol volt a legjobb 2013-ban enni, inni, kávézni vagy csak lazulni. Eszerint az idei évben a gluténmentes és a pho volt a két legfontosabb hívószó, Víziváros pedig egyre inkább Buda hétkerje.

2013 = pho (Fotó: Táfelspicc)

PEST

2spaghi - akármikor arra járok, sajnos mindig be kell mennem. Két milánói srác viszi a helyet talán két éve, saját kezükkel gyúrják a tésztát, és szuper olasz alapanyagokat használnak. Árulnak friss tésztát, amit otthon főzöl meg, szószokat és mindig van egy-két kész kaja is. Az egész tök vidám, őszinte, mentes attól, amit a magyar vendéglátásban nem szeretek, semmi erőltetett kedvesség és undokság. Matteohoz simán feleségül mennék!

Caledonia – továbbra is a legjobb hely Premier League-meccsek nézésére, derék angolszász expatek, sörök és pubételek társaságában. A város legjobb hamburgerei (főleg az Edinburgher!!!) már akkor az étlapon voltak itt, before it was cool. Idén pár bürokrata büntiből bezáratta a konyhát egy időre (állítólag azért, mert plusz egy viszki ki volt nyitva a megengedett mellett, hiába mondták, hogy főzéshez.) A tulaj pár hete a hagyományos brit pie-jal (pite) tuningolt konyhával tért vissza, amit lehengerlő videóval harangozott be. 

Cake Shop – színes-menő-cuki cukrászda a József Attila utcában, ahol mintha hétről-hétre Pinterest-sütifotók elvenednének meg. Az egyetlen hely Budapesten (ha tévednénk, kommentelj!), ahol manióka-golyókat lehet kapni. Ráadásul tartanak glutén- és cukormentes sütit is. Nemrég híres filmsztár is betért ide szaloncukrot venni.

Dynamo Bake - a Kálvintól egy köpésre, a Képíró utcában. Sütievő és bringabérlő hely egyben. A legjobb napfényben kiülni kisasztalhoz, hidegben lattét kérni saját készítésű mandulatejjel, hozzá az épp aktuális sütivel, melyek között általában itt is van gluténmentes.

Nemsüti (Fotó: Pályi Zsófia)

Fekete Kutya – többünk abszolút lieblinge, jó sör, kedvesek pincérek, kedves szetting, vidékről a fővárosba érkező finom alapanyagok és nem is drága. Kint, az árkádok alatt cigizni, bent pedig sakkozni lehet, és itt valahogy ez nem tűnik modoros tevékenységnek. A falfestmény csillagos ötös.

Funky pho - vietnámi/pho étterem a Mozsár utcában. Talán az egyetlen dél-kelet ázsiai étterem, amit magyarok csinálnak, és mégis tökély - talán még jobb is, mert nagyobb a lelkesedés és az igyekezet.

Gólya - nagyon fura, inkább optimista világvége hangulata van. Kicsit bölcsész hely a nyolckerben, van benne valami tarrbélás is, amikor közelítesz hozzá, neonfelirat egy alacsony házikón, háttérben panelek, előtérben egy grund, azaz óriás építési terület és bérházak körbe-körbe. Van Kárpi búza sör, ami pluszpont, és minden nap főznek ebédet (vegát is), gyakran szezonális alapanyagokból. Ez még egy pluszpont. 

Hoppá – Budapest egyértelműen legjobb ár-értékű ebédlőhelye a Kertész utcában. Mintha egy párhuzamos univerzumban landolna az ember, annyira jófej a személyzet (oké, mi törzsvendégek vagyunk, de akkor is), tavasztól őszig többféle ebédmenüvel, télen egy vegával és egy húsossal. A legjobb házias koszt a belvárosban.

Le Taste – a felvágósnak tűnő név ellenére jó hely, ami ízbár néven nyitott pár hete a Wesselényi utcában. Azt mondják magukról, hogy ők csinálják a város legjobb báránnyal / zöldséggel töltött lepényét. Megkóstoltuk, jó volt, de a sütiktől ájultunk el igazán, az Angyalka nevű és a brownie az abszolút császár. Megkockáztatom, hogy az egész városban itt a legjobb a brownie.

Le Taste (Fotó: Tuba Zoltán)

Lumen kávézó - különleges kávék és még jól is készítik el őket. Mikszáth tér.

Nemsüti - vega, egészséges, finom, nincs túlbonyolítva és mindez a Jászain. Vendégek fogadására is kitűnő mártogatós cuccokat lehet itt kapni. Kicsit kicsi, de van házhozszállítás.

R33 – hervatag pompa, foglaltház és berlini punk hangulat elegye. Extrém, nagy násznépnek szervezett esküvőhöz ideális helyszín, bár nem tudom, kiadják-e ilyesmire. Minden vasárnap őstermelői piac.

Tip Top Bár – kilátás, csigalépcső, levegő, tető, naplemente, nyár. Menő arcok, zene-zene. Sör és szendvicsek.

BUDA

Balambér Háza – Paleo, glutén-, laktóz-, cukormentes, vegán desszertek; nyáron idény gyümölcsökből, télen avokádós torta. A "mindenmentes" nem az a hívószó, amire ugrom, de kíváncsi voltam, előállítható-e liszt, tojás és tejtermék nélkül élvezeti értékkel bíró sütemény. Az derült ki, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Ránézésre a háromrétegű, pofás tortaszeleteket simán össze lehet téveszteni egy hagyományos cukrászda termékeivel. (A vajasnak-tejszínesnek tűnő vastag krémréteg állagának a titka a kókuszolaj.)

A Balambér Háza trükkös sütijei (Fotó: Bujdosó Bori)

Caligary Antik Drinkbár – teljesen valószínűtlen hely, a legjobb célpont, amennyiben a romkocsmák tudatosan esetleges univerzumán túllépve valami extrém, krézi és őszinte helyre vágyunk. Vagy ha csak inni akarunk egy sört Budán, oldott, bolhapiacos hangulatban.

Édes Sári – szeptemberben nyílt a 4-es villamos végállomásának közelében. Tizenegyker ékessége, ötletes házi sütikkel, szolid árakkal, családias hangulattal (gyereksarok), rendelhető tortákkal. Kizárólag vajjal sütnek, a sütőtökös süti pedig kötelező!

Fióka – nemrég nyílt a Városmajor utcában egy egykori transzformátorházban, karácsony után próbáltuk ki. Ízvilága és az ár/érték aránya a megboldogult Baldaszti Grand legszebb napjait idézi, a pincér élénk interakciója nem tolakodó, inkább szimpatikus. Érdemes megnézni, milyen trükkösen tartják a borospoharakat, a mosdó pedig kihagyhatatlan.

Fruska – a Fellinihez hasonlóan nyáron teljesedik ki (mivel akkor van nyitva). Remekül éreztük itt magunkat, tök gemütlich. Kockás terítő!

Golyós - teljesen alap a Rómain, kedvesen vidékies, ivós-evős. Mindenféle étel van a lángostól, a hekken át, a pörköltig, ami a közepén lógó bográcsban szokott rotyogni (meggysört is tartanak). Nem üvölt a szar rádiózene és van gyerekmászóka-hinta.  Azért golyós, mert lehet petángozni, golyót kérésre adnak.

Hai Nam - nagyon frankó vietnámi étterem, autentikus pho levessel, bolond tulajjal, gyors kiszolgálással és azzal az üdítő élménnyel, hogy hosszas tukmálás után sem fogadnak el borravalót.

Móka – aki kedvelte Aczél Rékát és a TV Dekón futó Patina című műsorát, annak a Móka (azaz Módszertani Kabinet) olyan lesz, mintha a műsor öltött volna testet egy kis sarki kávézóban: DIY-megoldások a klotyóajtó kilincséig bezárólag. Klassz ételek, szuper kávék, teák és sütik, ráadásul pesti áron. Otthonos, bringás-alti hely.

Nemdebár – hétvégenként lehet táncolni! Sokszor jó zenére! Budán! Ennél többet fölösleges mondani róla.

Tip Top Bár (Fotó: Vincze Barbara)

Nemo  – prekoncepcióink ellenére pompás halas hely a Mammut háta mögött, a Lövőház utca elején. A tőkehalat és lazacot is próbáltunk, mindegyik olyan volt, mintha tengerparti promenádon rendeltük volna. A szagelvezetésen még lehet tökéletesíteni, de az jó, hogy van gyereksarok.

Műhely Kávézó – Víziváros cuki, kétszintes intézménye. Kicsi, aranyos, kompakt; a design nagy részben DIY, a pultban álló hölgy koncepciója/keze munkája, aki végtelenül kedves. A sütik mellett a szendvicsek is jók. 

Pagony - nagyon szép a WC (jó régi és ív formájúak az ajtók), jó a hamburger, medencében fröccsözni vicces. Az idei nyár egyik legtutibb helye volt.

Semmi extra - végre isteni kacsaburger Budán, a Bartók Béla úton, meg egyáltalán, a Szatyoron kívül ez az egyetlen normális hely a környéken (amikor a Pagony be van zárva). Ráadásul iszonyú jól néz ki, csak nem szabad tortillát rendelni, mert az unalmas ízű. Azon kívül szuper.

Édes Sári Budán (Fotó: Vincze Barbara)

Zuppa – normális streetfood a Millenáris túloldalán, mondhatnánk, a Zuppa a budai Leves az egyre pofásodó Lövőház utcában. Annyiban viszont béna analógia, hogy itt nemcsak leves van, hanem saláták és tekercsek is. Önmagában a sütiért is érdemes beugrani.  

Zseb - cukiskodás Budán, ahol a madár sem jár, nyáron szabadidejükben az utcán tollasozó pincérekkel. szintén a Margit-körút – Fő utca – Csalogány utca háromszögben. December 28-i Facebook-bejegyzésüket súlyos hiba lenne nem megosztani: „Jobb ma egy muf, mint holnap egy fin. Egyél muffint!"

Ami még tetszett: Bors, Espresso Embassy, Fellini, Halkakas, Köles, Nostro, Super 8, Petrus, Pig37, Printa, Vittula stb.

Kihagytunk valami eszméletlen, új helyet? Írd meg itt vagy a Facebookon!

... továbbá a Mátyás-templom belsejéből(ben).

Van egy tuti vállalkozás, akik azzal foglalkoznak, hogy csodás gömbpanorámákat készítenek, sokszor olyan helyekről, ahová az embernek nem jut eszébe / nem tud felmászni. Mint amilyen a címben említett Parlament teteje vagy a Megyeri híd (a gömbpanorámák a három nevezetességre kattintva jönnek elő). Utóbbi helyre amúgy egyik kollégánk is felmászott egyszer, és csinált ott egy képet, amivel sajtófotó-díjat is nyert; ez látható a lenti a képen.

Legutóbb a két nap alatt világhírűvé vált magyar szánkófa miatt szemléztük egy pompás gömbpanorámájukat. Mondjuk is ki a nevüket: Kerek terek.

Fotó: Mudra László

(Ide kattintson, ha követni szeretné blogunkat!)

Mit kezdjünk az aszfaltból kiálló értelmetlen műanyag csővel? Használjuk vázának és rakjunk bele kissé hervadt virágot, így dobva fel unalmas/csúnya környezetünket. (November eleji fotó a József körútról. Valahol a Blaha és a Rákóczi tér között készült, csak elkeveredett.) 

Fotó: Tuba Zoltán

Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)

 

Egyre jellemzőbb, hogy különös lények utaznak köztünk, legalábbis a Pesten Hallottam nevű gyűjtőoldal mind több ilyen észlelést közöl.

Képek: Pesten Hallottam

A nagyfejű Idegent júliusban látták a 3-as villamoson, az egyik kommentelő megjegyzése szerint ő volt a nyolcadik utas. A lycra ruhás férfit a 4/6-os villamoson látták többen is, és nem a Sziget vagy halloween idején, amikor megszokott az ilyen öltözék (és nem is Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmjének bemutatója után), hanem egy átlagos napon. Ehhez a képhez amúgy az egyik kommentelő azt fűzte hozzá, hogy amikor halloweenkor ment a 9-es buszon, felszállt négy kalóznak öltözött férfi, amire a buszsofőr úgy reagált, hogy „mi van fiúk elsüllyedt a hajótok?”

A különleges lényekről szóló hírt kollégánk is megerősítette: éppen tegnap utazott együtt egy pvc-nadrágos space cowboy-jal a négyes-hatos villamoson.

A világ nagyvárosaiban amúgy nem ritkák az efféle tömegközlekedők, a New York-i metróban egyszer például egy boszorkánnyal utaztam együtt, aki egész úton egy műanyag hallal beszélgetett, máskor egy szemetesember ült le mellém (talpig szemeteszacskó borította). Fogadjuk hát Budapesten is szeretettel a gyogyikat a metropolisszá válás jelképeit.

Ha ön is találkozott különleges lényekkel a budapesti tömegközlekedésben, ide küldjön fotót: bpluszp@gmail.com! Ide kattintva pedig követni tudja blogunkat!

A nyáron digitalizálták a budapesti Czím és lakásjegyzéket, a sok érdekesség mellett - például bárki megnézheti felmenői lakóhelyét* - a reklámok a legklasszabbak. Ez itt egy 1907-es. A rajból kiderül például, hogy az ipari alpinisták ősei még lépcsőt használtak az ablaktisztításhoz.

A fedőlap sem néz ki rosszul:

* az adatbázisban megtekintheti továbbá Budapest korabeli ház- és telekjegyzékeit a tulajdonosok nevével, a hivatalos szervek adatait, az egyesületek, a vállalatok és különböző foglalkozáscsoportok jegyzékeit, az iparosok, kereskedők és egyéb szolgáltatásokat végzők listáit; és a fővárosban élők említett betűrendes lakcímjegyzékét.

(Ide kattintson, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Bruno Bourel Magyarországon élő francia fotóművész, a kilencvenes évek elejétől kezdve kisebb-nagyobb intenzitással foglalkoztatja Budapest. Harminc éve kezdte a fotózást, most ötvenes évei közepén jár. A fényképezőgép mindig nála van, de ha valamiért mégsem használja, akkor fejben dolgozik: „A mindennapi gyakorláshoz nem kell eszköz, mert az eszköz ott van a fejemben. A kotta is a fejemben van a zongorázáshoz, síelni is tudok fejben”.  Polaroid képekkel indult, aztán jöttek a fekete-fehér fotók és most újra dolgozik színesben is. Fényrajzok Budapest címmel csodás albumot adott ki a fővárosról, melyet Parti Nagy Lajos szövegei kísérnek, és aminek a negyedik kiadását fejezte be novemberben. A Duna közelében egy szép, régi pesti bérházban él magyar feleségével és gyerekeivel, itt beszélgettünk. Pár percre a zongorához is leült.

Fotók: Pályi Zsófia

Színes vagy fekete-fehér?
Ugyanaz, csak a színes képeket nehezebb megcsinálni, mert majdnem úgy kell dolgozni, mint egy festőknek. A színek nem annyira Európában vannak, sokkal inkább Ázsiában és Afrikában. Szerintem egyébként az a jó, ha előbb eldönti az ember, hogy van-e mondanivalója, és utána választja ki az ahhoz passzoló eszközt.

Ha egyetlen - legfeljebb kettő - momentumot kell említenie, amivel rabul ejtette Budapest, mit mondana?
Elösször is a gyermekeim születése. Aztán amikor '89 májusán megérkeztem Budapestre, egy hölgy - a Fotóművészek Szövetsége küldte értem - leszólított, hogy velem tartana az itteni tartózkodásom ideje alatt, én viszont azt mondtam hogy nem tudok úgy fotózni, hogy valaki a hátam mögött van, ezért adtam neki egy kis pénzt hogy hagyjon békén, és megismertem a korrupciót!

Még mindig tudja inspirálni a város?
Igen, még mindig, húsz év után is. A fő témám az emberi érzelmek, a fény és a mozgás; de lehet inspiráció egy fal is egy éppen ott folyó jelenettel.

És ha elege van a nyüzsgésből?
Ha egyedül akarok lenni, akkor irány a Gellért hegy vagy a Feneketlen-tó, esetleg a Kertészeti Egyetem arborétuma.

Hogyan jutott eszébe, hogy budapesti képeslapokat adjon ki?
2002 körül kezdtem el kiadni a képeslapokat – régi, jogdíjas lépeket és sajátokat. Az Írók Boltjából havonta háromszáz darab elmegy, ami eleinte megdöbbentett. A parlamentes képemet szeretik leginkább a vásárlók, abból nagyjából már harmincezret eladtak.

Remekül tud magyarul, ön az első interjúalanyunk ebben a sorozatban, akivel magyarul beszélgetünk. Sokat kellett vesződnie?
Tanárom nincs; a feleségemtől, a gyerekektől, a könyvekből, rádióból tanultam. A gyerekeimmel főleg franciául beszélek, de a 12 éves lányom észrevette, hogy mindent értek, ezért gyakran magyarul válaszol nekem. Az iskolában latint, görögöt és németet tanultam. Van, amikor kedvelem a magyar nyelvet, van, amikor nem. Néha finomnak tűnik, néha barbár – ezt leginkább akkor érzem, amikor egy komplikált konstrukcióval találkozom, mint amilyen a dupla birtokos eset.

Mit ültetne át Párizsból Budapestre?
Párizsból a sok múzeumot, amiben rengeteg a látnivaló és egy nagy festmény-gyűjteményt, ami Budapesten nincs.

És innen oda?
A Duna szélességét, a napról napra változó fényt - Budapesten sokkal több a napsütés, mint Párizsban -, és a mindennapi meglepetéseket: az utcai hangokat, az emberek szívességét.

Mit változtatna meg Budapesten, ha a pénz nem lenne kérdés?
Kellene egy gyalogos összeköttetés a Gellért-hegy és a Budai vár között. A Lánchíd és a Szabadság híd közti szakaszra pedig jó lenne egy gyalogos híd.

Bruno Bourel weboldala

(Ide kattinntson, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Fantasztikus, egyszeri és már-már ellenállhatatlan hirdetés van fenn az ingatlan.comon: meg lehet vásárolni Pest vélhetően egyetlen luxusvíztornyát (UPDATE: időközben megtudtuk, hogy még kettő van, amiben laknak emberek). A MÁV ferencvárosi víztornyát hatszintes családi házként hirdetik, ami 90 négyzetméteres, három és két fél szobás, az ára pedig 75 millió forint. A hirdetés szövegében igazi csemegék vannak: „Hol vannak már azok az idők, amikor vidéken egyforma kockaházak, a városokban pedig a szintén egy kaptafára készülő panellakások közül lehetett választani? Akinek kedve tartja, lakhat mesebeli toronyban, és sokkal olcsóbban, mint néhány éve, a válság ugyanis nem kímélte a furcsa lakásokat sem. Most csak azért szeretném eladni a tornyomat, mert kinéztem egy másik ingatlant, arra kellene a pénz.” És a Fradi-pálya csak nyolc percre van gyalog.

Ez a víztorony nappalija (fotó: ingatlan.com)

Még néhány CSEMEGE az extrákból: „Az ötödik szinten gardrób található, képzeletet felülmúló helykihasználással a hétköznapokban nem használatos dolgokat pillanatok alatt elnyeli a kíváncsi szemek elől. A hatodik emeleten található 35 nm-es nappali 24 ablakából nézhetjük, az Budapest elénk táruló körpanorámáját, a látvány páratlan és egyedülálló. Még feljebb a hetedik szinten, jelenleg dolgozószobának használt csillagvizsgáló, az igazi körkilátó, itt a 360 fokos körpanoráma.”

A konyha (fotó: ingatlan.com)

A tulaj azt írja, hogy eleinte kicsit szokatlan, hogy sokat kell lépcsőzni, de ő természetesen nem ezért, hanem a bevezetőben említett házvásárlási tervei miatt adja el a 2004-ben felújított épületet.

Kert (fotó: ingatlan.com)

Az épület tervezője Kugler Katalin, az Elefántház rekonstrukciójának Európa Nostra-díjas építésze. A tulaj - a Blikk szerint egy Szabó Gyula nevű férfi - azt is tudni véli, hogy Budapesten ez a torony volt az első és egyetlen, amiből lakóépület készült, ám a viztorony.hu blog szerkesztőitől megtudtuk, hogy még két fővárosi víztoronyban élnek emberek. A hirdetés mindenesetre szomorkás mondattal zárul: „Magyarországon (tehát nem Budapesten - a szerk.) még kettőre adtak engedélyt. Többre már nem is adnak”.

Így nézett ki régen:

Így pedig 2003-ban a felújítás előtt (forrás: András, viztorony.hu):

(Luxusvíztoronyban vagy szuperextrém házban lakik Budapesten vagy máshol? Vagy éppen ön veszi meg ezt itt? Mindenképp írjon nekünk, felkeressük és bemutatjuk: bpluszp@gmail.com)

Fotó: Konceptofon