Akár Váci Mihály A ledöntött jegenye című versét is olvashatnánk az újlipótvárosban letarolt fák üresen tátongó helyén..
Már csak hűlt helye található annak a 63 éves jegenyenyárfának az egykori Pannónia utcai óvoda és parkos területének helyén, ahol ma a 215 lakásos, műtermekkel és üzletekkel színesített Pannónia ház épül. A fát 2014-ben a Berzsenyi Gimnázium diákjai jelölték az Év fája díjra. Ezt nem gondolta ugyanígy a kerület vezetése. A XIII. kerület egy önkormányzati tollvonással tüntette el a zsebkendőnyi de annál fontosabb zöld területet, az újlipótvárosi panelházak tövében.
"S akkor az útfordulóban
tarkón ütve tántorodtam. Homlokommal hullottam le, arcom széthullt töredezve. Oszlopokat éreztem csak
akkor fájó rokonomnak.
Csak a rönk, mit vas-ék hasgat, érzi, ami engem szaggat.
Álltam, mint az oszlop állja
a csapást, ha balta vágja.
Álltam, s mint a görcs a fában, szívem pattogott kínjában.
Ami elém tárult ottan,
két vállam leszakította;
vállamra hullt az a szálfa,
engem zuhant az halálra. Nagyapáim jegenyéje
ledöntve az árokszélre!
Fűrész foga rágta tőből,
tönkje sikolt, sír a földből;
gallya szárnya letarolva
sudara feldarabolva.
Ágait, a csillagfészkest,
lábbal tördelte sok részeg;
lombja - a nagy ezüst-dallam -sárba hullott - elnémultan; levelei fénybe mosott
arcára hullott a mocsok. Teknővájók faragcsálták holdringató koronáját;
- s csak bámultak rám röhögve, mikor lehulltam a tönkre,
s tördelt arcomat zokogva szorítottam a facsonkra."
/Váci Mihály: A ledöntött jegenye részlet/
