Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)