Ez a kb. 1x1 méteres térkép a Király utcában található, a Gozsdu udvarhoz közel, a járda és az út között. A kép külön érdekessége, hogy pont ott tör elő a fű, ahol a valóságban is több a zöld (na jó, ez nem igaz, de majdnem). Ha valaki tudja, ki a készítő, kommentelje be ide vagy a Facebookra, köszi!
Fotó: Hajnal Barbara

(Érdekes / furcsa / szokatlan / vicces / meghökkentő dolgot láttál Budapest bármely kerületében? Írd meg, küldj fotót: bpluszp@gmail.com)

Ez elég nagy menőség az Origo fótórovatától: Schoch Frigyes építési vállalkozó sztereófényképezőgéppel készült képei 3D-sítve a Fortepanról. 

Kattints a képre és jön a sztereóképes galéria (nem csak Budapest):

(Ide kattints, ha követni szeretnéd a blogunkat!)

Fotópályázatra kaptunk meghívót, íme (a kedvenc mondatunkat kiemeltük): "Fotózd le Budapest retro emlékeit - házat, utcát, autót, bútort, plakátot vagy bármit, ami a múltból itt maradt! Ezért már garantált ajándék jár és 3 kategóriában – legötletesebb, legjobb, közönségdíjas - is nyerhetsz! Lehetsz amatőr vagy profi, technikailag biztos tudású vagy kíváncsi kísérletező. Csak egy a fontos: szeresd a retro pillanatokat. Figyelj arra, hogy a kép a lehető legjobb fényviszonyokban készüljön, illetve hogy a retusálás (ha retusálod) is a retro feelinget hozza ki belőle, de ne ess túlzásba se!

Az éjjel-nappali csemegebolt a Nagykörút-Rákóczi út sarkán 1961-ben (Forrás: Fortepan)

Az összesen több százezer forint értékű díjak közül a fő díjazottak egy-egy kétszemélyes mátrai hétvégét nyernek az Országos Trabant Találkozón, szállással, ellátással, és korlátlan fogyasztással, valamint exkluzív élményekkel, programokkal! (egyenként 40.000 Ft értékben)"

A legjobb fotókból kiállítás készül.

Zsűri
• Csukás Tibor – többszörös díjnyertes fotóművész
• Havancsák Gyula – többszörös díjnyertes grafikus
• Mátó Zoltán, az EMTCE (Észak-Magyarországi Trabant Club Egyesület) vezetőségi tagja (művészeti vezető)

Határidő: 2014. április 5. éjfél
Ingyenes nevezés és részletek  itt.

Rizsavi Tamás egyik foglalatossága a mozdonyvezetés, a másik, hogy a legextrémebb helyekről fotózza Budapestet.

"Kedvenc témám a közlekedés illetve városi élet, tájak és az éjszaka titkos világának bemutatása, de önmagában akkor az igazi, ha olyan szemszögből, helyszínről tudom visszaadni azt, ahol egyébként a mindennapok szürke világában élünk, ami különleges és kimagasló a szó szoros értelmében" - ezt az ars poeticát kaptuk tőle.

A magaslatokra saját szórakozásból és megrendelésre mászik fel. A tevékenység neve urban exploration (vagy urbex, ha ez túl hosszú).

Engedélyeket szokott kérni, szóval nem gerilláskodik (már). Ha éppen nem a magasba tör fényképezőgépével, akkor mozdonyt vezet.

(Több róla itt, itt pedig a pöpec werk-videók.)

Fotók: Rizsavi Tamás

Az Erzsébet híd tetején Benedek Józseffel








Az óbudai FŐTÁV-kémény tetején



A Szabadság híd tetején

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

„Gyakorlatilag nem tudtam úgy eljutni A-ból B-be, hogy ne jöjjön szembe legalább egy földtúrás, végtelennek tűnő munkálatok. Ez indított el a sorozat elkészítésében” – írja Gosztom Gergő BP – Under construction című képsorozatáról. Ő az a MOMÉ-s, fotószakos srác, akinek karácsony után jelent meg a szuper karácsonyfás sorozata a 444-en.

Az építkezéses fotók 2013 nyarán születtek, és elkészítésükért sehová sem kellett bemásznia. (Nem fogok itt esztétáskodni, de milyen klassz már, hogy alig van rajtuk ember, noha több közülük forgalmas csomópont.) Tervezi egyébként, hogy folytatja az építkezéses sorozatot, amint az időjárás engedi. Addig is érdemes körülnézni a honlapján is.

Fotók: Gosztom Gergő

Itt lehet követni blogunkat a Facebookon!

Garamvári Gábor két évvel ezelőtt költözött Pécsről Budapestre, elmondása szerint egy nehezen meghozott döntést követően. Színházi fotózással foglalkozott, ami teljesen beszippantotta, „mára inkább a mindennapi élet megfigyelése az, ami szórakoztat”. Zavarja, hogy azt látja, több minden úgy zajlik Budapesten, mint a rendszerváltás előtt, de tetszik neki, hogy „örökre beszorult a város kelet és nyugat közé, amitől izgalmassá válik, de lehet hogy ez egy tősgyökeres budapestieknek már fel sem tűnik”.

A lenti sorozat egy nap alatt készült, "a miértje alapvetően az, hogy szerettem volna bebizonyítani, hogy azért, mert esik az eső, nem kell otthon maradni".

Előbb jön Garamvári Gábor szövege, utána a hozzá kapcsolódó kép, melyek mindegyikén előfordul több-kevesebb sárga szín. (Több kép tőle itt és itt.)

Parlament: mindig szerettem volna egy olyan képet készíteni a Parlamentről, ami eltér a sablonos megjelenítésétől és teljesen egyedinek számít. Talán sikerült.

Rákóczi híd: azt hiszem, gyalogos forgalomra a legkevésbé igénybe vett híd, de mégis van olyan pillanat, amikor fotogén arcát tudja mutatni.

Zöld Pardon: egyszerűen kihagyhatatlan esőben egy béka lefotózása!

Hajózás-Szabadság híd kombó: a dunai hajó(ká)zás szerintem feketebárány a budapestiek életében. sosem értettem, hogy miért, hiszen annyira egyértelműnek tűnik.

Bem rakpart: gyalogosokat fotózni általában nem túl szórakoztató, de van olyan amikor ők is pont jókor vannak jó helyen.

Iskola utca: a kacsa majdnem olyan mint a béka, ha már vízről van szó. Érdekes módon ezen a napon ez is előfordult.

Halászbástya: sokat gondolkoztam rajta, hogy mennyi ideig kellene várni arra, hogy egy sárga esernyős ember lemenjen ezen a lépcsőn. Most már tudom: 10 másodpercet.

Budai vár: az éppen arra járó sárga útikönyves turistákat leszámítva a képről, kinek tűnt már fel, hogy a kapun túl sárgák a macskakövek?

Bazilika: ha nem árulnám el, hogy hol járunk, akkor nem hiszem, hogy túl sok ember felismerné, hol is vagyunk Budapesten.

Fotók: Garamvári Gábor

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

... továbbá a Mátyás-templom belsejéből(ben).

Van egy tuti vállalkozás, akik azzal foglalkoznak, hogy csodás gömbpanorámákat készítenek, sokszor olyan helyekről, ahová az embernek nem jut eszébe / nem tud felmászni. Mint amilyen a címben említett Parlament teteje vagy a Megyeri híd (a gömbpanorámák a három nevezetességre kattintva jönnek elő). Utóbbi helyre amúgy egyik kollégánk is felmászott egyszer, és csinált ott egy képet, amivel sajtófotó-díjat is nyert; ez látható a lenti a képen.

Legutóbb a két nap alatt világhírűvé vált magyar szánkófa miatt szemléztük egy pompás gömbpanorámájukat. Mondjuk is ki a nevüket: Kerek terek.

Fotó: Mudra László

(Ide kattintson, ha követni szeretné blogunkat!)

Mit kezdjünk az aszfaltból kiálló értelmetlen műanyag csővel? Használjuk vázának és rakjunk bele kissé hervadt virágot, így dobva fel unalmas/csúnya környezetünket. (November eleji fotó a József körútról. Valahol a Blaha és a Rákóczi tér között készült, csak elkeveredett.) 

Fotó: Tuba Zoltán

Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)

 

Fotó: Konceptofon