Mit kezdjünk az aszfaltból kiálló értelmetlen műanyag csővel? Használjuk vázának és rakjunk bele kissé hervadt virágot, így dobva fel unalmas/csúnya környezetünket. (November eleji fotó a József körútról. Valahol a Blaha és a Rákóczi tér között készült, csak elkeveredett.) 

Fotó: Tuba Zoltán

Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)

 

Fotó: Konceptofon

Először csak általában fotóztam romos épületeket, de észrevettem, hogy sok közülük golyónyomokat visel. Aztán eszembe jutott még pár olyan "megsebzett" épület is, amire már korábban felfigyeltem séta közben. Ezeket tudatosan kerestem. A legtöbb golyónyomot a 6., a 7. és a 9. kerületben láttam, jellemzően azokon az utcákon és tereken, ahol intenzívebb fegyveres összecsapások voltak 1956-ban.

Ezek a golyónyomok szép lassan eltűnnek, ami jó is és rossz is. Jó, mert megszépül a város és nem nyomasztanak tovább a kellemetlen emlékek. Rossz viszont azért, mert így eltűnik egy figyelmeztetés, hogy a fegyver nem játék. S talán mire ezek a golyónyomok mind eltűnnek, már nem lesz olyan generáció sem, aki háborúról vagy fegyveres forradalomról tapasztalatból beszél. Ezért tartottam fontosnak megörökíteni a forradalom (vagy világháború) tünedező nyomait. Persze ez a gyűjtés nem teljes, hisz még rengeteg 56-os és II. világháborús emlék van Budapesten, amit még dokumentálni kellene. Tudok még olyan helyszínekről, ahova eddig nem sikerült eljutnom, de a tervem az, hogy folytatom a gyűjtést.

Fotók: Balogh István - Konceptofon

Térkép a helyszínekről, nagyban itt lehet megnézni!

Mind az 56 kép megtekintéséhez ide kell átkattintani.
(Info, Facebook és mailcím itt, ide pedig akkor érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni budapesti híreinkről!)

Kovács Péter vagyis KoPé az a fajta fotós, aki valószínűleg unalmasnak találja a városokról készült egyszerű, kedves turistafotókat, a budapestieket pedig különösképp. Ezért fotóit - az Alternative Budapest sorozatban - alaposan megbolondítja. Fővárosunk jellegzetes objektumai fantázia szülte / filmszerű / ikonikus motívumokkal egészülnek ki, amilyenek a zombik, a hurrikán, a Déli pályaudvar fölé ereszkedő UFO vagy a híres pesti Bentley-n ücsörgő David Hasselhoff. KoPé amúgy reklám-grafikusként dolgozik, szabadidejében találja ki és valósítja meg az Alternatív Budapestet. Először akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy az Instagramra készült, kisméretű képeit mennyien szeretik, a 2013-as ARC óriásplakát kiállításon pedig két képe  nagyban is látható volt.

Megkértük Pétert, írjon egy-egy mondatot kedvenc képeiről. Bár nem vagyunk róla meggyőződve, hogy nem füllent néha (szmájli), itt vannak:

Knight Rider 2013: Szóval Michael Knight a Bentley tulajdonosa (2013). Amikor még kérdés volt, hogy ki a hírhedt autó tulajdonosa ez volt az én verzióm:

Vulkánkitörés a Gellért-hegyen (2013) – Persze, hogy pont akkor tört ki, amikor arra jártam

Majmok a Mechwart ligetnél (2012) – Ez is látható volt az ARC óriásplakát kiállításon nagyban. Amikor kisütött a nap, egyből előjött minden állat.

Beatles a Keletinél (2012) – Ez a leghíresebb képem. Rengetegen megosztották, lájkolták, és az ARC óriásplakát kiállításon is kint volt nagy méretben. Mentem át a zebrán, szembejött ez a négy srác, sikerült lekapnom őket.

Meteorit csapódik be a Bazilikába (2012) – Erről a képről ment már hosszú vita. Meglepődtem. Szerencsére nem keletkezett nagy kár a kupolában (és senki lelkivilágában sem).

Disneyland épült a Deáknál (2013) –Sokáig kerestem a helyet, hova illene Budapesten egy Disney-kastély.
UFO a Délinél (2012) - Amikor kinéztem a villamos ablakán, egyből megláttam, és fotóztam!

A villamoson mindenki zombi (2013) – Gyakran utazom BKV-val, sajnos nekem ez a leggyorsabb módja a közlekedésnek Budapesten (a szuper biciklimet ellopta valaki). A tájat már ismerem, néha az embereket nézegetem. Reggel vagy munkaidő végén mindenki csak bámul maga elé, mint egy zombi…

Boráros téri szörny (2012) - Szörny a Deák téri aluljáróban (2012) – Kicsit mozgott, de sikerült lekapnom.

Tornádó a Hősök terén (2013) – A repülő tehénről egy film jut eszembe. Ki emlékszik rá?

Itt pedig a szerző (tényleg ő az):

Még több kép erre!

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Egyik kedvenc Facebook-oldalunk az Utazó Olvasó, aminek az a lényege, hogy az oldal gazdái következetesen mindig egyforma tevékenység közben fotóznak le embereket: amikor egyszerre utaznak és olvasnak. Ennek eredménye egy igazán kiváló gyűjtés, mely vállaltan egy New York-i oldaltól ihletődött.

A képek most kilépnek a virtuális térből, egy jó pár fotót kinyomtattak, ezek láthatók hétfőtől Óbudán, a Platán Könyvtárban.

A kiállítás megnyitója szeptember 9-én este 6-kor lesz, megnyitja Valuska László, a Könyvesblog főszerkesztője, kosárlabdaedző. Íme néhány kép az oldalról, a teljes gyűjtés pedig itt.

(Fotók: Juhász István. Előbb a fotó, alatta a könyv címe és szerzője. Firefoxban néha kicsit furcsán jelenik meg.)
Carlos Ruiz Zafón: The Shadow of the Wind
Kulcsár István: Mitya
Maurice Cotterell: Viracocha elveszett sírja

F. Scott Fitzgerald: Az Édentől messze

Alexander Brody: Hét évtized ízei

Újrakezdés című könyv, amit a hölgy édesanyjának a barátnője írt

Elég jó tumblr-blogot dobott ki a net, mely beszippant minden olyan fotót Budapestről, amin rajta van a Budapest-tag. Budapestagram a neve és kis keresgéléssel kincsekre lelhet itt az ember. Például a villamossal pózoló nőre, a gyerekeivel szökőkútban ácsorgó asszonyra vagy a lelkes turista fotójára, ahol a háttérből csak a lényeg maradt ki.

Mert a legjobbak természetesen a külföldi turisták, ahogy önmagukat ábrázoltatják a várossal: Íme egy kis gyűjtés:


Mondjuk ez a szökőkutas kép gyanús, hogy nem is Budapest. Ha valaki tudja, kommenteljen légyszíves.
Ez a kép azért is a kedvencünk, mert az ügyes fotós épp Gábriel arkangyalt takarta ki egy szép, rozsdásodó kandeláberrel.

A következő képen a rendszámra érdemes koncentrálni, ami majdnem NDK:
Két kiváló árvízi fotó, melyekből kiviláglik a magyar nép leleményessége:

És befejezésül egy parádés bemutató:

(Ide érdemes klikkelni, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Soós Bertalan megszállott hobbifotósként kezdte 12 évvel ezelőtt, azóta a szakmája lett a fotózás. Mindig magánál hordja a gépét, "sose lehet tudni Budapesten, mit csíp el az ember". Arra kértük, válogassa ki kedvenc budapesti képeit és kommentálja őket egy-egy mondattal. Mind a tizenegy fotó copyrightos, a képek és a szövegek szerzője Soós Bertalan, még több kép tőle itt.

A legrégebbi kép, téli reggel, villamosról láttam. Vissza kellett rohannom a Jászairól:

Ritka együttállás egy szórakozóhelyen, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott egy ilyen pillanat:

Régóta szerettem volna egy jó ankeres képet, egyik este, miközben kiléptem az ajtaján, elnéztem jobbra és végre megláttam a lehetőséget az ablakban. El is lőttem gyorsan vagy húsz hasonló képet, ez nyert:

Este, biciklik, troli, lány, cipő, tükröződések.... nem lehetett kihagyni:

Tetszenek ezek az utcák, jobban visszaadják a város hangulatát számomra mint a hidas képek:
Hangulat és pillanat, ilyenekre vadászom:

Eiffel tér, tükröződések a frissen vett nagylátószögű optikámmal. Jól be kellett préselődjek a sarokba, de ezt is kirakom majd a falra:

A II. kerületben, a Vasas Pasaréti Sportcentrum előtt áll ez a szobor. Gondos kezeknek köszönhetően a pucér nőalak fejére kék kötött sapka került, ami hetekig ott pompázott. Nem tudom, hogy ebben a pillanatban rajta van-e, a napokban ugyanis nem jártam arra.

fotók: vb

Hajléktalanok, turisták, melósok, zöldségesek, utcazenészek, járókelők, lepukkant házak és mindezek keveréke láthatók Balogh András képein, aki civilben szociológus, egyébként pedig  magának fényképezget, főleg Budapestet.

Fotók: Balogh András
Képei szerethető szociófotók, és ha nem lenne elcsépelt, azt írnám, hogy erősségei az ellesett pillanatok. Így inkább mondjuk azt, hogy érdekes/merész/vicces utcajeleneteket kattint jobbára megfelelő pillanatokban. Megkérdeztünk egy díjnyertes fotóst is a képekről: „Kedves amatőr képek, egész jó szeme van az illetőnek”. A kolléga szerint - bár technikailag még van hova fejlődnie - szakmai szempontból minden tizedik kép „frankó”, ami jelentős elismerésnek tűnik egy díjnyertes fotóriportertől.

Néhány kép itt, a többi erre.