Kevés esélyünk van arra, hogy a Rákóczi út egyhangú forgatagába beágyazódott épületek mögött megpillantsuk a Rákóczi út 57. számú ház belső kertjében található templomot. 

A Luther-ház udvarában található épület egykoron a népes pesti evangélikus közösség központja volt. A templomot az 1860-as években építették. A paplak, az iskola és az imahely kialakítása viszont meghaladta a gyülekezet pénzügyi hátterét, ezért a templomot először U alakban, majd teljesen körülzáró bérházat építettek. 

Az egyházi iskolához köthető Petőfi Sándor, a templomhoz Mikszáth Kálmán esküvője és mai kortárs írónk, Závada Pál keresztelője is. 

A történelmi események sorában hánykolódó pesti szlovák népesség száma fokozatosan csökkent, ezért a felekezet 1965-ben úgy döntött, hogy eladják a templomot.

Ettől az időponttól kezdve az államosított templom a kulturális hasznosítás egyik példatára lehetne. Volt már kutatóintézet, minisztérium, működött itt tudomány és technika háza, volt kaszinó és táncstúdió. Ma a háromszintes épület konditeremként funkcionál, edzőteremmel, öltözővel és a legfelső szinten kialakított, templomablakokkal ékesített cross-fitt teremmel.

A kívülről lehangoló látványt nyújtó, leromlott állapotú műemlék épületnek jelenleg az ingatlanpiacon keresnek gazdát. 

Biztos, ami biztos, egy hevenyészett biztosítókötéllel duplázták meg a Szent Flórián-szobor védelmét a buddhista központ épületén, a Rózsák terén és a Huszár utca sarkán található egykori Dreher-serházon.

2012-ben a buddhista központnak még nagyszabású tervei voltak az épület felújítását illetően, és azóta látszik is némi haladás az épület külső részén, nagy előrelépések viszont nem. 

Szent Flórián szobrára így ők ugyanolyan sajátosan vigyáznak, mint ahogy ezt az országos kulturális örökség védelméért felelős hivatal, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ is teszi. Maradnak a műemlékekért is felelős biztosítókötelek.

A 101 éves Óbudai Gázgyárnak még mindig van olyan része, amely az üzem 1984-es bezárása óta keresi új funkcióját.

Fénykorában, Európában a legnagyobb összefüggő légszeszgyár szerencsésebb épületei megújult formában olvadtak be a magyar Szilícium-völgybe, a Graphisoft parkba. A terület másik része a nyilvánosságtól többnyire elzártan várja a funkcionális – a gépcsarnokok esetében az építészeti –megújulást is.

A műemlék víztorony és a mellette lévő három kátránytorony állagmegóvó felújítása 2011–12-ben megtörtént, de a teljes rehabilitáció még várat magára, mint ahogy a terület teljes kármentesítése is.

A hátralévő munkálatok miatt sem a torony letisztult tereibe, sem a megújulásra váró generátorházba és a gépcsarnokba sem került semmilyen funkció.

A többségében fővárosi önkormányzati tulajdonban lévő, helyenként osztatlan közös ingatlanterületeken található bérelhető épületek jelenlegi formájukban leginkább rendezvényekhez, filmekhez és fotózáshoz is kiváló helyszínek.

A Canon tesztelőprogramja keretében szuper, új gépeikkel, az EOS M10, a PowerShot G5X és G9X digitális fényképezőgépekkel – "szétlőhettük" az épületeket.

Nagy a készülődés az óbudai Kiscelli Múzeumban. Egyrészt helyére került a múzeumnak otthont adó templom két tornyát ötméteres magasságban, a belső térben összekötő fémhíd, és megújult a hátsó lépcsőház csigalépcsője is. Így két új kiállítóhellyel, a két templomtoronyban található helyiségekkel lett gazdagabb a múzeum.

Június 12-én, a templomtornyokban nyíló kiállításukon az egykori trinitárius kolostor, később Schmidt-féle kastély kedélyeket borzoló történetét ismerhetjük meg, többek között a Mágnás Elza-rejtély felgöngyölítésének lehetünk tanúi.

1914-ben a budai rakparton, a Kacsa utcánál egy megfagyott, meztelen női holttestet találtak egy utazókosárba gyömöszölve. A meggyilkolt nő a Budapesten csak Mágnás Elzaként ismert Turcsányi Emília volt, a kiscelli kastély tulajdonosának, a bécsi bútorgyáros és műgyűjtő Schmidt Miksának a szeretője.

A bűntény szenzációként söpört végig az akkoriban formálódó bulvársajtóban, itthon és külföldön egyaránt napokig szerepelt az újságok címlapján. Az Észak-Amerikától Ausztráliáig nagy port kavart gyilkosság nyomon követhető a kiállításhoz tartozó blog térképén.

Schmidt Miksa 1910-ben vásárolta meg a rend felosztása után kaszárnyává alakított épületegyüttest. Négy évvel később a bécsi Am Hof téren lebontott egykori osztrák haditanács épületének egyes részeit és a szintén lebontott bécsi Alser-laktanya kapuit beépítette a kiscelli épület homlokzatába, és a kolostort kastéllyá alakította. A kastélyban egy lakberendező cég bemutatótermei kaptak helyet, az egykori templomtérben pedig saját műgyűjteményét helyezte el.

A bécsi bútorgyáros szeretője, Turcsányi Emília inkább pénzszeretetéről volt híres, mint okosságáról. A ledér bájait is bátran használó hölgy pincérlányként, büfédámaként dolgozott az Olimpia mulatóban, majd a Casino de Paris-ban.  A perverzióiról is híres Schmidttel való találkozása után élete megváltozott, „pazarul berendezett lakásban élt, saját fogaton járt, ruháit Párizsból hozatta, és különleges, ritka ékszereket viselt” – írja a biográfus.

A gyilkosság felgöngyölítése után kiderült, hogy Elzát házvezetőnője, Kóbori Róza és annak szeretője, a péksegéd Nick Gusztáv ölte meg. 

A kiállítás a konkrét bűneset történetének bemutatásán túl betekintést enged az akkori Budapest társadalmába, a női szerepek 20. század elejétől bekövetkező átalakulásába vagy az éppen a korszakra jellemző viktoriánus erkölcsök lazulásába.

Fotók: Kiscelli múzeum ; Huszadik század

Felújították a Mika Tivadar kétemeletes, tetőtéri műtermes, szecessziós (egykori) lakóház - ma a Mulató -, és a ház homlokzatán építtetője nevét viselő Fodor Gyula-féle ház közötti épületet.

A bulinegyed egyik legforgalmasabb részén található 1938-ban épített, „épp, hogy össze nem omlik” hangulatot árasztó klasszicista épület, rendre szemet szúr(hatot)t az áthaladó járókelőknek. Leromlott állapotát csak fokozta Mika Tivadar házának példaértékű felújítása és hasznosítása.

Az egyemeletes ház önkormányzati kezelésű épületének sajnos csak a homlokzatát és egyetlen erkélyét újították meg. A türkiz és az almazöld közötti színvilág nem feltétlen passzol az utcaképhez, de felújított homlokzat mindenképp jót tesz neki.  

A homlokzati márványtábla emlékeztet a Zitterbarth Teréz építészeti iroda tervei alapján megépített ház építési idejére. A lakóházat Hellmer József építette. A mai ház két egymás melletti épület összeépítéséből jött létre.

A házba belépve siralmas látvány fogad. A lerohadt lépcsőház, az omladozó vakolat, az udvaron hagyott háztartási hulladékkal vegyített építési törmelék gazdátlan épület hangulatát kelti. Az udvarban található építés korabeli, kagylós, vörös márvány falikút is csak „hangtalan” mása önmagának.

A ház udvarán csendesen üldögélnek a lakók, intézik napi dolgaikat, a házról nem különösen nyilatkoznak, vagyis azt mondják, nem tudnak ők semmit.

Most ez van. Megújult homlokzat, rendezetlen belső tér.  

Bezárt, lelakatolt kapu fogadja a tavaly ősszel még működő Tébolykert rajongóit. Valamikor 2014 nyarán nyílt a műemlékké nyilvánított, Klauzál utca 15. szám alatti házban a Tébolykert nevű romkocsma. Ez a ház is azok közé az épületek közé tartozott, amelyeket az akkori műemléki hatóság az utolsó pillanatban, 2006-ban ideiglenes védelem alá helyezett. Az ideiglenes védelem azt jelentette, hogy építési és bontási engedélyt a házra csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adhatott ki. 2006 óta sok minden változott: a Kulturális Örökségi Hivatalból is Forster Központ lett, a szabályozási és hatósági feladatkörök is más-más helyekre kerültek.

A hosszú évek alatt a csillagos házak közé sorolt épült hűen megőrizte a kiegyezés utáni, kisvárosias beépítés formáit és a kor különleges hangulatát. A finom tagolású, volutás konzolokon nyugvó, erkéllyel díszített homlokzat mögött megmaradt az épületbelső értékes részlete, az öntöttvas korlátú, vörös mészkőből épült főlépcső, valamint a függőfolyosó korlátja.

A védettség után az épület sokáig üresen állt. 2014 nyarán beköltözött a negyed újabb romkocsmája, a Tébolykert, ami aztán hamar szerves része lett a belső-erzsébetvárosi  bulinegyed Klauzál utcai szakaszának. Működése alatt mindenesetre megvédte a műemléképületet a ledózerolástól vagy attól, hogy annyira lepusztuljon, mint a Király utca 40. szám alatti, hányattatott sorsú ház.

Valamikor október környékén még fenn volt a kocsma táblája az épületen. Mára úgy tűnt el a kocsma táblája, mint maga a Tébolykert és legénysége. Ki jön, vagy mi jön helyükbe? Egy újabb kérészéletű kocsma? Foghíjtelek vagy új befektető vagy a régi? Vajon mi lesz veled Klauzál utca 15? 

Hatvan ház tart nyitva a Budapest100 hétvégéjén április 18-án és 19-én. Az ingyenesen látogatható házakban programok, színes események várják az érdeklődőket.

A megnyíló házak között lesz a Józsefvárosi Telefonközpont, amiről nemrég írtunk. (Sajnos az épületbejárásra a létszám már betelt.) Így most azok közül a házak közül ajánlunk párat, amelyeket még van lehetőség megnézni.

A Lipótvárosban megnyílik a közönség számára a Fellner Sándor tervezte Igazságügyi Palota, amely jelenleg a Legfőbb Ügyészségnek, a Fővárosi Ítélőtáblának és Magyarország legfőbb bírói szervének, a Kúriának a székhelye. Bepillantást nyerhetünk a Kúria elnökének dolgozószobájába, az elnöki fogadóterembe és a Kúria dísztermébe. Látogatható lesz a rabmegőrző is.

A Teréz körúton megnyílik a látogatók előtt a Radisson Béke Hotel. Az egykori Britannia kora legmodernebb szállodái közé tartozott. Az egész épületet központi gőz- és vízfűtéssel látták el, a szobákban folyó hideg és meleg vizet vezettek be. Itt létesült a világ harmadik önálló szállodai mosodája, és a hotel beépített, központi porszívóval is rendelkezett. A szolgáltatások terén a Britannia legnagyobb attrakciója kétségkívül az ún. szobahívó fényjelzés volt, amely a szobák ajtaja fölött jelezte a vendég kívánságait. Az épület alatt épült meg az ország első "parkolóháza".

Ezen a hétvégén meg lehet látogatni a Neues Politisches Volksblatt Hírlapkiadó Rt. Nagymező utca 3. szám alatti székházát is. A függőlegesen kétosztatú épületben az alsó két szinten a nyomda és a kiadói helyiségek kaptak helyet, a felsőbb szinteken pedig bérlakásokat alakítottak ki. Az épületben kiállítás nyílik a 100 évvel ezelőtti belvárosról. A Darabanth régiségkereskedés bolhapiacot rendez, itt 100 évvel ezelőtti fényképeket, tárgyakat, könyveket lehet böngészni.

A Károly körúton érdemes meglátogatni a Röser-udvart, másnéven Röser-bazárt. Az épület különlegessége, hogy az egykor Budapesten nagy számban létező közül szinte az egyedüli, amely megszakítás nélkül, ma is az eredeti funkciójában üzemel. Az udvaron közös délelőtti brunch-csal lehet kezdeni a napot, amely később beleolvad egy múltidéző vásárba, ahol a Zeneakadémia diákjai adnak koncertet. Délután lesz kávétörténeti bemutató, borkóstoló, vintage divatbemutató és építészeti séta is.

Az Aranykéz utca és a Régiposta utca kereszteződésében látogatható lesz a Román Ernő és Miklós tervei szerint épült lakóház. A ház fantasztikus külső megjelenésével és mór stílusjegyeket mutató tornyával tűnik ki a többi épület közül. Az épület izgalmas belsőépítészeti megoldásokat, díszes kapualjat, festett mintás boltozatot, csempével burkolt falakat, színes oszlopokat és mintás padlóburkolatot rejt.

A lakóházak közül valószínű, nagy érdeklődésre fog szert tenni a józsefvárosi Magda-udvar. Az első ötemeletes lakóházak építtetői dr. Vágó Lajos ügyvéd és Balassa Zsigmond drogista voltak. A ház érdekessége, hogy 1920-ig itt működött a Mátyás mozi, vagy ahogyan a működési engedélyekben megjelenik: "Griffatong János mozgófényképes helyisége".

A József Telefonközpont Józsefváros szívében éktelenkedik. Ez szó szerint így van. Az évek óta üresen álló műemlék épület akár a nyolcadik kerület egyik ékköve is lehetne, de egyelőre kiüresedett fantomépületként terebélyesedik a Horváth Mihály tér oldalában.

A jobb korokat, jelentősebb időket megélt telefonközpontot 1913–1916 között építették, a vasvázas szerkezetű épületek tervezésében kiváló Ray Rezső tervei alapján. Az építkezés az akkori magyarországi viszonyok első nagy állami megrendelései közé tartozott.

A vasvázas szerkezetet szinte művészeti eszközként használó Ray egy palotára, már-már várkastélyra emlékeztető, az épület homlokzatán a modern, romantikus és barokk, neobarokk stílusjegyekre emlékeztető épületet tervezett az akkori Mária Terézia térre. A József-központot 1917-ben nyitották meg 5200 előfizetővel, akiket a Nagymező utcai Teréz-központtól vettek át. A korához és funkciójához képest modern épület tökéletes teret biztosított az akkori központi távbeszélő-állomásnak.

Az épület formája és tömege miatt a központot 1919-ben és 1956-ban erődítményként használták. Az épület mindkét háborút megsínylette, és a rombolások miatt többször is átépítették. Utoljára Magyar Telekom elődje, a T-Com használta, 1999-ig.

A kiüresedés óta az épület keresi gazdáját és funkcióját. 2008-as – az interneten máig fellelhető – információk szerint, az épületből Horváth Mihály Palace-t, hotelt terveztek építeni, de mára már ez az információ elévült. 2015 februárjáig még látható volt az „eladó” tábla az épületen, de a hónap végére ez is eltűnt. Az önkormányzat azt a szóbeli információt adta (a levelemre nem kaptam választ), hogy mivel nem önkormányzati tulajdon, a kerületben lévő, jelentős műemlék épületről nem tudnak többet. Nem tudják, ki a tulajdonos, és azt sem, hogy milyen hasznosítási tervek születhetnek az épületre.

Nem megerősített információk és egy magát megnevezni nem kívánó informátor szerint a tulajdoni lapról annyit sikerült kideríteni, hogy az épület a Zenobia Hungary Kft. tulajdonába került. Az albertirsai székhelyű kft.-t a bisnode.hu információi szerint 2015. február 2-án alapították egyiptomi magánszemélyek 300 millió forint törzstőkével. Mivel a kft.-nek se honlapja, se telefonszáma vagy más elérhetősége, ezt az információt ők maguk sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták, és az épület fejlesztésére vonatkozólag sem tudhattunk meg többet.  

Az épülettel egyébként maga a Józsefvárosi Önkormányzat sem büszkélkedik, nem lehet róla olvasni a „Józsefváros újjáépül” programban sem, de még ennél is jobban meglep, hogy az önkormányzati honlapon Józsefváros múltját feldolgozó részben sem írnak róla.

Felújították a Mágnásfertályban található Degenfeld-Schomburg-palotát, Tisza Kálmán egykori miniszterelnök házát. Mágnásfertálynak a palotanegyed Nemzeti Múzeum mögötti részét nevezik, a Bródy Sándor utca–Ötpacsirta utca–Pollack Mihály tér–Múzeum utca határolja.

A Puskin és a Bródy Sándor utca találkozásánál álló Degenfeld-Schomburg-palota Odescalchi Gyula feleségéről, Degenfeld Annáról kapta a nevét. A kettős funkciójú épületet – egyrészt főúri palota, másrészt bérház – 1872–74-ben, Ybl Miklós tervei alapján emelték. A két házrész külön lépcsőházzal és külön bejárattal rendelkezik most is. A bérházi rész ma is lakóházként funkcionál, a főúri részben is megmaradt a lakófunkció, de egyes helyiségeket irodák, cégek bérelnek.

A főurak a Bródy Sándor utcai impozáns kapubejárat és kocsifelhajtó oldalán, míg a Puskin utcai szerényebb kivitelezésű kapun keresztül a bérház lakói közlekedtek. A két épületet két átjárható udvar köti össze, a bérházi részen voltak a kocsibeállók és az istállók is.

A társadalmi viszonyokat tükröző különbségeket a ház tereiben mindenhol jól érzékelhetjük. A homlokzat meghatározó elemei a földszint és az első emelet rusztikái. Kiemelkedően szépek a palota öntöttvas oszlopai, a lépcsőházi korlátok.

A házban élte le életének nagy részét Tisza Kálmán egykori miniszterelnök, aki Degenfeld Anna testvérének, Degenfeld-Schomburg Ilonának volt a férje.

Budapest belvárosa olyan gazdagon átitatott műemlékekkel, hogy szinte észre sem vesszük, hogy milyen épületek között járunk mindennap. Abban az esetben, ha nincs arra szemünk, hogy észrevegyük a köröttünk lévő épített környezetet, nem hívja fel senki a figyelmünket arra, hogy épp milyen épület mellett állunk vagy nem vagyunk szakértői a minket körülvevő épített világnak, akkor akár a Trevi-kút szélén üldögélve fogyaszthatjuk napi szendvicsünket, akkor sem fog érdekelni bennünket, hogy épp min ücsörgünk, miközben eszünk.

A budapest!pontnak volt most olyan szerencséje, hogy bejutott a város egyik olyan emblematikus műemlék épületébe, ahová egyébként utcai látogatóként, turistaként nem könnyű bejutni.

A Szabadság tér északi oldalán található palota építéstörténete szorosan kapcsolódik az 1800-as évek Lipótvárosának fejlődéséhez. Ekkor építették meg a településrész egyik emblematikus épületét a pesti Újépületet (kincstári nagyépület - Neugebäude). A kaszárnyaszerű épület elhíresült volt arról, hogy 1849-ben a szabadságharc számos vezetőjét – állítólag Batthyány Lajost is - itt tartották fogva, és véres kivégzések színhelye volt.

Az épületet 1897-98-ban bontották el végül, majd el is kezdődött a Szabadság tér kialakítása. A térre jellemző volt, hogy pénzügyi dominanciát hangsúlyozó épületek jelentek meg az oldalán, mint a Tőzsdepalota vagy a Bankszékház épülete.

Pompájában, eleganciájában ide sorolható a Szabadság tér 14. szám alatt található, a Honvéd utca, a Szabadság tér és az Aulich utcák által közrefogott négyemeletes, belsőudvaros, eklektikus ház is.

A város szívében elhelyezkedő palotát Dungyerszky Lázár dúsgazdag délvidéki gyártulajdonos építtette Meinig Artur tervei alapján 1900-ban. Ez az épület lett a Dungyerszky család, de leginkább a Krúdy Gyula műveiben is szereplő Dungyerszky György pesti palotája. „Gyoko vagy Jako" a pesti kártyásélet és közélet jól ismert alakja volt, Gombaszögi Frida színésznő barátja.

Az épület csodával határos módon túlélte a háborús időszakot. Az államosítás után volt minisztériumi, irodai és szövetkezeti ÁFEOSZ COOP székház is. 2008-ban került a ház jelenlegi tulajdonosához, a francia-spanyol érdekeltségű LSGI Group-hoz.

Az épület átalakításával kapcsolatosan azt fontos tudni, hogy az egykori palota-bérházban két jól elkülönített forgalmú főlépcsőház volt, és az udvarról nyílt még egy hátsó lépcső. A lépcsők csak a második emeletig voltak kiépítve, Dungyerszky Szabadság térre néző lakosztályáig. A felsőbb szinteken bérlakások voltak.

Az ötvenes évekbeli funkcióváltást követően, a lakásokból, a közlekedési rendszer különösebb átalakítása nélkül, alakították ki az irodákat. A rendszerváltást követően 2008-ban, a nem csak külső, hanem belső szerkezeti felújításokra is megérett házat az LSGI Group-hoz tartozó francia-spanyol hátterű cég vásárolta meg és újította fel.

Az új tulajdonos az Archikon építészeti stúdiót bízta meg azzal, hogy a lelakott épületből reprezentatív bérirodaházat alakítsanak ki. Az átalakítás fő elemei közé tartozott a belső udvar üvegtetővel való lefedése, körpanorámás tetőtér-beépítés, a mai igényeknek megfelelő irodai egységek kialakítása, a mai kornak és funkcióknak megfelelő közlekedési rendszer kiépítése és új lépcsőházak és liftek elhelyezése.

Az átépítés legbonyolultabb részét a tetőtér beépítése jelentette. Ebben az esetben ütközött a megrendelő és a műemléki hatóság elképzelése. Míg a megrendelő - kihasználva az értékes városi panorámát - a maximális üvegfelület kihasználására törekedett, addig a műemléki hatóság ragaszkodott a tetőtér eredeti formájához, a palatető és a homogenitás megtartásához.

Ezt a patthelyzetet végül az Archikon építészei úgy hidalták át, hogy megépítették a megrendelő által áhított üvegfalas rendszert, amelyet egyedi, táblánként mozgatható pala-lamellarendszerrel kombináltak.

Ez a táblás, mozgatható pala-lamella rendszer kívülről homogén, zárt palaborítás látványát nyújtja, miközben bentről minden további nélkül lehet gyönyörködni a pesti-budai panorámában, vagy titokban az amerikai nagykövetséget pásztázni.

Az épület ezekkel a változtatásokkal felső kategóriás irodaház lett.

Jelenleg több irodarész kiadatlan, és ezt a tulajdonos is jól látja, ahogy fogalmazott „ez volt az egyik legrosszabb befektetési döntésem, ugyanakkor a legszebb”.

Építészettörténeti forrás: Dr. Déry Attila tanulmánya (az Archikon jóvoltából)
Fotók forrásai: Dr. Déry Attila tanulmányából; Archikon fotók; Wikipédia