Budapest belvárosa olyan gazdagon átitatott műemlékekkel, hogy szinte észre sem vesszük, hogy milyen épületek között járunk mindennap. Abban az esetben, ha nincs arra szemünk, hogy észrevegyük a köröttünk lévő épített környezetet, nem hívja fel senki a figyelmünket arra, hogy épp milyen épület mellett állunk vagy nem vagyunk szakértői a minket körülvevő épített világnak, akkor akár a Trevi-kút szélén üldögélve fogyaszthatjuk napi szendvicsünket, akkor sem fog érdekelni bennünket, hogy épp min ücsörgünk, miközben eszünk. 
A budapest!pontnak volt most olyan szerencséje, hogy bejutott a város egyik olyan emblematikus műemlék épületébe, ahová egyébként utcai látogatóként, turistaként nem könnyű bejutni.
A Szabadság tér északi oldalán található palota építéstörténete szorosan kapcsolódik az 1800-as évek Lipótvárosának fejlődéséhez. Ekkor építették meg a településrész egyik emblematikus épületét a pesti Újépületet (kincstári nagyépület - Neugebäude). A kaszárnyaszerű épület elhíresült volt arról, hogy 1849-ben a szabadságharc számos vezetőjét – állítólag Batthyány Lajost is - itt tartották fogva, és véres kivégzések színhelye volt.
Az épületet 1897-98-ban bontották el végül, majd el is kezdődött a Szabadság tér kialakítása. A térre jellemző volt, hogy pénzügyi dominanciát hangsúlyozó épületek jelentek meg az oldalán, mint a Tőzsdepalota vagy a Bankszékház épülete.
Pompájában, eleganciájában ide sorolható a Szabadság tér 14. szám alatt található, a Honvéd utca, a Szabadság tér és az Aulich utcák által közrefogott négyemeletes, belsőudvaros, eklektikus ház is.
A város szívében elhelyezkedő palotát Dungyerszky Lázár dúsgazdag délvidéki gyártulajdonos építtette Meinig Artur tervei alapján 1900-ban. Ez az épület lett a Dungyerszky család, de leginkább a Krúdy Gyula műveiben is szereplő Dungyerszky György pesti palotája. „Gyoko vagy Jako" a pesti kártyásélet és közélet jól ismert alakja volt, Gombaszögi Frida színésznő barátja.
Az épület csodával határos módon túlélte a háborús időszakot. Az államosítás után volt minisztériumi, irodai és szövetkezeti ÁFEOSZ COOP székház is. 2008-ban került a ház jelenlegi tulajdonosához, a francia-spanyol érdekeltségű LSGI Group-hoz.
Az épület átalakításával kapcsolatosan azt fontos tudni, hogy az egykori palota-bérházban két jól elkülönített forgalmú főlépcsőház volt, és az udvarról nyílt még egy hátsó lépcső. A lépcsők csak a második emeletig voltak kiépítve, Dungyerszky Szabadság térre néző lakosztályáig. A felsőbb szinteken bérlakások voltak.
Az ötvenes évekbeli funkcióváltást követően, a lakásokból, a közlekedési rendszer különösebb átalakítása nélkül, alakították ki az irodákat. A rendszerváltást követően 2008-ban, a nem csak külső, hanem belső szerkezeti felújításokra is megérett házat az LSGI Group-hoz tartozó francia-spanyol hátterű cég vásárolta meg és újította fel.
Az új tulajdonos az Archikon építészeti stúdiót bízta meg azzal, hogy a lelakott épületből reprezentatív bérirodaházat alakítsanak ki. Az átalakítás fő elemei közé tartozott a belső udvar üvegtetővel való lefedése, körpanorámás tetőtér-beépítés, a mai igényeknek megfelelő irodai egységek kialakítása, a mai kornak és funkcióknak megfelelő közlekedési rendszer kiépítése és új lépcsőházak és liftek elhelyezése.
Az átépítés legbonyolultabb részét a tetőtér beépítése jelentette. Ebben az esetben ütközött a megrendelő és a műemléki hatóság elképzelése. Míg a megrendelő - kihasználva az értékes városi panorámát - a maximális üvegfelület kihasználására törekedett, addig a műemléki hatóság ragaszkodott a tetőtér eredeti formájához, a palatető és a homogenitás megtartásához.
Ezt a patthelyzetet végül az Archikon építészei úgy hidalták át, hogy megépítették a megrendelő által áhított üvegfalas rendszert, amelyet egyedi, táblánként mozgatható pala-lamellarendszerrel kombináltak.
Ez a táblás, mozgatható pala-lamella rendszer kívülről homogén, zárt palaborítás látványát nyújtja, miközben bentről minden további nélkül lehet gyönyörködni a pesti-budai panorámában, vagy titokban az amerikai nagykövetséget pásztázni.
Az épület ezekkel a változtatásokkal felső kategóriás irodaház lett.
Jelenleg több irodarész kiadatlan, és ezt a tulajdonos is jól látja, ahogy fogalmazott „ez volt az egyik legrosszabb befektetési döntésem, ugyanakkor a legszebb”.
Építészettörténeti forrás: Dr. Déry Attila tanulmánya (az Archikon jóvoltából)
Fotók forrásai: Dr. Déry Attila tanulmányából; Archikon fotók; Wikipédia
