Cérnaszálon lógnak a Klauzál tér és környéke lakóinak idegei. Több mint 1 hónapja elkezdték Erzsébetváros gázcsöveinek kicserélését, ami miatt hatalmas árkok mellett lavírozik a lakosság.

A felásott gödrök miatt értelemszerűen lecsökkent a parkolóhelyek száma, ami szintén az itt élő lakosok orra alá töri a borsot leginkább. A parkolási nehézséget fokozza a csütörtöki- szombati napokon kialakuló lakossági vs. bulizók parkolási "versenye". Mára egy Klauzál téri lakos örül, ha 1-1,5 óra alatt talál a lakásához közeli parkolóhelyet péntek este. 

Láthatólag az önkormányzat ezt a problémát nem érzékeli, javaslatokat nem látni, hallani a probléma kezelésére.

A jelenlegi áldatlan helyzetet sikerült még tovább fokozniuk azzal, hogy a pattanásig feszült, élhetetlen és semmiképp sem oázisnak nevezhető téren, (ahogy azt a welovebudapest mondja, itt), megrendezték a városi utcalimpiát.  E sport rendezvény örömére (ami egyébként önmagában jó ötlet), a maradék szabad parkolási helyeket is elzárták a lakók elöl.

Mit gondolsz, hol található ez a majdnem fügefaliget a bulinegyedben?

Az eldugott kis park évtizedeken keresztül a nyújtott nyugalmat, friss levegőt és csendet a parkot körbeölelő házak lakóinak. Az utóbbi években a Dob utca felől megnyitott parkoló a Dob utca felől szinte láthatatlanná tette a kertet.

Az tudott róla, aki itt lakott, vagy a Nagydiófa utca felőli kocsmákból, boltokból helyekből kilátott rá. A park nyugalmát nem nagyon zavarta semmi, kutyasétáltatók és gyerekek keveredtek időnként a zöldbe. 

Pár évvel ezelőtt felröppent a hír, hogy Erzsébetváros önkormányzata átépíti a Klauzál teret, és az ott található játszóteret áthelyezi ide, a Nagydiófa–Dob–Wesselényi utca házai által körbeölelt parkba.

Majd tavaly hermetikusan elzárta a lakosság elől. 

Idén nyáron munkálatok kezdődtek a parkban, amiről bővebb felvilágosítást nem lehetett kapni, azon kívül, hogy lesz itt egy jó közpark. A munkálatokból is csak a Massolit kávézóból lehetett látni, sejteni valamit.

Mára látható, hogy a fák védelme mellett vélhetőleg újrafüvesítéssel megújul a terület, és használható zöld felülettel gazdagodik a parkokban egyébként kevésbé gazdag VII. kerület.

Miközben Hosszú Katinka a Bálna előtti spriccteraszon (is) megússza a világcsúcsot, a szomszédban egyre többen próbálják birtokba venni a felújítás alatt lévő Nehru parkot.

A Ferencvárosi Önkormányzat a Fővárosi Önkormányzat által kiírt 2013. évi TÉR_KÖZ Városrehabilitációs pályázaton nyert támogatást a „Nehru-projekt I” című projekt megvalósítására.

A közel félmilliárd értékű beruházás keretén belül új rekreációs terek jönnek létre, illetve design bútorelemeket helyeznek el a Duna melletti területen, miközben a park jelenlegi faállományát megőrzik, közte egy gyönyörű öreg kocsányos tölggyel.

A park egyik leglátványosabb új eleme a Petőfi híd alatt kialakított skate-pálya, amelynek egyedi, meleg színekkel átitatott dizájnja jót tesz a Boráros tér lepattant, szürke hangulatának. A több térelemből álló pályát már lehet is tesztelni, átadás után biztosan népszerű színfoltja lesz a környéknek.

A kültéri sportlehetőségeket egészíti ki egy új focipálya és egy kisebb workoutpark.

Két külön játszóteret alakítottak ki a kisebb és nagyobb gyerekek számára, akik árnyas fák alatt, kellemes környezetben játszhatnak.

Zavarba ejtő elemei a parknak a kültéri pihenőbútorok: nagy részük ugyan még be van csomagolva, de – a sétálók által használatba véve – így is megmutatják a tervezésük hátrányait. A kék és narancssárga színű, műanyag, többféle formációba összeilleszthető padok láthatólag nem képesek a vízelvezetésre, így eső után nagy tócsákba ülhetünk bele – hacsak nem jár arra alkalomadtán egy-egy közmunkás, aki szépen áttörli a bútorokat.

Bár az is látható, a lakosság nem jön zavarba az ilyen hiányosságoktól: a magukkal hozott takarókkal a padokat leterítve élvezik az újonnan kínált kényelmi lehetőséget.

A park Bálna felőli része megmaradt füves területként, ugyanitt folyamatban van a város legnagyobb kutyafuttatójának kialakítása is.

A játszóterek mellett található, Szabó Tamás által tervezett romaholokauszt-emlékmű a park egyik különleges részlete. A krematórium izzó kemencéjét szimbolizáló szobrot megrongálták, és úgy tűnik, egyelőre a park rendezésébe nem fért bele az emlékmű kijavítása.

Miközben tudom, hogy nagyon sokan várják már a szombat esti Stereo MC-koncertet az Akváriumban, semmiképp se feledkezzünk meg ma a Mutatványosok éjszakájáról a Holnemvolt Parkban. A 2013-ban végleg bezárt vidámpark területét egy este – mégpedig a ma este – erejéig ellepik a mutatványosok, a hintáslegények, a kikiáltók, Maud, a csodapók és még sokan mások. A Szeredás cirkusz itt lesz szenzációs világszámaival, kötéltáncossal, erőművésszel, éneklő kakassal, számoló szamárral és kígyótestű nővel. A mutatványosok mellett beüzemel az éjszakai szellemvasút, a kalandpálya, a Lökd meg kecskét-játék és az egykori varázsvilág összes attrakciója.

A Mutatványosok éjszakája mellett ma van az Adományboltok éjszakája is. Akinek ez idáig nem volt ideje megismerni ezeket a remek egységeket, vagy nappal nincs rá ideje, az mindezt ma éjszaka bepótolhatja.

Szombaton nyári (nyárkezdő) PagonyFeszt lesz a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében. Az egész napos rendezvényen változatos kreatív, rajzolós, vágós és maszatolós foglalkozások, játékok, piknik, fényképezkedés várja a gyerekeket. Lesz óriásbuborék-kergetés, Bogyó és Babóca bábszínháza, Gryllus Vilmos-koncert, állatkerti bemutató és sok minden más.

És igen, pillanatokon belül vége az OFF-Biennálénak, ezért a hétvégén ideje felkerekedni és megnézni egy-két projektet. Szombaton Topor Tündével és Winkler Nórával bejárhattok még néhány helyszínt, akik nemcsak a művekről beszélnek majd, hanem arról is, hogy miért szeretik a programokat befogadó helyszíneket, mint például a Brody ArtYard, Chimera, OFFice, Trapéz és 2B kiállítóhelyeket.

Az OFF-Biennálé kedvencem, a Project Zone - Független művészeti terek térképe is látogatható még vasárnapig. A Project Zone egy olyan online adatbázis, amely művészek által működtetett kiállítóhelyeket, kiállítótérként használt magánlakásokat vagy pop-up kiállítótereket, autonóm zónákat mutat meg, nem csak virtuális térben. Az óbudai kiállítóteret az Architecture Uncomfortable Workshop csapata gondolja újra. A Project Zone online térképének zászlóit a hivatalokból, könyvtári katalógusokból, vagy akár az orvosi rendelőkből ismert kartotékszekrények dossziéi helyettesítik.

Délután 14.00 órakor kezdődik a Yunus Emre Budapesti Török Kulturális Központ által szervezett gasztronómiai utcafesztivál az Andrássy út 62. szám alatt található épületük előtt, amiről már egy korábbi cikkünkben írtunk.

A KULTI-ban, a Csontváry Művészeti Udvarházban újra látható az Utolsó Csárdáskirálynő a Picaro Társulattól.

Szombaton este a legendás Stereo MC koncertje után a Mika Tivadar mulatóban ismét FrenchConnection party lesz, a francia retro- és mai muzsikákat keverő szelektorokkal.

Egész hétvégés program a 2. Lelkes Ásványbörze a MOM sportban, amely az ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritdarabok és ékszerek bemutatása mellett számos előadással, vetítésekkel és gyerekprogramokkal várja az ásványok, kövek, kőzetek kedvelőit.

És végül nem hagynám ki, bár már nem hétvége, hétfőn este a Jedermann kocsmában Darvas Kristóf játszik, és Roszik Hella énekel nekünk ingyen.

Kevés az a belvárosimádó, akit könnyen rá tudnék arra venni, hogy jöjjön már ki velem Újpestre, mert biztos találunk ott pár olyan dolgot, amiért érdemes kimenni.
A Tarzan parkba hívtak. Magam mögé nyaláboltam a 3 gyereket, és nekiindultunk a kisebb fajta kirándulással felérő utazásnak. A Google map applikációjának köszönhetően a „hátsó” utakon haladva tulajdonképpen teljesen hülyének tartottam magam ezért a bevállalt trippért. Semmi sem volt sem szemnek, sem szájnak ingere, egy bizonyos idő után már a skacok is elkezdtek kérdezősködni, hogy mikor is érünk oda. Aztán ahogy lassan megérkeztünk a minden háta mögött lévő Tarzan parkba, egyszer csak elénk tárult egy nagyon is európai ízű, hangulatú, minőségű hatalmas játszópark, 2 hektáros, ősfás, rendezett területtel.

A zárt, belépőrendszeres parkban legalább 6-7 bázisponton alakítottak fejlesztő- és játszóeszközcsoportokat. A hálós mászókák, mesterséges játszódombokba rejtett átjárók és különféle hintajátékok mellett a játszópark legkedveltebb eleme mindenképp az épp annyira meredek, átcsavart csúszda toronnyal, amit még a gyerekek visszafele is meg tudnak mászni. A park északi részében található egy kéttornyú vár többszintes gúlával és a két építmény tetején átjáróval.

A tornyos építmény mögött találunk egy jól megépített, nagy kalózhajót, itt futkározhatnak a gyerekek a színes-vizes részen, ahol a víz útját mindenféle kütyükkel irányítható vizesblokk is van leegyszerűsített malomkerékkel. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek kedvence. Ugyanezen a sémán alapul a vizesblokk mögött található homokszállító/-szóró rendszer is. A nagy attrakciók mellett kisebb hangulatelemek, mint a hangvilla, a libikóka-félék és nagy homokozó tarkítják a teret.

A füves területen számtalan pad, kisebb ülőhely, asztalok teszik lehetővé a felnőttek rekreációját. Egy új épületben nagy, buszos csoportok fogadására is alkalmas baba-mama és mozgássérültbarát vizesblokkot alakítottak ki.

Az egész rendszerben két gyengébb pontot találtam, az egyik volt a büfé, amit drágának és szegényesnek ítéltem meg, és értetlenül állok az előtt is, hogy az egyébként nem alacsony árfekvésű teljes árú jeggyel miért csak 4 órát lehet a parkban tartózkodni. Magyarázatot nyilván találok rá, de nem látom értelmét. Ezt talán pont abból a szemszögből lenne érdemes végiggondolni, hogy ha vidékről vagy más kerületekből túrázik ide egy csapat, az, biztos, hogy maga szeretné eldönteni, hogy mennyi időt tölt itt. És bár nyilván a park sosem konkurálhat az állatkerttel, de annak kétségkívül óriási előnye lesz a kötetlen idejű ott-tartózkodási lehetőség.

A Tarzan park mögötti UTE stadion, Tungsram és Chinoin sporttelep után tisztán praktikus okokból építette meg az újpesti önkormányzat a város másik, egyben szokatlan „fénypontját”, az újpesti sípályát a Szilas parkban. A sípálya a 2013-ban átadott újpesti uszoda helyéről kiásott földből épült, és majdnem egész évben ki van használva! A Szilas Családi Park egyébként is a helyiek egyik kedvelt rekreációs tere, ahol a már említett sípálya mellett senior torna-, tengó- és BMX-pálya is található.

Már a Dunánál található az a vadregényes hely, amiről azt gondolom, hogy nekem sokkal nagyobb felfedezés, mint sok „őspesti” számára.  A Hajógyári-szigettől északra fekvő félsziget, a Népsziget (Szúnyog-sziget, Csiga-sziget, Sabat-sziget) leginkább 70-es évekbeli, retró hangulatot áraszt. Elhagyott vagy ébredező csónakházaival, lerobbant, elhanyagolt MÁV- és Mahart-épületekkel és területekkel, az egykori hajódarugyár ipari ősállatokra emlékeztető maradványival, tiltott területeivel a város érdekes elegyét alkotja. Ez egy olyan hely, ahol jól megfér egymás mellett a nagy víztározó, a félsziget természetvédelmi területe, a téli kikötőben várakozó hajók, a kutyaiskola, helyi sörözők, a MÁV „kakasneveldéje” és „állatmutogatója”.

Találunk a szigeten magára hagyott kúriaszerű épületet, famentesített, kecskékkel teli MÁV-legelőt és a Budapest Evezős Egyesület hajóra emlékeztető csónakházát.  

A félsziget - leszámítva a „MÁV-kakasok” kukorékolását - nagyon csendes, békés sétálók, pecások és kerékpározó családok békés sütögető- és pihenőhelye.

És persze biztos vannak olyan helyi dolgok, amiket egy „vidéki” nem lát. Én ezeket a dolgokat láttam most, és tudom, hogy vannak olyan dolgok is, amiket jó lett volna látni, vagy működésük ideje alatt ismerni.

Ilyen lehetett volna a legendás Tungsram strand, népszerű nevén a Tungi. Az eredeti nevén UTE Duna fürdőt 1938-ban nyitotta meg az Egyesült Izzó, később Tungsram igazgatója, Aschner Lipót. A több mint 30 000 m² nagyságú területen 50 méteres versenymedence, egy 50 méteres szabad medence és gyermekmedence volt.

A strand befogadóképessége jóval tízezer fő fölött volt. Aschner - felmérve a hely népszerűségét - saját pénzből kiépítette a 87-es villamos vonalát egészen a strand közeli Megyeri csárdáig. A rendszerváltás után, 1990-ben a strand a General Electrichez került, és azóta az ő tulajdonukban válik az enyészet martalékává.

A város másik elvérzett és sokak számára sajnálatos története az egykori Táncsics (Wolfner-féle) bőrgyár ipari csarnokaiban működött MEO Kortárs Művészeti Központ bukása. A szépen rendbe hozott ipari épületek oldalában meghúzódó MEO volt az ország első állandó kortárs művészeti magángyűjteménye és kiállítóhelye.

A MEO revitalizálása jó példája lehetett volna ipari épületek kulturális célú hasznosításának. Úgy látszik, a fenntarthatósággal és az egymás meg nem értésével is baj volt.

És végül még érdemes pár szót ejteni a már üzemen kívül álló, 1911-12-ben épített vasbeton víztoronyról. Az Újpest központjában magasodó torony kulturális vagy kereskedelmi célú hasznosítására volt több elképzelés is, de vagy a műemléki védettség vagy az építészeti szabályok miatt ezek a kezdeményezések sorra elvéreztek.

Kihirdették a Bútorozd be a városod! című pályázat nyerteseit. Még valamikor februárban írtunk a pályázatról, aminek az volt a lényege, hogy a kor igényeinek megfelelő és a kor viszontagságaival szemben ellenálló köztéri bútorok tervezésére van lehetőség. A pályázaton diákok, egyetemisták és profik külön kategóriában indulhattak.

A pályázatra beérkezett 300 pályaműből diák kategóriában megosztott első díjat osztottak ki. A Váci Utcai Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola második osztályos tanulói a Károly-kert játszóterét tervezték újra, míg a másik díjazott, Ürmössy Barbara gyümölcsformákat idéző bútorcsaládtervet készített. 

Az egyetemista kategóriában pályáztak a legtöbben. A nyertes alkotást Lévai Levente Tordu című alkotása nyerte, aki egy kényelmes, a környezethez idomuló, környezetbarát utcabútort tervezett. Az igen esztétikus, jó élményt közvetítő, a természeti formákhoz idomuló koncepcióban én leginkább a vandálbiztosság hiányát érzem. Leginkább azért, mert egy egyszerű fapad megőrzése, karbantartása, rendszeres megújítása olyan feladatot jelent a közterület-fenntartók számára, amit igen nehézkesen tudnak teljesíteni.

A második helyezett Sághegyi Adél Spin & Slide terve különböző fakockákból tetszőlegesen építhető utcabútorból áll. Adél koncepciójában figyelembe vette a mobilitást, a mozgathatóságot, a zsaluzás sűrűségének változtatásával reagál az időjárási viszonyokra. A kockák forgathatók úgy, hogy napozni lehessen bennük vagy akár elbújni az eső elől.

Borbás Renáta és Szigony János Hinta-palinta terve szerint négy lábon álló hintaszékekkel, fekvőalkalmatosságok lepnék el a parkokat.

A profi kategóriában a beérkezett 75 pályamű közül a nyertes Dányi Tibor Zoltán RÖNK+ című pályázata lett. A projekt a város parkjaiban újratermelődő fatömegek felhasználására épít. (Bennem csak az a kérdés, hogy hol vannak Budapesten azok a parkok, ahol a fa olyan mértékben termelődik újra, hogy azokból sok utcabútort készíthessünk.)

Nagy Dániel moduláris padcsaládja kiemelkedik az utcabútorok „statikus” világából. Kényelmes baráti társalgáshoz teret adó, környezetbarát anyagokból elállított utcabútort tervezett. A koncepcióban figyelembe vette a költséghatékony előállítást, a szállítási lehetőségeket, az anyaghasználatnál az újrahasználható anyagok felhasználási lehetőségeit és azt, hogy a konstrukció vandálbiztos és könnyen javítható legyen. 

Oravecz Juli beépített napelemmel működő tervével győzte meg a zsűrit.

A különdíjazottak, Papp Dóra Csilla és Almási Balázs multifunkcionális, kompozitból készülő bútorokat terveztek.

A nyertes pályázók pénzjutalomban részesültek, és elkezdhetik terveik megvalósítását a Hello Wood szakembereinek mentorálásával.

Képek forrása: Az Én városom

Van még köztér Budapesten, ahol szeretik József Attilát! Ferencvárosban, a Remete parkban, ami a Sobieski és a Tűzoltó utca sarkán van, találtam rá erre a kis, egyébként jellegtelen térre az új építésű házak ölelésében.

A Remete park valószínűleg a Sobieski utca előző nevéről a német Einsiedlergasséról, vagyis Remete utcáról kapta a nevét. Belső- és Közép-Ferencvárosban a német nyelvű utcanevek nem voltak idegenek. Ferencvárosnak ezt a részét, amit egykoron Szentfalvának hívtak, 1696-ban csatolták Pesthez. Három évvel később a gyéren lakott helyre betelepülőket engedtek, akik többnyire német ajkúak voltak. A mai Sobieski János utca 1805-ben még az Einsiedlergasse, 1848-tól a Remete utca nevet viselte, és csak 1933-tól nevezik Sobieski utcának.

„Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.”

Ezen a kis téren egy márványkútra figyeltem fel, ami előtt a burkolatba ágyazott József Attila-idézetek fogadtak.

Semmi nem ad arra magyarázatot, hogy a IX. kerületnek ebben a félreeső részébe miért írtak József Attila-idézeteket. Arra viszont nagyon jók, hogy aki erre jár, az megáll egy kis időre, elolvassa az idézeteket, és körbenéz, hogy mi is veszi körül.

Balesetveszély miatt átmenetileg nem látogatható a svábhegyi Jókai-kert. A szitáló eső fokozatosan ráfagyott a fákra, bokrokra, fűszálakra és rövid idő alatt csillogó "gyémánt-parkká" változtatta a területet. A jégréteg az éjszaka folyamán tovább hízott, és kedd reggelre már soha nem látott töréskárokat okozott az időjárás a védett természeti területen. A pár éve pályázati forrásból újjászületett kert fái a 2-3 cm vastag jégpáncél súlya alatt megtörtek, és a magasból lezuhanó - sokszor kar-, esetenként combvastagságú - ágak az alattuk levő növényzetet is tönkretették. 

Jókai Mór a kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg 1853-ban a Svábhegyen lévő telket - elhagyott kőbányát - a rajta álló házzal együtt. A területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt és gyümölcsfákat telepített, és a szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát (berkenyét), vadgesztenye- és diófákat ültetett. A ház körül kisebb díszparkot alakított ki. A svábhegyi villa kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményei voltak.

Az író halála után a kert gazdát cserélt és fokozatos hanyatlásnak indult, és az épületet rossz állapota miatt lebontották. A Jókai-kert 1975 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, 2007 óta pedig védett történeti kert. 

A Jókai-kert programjairól bővebben itt található információ.

Pár hónappal ezelőtt hunyt el Jay Adams, a gördeszkázás nagy alakja, aki Dogtown és a Z-Boys című filmjével, technikájával, vakmerő életével valószínűleg nagyon sok gördeszkázót ihletett meg. És az is valószínű, hogy szomorúan konstatálná, hogy egy főváros belvárosában olyan kevés ingyenesen használható gördeszkapark van, mint Budapesten.

A skaterek, longboardosok, street dancesek, városi akrobaták, parkourok azok a csoportok, akik nagy intenzitással a városi tér szinte bármely zegzugában képesek hódolni szenvedélyüknek. A gördeszkásoké azért különbözik a többi szubkultúrától, mert abban az esetben, ha nincs gyakorlásra alkalmas pálya számukra kialakítva, akkor a város térelemeit használják, éspedig olyan mértékben, hogy a rendszeres használat miatt a térelemek rongálódnak, így az eredeti funkciójuknak már nem tudnak eleget tenni például a padok, szobrok, padkák stb.

Az V. kerületi önkormányzat 2010-ben kihasználta az akkor még számos problémát mutató Erzsébet téri rendezetlenséget. A lassú pusztulásnak induló Gödör és Dizájn Terminál környezetében olyan mértékben vették birtokba a teret a gördeszkások, hogy a Hercegprímás utca Erzsébet téren keresztül haladó részét a sétálók lassan nem is tudták használni. Erre reflektált Lipótváros önkormányzata a mintegy 800 m² alapterületű, 7 görpályaelemes ingyenes park megépítésével. A létrehozott pályára jól reagáltak a skaterrajongók, és teljes mértékig birtokukba vették a görpályaelemeket.  

Hasonló időben adták át a másik belvárosi gördeszkaparkot a Városligetben. A PeCsa mögött, leszedált labdapályák szomszédságában építettek ki a 950 m²alapterületű, több görpályaelemes helyet. A pálya megépítésének nem titkolt célja volt az, hogy a Hősök terén gördeszkázó fiatalokat ide csábítsák, ez egyelőre nem sikerült. Egyes vélemények szerint kicsit önkormányzati kirakat íze van a pályának, nem elég nagy, és kevés az játékelem, ennek ellenére a deszkások használják, és örülnek neki. Hogy mi lesz majd a megépített gördeszkaparkkal és ezzel a területtel a Városliget új beépítését követően, azt még nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a PeCsa helyére mélygarázst terveznek, és a PeCsához nagyon közel van ez a hely, így csak sejtjük, hogy nem marad sérülésmentes a terület!

És körülbelül ennyi a legálisan, ingyenesen használható pálya a gördeszkások számára.

A Ghetto workout posztban említett Goldmann György téren van még egy skaterek által létrehozott és gondozott pálya, ami az önkormányzat jóváhagyásával működik. Az alulról jövő kezdeményezés jó példa, de még jobb lenne, ha az önkormányzat orvosolta volna ezt a problémát, például a szintén nem önkormányzati finanszírozású workout park kiépítésével párhuzamosan.

És ennyi. Nincs több ingyenesen használható, önkormányzat által kiépített belvárosi gördeszkapálya. Pedig azt gondolnám, hogy a belvárosi kerületek sem szűkölködnek kihasználatlan, esetleg pusztulásnak indult szabad terekkel. És azt is gondolnám, hogy a gördeszkapályák kialakítása ugyanúgy lehet okos gondolat az önkormányzatok részéről, mint a fitnesz vagy street workout parkok kialakítása. Elébe lehet menni a nem célzott, hanem a szenvedély és hiány teremtette köztérrombolásnak.

Így a gördeszkások számára maradnak vagy a jól megépített, szépen kivitelezett, nem erre a célra épült köztéri elemek, mint például az MTA terét és a rakpartot összekötő lépcső, Egyetem tér, Hősök tere, Fővám tér, Jászai Mari tér stb. vagy a fizetős, és télen is használható gördeszkaparkok, mint a Görzenál, a The Lab Skatepark Csepelen vagy KAC pálya.

Petőfi híd lábánál készült kép forrása: http://11.kerulet.ittlakunk.hu/