Budapest az egyik legszebb város a világon, ha nem a legszebb, amit előbb-utóbb mindenkinek látnia kell. A huszonéves Juan Sebastian Giraldo jelentette ki ezt, aki Kolumbiában született, de nemrég négy évet töltött hazánkban. Egy kolumbiai-magyar srác hommage-zsa Budapesthez. Vendégposzt Péter Emesétől.


Sebastian magyar édesanyjával, Évával

Sebastian nem véletlenül keveredett ide. A hetvenes években egy Kertészeti Egyetemen nyert ösztöndíjból házasság, két gyermek és egy élethosszig tartó munka lett. Antonio Giraldo magával vitte Bogotába Makovej Évát; ők Sebastian és bátyja, Daniel szülei. A szülők magukkal vitték a bor szeretetét is, és azóta is borgasztronómiával foglalkoznak. A repertoár természetesen magyar borokat is tartalmaz.

Sebastian egyszer csak úgy döntött, hogy Budapestre költözik, ahol szakács lett, zenélt és spanyolnyelv-tanításból tartotta fenn magát. Jók voltak a magyar alapjai, de itt-tartózkodása alatt akcentusmenetesre csiszolta tudását. Négy év után tért vissza Kolumbiába, bátyja, Daniel továbbra is Budapesten él, elsősorban zenélésből próbálja fenntartani magát. Sebastian négy hónapja élt Magyarországon, amikor úgy döntött, felvételizik a vendéglátó-ipariba, ahol végig nagyon jól érezte magát: „Kedvesek az emberek, sokat segítették, amikor rászorultam. Életre szóló barátságokat kötöttem, és végül jó eredménnyel zártam az iskolát.”

Sebastian Kolumbiában és Budapesten is nyitott szemmel járt, de volt, amin meglepődött. „A magyar emberek érdekesek. Rengeteg jó tulajdonságuk van, de van jó néhány, amely kifejezetten zavart ez alatt a négy év alatt. Talán azért, mert Kolumbiában tényleg kézzel foghatók az igazán nehéz élethelyzetek, de az emberek mindig keresik a lehetőségét, hogy ünnepelhessenek, vidámak legyenek, és nem mindig csak a rossz dolgokra koncentrálnak. Sok magyar ismerősöm pesszimista, mindig a rossz dolgokra gondol, és nem veszi észre, milyen sok jó veszi körbe, aminek örülhetne.”

A kolumbiaiak habitusa is más: „Mi hangosan élünk, hangosan beszélünk, hangosan nevetünk, feltűnően ölelkezünk, és nagyon sok zenét hallgatunk. Nagyon barátságosak voltunk, de nem nagyon szerették a budapesti szomszédaim, amikor zenéltünk.”

Továbbá: „Amit szintén nem tudnak értékelni a magyar fiatalok, de én imádtam, hogy milyen könnyen lehet az EU-n belül egyik országból a másikba utazni, oda mész, ahová csak akarsz. Ez sok helyen nincs így a világban. Itt 2-3 órás vonat- vagy repülőúttal számtalan ország fővárosába eljutsz, Bogotából 24 órás autóút a tengerpart.”

Összességében mégis több jó benyomás érte, mint rossz: „A város mérete tökéletes: lehet gyalogolni és biciklizni is, ha nincs kedved buszra vagy metróra szállni. A közlekedés is kitűnő, persze a magyarok szerint nem olyan, mint a Berliné vagy Züriché, de egy 2 milliós városnak több mint jó. Kevés városban van ennyi program, fesztivál vagy kiállítás” – lelkendezik.

Hogy mi hiányzik a legjobban Budapestből? „A tél semmiképpen. De nyáron az a sok jó hely, ahol a barátaiddal ellehetsz egy sörrel a kezedben, vagy a Margitsziget, ahol lefekhetsz a fűre a csöndben. A friss pogácsa, a vérvörös meggy, a jó árban kapható finom magyar bor. De még hosszan sorolhatnám."

Sebastian szülei

Sebastian átmenetileg újra Kolumbiában él, de ott is sokat tesz a magyar gasztronómia elterjesztéséért. „Amíg újra vissza nem térek Magyarországra, a nemrég indított családi vállalkozásban magyar ételekkel ismertetem meg a vendégeinket, míg szüleim továbbra is a magyar borok nagyköveteiként állítják össze a borlistánkat. Remélem, Budapestre tudok csábítani még több embert, hogy vegyék észre ők is, tényleg a világ egyik legszebb városában éltem négy évig” – mondja Sebastian.  

Péter Emese

(Ide érdemes kattintania egerével, ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról!)