... továbbá a Mátyás-templom belsejéből(ben).

Van egy tuti vállalkozás, akik azzal foglalkoznak, hogy csodás gömbpanorámákat készítenek, sokszor olyan helyekről, ahová az embernek nem jut eszébe / nem tud felmászni. Mint amilyen a címben említett Parlament teteje vagy a Megyeri híd (a gömbpanorámák a három nevezetességre kattintva jönnek elő). Utóbbi helyre amúgy egyik kollégánk is felmászott egyszer, és csinált ott egy képet, amivel sajtófotó-díjat is nyert; ez látható a lenti a képen.

Legutóbb a két nap alatt világhírűvé vált magyar szánkófa miatt szemléztük egy pompás gömbpanorámájukat. Mondjuk is ki a nevüket: Kerek terek.

Fotó: Mudra László

(Ide kattintson, ha követni szeretné blogunkat!)

Mit kezdjünk az aszfaltból kiálló értelmetlen műanyag csővel? Használjuk vázának és rakjunk bele kissé hervadt virágot, így dobva fel unalmas/csúnya környezetünket. (November eleji fotó a József körútról. Valahol a Blaha és a Rákóczi tér között készült, csak elkeveredett.) 

Fotó: Tuba Zoltán

Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)

 

Egyre jellemzőbb, hogy különös lények utaznak köztünk, legalábbis a Pesten Hallottam nevű gyűjtőoldal mind több ilyen észlelést közöl.

Képek: Pesten Hallottam

A nagyfejű Idegent júliusban látták a 3-as villamoson, az egyik kommentelő megjegyzése szerint ő volt a nyolcadik utas. A lycra ruhás férfit a 4/6-os villamoson látták többen is, és nem a Sziget vagy halloween idején, amikor megszokott az ilyen öltözék (és nem is Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmjének bemutatója után), hanem egy átlagos napon. Ehhez a képhez amúgy az egyik kommentelő azt fűzte hozzá, hogy amikor halloweenkor ment a 9-es buszon, felszállt négy kalóznak öltözött férfi, amire a buszsofőr úgy reagált, hogy „mi van fiúk elsüllyedt a hajótok?”

A különleges lényekről szóló hírt kollégánk is megerősítette: éppen tegnap utazott együtt egy pvc-nadrágos space cowboy-jal a négyes-hatos villamoson.

A világ nagyvárosaiban amúgy nem ritkák az efféle tömegközlekedők, a New York-i metróban egyszer például egy boszorkánnyal utaztam együtt, aki egész úton egy műanyag hallal beszélgetett, máskor egy szemetesember ült le mellém (talpig szemeteszacskó borította). Fogadjuk hát Budapesten is szeretettel a gyogyikat a metropolisszá válás jelképeit.

Ha ön is találkozott különleges lényekkel a budapesti tömegközlekedésben, ide küldjön fotót: bpluszp@gmail.com! Ide kattintva pedig követni tudja blogunkat!

A nyáron digitalizálták a budapesti Czím és lakásjegyzéket, a sok érdekesség mellett - például bárki megnézheti felmenői lakóhelyét* - a reklámok a legklasszabbak. Ez itt egy 1907-es. A rajból kiderül például, hogy az ipari alpinisták ősei még lépcsőt használtak az ablaktisztításhoz.

A fedőlap sem néz ki rosszul:

* az adatbázisban megtekintheti továbbá Budapest korabeli ház- és telekjegyzékeit a tulajdonosok nevével, a hivatalos szervek adatait, az egyesületek, a vállalatok és különböző foglalkozáscsoportok jegyzékeit, az iparosok, kereskedők és egyéb szolgáltatásokat végzők listáit; és a fővárosban élők említett betűrendes lakcímjegyzékét.

(Ide kattintson, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Bruno Bourel Magyarországon élő francia fotóművész, a kilencvenes évek elejétől kezdve kisebb-nagyobb intenzitással foglalkoztatja Budapest. Harminc éve kezdte a fotózást, most ötvenes évei közepén jár. A fényképezőgép mindig nála van, de ha valamiért mégsem használja, akkor fejben dolgozik: „A mindennapi gyakorláshoz nem kell eszköz, mert az eszköz ott van a fejemben. A kotta is a fejemben van a zongorázáshoz, síelni is tudok fejben”.  Polaroid képekkel indult, aztán jöttek a fekete-fehér fotók és most újra dolgozik színesben is. Fényrajzok Budapest címmel csodás albumot adott ki a fővárosról, melyet Parti Nagy Lajos szövegei kísérnek, és aminek a negyedik kiadását fejezte be novemberben. A Duna közelében egy szép, régi pesti bérházban él magyar feleségével és gyerekeivel, itt beszélgettünk. Pár percre a zongorához is leült.

Fotók: Pályi Zsófia

Színes vagy fekete-fehér?
Ugyanaz, csak a színes képeket nehezebb megcsinálni, mert majdnem úgy kell dolgozni, mint egy festőknek. A színek nem annyira Európában vannak, sokkal inkább Ázsiában és Afrikában. Szerintem egyébként az a jó, ha előbb eldönti az ember, hogy van-e mondanivalója, és utána választja ki az ahhoz passzoló eszközt.

Ha egyetlen - legfeljebb kettő - momentumot kell említenie, amivel rabul ejtette Budapest, mit mondana?
Elösször is a gyermekeim születése. Aztán amikor '89 májusán megérkeztem Budapestre, egy hölgy - a Fotóművészek Szövetsége küldte értem - leszólított, hogy velem tartana az itteni tartózkodásom ideje alatt, én viszont azt mondtam hogy nem tudok úgy fotózni, hogy valaki a hátam mögött van, ezért adtam neki egy kis pénzt hogy hagyjon békén, és megismertem a korrupciót!

Még mindig tudja inspirálni a város?
Igen, még mindig, húsz év után is. A fő témám az emberi érzelmek, a fény és a mozgás; de lehet inspiráció egy fal is egy éppen ott folyó jelenettel.

És ha elege van a nyüzsgésből?
Ha egyedül akarok lenni, akkor irány a Gellért hegy vagy a Feneketlen-tó, esetleg a Kertészeti Egyetem arborétuma.

Hogyan jutott eszébe, hogy budapesti képeslapokat adjon ki?
2002 körül kezdtem el kiadni a képeslapokat – régi, jogdíjas lépeket és sajátokat. Az Írók Boltjából havonta háromszáz darab elmegy, ami eleinte megdöbbentett. A parlamentes képemet szeretik leginkább a vásárlók, abból nagyjából már harmincezret eladtak.

Remekül tud magyarul, ön az első interjúalanyunk ebben a sorozatban, akivel magyarul beszélgetünk. Sokat kellett vesződnie?
Tanárom nincs; a feleségemtől, a gyerekektől, a könyvekből, rádióból tanultam. A gyerekeimmel főleg franciául beszélek, de a 12 éves lányom észrevette, hogy mindent értek, ezért gyakran magyarul válaszol nekem. Az iskolában latint, görögöt és németet tanultam. Van, amikor kedvelem a magyar nyelvet, van, amikor nem. Néha finomnak tűnik, néha barbár – ezt leginkább akkor érzem, amikor egy komplikált konstrukcióval találkozom, mint amilyen a dupla birtokos eset.

Mit ültetne át Párizsból Budapestre?
Párizsból a sok múzeumot, amiben rengeteg a látnivaló és egy nagy festmény-gyűjteményt, ami Budapesten nincs.

És innen oda?
A Duna szélességét, a napról napra változó fényt - Budapesten sokkal több a napsütés, mint Párizsban -, és a mindennapi meglepetéseket: az utcai hangokat, az emberek szívességét.

Mit változtatna meg Budapesten, ha a pénz nem lenne kérdés?
Kellene egy gyalogos összeköttetés a Gellért-hegy és a Budai vár között. A Lánchíd és a Szabadság híd közti szakaszra pedig jó lenne egy gyalogos híd.

Bruno Bourel weboldala

(Ide kattinntson, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Fantasztikus, egyszeri és már-már ellenállhatatlan hirdetés van fenn az ingatlan.comon: meg lehet vásárolni Pest vélhetően egyetlen luxusvíztornyát (UPDATE: időközben megtudtuk, hogy még kettő van, amiben laknak emberek). A MÁV ferencvárosi víztornyát hatszintes családi házként hirdetik, ami 90 négyzetméteres, három és két fél szobás, az ára pedig 75 millió forint. A hirdetés szövegében igazi csemegék vannak: „Hol vannak már azok az idők, amikor vidéken egyforma kockaházak, a városokban pedig a szintén egy kaptafára készülő panellakások közül lehetett választani? Akinek kedve tartja, lakhat mesebeli toronyban, és sokkal olcsóbban, mint néhány éve, a válság ugyanis nem kímélte a furcsa lakásokat sem. Most csak azért szeretném eladni a tornyomat, mert kinéztem egy másik ingatlant, arra kellene a pénz.” És a Fradi-pálya csak nyolc percre van gyalog.

Ez a víztorony nappalija (fotó: ingatlan.com)

Még néhány CSEMEGE az extrákból: „Az ötödik szinten gardrób található, képzeletet felülmúló helykihasználással a hétköznapokban nem használatos dolgokat pillanatok alatt elnyeli a kíváncsi szemek elől. A hatodik emeleten található 35 nm-es nappali 24 ablakából nézhetjük, az Budapest elénk táruló körpanorámáját, a látvány páratlan és egyedülálló. Még feljebb a hetedik szinten, jelenleg dolgozószobának használt csillagvizsgáló, az igazi körkilátó, itt a 360 fokos körpanoráma.”

A konyha (fotó: ingatlan.com)

A tulaj azt írja, hogy eleinte kicsit szokatlan, hogy sokat kell lépcsőzni, de ő természetesen nem ezért, hanem a bevezetőben említett házvásárlási tervei miatt adja el a 2004-ben felújított épületet.

Kert (fotó: ingatlan.com)

Az épület tervezője Kugler Katalin, az Elefántház rekonstrukciójának Európa Nostra-díjas építésze. A tulaj - a Blikk szerint egy Szabó Gyula nevű férfi - azt is tudni véli, hogy Budapesten ez a torony volt az első és egyetlen, amiből lakóépület készült, ám a viztorony.hu blog szerkesztőitől megtudtuk, hogy még két fővárosi víztoronyban élnek emberek. A hirdetés mindenesetre szomorkás mondattal zárul: „Magyarországon (tehát nem Budapesten - a szerk.) még kettőre adtak engedélyt. Többre már nem is adnak”.

Így nézett ki régen:

Így pedig 2003-ban a felújítás előtt (forrás: András, viztorony.hu):

(Luxusvíztoronyban vagy szuperextrém házban lakik Budapesten vagy máshol? Vagy éppen ön veszi meg ezt itt? Mindenképp írjon nekünk, felkeressük és bemutatjuk: bpluszp@gmail.com)

Fotó: Konceptofon

Először csak általában fotóztam romos épületeket, de észrevettem, hogy sok közülük golyónyomokat visel. Aztán eszembe jutott még pár olyan "megsebzett" épület is, amire már korábban felfigyeltem séta közben. Ezeket tudatosan kerestem. A legtöbb golyónyomot a 6., a 7. és a 9. kerületben láttam, jellemzően azokon az utcákon és tereken, ahol intenzívebb fegyveres összecsapások voltak 1956-ban.

Ezek a golyónyomok szép lassan eltűnnek, ami jó is és rossz is. Jó, mert megszépül a város és nem nyomasztanak tovább a kellemetlen emlékek. Rossz viszont azért, mert így eltűnik egy figyelmeztetés, hogy a fegyver nem játék. S talán mire ezek a golyónyomok mind eltűnnek, már nem lesz olyan generáció sem, aki háborúról vagy fegyveres forradalomról tapasztalatból beszél. Ezért tartottam fontosnak megörökíteni a forradalom (vagy világháború) tünedező nyomait. Persze ez a gyűjtés nem teljes, hisz még rengeteg 56-os és II. világháborús emlék van Budapesten, amit még dokumentálni kellene. Tudok még olyan helyszínekről, ahova eddig nem sikerült eljutnom, de a tervem az, hogy folytatom a gyűjtést.

Fotók: Balogh István - Konceptofon

Térkép a helyszínekről, nagyban itt lehet megnézni!

Mind az 56 kép megtekintéséhez ide kell átkattintani.
(Info, Facebook és mailcím itt, ide pedig akkor érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni budapesti híreinkről!)

Kovács Péter vagyis KoPé az a fajta fotós, aki valószínűleg unalmasnak találja a városokról készült egyszerű, kedves turistafotókat, a budapestieket pedig különösképp. Ezért fotóit - az Alternative Budapest sorozatban - alaposan megbolondítja. Fővárosunk jellegzetes objektumai fantázia szülte / filmszerű / ikonikus motívumokkal egészülnek ki, amilyenek a zombik, a hurrikán, a Déli pályaudvar fölé ereszkedő UFO vagy a híres pesti Bentley-n ücsörgő David Hasselhoff. KoPé amúgy reklám-grafikusként dolgozik, szabadidejében találja ki és valósítja meg az Alternatív Budapestet. Először akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy az Instagramra készült, kisméretű képeit mennyien szeretik, a 2013-as ARC óriásplakát kiállításon pedig két képe  nagyban is látható volt.

Megkértük Pétert, írjon egy-egy mondatot kedvenc képeiről. Bár nem vagyunk róla meggyőződve, hogy nem füllent néha (szmájli), itt vannak:

Knight Rider 2013: Szóval Michael Knight a Bentley tulajdonosa (2013). Amikor még kérdés volt, hogy ki a hírhedt autó tulajdonosa ez volt az én verzióm:

Vulkánkitörés a Gellért-hegyen (2013) – Persze, hogy pont akkor tört ki, amikor arra jártam

Majmok a Mechwart ligetnél (2012) – Ez is látható volt az ARC óriásplakát kiállításon nagyban. Amikor kisütött a nap, egyből előjött minden állat.

Beatles a Keletinél (2012) – Ez a leghíresebb képem. Rengetegen megosztották, lájkolták, és az ARC óriásplakát kiállításon is kint volt nagy méretben. Mentem át a zebrán, szembejött ez a négy srác, sikerült lekapnom őket.

Meteorit csapódik be a Bazilikába (2012) – Erről a képről ment már hosszú vita. Meglepődtem. Szerencsére nem keletkezett nagy kár a kupolában (és senki lelkivilágában sem).

Disneyland épült a Deáknál (2013) –Sokáig kerestem a helyet, hova illene Budapesten egy Disney-kastély.
UFO a Délinél (2012) - Amikor kinéztem a villamos ablakán, egyből megláttam, és fotóztam!

A villamoson mindenki zombi (2013) – Gyakran utazom BKV-val, sajnos nekem ez a leggyorsabb módja a közlekedésnek Budapesten (a szuper biciklimet ellopta valaki). A tájat már ismerem, néha az embereket nézegetem. Reggel vagy munkaidő végén mindenki csak bámul maga elé, mint egy zombi…

Boráros téri szörny (2012) - Szörny a Deák téri aluljáróban (2012) – Kicsit mozgott, de sikerült lekapnom.

Tornádó a Hősök terén (2013) – A repülő tehénről egy film jut eszembe. Ki emlékszik rá?

Itt pedig a szerző (tényleg ő az):

Még több kép erre!

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)