"Lent a Duna-parton a Rómain és a budakalászi ártérnél építettem kövekből totemeket. Nagyon tetszettek a dunai vizes kavicsok, ezekről készítettem pár képet, a 'mocskos' Dunáról és a római parti részről, amíg még van....(és a gáttal nem tüntetik el)" - ez olvasható Kánya Tom-tom Tamás nyilvános fotóalbumában a Facebookon. A képeket szeptemberben töltötte fel, októberben pedig még mindig áll a kisebb-nagyobb kőrakásokat tartalmazó kertje. Mondjuk a helyszínen egy nő úgy tudta, hogy a gyerekek építgetik az árvíz óta, képeink közül az utolsón ugyanakkor egyértelműen ott van a szerző neve. Továbbá intelme is, hogy "Ne verd szét! Használd!". Őrült hangulatos hely, ráadásul ingyen, a vasúti híd után, kb. a Móló étteremnél.
A kőrakás amúgy alapvetően animista jelenség, Mongóliában és Tibetben nagyon gyakori és lapce a neve. A gazdaszellemek lakóhelyei ezek és például a tibetiek hite szerint a sziklák, hágók, barlangok, fák, patakok, tavak stb. megannyi szellem lakóhelyéül szolgálnak. Tibetben a hegyeket gyakran az „ég oszlopá”-nak is nevezik. A hegyszellemek lakóhelyét a lapcék, a mindenfelé megtalálható kőrakások jelölik, melyek kultusza egyaránt megtalálható a bön és a tibeti buddhista vallási gyakorlatban. (Okosság innen)
Fotók: Tuba Zoltán
Kb. itt van:
(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni a posztjainkról!)
