Száz nap múlva végleg bezár a Vidámpark, amit leginkább a gyerekek sajnálhatnak, mert hat-hét órát vígan el tudnak tölteni ott. A helyszínen nem sok minden utal arra, hogy közel a vég, vasárnap dugig volt - így minden esélye megvan a létesítménynek arra, hogy a rossz évek után egy erős szezont zárjon. Megnéztük, érdemes-e egy last minute-látogatásra.

Amikor a T-Rex egyre jobban begyorsult, és a hirtelen miden furcsa, zavaros, összemosódott lett, akkor még nem éreztem magam keservesen, inkább csak büszke voltam, hogy beültem a mai Vidámpark legdurvább játékára, ám miután két percen át fejjel lefelé forogtam hatalmas sebességgel, néha hanyatt pörögtem, és ide-oda cibált a hangos, dübörgő zenét okádó gépezet, akkor már csak a menet végét vártam. Mikor sápadtan és izzadtan odabotorkáltam a legközelebbi padhoz, olyan volt a gyomrom, mintha három langyos Hubertusra, három kevertre dobtam volna egy kis nyers disznómájat, miközben úgy szédültem, mintha a Klicsko-fivérek paskoltak volna meg két oldalról. Miközben családom aggódó pillantásokkal méregetett, én meg szinte ápolásra szorultam, rájöttem, mennyire hazug az a mondás, hogy mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát: nem, negyven körül már sokkal nehezebben bírja az ember az űrhajós-kiképzést, mint egy tini.

Kisgyerekként persze én is imádtam a Vidámparkban csatangolni, de utána szerencsésen eljutottam olyan helyekre, amelyek könnyen lepipálták a Vurstli és az Angol Park összevonásával létrejött városligeti intézményt: a Buenos Aires-i Luna Park, az orlandói Disney World már a nyolcvanas években is egészen magas szinte emelte a gyerekszórakoztatást. Ezek után bő húsz évig a Vidámpark felé sem néztem, volt nekem más gondom is - ráadásul főleg rossz hírek jöttek, hogy pangás van, csődközeli állapot, csak lézengenek a vendégek az idejétmúlt, korszerűtlen gépezetek között. Nem is hiányzott sokáig, de most, hogy biztosnak tűnik, hogy ez a szezon az utolsó, felpakoltam lányaimat, és egy forró vasárnapot rászántunk a parkra.

2005-ben még dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi tűzoltóparancsnok adta át ünnepélyesen a Pokoli torony nevű játékot, újságíróként ott voltam. Sok hűhó semmiért: meglehetősen szánalmas, talán három méter magas volt az egész tákolmány, bármely búcsúban vannak különbek - és most a kisgyerekeknek van fenntartva. Azóta is csak szállingóztak a hírek az újabb, szerényebb attrakciókról, így nem voltak nagy reményeim, nagy elvárásaim, amikor nehezen, de sikerült leparkolni a Városligetben. Nyáron, vasárnap amúgy sem könnyű feladat parkolóhelyre lelni, aki keringett már arrafelé, tudja.

"Rengeteg lehetőség van játszani, remek hely arra, hogy az anyukák kifárasszák a gyerekeiket. Barátnőkkel azért jobb, társasággal ajánlott! Himbálózni, mászni lehet, olyan játékokon, amelyek nincsenek játszótéren. A legjobb az, ahol van két dombszerű, és egyikről a másikra, oda-vissza át lehet lendülni kötéllel." (Anna, 10)

"Konkrétan ez egy nyitott hely, egy játszótér. Van egy izgalmas és félelmetes akadálypálya, ahol a magasban mész, és van két forgóhinta, azt a szülők hajtják, nagyon klassz. Meg amolyan ugráló típusú hinta is van, az is tetszett. A csúszdás részen van egy vár, ami király, meg mászóka, pici híd, csőcsúszda is van. Vagy azt már mondtam?" (Aliz, 7)

(Fotók: Tarzan park Facebook oldala)

Június 15-én adják át Újpesten a Tarzan parkot a nagyközösségnek, nekünk volt alkalmunk pár nappal korábban kipróbálni két alsós lánygyerekkel (a fent idézett Anna és Alíz társaságában). Inkább egy nagy és modern, nyugati színvonalú játszótérről van szó, semmint mászópályákkal felszerelt kalandparkról. Amikor mi ott jártunk, animátorok segítettek, ők is figyelnek a gyerekek biztonságára, sorbaállást is koordinálták, így a szülők leülhettek szabadon olvasni, beszélgetni, elengedhették gyerekeiket, nem kell figyelniük rájuk végig. Ha maradnak az animátorok a jövőben is, és nem csak sajtó miatt jöttek, az külön jó pont.

Nyilván más egy 12 éves fiú és egy 8 éves lány igénye, de több olyan új játék is akadt, amely sokaknak bejött. Ilyen volt az a cső, amelyen át lehet diskurálni (két végpontja messze van egymástól, ez a lényeg), az új, nagy csúszdák, a különleges hinták nagyon tetszettek a gyerekeknek. Egy nagyobb méretű mászható vár is vonzó volt a kicsiknek, a Tarzan-filmeket indákkal való himbálózással imitálhatták, ide-oda lendülve, bár ott sor is állt, mindenki ki akarta próbálni. A frissen ültetett fűre most még nem lehet leülni, de várhatóan megerősödik, akkor pedig családi piknikre is alkalmas lehet a hely.

Negatívumok? Ha esik, akkor nem lehet mihez kezdeni, minden játék kinn van, szabadtéren. Több játék környékén nincs fa, vagy még csak csenevész, így ha hosszabban kell állni és várni a gyereknek, mondjuk egy forró nyári napon, hogy sorra kerüljön a kedvenc játékán, akkor szépen megsül a napon. Kérdés, hogy lesz-e beengedési limit, mert a nagy tömeg ott is pont annyira tud zavaró lenni, mint egy standon, játszótéren.

Mindent egybevéve a hely modern, kifejezetten biztonságos, igényes, alkalmas félnapos programra.

Vörös Zsuzsa

(Ide érdemes klikkolni, ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról)

Antikbecsüs, gombgyűjtő, színésznő, forgatókönyvíró, író. Sylvia Llewelyn édesapja walesi, édesanyja magyar, szülei a hatvanas években találkoztak Nagy-Britanniában. Családi neve az utolsó walesi király nevéből származik. Angliában született, de tíz éve Budapesten tölti legtöbb idejét. Az antikvitás és a gombok megszállottja, gyűjteményében a római bronz gombtól a modern „no bullshit” üzenetű punk-gombig sok minden előfordul, nem egyet közülük a PeCsában talált. Egész életében félénk volt, ezért nyolc évvel ezelőtt elvégezte a Merlin Színház kurzusát, hogy „képes legyek az antikvitásokról beszélni emberek előtt”. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta színházi darabokban is játszik.

Fotók: Pályi Zsófia

Sylvia könyve magyarul és angolul is megjelent, a benne lévő szinte valamennyi gomb életnagyságú

A bal oldalon egy gomb alakú szaggató




A No bullshit-gomb

A lakásból rálátni a Bazilikára

Mióta él itt és miért éppen Budapesten?
Tíz éve, de nem folyamatosan. Általában hat hetet töltök Budapesten, aztán hármat Londonban. Azért alakult így, mert három hetet elég Londonban dolgoznom, hogy aztán egy kis pénzzel a zsebemben visszatérjek. Szerencsére megmaradtak a londoni munkáim, az itteni életmódom anélkül nem lenne fenntartható. Az édesanyám miatt jöttem Budapestre, aki magyar. Édesapám halála után az anyám Miskolcon és Hajdúnánáson élt, én pedig Chelsea-ben. Mondtam neki, hogy mi lenne, ha mindketten Budapesten kezdenénk új életet. Budapest amúgy is az ő városa, a háború előtt és alatt is élt itt. A budai oldalt szereti, a barátnőivel együtt odavan érte, ezért budai sznobnak szoktam nevezni (nevet).

És ön? Miért éppen itt, az Arany János utca környékén él?
Mivel londoni vagyok, mindenképp a belvárosban akartam lakni. Tinédzser életmódot élek Budapesten. Nagy különbség számomra, hogy a brit kultúra nagyon a tévé körül forog, itt viszont sosem nézek tévét, de eljárok az Operába, melegebb estéken tudok kint ücsörögni, éjszakánként haza tudok sétálni, míg a brit időjárás nem teszi túl szociálissá az embert, kivéve persze, ha a meleg pubokban tölti az idejét. A környékemen leginkább a Bazilikát szeretem. Csodálatos az építészete és csodás, ahogy változik a fényben, szeretem hallgatni a harangjait és elképesztő szerencsés vagyok, hogy az ágyamból egyenesen rálátok.

Mik a kedvenc helyszínei a városban?
Teljesen odavagyok a bolhapiacokért. Eléggé elszomorodtam, amikor bezárt a Verseny utcai piac. Hétvégenként szeretek elmenni a PeCsába, és átsétálni a Városligeten. És a Dunát is szeretem és a Gozsdu Udvart, ahol rendszeresen árulom a gombjaimat, remélem, ezen a nyáron minden vasárnap ott tudok lenni.

Mit szeret leginkább a városban és az itt élő emberekben és mit a legkevésbé?
Szeretem a kultúrát és a rokonaimat, a szívemben magyar vagyok, ez teljesen biztos. Észrevettem, hogy különösen a félig magyarok felé vagyok nagyon fogékony, amit az is mutat, hogy az igazán jó barátaim félig magyarok. Az első dolog, ami nagyon tetszett, amikor megérkeztem, az a pedikűrös volt - mivel állandóan rohangálok, nagy szükségem van rá. A múzeumok is fantasztikusak itt. Túl sok magyart sajnos nem ismerek, mert egy jó ideig nem tudtam magyarul, ami most végre megváltozni látszik, már tudok kommunikálni.

És mi zavarja?
Ahogy az üzletekben a vásárlókkal bánnak. Ha valaki Angliában üzletet akar nyitni, úgy gondolkodik, hogy azt a gyerekei és a gyerekének a gyerekei is folytatják majd. Imádjuk azt hangoztatni, hogy mondjuk egy cég már 1820 óta fennáll. Régen Magyarország is híres volt a nagy múltú családi vállalkozásokról, de az emberek mostanában gyors pénzt akarnak, és emiatt sajnos az sem kizárt, hogy átverik a másikat. Velem is előfordult, hogy itt, a közelben az egyik bolt eladója át akart vágni, amivel csak azt érte el, hogy soha többé nem mentem oda vissza. A másik, amit nem szeretek, hogy amikor bemegyek az üzletbe, rám ugranak, miközben egy udvarias „segíthetek” bőven elég lenne. Régóta van egy üzletem Angliában – már tizennégy évesen bizniszeltem - és mi a régi idők kiszolgálási stílusában hiszünk, például, hogy „nyugodtan kérdezzen, ha segítségre van szüksége” vagy „ha tetszik önnek, mindent elmondhatok erről a termékről”. Szívesen tartanék egy ilyen tanfolyamot.

Ha a pénz nem lenne kérdés, mit változtatna meg Budapesten?
Nem igazán van ilyen, mert így szeretem, ahogy van, ezért is választottam otthonomul. Egy dolog viszont jó lenne, ha megváltozna: ha általánosan megnőne az emberek fizetése, mert tudom, hogy ez komoly gond.

Ha csak egyetlen kívánsága lenne, mit ültetne át Londonból Budapestre?
Elsőre a cheddar sajt ugrik be (nevet). Amúgy nem hiányzik különösebben semmi, legfeljebb olyan dolgok, mint a zöldségek vagy a valódi Hellmann’s majonéz. De ez inkább fordítva jelentkezik nálam: Londonban pár nap után már honvágyam szokott lenni. Az egyetlen dolog, amire vágyom még itt, hogy kicsit több magyar barátom legyen.

Sylvia weboldala: www.oldbuttonsshop.com

(Ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról, ide érdemes klikkelni.)

Itt most össze lesznek keverve a hét budapesti érdekességei (nyilván a teljesség igénye nélkül) más nagyvárosok érdekességeivel. A nem budapesti résznek az a lényege, hogy alkalmanként összegyűjtünk olyan linkeket, amik tetszetős nagyvárosi érdekességre mutatnak. Az egyetlen rendezőelv, hogy valamiért klassz legyen és tessen.  

1. A héten Mark Zuckerberg kapucnispulóveres milliomos és felesége rendezett egy klassz kergetőzős testedzést a magyar sajtónak, amiből mindenki derekasan kivette a részét a 444 észlelése után. Még pár ilyen, és nem lesz többé túlsúlyos fotós vagy videós a honban.

2. A legjobb szerintem mégis inkább az a pillanat volt, amikor egyszerre úszott a Duna vízén vitorlás, busz és hajó. Hamar meglett a szokatlan jelenség magyarázata. Kiderült, hogy motorral felszerelt vitorlások bármikor közlekedhetnek a Dunán. A hajók az SVSK (Siófoki Vitorlás Sport Kör) 15-ös jolléi voltak, akik néhány nap alatt Gönyűtől Bajáig vitorlázták végig a Dunát. (Amúgy a vitorlásokat meg elsőként Szigeti Péter szúrta ki.)

3. És akkor most London: a Peggy Lee Loves London-blog voltaképp egy válogatás Katrina Leskanich énekesnő kedvenceiből, főleg a kutyáján keresztül bemutatva őket. Van itt kedvenc étel, pub, helyszín, park, street art stb. Katrina Leskanich a Katrina & The Waves frontembereként lett ismert, az ő slágere a 80-as évekből a Walking on Sunshine és az Eurovízió-győztes Love Shine A Light. Peggy Lee amúgy egy uszkár, a sorozatból pedig könyv is készült.

4. Ez pedig egy remek példa arra, hogy nem kell elherdálni a munkanélküliséggel keletkező szabadidőt. Miután egy bizonyos Brandon Stanton elvesztette chicagói állását, átköltözött New Yorkba és 2010 nyarán elkezdte a Humans of New York (HONY) nevű blogot. Időközben majdnem 800 ezer követője lett a Fácsén, és a blogból egy 300 oldalas, négyszáz színes fotót tartalmazó könyv is készül, ami októberben jelenik meg. Ötven élettörténetbe mélyebben is belement, itt olvashatók.
via

5. Végül egy városrészes ágynemű, ha valaki álmából felriadva is tudni szeretné, hogy Amszterdam mely kerületében van.

via

(Ha nem akar lemaradni egyetlen posztunkról sem, ide érdemes klikkolni!)

"Szeretem felfedezni Budapest multikulturális arcát. Mert van neki, még ha nem is annyira sajátja, mint mondjuk Berlinnek" - írja Jozefa nevű szerzőnk. A XI. kerületben a Karinthy Frigyes úton a Szír Centerben nem csak a törzsvendégek, a kínálat is nemzetközi. Most minden kiderül a kiváló üzletről, az is, hogy mit érdemes itt vásárolni.

A bejárat (Fotók: Csengődy Jozefa)

A kuszkusz francia, a gránátalma szirup török, a pisztácia szír, ahogy a tulajdonos, Mohamed is az. Aleppóból '95-ben érkezett Magyarországra, amely nem tranzit-, hanem végállomás lett az életében. Családot alapított, a magyarokban talált leli rokonságra. Valamivel több keleti lazaság azért elkelne nekünk is, nem kéne annyira rágörcsölnünk a munkára, délutánonként mi is vízipipázhatnánk, ahogy ő teszi, tavasztól őszig az üzlet előtt az intarziás kisasztalnál.

Mohamed a feleségével (Nagy Beáta) 2001-ben nyitotta az üzletet. A muszlimok azóta ide járnak a leggyakrabban a Bartók Béla úti mecset mellett, nem csak a közelség, hanem az autentikus miliő és árukínálat miatt. Mert hasonló boltok üzemelnek város szerte, valamennyit körbejártam, de ilyen nincs még egy. Valahányszor belépek, egy keleti nagyváros bazárjában érzem magam. A dallamos, gutturálisokban gazdag nyelv, akár egy repülő szőnyeg, azonnal odarepít.

A Szír Center belülről

Ilyenkor a rózsavíz, kuszkusz, humusz, pisztácia, római kömény és szerecsendió mellé ráadásnak még veszek damaszkuszi szilvát, csak azért, hogy kimondhassam a nevét. Persze tudom, hogy mostanában ehhez a varázslatos névhez legkevésbé a szilva köthető. A pisztáciás marcipáncsemege sem érkezik azóta, mióta Szíriában áll a bál az Aszad-rezsim és a felkelők között, és kormányerők támadják a civil lakosságot. Az én végletekig pacifista lobbim része, hogy gyakran be-betérek ide, a normalitás és békés egymás mellett élés érdekében itt költöm a pénzem.

Hogy mire költöm? Húsra például, mert Mohamed Szír Centerre keresztelt üzlete egyben hentesbolt is. Korábban egy zseniális cigány fiatalember, bizonyos Józsi volt az ügyeletes hentes, akit persze mindenki arabnak nézett. Nagyon értett a húsokhoz, elképesztő keleti fűszerezésű kolbászokat és isteni humuszt készített. Most Laci lépett a helyére, a jelek szerint a humusz és a kolbász minősége változatlan. Ja, és ott van Piroska, az üzlet motorja, ő minden törzsvevőt számon tart, amitől az ember egy idő után tényleg otthon érzi magát.

Piroska, az üzlet motorja

Csirkéből, bárányból és borjúból Mohamed saját állománnyal rendelkezik. Ez már csak azért is fontos, mert az állatokat, szigorúan az iszlám vallás törvényei szerint, úgynevezett halal vágással maga a tulaj szabadítja meg a földi lét nyűgétől.

Halal vágásból származó húsok

Ez azt jelenti, hogy "az állatokat egy rendkívül éles késsel, egyetlen, egészen a gerincig ható vágással kell levágni úgy, hogy az azonnali halálhoz vezessen, és az állat teljes mértékben kivérezzen. A halal húsok a továbbiakban sem érintkezhetnek nem halal termékekkel, a leírás nagyrészt megfelel a kóser vágás követelményeinek."

Varga G. András az Electronic Beats szerkesztője, budapesti tudósítója továbbá kulturális menedzser és promóter is. Mindezek mellett 11 116 napja budapesti, úgyhogy a zsebéből húzza elő a válaszokat olyan fontos kérdésekre, mint, hogy hol készítik a legjobb kávét, hova érdemes megbeszéléseket szervezni és, hogy hol csinálják az elektronikus szcéna dj-ei a kedvenc hamburgereiket.

Csodás hangulatú sorozat-nyitó videó, okvetlen érdemes kirakni nagy képernyőre!

A videóban említett helyek:
Anker
My Little Melbourne
Blitz Grill
Pasta
Telep

(Ide érdemes klikkolnia, ha a jövőben nem akar lemaradni egyetlen posztunkról sem!)

Új helyre költözött, és egy légókocka két teljes szintjét megtölti relikviákkal, többek közt hidegháborús plakátokkal, egészségügyi és sugárvédelmi felszerelésekkel, valamint ütős bombázásszimulációval a BudapestScenes bunkertúrája a Csepel Művek területén. Kipróbáltuk.

A többi bunkerfotóért klikkeljen a képre!

Fotók: Mudra László

A túrákat szervező Somogyi Levente a világ-és hidegháborús időszak valóságos megszállottja, két évvel ezelőtt ő segített feltérképezni Budapest leglátványosabb óvóhelyeit. Az egykori életvédelmi létesítmények iránti érdeklődése az elmúlt két év során gyakorlatilag főállású tevékenységévé vált, melynek köszönhetően májustól egy új, teljesen berendezett óvóhelyet járhatnak be a túrára jelentkezők.

Mintha időgépbe lépnénk

A fővárosban élők többsége valószínűleg még sosem járt a Csepel Művek területén, hiszen egy külvárosi ipartelepben elsőre semmi vonzót nem talál. Pedig már a túrán résztvevők találkozási helyként megjelölt főbejárat is impozáns, a kapun lévő hatalmas vörös felirat még önkényuralmi jelképek nélkül is az előző rendszert idézi, az egykori ipari tevékenységre azonban már csak rohadó gyárcsarnokok, és a helyben lévő munkásszállások emlékeztetnek.

Klikkeljen a többi fotóért!

A bunker felé sétálva megtudjuk, hogy bár a legtöbb embernek a Csepel márkájú kerékpárok ugranak be a helyszín nevéről, itt az első világháború alatt óriási hadiüzem működött.

Kattintson a többi képért!

Ekkor még nem létezett olyan repülőgép, amely komoly pusztításra alkalmas bombákat tudott volna ledobni, ám a második világháború beköszönte előtt a bombázógépek már komoly fenyegetést jelentettek, ezért az akkor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nevet viselő üzem egy-egy műszakában tevékenykedő tizennyolcezer dolgozójának védelmére - minisztériumi nyomásra - végül 17 darab bombabiztos óvóhelyeket építettek ki.

Megvédett, de sokkoló élmény volt

Somogyi Leventének sikerült interjút készítenie a 83 éves Rezső bácsival, aki tizennégy évesen ipari tanulóként maga is túlélt bombázásokat a 14. számú, azóta már lebontott légókockában - ennek a helyén azóta a telep saját erőműve található. Bár a megmaradt feljegyzések alapján az óvóhelyekre menekült minden dolgozó életét megmentették a kockák több mint 4 méteres vasbeton födémei, Rezső bácsi videón rögzített visszaemlékezései szerint pokoli élmény volt a belsejükben átélni a több órán át tartó bombázást. Rezső bácsi személyes élményei mellett szemtanúk mesélnek az óvóhelyek fizikai felépítéséről is, a nyilatkozó Feri bácsi pl. majd harminc éven át a Csepel Művek polgári védelmi szervezetének az irányító törzsparancsnoka volt.

Ne támaszkodj a falnak, mert fejbe ver!

Erről a bunkertúra látogatói maguk is meggyőződhetnek, a bemutató végén ugyanis hatalmas mélysugárzók bevetésével zajló szimuláció keretében teljes sötétségben - az áramszolgáltatás a valóságban is sokszor megszakadt - ücsörögve meg lehet tapasztalni, milyen érzés az, amikor az épület megremeg egy találattól. Nem véletlen, hogy a legtöbb falon ott a figyelmeztetés: bombázás alatt a falnak támaszkodni tilos!

Klikkoljon a képre!

Az egyetlen komfortot az óvóhelyen a tőzeggel leszórható vécé jelentette, de szellőzési lehetőség híján még így sem lehetett nagy élmény órákon át várakozni mellette, és nyilván az sem lehetett túl hangulatos, amikor a közelben többen is összecsinálták magukat az ijedségtől.

Renton kalandjai itt még nem érnek véget!

Felismeri-e fotókról a járókelő lakosság a város legismertebb épületeinek homlokzatát, különösen amikor éppen előtte áll? Ezt az érdekes kísérletet végezték el a videós kollégák roppant szórakoztató végeredménnyel. Videójuk egyúttal az előző posztunkban felvetett gondolat megerősítése is, miszerint érdemes néha fölfelé nézni.

A Nyugati pályaudvar a rejtvények között

(Ide klikkeljen, ha a világért sem szeretne lemaradni a budapesti posztokról.)

Dzsentrifikáció, csendrendelet, ingatlanüzlet, Hunvald - jelentéssel telnek meg ezek a többnyire újságcikkekben olvasott szavak a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) és a KÉK együttműködésében megvalósult  erzsébetvárosi túrán. Budapest felkapott vígalmi negyedének titkai tárultak fel az út során.

Tudják melyik a város legrövidebb sugárútja? Az ami a Madách-házaknál kezdődik, átmegy az Andrássy Gyula által indított egykori Fővárosi Közmunkatanács (FKT) címerével díszített ív alatt, majd egy utcával később az engedélyezett 37 méternél tíz méterrel magasabb Madách Trade Centerbe fut bele. Talán fél kilométernél sem hosszabb, pedig a századelőn az Andrássy úthoz hasonló méretű és presztízsű projektnek szánták. A 30-as években azonban az FKT már nem volt annyira erős szervezet, mint a 19. század végén, amikor a fővárosnál is több pénz állt a rendelkezésére az útban levő ingatlanok megvásárlására és a tervek kivitelezésére - mondta Olt Gergely szociológus, a túra egyik vezetője.

A Fővárosi Közmunkatanács címere a Madách téren. További képekért kattintson a fotóra!

Annyiban talán szerencse, hogy nem sikerült a felkapott Király utca és a történelmileg lepukkantabb Dob utca közé bezsúfolni még egy sugárutat, hogy így semmi nem vágta ketté a hét épületből és hat udvarból álló Gozsdu-udvart. Az a mondás járta a második világháború előtt, hogy ha egy fiatal pár az egyik végéből elindult a másikba, teljesen felruházkodhatott, a végén pedig még egy jegygyűrűt is vehettek. Ha ma itt nem is járunk, de ismét népszerű helye a kerületnek.

A felújítással az épület eredeti lakói azonban nem minden esetben jártak jól. Azok, akik korán mondtak igent az önkormányzat kivásárlási ajánlatára, gyakran nagyon kevés pénzt kaptak, amiért nem vehettek másik belvárosi lakást. A felújítás így a lakosság kicserélődésével járt, illetve azzal, hogy a szegényebb lakók szinte szabályszerűen rosszul jártak. A kerület modernkori történelmének ismétlődő motívuma ez.

A streetart a bulinegyeddé vált Kazinczy utca egyik lakott házán. További képekért kattinson a fotóra!

A séta alatt új megvilágításba kerülnek a romkocsmák, amik először ideiglenesen bérbe adott, ingatlanfejlesztőre váró házakban ütötték fel a fejüket. Az első generációs kocsmák még az önkormányzattól vették bérbe az épületeiket, később megjelentek azok a romkocsmák is, amelyek az épület későbbi elbontásában reménykedő ingatlanbefektetőtől bérlik a helyüket. És meginog az a gyakran hangoztatott érv is, hogy a szórakozó negyedbe költözők számíthattak a hangoskodó fiatalokra. Az olyan lakóknak, akik 1944-ben a mostani lakásukba születtek, vagy akik egy életet leéltek a belvárosban ez valószínűleg nem számít érvnek.

A kerületben azonban nem csak romkocsmává változtatott, vagy lebontott és lakóparkosított épületeket lehet találni. A Kazinczy utcában található egykori kóser húsüzem helyén ma úgy üzemel szórakozóhely és étterem, hogy a ház külleme nem változott semmit - mondta Lénárd Anna képzőművész, a túra vezetője. Egy darab régi belváros lett, felújítva.

A Király utca majdnem negyedszáz üres kirakata előtt végighaladva a Hunvald-ügyről és az ingatlanpanamákról szól a túra. A Király utca 15. kertjében meg lehet tekinteni a pár évre lebontott, majd műemléknek visszaépített egykori gettófalat. A társasházhoz azonban újabb történet is fűződik, ez a közösség perelte be először az önkormányzatot, mikor 2005-ben el akarták adni a tetőt a fejük felől. Az üzlet meghiúsult, de a ház állapotán látszik, hogy nem az önkormányzat szíve csücske. Érintünk üresen álló, majdnem eladott, és a közelmúltban kiürített épületeket is. Az utca minden portás által őrzött, felújított házára jut egy olyan, aminek az ablakai be vannak deszkázva.

Ráférne a felújítás az önkormányzattal szembeszegülő társasházra. További képekért kattintson a fotóra!

Az erzsébetvárosi ingatlanok ügye nem csak romos régi lakásokról szól. Az új Gödörnek helyet adó Central Passage élettartama a legoptimistább becslések szerint sem haladja meg a huszonöt évet, ám egy egészen új épületről van szó. A kétszintes, majdnem teljesen üres bevásárlóközpontban maroknyi üzlet van, a felette található 271 lakásos háznak pedig - a Gödör Klub üzemeltetője szerint- összesen öt állandó lakója van. A befektetésből lakást vásárlók pedig lassan elkönyvelhetik magukban, hogy az építtető cég átverte őket.

Lényegében üresen áll a Passage Center. További képekért kattintson a fotóra!

A budapesti túráknak nem lehet igazán a végére érni. Romkocsmák már nem csak az Erzsébetvárosban vannak, gyanús ingatlanügyletekre is lehet találni máshol példát. A séta valójában akkor ér véget, amikor az ember már nagyon leülne egy csendes sörre, hogy rendszerezze magában a hallottakat.

Alapvető kérdést szerettünk volna tisztázni már a blog indulásának kezdetén: mit gondolnak a vidékiek a budapestiekről? Vajon létezik még Fradi-Újpest ellenségeskedés a vidék és a főváros között? Videóstábunk egyetlen kérdésre kereste a választ a főváros aszfaltjára frissen lépő magyaroknál: mit gondolnak a pestiekről? A válaszok széles skálán mozognak, van aki szerint nyitottak, más szerint nem nyitottak; illetve "érdekes elképzeléseik" vannak a vidékiekről. Nagy tanulságok a videóban.

(A kérdésfelvetést amúgy Vitézy Zsófiának köszönjük, aki a harmadik - Budapesttel foglalkozó - országimázs konferencián beszélt más fontos dolgok mellett erről is.)

Budapesti utcakép (Fotó: Hartl Nagy Tamás)

(Ha a világért sem szalasztana el a jövőben egyetlen hírt sem, ide érdemes klikkolni!)