Száz nap múlva végleg bezár a Vidámpark, amit leginkább a gyerekek sajnálhatnak, mert hat-hét órát vígan el tudnak tölteni ott. A helyszínen nem sok minden utal arra, hogy közel a vég, vasárnap dugig volt - így minden esélye megvan a létesítménynek arra, hogy a rossz évek után egy erős szezont zárjon. Megnéztük, érdemes-e egy last minute-látogatásra.

Amikor a T-Rex egyre jobban begyorsult, és a hirtelen miden furcsa, zavaros, összemosódott lett, akkor még nem éreztem magam keservesen, inkább csak büszke voltam, hogy beültem a mai Vidámpark legdurvább játékára, ám miután két percen át fejjel lefelé forogtam hatalmas sebességgel, néha hanyatt pörögtem, és ide-oda cibált a hangos, dübörgő zenét okádó gépezet, akkor már csak a menet végét vártam. Mikor sápadtan és izzadtan odabotorkáltam a legközelebbi padhoz, olyan volt a gyomrom, mintha három langyos Hubertusra, három kevertre dobtam volna egy kis nyers disznómájat, miközben úgy szédültem, mintha a Klicsko-fivérek paskoltak volna meg két oldalról. Miközben családom aggódó pillantásokkal méregetett, én meg szinte ápolásra szorultam, rájöttem, mennyire hazug az a mondás, hogy mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát: nem, negyven körül már sokkal nehezebben bírja az ember az űrhajós-kiképzést, mint egy tini.
 

Kisgyerekként persze én is imádtam a Vidámparkban csatangolni, de utána szerencsésen eljutottam olyan helyekre, amelyek könnyen lepipálták a Vurstli és az Angol Park összevonásával létrejött városligeti intézményt: a Buenos Aires-i Luna Park, az orlandói Disney World már a nyolcvanas években is egészen magas szinte emelte a gyerekszórakoztatást. Ezek után bő húsz évig a Vidámpark felé sem néztem, volt nekem más gondom is – ráadásul főleg rossz hírek jöttek, hogy pangás van, csődközeli állapot, csak lézengenek a vendégek az idejétmúlt, korszerűtlen gépezetek között. Nem is hiányzott sokáig, de most, hogy biztosnak tűnik, hogy ez a szezon az utolsó, felpakoltam lányaimat, és egy forró vasárnapot rászántunk a parkra.

2005-ben még dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi tűzoltóparancsnok adta át ünnepélyesen a Pokoli torony nevű játékot, újságíróként ott voltam. Sok hűhó semmiért: meglehetősen szánalmas, talán három méter magas volt az egész tákolmány, bármely búcsúban vannak különbek – és most a kisgyerekeknek van fenntartva. Azóta is csak szállingóztak a hírek az újabb, szerényebb attrakciókról, így nem voltak nagy reményeim, nagy elvárásaim, amikor nehezen, de sikerült leparkolni a Városligetben. Nyáron, vasárnap amúgy sem könnyű feladat parkolóhelyre lelni, aki keringett már arrafelé, tudja.

Talán a jó idő, talán az első, vakáció megkezdése utáni hétvége, talán a bezárás híre tette, de kifejezetten sokan voltak a parkban: délelőtt fél 11-kor még nem volt jelentős sor sehol, de 3-ra már jóval nagyobb lett a nyüzsgés. Mivel egyáltalán nem voltak nagy vágyaim, kifejezetten pozitívan csalódtam: nem igaz az általános fővárosi, lefitymáló vélekedés, hogy csak a kopott múlt rozsdás ócskaságai vannak kitéve, hogy csak a szocializmus ütött-kopott, ingerszegény játékaira lehet felülni. Ha nem is nagy számban, de akad európai szintű játékok, nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is.

Az elején említett T-Rex tényleg csak erős gyomrúaknak ajánlott, kifejezetten barátságtalan, hardcore szerkezet, de mellette ott áll a Flying Circus illetve a Top Spin, ezek újszerűek, vállalhatóak felnőtteknek, a közelben pedig egy különálló rész alakult ki kisgyerekek számára. Ott ovis, alsós legénykék és kislányok remekül elvannak, miközben a megrázkódtatásokat kipihenni vágyó apa elvonszolja magát a közeli sörmérő üzemegységig.

Természetesen ott vannak a múltból megmaradt játékok, ezek nem sokat változtak harminc év alatt. A Tükörútvesztő, az Elvarázsolt kastély továbbra is látogatható, noha utóbbiban pár funkció már nem működik: például a kis erkélyen már nem lövell fel levegő, nem libben a szoknya, nincs női sikoly. A forgó Hordó, a Dodzsem, a Polip, a 85 éves fa hullámvasút vagy a Panorámakerék – civil nevén óráskerék – azonban pont olyan szórakoztatóak, mint régen, főleg, ha gyerekkel megy az ember – és miért ne menne gyerekkel?

2006 nagy attrakciója egy "shoot and drop"-torony volt, amelynek magyar neve nem is volt hetekig, pedig már működött. Azóta a fantáziadús „Torony” nevet kapta a keresztségben: a gépezet 37 méter magasra repíti a bekötözött próbálkozókat, majd onnan zuhannak le szabadesésben. Adrenalinbomba, és fentről remek a panoráma: nem csak az állatkerti sziklák és a Széchenyi-fürdő látszanak, hanem Gellért hegy, a Szabadság-szobor is.

Röviden az árakról: a családi jegy kijön 15 ezer körül, és ha összevetjük egy külföldi sztár hazai koncertjére szóló tikett árával, akkor bőven megéri, mert gyerekekkel öt-hat órát vígan el lehet lenni, közepes sorok mellett is. Hiba, hogy nincs olcsó kísérőjegy, mert nyilván akadna jó pár tucat ráérős nagymama-nagypapa, aki semmire nem akar felülni, viszont kivinné fél napra az unokákat.

A helyi árak változóak, hideg limonádé van már 200-ért, és akad, ahol a hot-dogot is 600-ért mérik, de a hamburger is 700 körül van. Euróval azonban nem túl praktikus fizetni, a hot-dogos 240-ért váltaná, ami nagyjából a röhej kategória. (Érdekes lenne odamenni 240 ezer forinttal, hogy akkor ezért kérünk ezer eurót).

A játékok úgy bő 80 százalékban benne vannak az árban, de akad pár, amely fizetős: az UV Magic Panopticumért kifizettünk 900-at három főre, de a lányok szűk egy perc múlva már kinn is voltak a napfényben, erős csalódottsággal az arcukon. Általános vélemény szerint egy falusi búcsúban is ingyenesnek kellene lennie az ilyesminek, de szerencsére a lézerdodzsemmel gyorsan eltereltem a figyelmüket.

Az 1906-ban épített körhinta vagy az 1922 óta üzemelő fa hullámvasút nyilván a múlt, de a hírek szerint maradnak akkor is, ha az Állatkert bekebelezte a Vidámparkot: a szomszéd terjeszkedésének amúgy szemmel láthatójelei vannak, a terület délnyugati részén már mobilkerítéssel elzárt területen kisállat-simogató működik.

A Fővárosi Közgyűlés legújabb döntése értelmében jövő év elején megkezdődik a Budapesti Vidám Park Zrt. végelszámolása. A Fővárosi Állat- és Növénykerthez kerülő épületek, építmények és ingóságok átadásának módjáról és idejéről külön javaslat készül, amely várhatóan szeptemberben kerül a közgyűlés elé. A jelen állás szerint a Vidámpark száz nap múlva bezár, és közben nincs még döntés arról, merre, hol, miből épülhet fel ennek utódja: egy kétmilliós nagyváros talán nem marad évekig komolyabb szórakozató park nélkül.

(Ide érdemes klikkelnie, amennyiben nem akar lemaradni posztjainkról.)