Megszületett a döntés Budapest legjobb teraszairól. A Városháza Városépítési Főosztálya és a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. által közösen meghirdetett Terasz Budapest 2015 verseny nyertese a Március 15.-e téren található Kiosk lett. A hely, ahol a belvárosban napágyon és babzsákon kávézhatsz, miközben szuper a kilátás Budára.

A legjobb kerthelyiség címet az Akácfa utcai Mazel Tov nyerte el. Eleganciát, franciás hangulatot árasztó belső kertje másról szól, mint a romkocsmák udvarai. Épp ezért jó.

A legjobb pop-up terasz a római-parti Fellini Kultúrbisztró lett. Lehet-e jobb, mint kellemes zene mellett a Duna-parton, napágyon múlatni az időt? Persze, hogy lehet. De ez is jó! Főleg egy olyan városban, ahol egy kezünkön számolhatjuk meg, hogy hány helyen lehet jó érzéssel használni a Duna-partot.

A közönségdíjat nem is kaphatta más, mint a bezárásra ítélt városligeti Kertem. A Kertemet szeretjük, mert pont jó helyen van, mert egy kis fröccsös, színes sziget a Városliget közepén. Vagyis volt.

A díjazottakon túlszóbeli elismerésben részesült a Gerlóczy kávéház, a Kazimir bisztró, a Liebling terasz és a Petit Café.

Az elbírálásnál figyelembe vették a teraszok városképbe való illeszkedését, a közösségi érdekek érvényesülését. Előtérbe került a minőségi bútorozás, az innovatív kialakítás, a biztonság és az akadálymentesség, valamint a kerékpáros-, kutya- és gyermekbarát megoldások alkalmazása.

Fotók: Szerkesztő

Egy budapesti cég térképen mutatja meg, hogy melyek a város legpoloskásabb területei. 

Nagyjából sejthető, hogy a társasházak és panelövezetek sokkal veszélyeztetettebbek, mint a kertes házi övezetek, de ettől még nem lesz kellemes élmény a szembesülés, hogy benne ülünk a poloskákban. A poloska gyorsan szaporodik, és különösen a sötét, szellőzetlen, túlzsúfolt lakásokat kedveli. Csípése viszketést vagy allergiás reakciókat okozhat. 

A belvárosra vonatkozó adatok szerint a nyolcadik kerület Körúton kívüli része az egyik legfertőzöttebb terület. A pesti belváros többi része valamennyivel finomabb eloszlást mutat, de a VI., VII., és IX. kerületnek is megvan a veszélyeztetett zónája. 

Egy másik térinformatikával foglalkozó vállalkozás tovább finomította a rovarírtó cég térképét, és saját adataikkal - mint a város beépítettségi állapota és a jövedelmi viszonyok mutatóinak összevetésével - teszik láthatóvá Budapest poloskafertőzöttségét. 

A vizsgált adatok alapján a poloskák többnyire a zárt, tömbös beépítést kedvelik. Az albérletezésből származó gondatlanabb ingatlankezelés, a régi, használt bútorok és a szegénység pedig még kedvezőbb életteret nyújt a poloskák megtelepedéséhez. Felmérésük szerint az elpoloskásodás leginkább a lakássűrűségtől és az anyagi helyzettől függ. 

Jelenleg Budapesten a poloskaveszély 86%-ban a lakótelepek és a zárt beépítésű lakóövezetek problémája. 

Három magyar kortárs galéria is felkerült a Blouin Artinfo nemzetközi online magazin válogatásába. A világ minden részéről friss információkkal rendelkező, a művészeti körökben nagy respektnek örvendő, nemzetközileg jegyzett képzőművészeti szakmai lap 36 országból válogatta össze a világ 500 legjobb galériáját.

A listára felkerült budapesti galériák a pesti belváros pezsgő művészeti élettel bíró bulinegyedében találhatók. Az ACB és az Inda galériák 10 (plusz/mínusz 1-2) évesek, míg a Chimera-Project két éve alakult. Míg az első két galéria többnyire forprofit tevékenységet folytat, addig a Chimera érdekes mixet alkot.

A Chimera-Projekt egyik alapítójával, Mittich Bogi szociológussal beszélgettünk, a listára való felkerülésük apropóján.

A Klauzál tér oldalában megbúvó kis galériát 2013-ban alapította Bogi és Patrick Urwyler művészettörténész.

Már az sem teljesen világos, hogy miként keveredik „össze” egy szociológus a művészettel olyannyira, hogy galériaalapítóvá válik, de az végképp nem, hogy a Chimera miért projekt, és miért nem galéria. Tulajdonképpen, pont ezekkel a kérdésekkel kapok választ a harmadik és negyedik bennem lévő kérdésekre, hogy vajon mi végre a Chimera-Project sikere és a magyarországi galériáktól való különbözősége, ha egyáltalán van ilyen.

A projekt elnevezést azzal indokolja Bogi, hogy kísérleteznek a galéria modelljével, és a galériát nem kizárólagosan forprofit rendszerben működtetik. A Chimera mitológiai alakra visszavezethető neve is a több, különböző tulajdonságokat magában egyesítő alakzatban rejlő jelentésre utal. A Chimera- Project működését is ez a hármasság jellemzi, kereskednek, menedzselnek és támogatnak.

Önálló nonprofit kezdeményezésük a Chimera Art Award, aminek a célja a művészek nemzetközi láthatóságának növelése. Az idei év nyertese az orosz Ekaterina Shapiro-Obermair, kiállítása október 1-jétől november 6-ig lesz majd látható a galériában. Létrehoztak egy bilaterális csereprogramot Inter Art néven. Ez egy adott régióra fókuszáló oda-vissza kapcsolat, amikor a résztvevők mindkét országban kiállítanak. Tevékenységük jelentős része így nem a hazai, hanem a nemzetközi színtereken zajlik.

Jellemzően nemcsak saját művészeik munkáit állítják ki, hanem valamilyen tematikus koncepció körül rendezett tárlatok keretében, meghívott nemzetközi művészekkel is dolgoznak.

Tevékenységük fő sodronya nem a hazai, hanem a nemzetközi színtereken zajlik, ami másfajta lendületet eredményez mind az itthoni, mind a külföldi jelenlétben, mind a művészek nemzetközi megítélésében.

Saját művészeiknél is figyelnek arra, hogy a tematikus tárlataikba bekerüljenek, de még inkább arra, hogy minél több önálló kiállításuk legyen külföldön.

Mivel a csoportos kiállítások számos művész megismerését, „kipróbálását” teszik lehetővé, a két alapítónak jócskán akad lehetősége arra, hogy azokat az alkotókat válasszák be saját művészeiknek, akik megfelelnek a Chimera-Project elvárásainak, amiket a professzionalitás, a szakmai igényesség és a konceptuális beállítottság vezérel.

A galéria művészei közé tartoznak Perneczky Géza neoavantgárd konceptuális, Koós Gábor konceptuális alapokra helyezett grafikus, Kútvölgyi-Szabó Áron hálózatelméletekre építő, Stano Masár posztkonceptuális és Kupcsik Adrián művészek.

Bogi a Chimera-Project sikerét egyelőre két pillérre alapozza. Mindenképpen fontosnak tartja azt, hogy a Chimera nem akar „kis magyar focit” játszani. Szakmai együttműködéseket építenek ki és a nemzetközi színtéren dolgoznak, nemzetközi projektekben, külföldi művészekkel, kurátorokkal, így egyre erősödik a globális network rendszerük, amire már most is jelentős projekteket lehet alapozni. Most is éppen egymást érik a külföldi szerepléseik, a berlini Positions es a Vienna Contemporary vásárokon képviselik művészeiket.

 „Értéket kell teremteni, és az megteremti a következő értéket” – vallja Bogi.

A siker másik alappillérének tartja a saját és partnere üzleti tapasztalatait. Patrick egy művészeti startup, a works.io alapítójaként, Bogi pedig saját szervezetfejlesztő karrierje révén értenek a vállalkozásokhoz, amit a művészeti menedzsmentre is át tudtak konvertálni.

A Neonon csoport még 2004-ben indította el projektjét, céljuk az volt, hogy gyűjteményt hozzanak létre a régi utcai neonreklámokból.

 A lelkes csapat a következő 3-4 évben feltérképezte, begyűjtötte, rendszerezte és felújította a neoncsöveket. Az akkori Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal együttműködve több neonreklámot védetté nyilvánítottak.

Elkészítették és lehetőségeikhez mérten folyamatosan bővítik a város, egyelőre még mindig nem teljes neontérképét.

Raktárhelyiséget kaptak az Elektrotechnikai Múzeum épületében (Budapest, VII., Kazinczy u. 21.)  A múzeum Neonparádé címmel az udvar belső homlokzati falán egymás mellé rendezve mutatta be a műemlékké nyilvánított neonreklámokat.

Jelenleg az épületegyüttes hátsó részében a Tesla kapott helyet.

Forgács  Simon, az egyesület jelenlegi vezetője elmondta, hogy jelenleg leltároznak, és várják, hogy újra teljes mellbedobással dolgozhassanak.

A program felvirágzásának lehet előszele, hogy az egyesület mögé állt Patkós Luca, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafikus hallgatója, és új arculatot tervezett a csoport, illetve az egyesület végcéljaként definiált „Neon Múzeum” és kulturális központ számára.

A lengyeleknek már van neonmúzeuma, így egy kis összefogással nekünk is lehetne. A varsói Sohóban helyet kapott múzeum mecénása az RWE energiaszolgáltató vállalat, emellett több kisebb vállalat is támogatja az intézmény működését.

A neonreklámok az 1930-as években jelentek meg Budapesten, részben ezektől a fénycsövektől kapta világvárosi hangulatát. A II. világháborúban többségük elpusztult, majd a hetvenes években megkezdődött a városi neonreklámok második aranykora. A 80-as évek végére, majd a rendszerváltás után az új hirdetési formák háttérbe szorították a neonreklámokat. Ma már többnyire csak fénytelen maradványaikat láthatjuk szétszórva a házak homlokzatán.

Miközben a margitszigeti futókört lassan egy éve nem sikerül befejezni, addig a Feneketlen-tónál szépen lassan kiépül a város egy újabb futópályája. 

Végigmenve a már átadott szakaszon a burkolat puhábbnak tűnik a többi városi rekortánpályánál. A szintes vonalvezetésű, kicsit keskenynek tűnő pályának már több mint a fele elkészült.

A kivitelezőktől kapott információk szerint az újbudaiak a jövő hét végétől használhatják a teljes pályát.

A pesti vigalmi negyedben már szinte csak az a vendéglátóegység maradhat talpon, amelyiknek legalább 1 négyzetméteres terasza van. Belső-Erzsébetvárosban, az Erzsébet, a Krúdy Gyula, a Szent István téren, az Egyetem tér környékén, a Ráday utcában, de már szinte a Nagykörúton is szinte egymásba kapcsolódva, szalagszerű sávot alkotnak a teraszok.

Budán, talán a lakók és a lakóövezet szigorúbb és sérthetőbb szabályai miatt kevesebb az összefüggő kiülős rész.

Ezt a képet tűnik lerombolni a Bartók Béla út Gárdonyi Géza és Lágymányosi utca közötti szakasza.

A Hadik kávéház szó szerinti térfoglalását a budaiak kultkocsmájának, a Szatyornak a kiülős része folytatja.

A Szatyor színes asztalai után, szuper menükínálattal csábítanak a Marcello asztalai.

Majd következik a két hagyományos leöblítős kocsma, a Fapados és a Mészöly.

A teraszos szakaszt a Bartók Béla út két kicsi ékszerdoboza zárja.

 A Mészöly söröző szomszédságában található Gross Arnold műterem és kávéház, az Arnoldo, ahol mellesleg a város egyik legfinomabb flódniját lehet kapni. 

A Gdansk könyvesbolt és kávézónál a kihelyezett kis asztalok törik meg a Budai Karát galéria kreatívjainak uralmát. A lengyel könyveket, folyóiratokat árusító üzletben a lengyel konyha lengyel származású háziasszonyának specialitásait lehet megkóstolni.

Újabb fájdalomtól vagy keserűségtől eltorzult arcú Hervé Loránth Ervin-szobrot építettek a Széchenyi téren. A Budapest Essentials fesztiválhoz kapcsolódóan felállított szobor augusztusig marad a helyszínen. 

Hervé tavaly októberben a Gresham-palota előtt felállított, Feltépve című alkotása a MY Modern Metropolis magazin „a 12 legjobb streetartalkotás” listáján megkapta az év első helyezettje díjat.

Miközben hat, eddig műemléki oltalom alatt álló budapesti ingatlan elveszíti védettségét, addig Budapest második vigadója, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza otthona több mint 5,5 milliárd forint rekonstrukciós támogatásban részesül, írja a Magyar Közlöny.

A 2011-ben műemlékké nyilvánított épület külső homlokzatát már a negyvenes években és 2007-ben is felújították. A belső terek viszont felújítás nélkül működnek az épület megépítése óta.

Már a főváros egyesítésekor felmerült egy vigadóépület építése a Budán, Fő utcában. Az 1873-ban, Steindl Imre által tervezett Budai Vigadó azonban nem valósult meg.
A jelenlegi budai redout ötlete valamikor a 19. század végén fogalmazódott meg. A gondolatot erősítette, hogy a fővárosban 1786-tól minden mulatságot csak a helytartótanács által jóváhagyott, redoutnak minősített termekben lehetett megtartani. A redout egyrészt a társasági élet középpontja volt, másrészt jelentős történelmi eseményeknek is helyet adott.
Másrészt ebben az időszakban nőtték ki a budai polgárok akkori társasági színterüket, a Fácán vendéglőt.

1892-ben a budai polgárok a budai vigadó jelentőségét és hiányát jelezve kérelmet nyújtottak be egy épület megépítésére Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármesternek.

A főváros 1894-ben tehetett érdemi lépéseket a budai vigadó ügyében, amikor is tulajdonába került a jelenlegi vigadó helyszíne, az egykori katonai szertár épülete és szomszédos telkek. Az előterjesztést a közgyűlés nem fogadta egyértelműen pozitívan, több képviselő is indokolatlannak tartotta a II. kerület polgári kör „székhely teremtését, ezáltal pedig a Pesti vigadóra jutó költségvetés csökkenését”.
Végül, 1896-ban írták ki az építészeti pályázatot az épületre, amit a budai Várban található Honvédelmi Minisztérium és Főhadparancsnokság épületegyüttesének építésze, Kallina Mór és veje, Árkay Aladár, az Andrássy úti Babochay-villa építészei nyertek el.
1898 és 1900 között készült el a kétemeletes, belső udvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdtetős, leginkább neoreneszánsz stílusjegyeket hordozó épület.
Az épület földszintjén a Fő utcai fronton kávéház, az Iskola utca felől pedig egy 400 fős étterem üzemelt.

Az étterem folytatásában volt megtalálható a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme. Az első emeleten egy 350 négyzetméteres dísz- vagy bálterem és több kisterem, belső udvarra néző, folyosói társalgók, klubok, olvasóhelyiségek és kártyaszobák kaptak helyet. A báltermet alakították át később színházteremmé, amely ma a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak ad otthont.

A felsőbb szinten négy magánlakást alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai Anyakönyvi Hivatal.

Az épületet 1900. január 20-án adták át a nyilvánosságnak.

A II. világháború után pártmoziként működött az egyébként  nem filmszínházi célokra épült Vigadó.

1997-ben volt egy pillanat, hogy ide költöztetik a Nemzeti Színházat, de végül a sokszintes automata mélygarázs ötletével a színház ötlete is elmerült a süllyesztőben.
 
A központi költségvetésből biztosított rekonstrukciós támogatás tervezete szerint az utolsó felújításhoz szükséges összeget 2018-ban kapná meg a Budai Vigadó.

Legközelebb már ezek a pavilonok várnak minket a karácsonyi vásáron.
A Fővárosi Önkormányzat által a Vörösmarty téri egységes pavilonok megtervezésére kiírt pályázaton három első helyezettet díjaztak. Finta József, a zsűri társelnöke elmondta, hogy olyan pavilonok terveit várták, amelyek jól betöltik elsődleges szerepüket, vagyis védelmet nyújtanak az árusoknak, továbbá könnyen legyárthatók, kopásállók, és a térhez is illeszkednek, amellett, hogy önálló reklámértékkel bírnak. A kiírás szerint olyan pavilonokat kellett tervezni, amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a különböző típusú rendezvényekhez és az árusok, vendéglátósok eltérő igényeihez is, mégis egységes arculatot, egyedi karaktert adnak a Vörösmarty téri vásároknak. A tervben részletezni kellett a pavilon alapegységeit, azok variálhatóságát, sorolhatóságát, valamint alkalmazhatóságát a téren. A kiírás összköltsége 10 millió forint, amelyből a pályázatok díjazására 7 millió forint volt fordítható.

A beérkezett 70 pályamunkából a Dancs Tamás, Zilahi Péter által képviselt P8 Műhely, Schändl Zsófia és Dúzs Sándor, valamint Láris Barnabás tervei kapták a három első díjat.

Dancs Tamás, Zilahi Péter vázas tartószerkezetekből álló, téliesíthető, de leginkább tavaszi, nyári és őszi időszakokban használatos modulrendszert dolgozott ki. A forma kialakításában fontos szerepet játszott, hogy tiszta, átlátható építési rendszert lehessen kialakítani. Az összekapcsolható, egymáshoz illeszkedő, két oldalról használható pavilonegységeket utcákba lehet sorolni.  A két elemből, egy pillérvázból és egy tetőszerkezetből álló egység könnyen össze- és szétszerelhető.

Schändl Zsófia és Dúzs Sándor 4 m2 alapterületű 2 vagy 3 részre osztható moduljai műgyanta kötésű, impregnált fa- és műanyag rostokból állnak. Az egymás mellé állítható modulok vonalas utcaszerkezetbe, de akár önállóan szétszórva is elrendezhetők. A felhajtható sínes előtetőbe intergrált szolárpaneleket lehet beletenni, ezzel biztosítva a LED-es világításhoz szükséges energiát. A modulok kerámiafűtéssel biztosítanák a komfortérzetet a téli időszakban.

Láris Barnabás szekrényei egyáltalán nem törekszenek a tér utcásítására, hanem megőrzik a tér saját, egyedi arculatát. Eladóegységeivel igyekszik személyesebbé tenni a vevő-eladó viszonyát. A csökkenthető alapterületű kioszkokat bárhogy el lehet helyezni, akár egyesével, akár vonalláncban. Könnyen zárhatóak, zárás után színes térelemekké válnak. 

Maurer Klimes Ákos és Virág Ottó kiemelten megvásárolt terve szembemegy a mainstreammel, és azt vallja, hogy igenis a karácsonyi vásárok hangulatát a falusi házakra emlékeztető árusító egységek adják meg. Ezért olyan, ház alapú modellrendszert dolgoztak ki, amely hagyományos alapanyagokból álló, alakítható szerkezetével egyszerre jelenít meg falusias és modern hatást.

A másik megvásárolt terv alkotói, Mészáros András, Buzás Bence Álmos és Jäger Krisztián „városi lámpás”-nak nevezett körpavilonokat tenne a Vörösmarty térre. A városi arculathoz illeszkedő, körüljárható, felnyitható pavilonok ötlete az egykori, henger alakú hirdetőoszlopokból indul ki. A pavilonok információs felülete le- és felhúzható, így ez a felület kerül közel a járókelőhöz. A pavilon nyitva tartása alatt, a hirdetőfelület az árusító, kommunikációs pultok felett helyezkedik el. A LED-es lámpákkal megvilágítható pavilonok pultja teljes mértékig újrahasznosítható anyagokból épült.

A zsűri a kiemelt, megvett tervek mellett még megvásárolta a Minusplus Generáltervező Kft., valamint Máté Tamás és Poós Tamara pályamunkáit.