Új helyre költözött, és egy légókocka két teljes szintjét megtölti relikviákkal, többek közt hidegháborús plakátokkal, egészségügyi és sugárvédelmi felszerelésekkel, valamint ütős bombázásszimulációval a BudapestScenes bunkertúrája a Csepel Művek területén. Kipróbáltuk.

A többi bunkerfotóért klikkeljen a képre!

Fotók: Mudra László

A túrákat szervező Somogyi Levente a világ-és hidegháborús időszak valóságos megszállottja, két évvel ezelőtt ő segített feltérképezni Budapest leglátványosabb óvóhelyeit. Az egykori életvédelmi létesítmények iránti érdeklődése az elmúlt két év során gyakorlatilag főállású tevékenységévé vált, melynek köszönhetően májustól egy új, teljesen berendezett óvóhelyet járhatnak be a túrára jelentkezők.

Mintha időgépbe lépnénk

A fővárosban élők többsége valószínűleg még sosem járt a Csepel Művek területén, hiszen egy külvárosi ipartelepben elsőre semmi vonzót nem talál. Pedig már a túrán résztvevők találkozási helyként megjelölt főbejárat is impozáns, a kapun lévő hatalmas vörös felirat még önkényuralmi jelképek nélkül is az előző rendszert idézi, az egykori ipari tevékenységre azonban már csak rohadó gyárcsarnokok, és a helyben lévő munkásszállások emlékeztetnek.

Klikkeljen a többi fotóért!

A bunker felé sétálva megtudjuk, hogy bár a legtöbb embernek a Csepel márkájú kerékpárok ugranak be a helyszín nevéről, itt az első világháború alatt óriási hadiüzem működött.

Kattintson a többi képért!

Ekkor még nem létezett olyan repülőgép, amely komoly pusztításra alkalmas bombákat tudott volna ledobni, ám a második világháború beköszönte előtt a bombázógépek már komoly fenyegetést jelentettek, ezért az akkor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nevet viselő üzem egy-egy műszakában tevékenykedő tizennyolcezer dolgozójának védelmére - minisztériumi nyomásra - végül 17 darab bombabiztos óvóhelyeket építettek ki.

Megvédett, de sokkoló élmény volt

Somogyi Leventének sikerült interjút készítenie a 83 éves Rezső bácsival, aki tizennégy évesen ipari tanulóként maga is túlélt bombázásokat a 14. számú, azóta már lebontott légókockában - ennek a helyén azóta a telep saját erőműve található. Bár a megmaradt feljegyzések alapján az óvóhelyekre menekült minden dolgozó életét megmentették a kockák több mint 4 méteres vasbeton födémei, Rezső bácsi videón rögzített visszaemlékezései szerint pokoli élmény volt a belsejükben átélni a több órán át tartó bombázást. Rezső bácsi személyes élményei mellett szemtanúk mesélnek az óvóhelyek fizikai felépítéséről is, a nyilatkozó Feri bácsi pl. majd harminc éven át a Csepel Művek polgári védelmi szervezetének az irányító törzsparancsnoka volt.

Ne támaszkodj a falnak, mert fejbe ver!

Erről a bunkertúra látogatói maguk is meggyőződhetnek, a bemutató végén ugyanis hatalmas mélysugárzók bevetésével zajló szimuláció keretében teljes sötétségben - az áramszolgáltatás a valóságban is sokszor megszakadt - ücsörögve meg lehet tapasztalni, milyen érzés az, amikor az épület megremeg egy találattól. Nem véletlen, hogy a legtöbb falon ott a figyelmeztetés: bombázás alatt a falnak támaszkodni tilos!

Klikkoljon a képre!

Az egyetlen komfortot az óvóhelyen a tőzeggel leszórható vécé jelentette, de szellőzési lehetőség híján még így sem lehetett nagy élmény órákon át várakozni mellette, és nyilván az sem lehetett túl hangulatos, amikor a közelben többen is összecsinálták magukat az ijedségtől.

Renton kalandjai itt még nem érnek véget!

Felismeri-e fotókról a járókelő lakosság a város legismertebb épületeinek homlokzatát, különösen amikor éppen előtte áll? Ezt az érdekes kísérletet végezték el a videós kollégák roppant szórakoztató végeredménnyel. Videójuk egyúttal az előző posztunkban felvetett gondolat megerősítése is, miszerint érdemes néha fölfelé nézni.

A Nyugati pályaudvar a rejtvények között

(Ide klikkeljen, ha a világért sem szeretne lemaradni a budapesti posztokról.)

Dzsentrifikáció, csendrendelet, ingatlanüzlet, Hunvald - jelentéssel telnek meg ezek a többnyire újságcikkekben olvasott szavak a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) és a KÉK együttműködésében megvalósult  erzsébetvárosi túrán. Budapest felkapott vígalmi negyedének titkai tárultak fel az út során.

Tudják melyik a város legrövidebb sugárútja? Az ami a Madách-házaknál kezdődik, átmegy az Andrássy Gyula által indított egykori Fővárosi Közmunkatanács (FKT) címerével díszített ív alatt, majd egy utcával később az engedélyezett 37 méternél tíz méterrel magasabb Madách Trade Centerbe fut bele. Talán fél kilométernél sem hosszabb, pedig a századelőn az Andrássy úthoz hasonló méretű és presztízsű projektnek szánták. A 30-as években azonban az FKT már nem volt annyira erős szervezet, mint a 19. század végén, amikor a fővárosnál is több pénz állt a rendelkezésére az útban levő ingatlanok megvásárlására és a tervek kivitelezésére - mondta Olt Gergely szociológus, a túra egyik vezetője.

A Fővárosi Közmunkatanács címere a Madách téren. További képekért kattintson a fotóra!

Annyiban talán szerencse, hogy nem sikerült a felkapott Király utca és a történelmileg lepukkantabb Dob utca közé bezsúfolni még egy sugárutat, hogy így semmi nem vágta ketté a hét épületből és hat udvarból álló Gozsdu-udvart. Az a mondás járta a második világháború előtt, hogy ha egy fiatal pár az egyik végéből elindult a másikba, teljesen felruházkodhatott, a végén pedig még egy jegygyűrűt is vehettek. Ha ma itt nem is járunk, de ismét népszerű helye a kerületnek.

A felújítással az épület eredeti lakói azonban nem minden esetben jártak jól. Azok, akik korán mondtak igent az önkormányzat kivásárlási ajánlatára, gyakran nagyon kevés pénzt kaptak, amiért nem vehettek másik belvárosi lakást. A felújítás így a lakosság kicserélődésével járt, illetve azzal, hogy a szegényebb lakók szinte szabályszerűen rosszul jártak. A kerület modernkori történelmének ismétlődő motívuma ez.

A streetart a bulinegyeddé vált Kazinczy utca egyik lakott házán. További képekért kattinson a fotóra!

A séta alatt új megvilágításba kerülnek a romkocsmák, amik először ideiglenesen bérbe adott, ingatlanfejlesztőre váró házakban ütötték fel a fejüket. Az első generációs kocsmák még az önkormányzattól vették bérbe az épületeiket, később megjelentek azok a romkocsmák is, amelyek az épület későbbi elbontásában reménykedő ingatlanbefektetőtől bérlik a helyüket. És meginog az a gyakran hangoztatott érv is, hogy a szórakozó negyedbe költözők számíthattak a hangoskodó fiatalokra. Az olyan lakóknak, akik 1944-ben a mostani lakásukba születtek, vagy akik egy életet leéltek a belvárosban ez valószínűleg nem számít érvnek.

A kerületben azonban nem csak romkocsmává változtatott, vagy lebontott és lakóparkosított épületeket lehet találni. A Kazinczy utcában található egykori kóser húsüzem helyén ma úgy üzemel szórakozóhely és étterem, hogy a ház külleme nem változott semmit - mondta Lénárd Anna képzőművész, a túra vezetője. Egy darab régi belváros lett, felújítva.

A Király utca majdnem negyedszáz üres kirakata előtt végighaladva a Hunvald-ügyről és az ingatlanpanamákról szól a túra. A Király utca 15. kertjében meg lehet tekinteni a pár évre lebontott, majd műemléknek visszaépített egykori gettófalat. A társasházhoz azonban újabb történet is fűződik, ez a közösség perelte be először az önkormányzatot, mikor 2005-ben el akarták adni a tetőt a fejük felől. Az üzlet meghiúsult, de a ház állapotán látszik, hogy nem az önkormányzat szíve csücske. Érintünk üresen álló, majdnem eladott, és a közelmúltban kiürített épületeket is. Az utca minden portás által őrzött, felújított házára jut egy olyan, aminek az ablakai be vannak deszkázva.

Ráférne a felújítás az önkormányzattal szembeszegülő társasházra. További képekért kattintson a fotóra!

Az erzsébetvárosi ingatlanok ügye nem csak romos régi lakásokról szól. Az új Gödörnek helyet adó Central Passage élettartama a legoptimistább becslések szerint sem haladja meg a huszonöt évet, ám egy egészen új épületről van szó. A kétszintes, majdnem teljesen üres bevásárlóközpontban maroknyi üzlet van, a felette található 271 lakásos háznak pedig - a Gödör Klub üzemeltetője szerint- összesen öt állandó lakója van. A befektetésből lakást vásárlók pedig lassan elkönyvelhetik magukban, hogy az építtető cég átverte őket.

Lényegében üresen áll a Passage Center. További képekért kattintson a fotóra!

A budapesti túráknak nem lehet igazán a végére érni. Romkocsmák már nem csak az Erzsébetvárosban vannak, gyanús ingatlanügyletekre is lehet találni máshol példát. A séta valójában akkor ér véget, amikor az ember már nagyon leülne egy csendes sörre, hogy rendszerezze magában a hallottakat.

Alapvető kérdést szerettünk volna tisztázni már a blog indulásának kezdetén: mit gondolnak a vidékiek a budapestiekről? Vajon létezik még Fradi-Újpest ellenségeskedés a vidék és a főváros között? Videóstábunk egyetlen kérdésre kereste a választ a főváros aszfaltjára frissen lépő magyaroknál: mit gondolnak a pestiekről? A válaszok széles skálán mozognak, van aki szerint nyitottak, más szerint nem nyitottak; illetve "érdekes elképzeléseik" vannak a vidékiekről. Nagy tanulságok a videóban.

(A kérdésfelvetést amúgy Vitézy Zsófiának köszönjük, aki a harmadik - Budapesttel foglalkozó - országimázs konferencián beszélt más fontos dolgok mellett erről is.)

Budapesti utcakép (Fotó: Hartl Nagy Tamás)

(Ha a világért sem szalasztana el a jövőben egyetlen hírt sem, ide érdemes klikkolni!)

Eredetileg újságíró és fotóriporter, illetve a Printa nevű concept store-kávézó-szitanyomó műhely egyik alapítója, de lefutotta a félmaratont is. Claudia Martins brazil, de fiával évek óta Budapesten él. Ő nyitja a Budapest külföldi szemmel-sorozatot.

Mióta élsz Budapesten és miért pont itt?
Nyáron lesz kilencedik éve és a szerelem hozott ide, ami nem tartott túl sokáig, de a város iránti szeretetem egészen biztos, hogy hosszabb lesz.

Milyen a környék, ahol élsz és hogy tetszik?
Két helyen töltöm a hétköznapjaimat, az egyik a Printa, itt a Rumbach Sebestyén utcában, a másik a Gellérthegy. Két évig kerestük a megfelelő helyet az üzletnek, kimondottan a 7. kerületben. A lakóhelyemért, a Gellérthegyért teljesen odavagyok, csodálatos a kilátás, plusz egyszerre van nagyon közel a belvároshoz, és rögtön ott van az erdő is, csodás fákkal. Nagyon szeretem mindkét világot; és pont jó, hogy a boltom itt van, ott meg lakom, és nem fordítva. A kettő közti utat igyekszem bringával megtenni.

A 7. kerületet azért szeretem, mert nagyon erős a történelme, és mostanában annyi minden lett itt: éjszakai szórakozóhelyek, alternatív bárok plusz egy csomó művész lakik a környékbeli gyönyörű épületekben.

Mik a kedvenc helyeid a városban?
Természetesen az üzletünk. De nagyon kedvelem például a Gerlóczy Kávéházat, pompás az ebédmenüjük és jó a haluk is, csak nem mindig van időm arra, hogy ott egyek. Sétálni a lakóhelyem közelében lévő kiserdőben szoktam a Gellért-hegyen, télen is. Amikor még új voltam a városban, sokszor buszoztam fel a Normafához és ott futottam. Mostanában inkább a Margitszigetre járok futni.

Mi az, amit leginkább kedvelsz Budapestben és az itt élő emberekben?
Rio de Janeiróval összehasonlítva tetszik, hogy sokkal üresebb, és szeretem ezt a szellősségét. Az emberek ugyanolyanok mindenütt, vannak köztük jobb és rosszabb arcok. Kiváló barátaim vannak itt, az egyik legjobb barátom például magyar.

Mi az, amit a legkevésbé kedvelsz Budapestben és az itt élő emberekben?
Az emberekről könnyebben meg tudom fogalmazni: néhánynak – természetesen nem mindenkinek – nagyon nyomasztó a humora. Például állok itt az üzletben, valaki elmegy az ablak előtt - és talán mert a világra mérges vagy másra -, beint valami kellemetlen dolgot. Ezt még mindig nem szoktam meg, mert abból indulok ki, hogy ha nem ismerek valakit - még ha szörnyű napom is volt -, nem vágom arcon.

Ha a pénz nem lenne kérdés, mit változtatnál meg Budapesten?
Jobban karban lehetne tartani a várost. Van jó néhány gyönyörű történelmi épület, amit nem hagynék lepusztulni, helyrehoznám őket. Ha meg tudnám állítani ezt a folyamatot, az már remek lenne. Elkerülném, hogy további épületek jussanak a 8. kerületi Futó utca és környékének sorsára, vagyis, hogy lebontsanak teljes városrészeket, amiknek a helyére egyformára szabott házakat húznak.

Ha egyetlen kívánságod lenne, mi lenne az, amit az eredeti otthonodból, Rióból átültetnél Budapestre?
A tengert, mert az nagyon hiányzik. Leginkább az úszás az óceánparton – amit azzal igyekszem pótolni, hogy gyakran járok a Rudasba. De ha az óceán nem is helyettesíthető, én már meg lennék elégedve az óceánból áramló friss, sós fuvallattal is.

Fotók: Hirling Bálint [origo]

Claudia saját tervezésű táskája, amit több méter biztonsági övből készítettS