Rizsavi Tamás egyik foglalatossága a mozdonyvezetés, a másik, hogy a legextrémebb helyekről fotózza Budapestet.

"Kedvenc témám a közlekedés illetve városi élet, tájak és az éjszaka titkos világának bemutatása, de önmagában akkor az igazi, ha olyan szemszögből, helyszínről tudom visszaadni azt, ahol egyébként a mindennapok szürke világában élünk, ami különleges és kimagasló a szó szoros értelmében" - ezt az ars poeticát kaptuk tőle.

A magaslatokra saját szórakozásból és megrendelésre mászik fel. A tevékenység neve urban exploration (vagy urbex, ha ez túl hosszú).

Engedélyeket szokott kérni, szóval nem gerilláskodik (már). Ha éppen nem a magasba tör fényképezőgépével, akkor mozdonyt vezet.

(Több róla itt, itt pedig a pöpec werk-videók.)

Fotók: Rizsavi Tamás

Az Erzsébet híd tetején Benedek Józseffel








Az óbudai FŐTÁV-kémény tetején



A Szabadság híd tetején

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

Nyílt, nemzetközi tervpályázatot írtak ki a Városligetben felépítendő múzeumi épületekre - derült ki hétfőn, a témában megtartott sajtótájékoztatón.

Öt új múzeumi épületbe hat múzeum költözik majd:
- Új Nemzeti Galéria
- Ludwig Múzeum
- Néprajzi Múzeum
- Magyar Zene Háza
- Fotómúzeum Budapest
- Magyar Építészeti Múzeum

Tervrajz Kép forrás: Szépművészeti Múzeum

Az ingyenes pályázat kétfordulós, 870 ezer euró összdíjazású és a beérkező pályaműveket tizenegy fős nemzetközi zsűri bírálja el. Az első forduló augusztusban zárul le, a végeredményt decemberben hirdetik ki.

A zsűri elnöke Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, miniszteri biztos; a társelnök Wim Pijbes építész, az amszterdami Rijksmuseum főigazgatója. *

A Liget Budapest tervpályázatának nyitóoldala

A szájt angol nyelvű, de át lehet kattintani magyarra is, viszont a pályázatot angolul kell leadni. Sőt, akinek kérdései merülnek fel, azokat is csak angolul tudja feltenni a türkiz színű honlapon március 13-áig. A pályaművek beérkezési határideje 2014. május 27. Az eredményhirdetés a tervek szerint decemberben lesz.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a sajtótájékoztatón azt mondta: „Ilyen tervpályázat utoljára száz éve volt”, majd kulturtörténeti jelentősségű beruházásnak nevezte a projektet.

A jelenlévők között aggályos hangok merültek fel a Városliget zöldfelületeinek eltűnése miatt. Baán erre azt mondta, hogy június 30-áig a főváros fogja szabályozni, mekkora lesz a zöld felület aránya. Most 60 százalékosnak mondta a tényleges zöld terület nagyságát, ám „ez a zöld felület nőni fog a fejlesztések során" - mondta. Azt is kijelentette, hogy sportpályák nem fognak elveszni a Ligetből, legfeljebb más helyre kerülnek majd.

Többen nem értenek egyet a tervezett átalakításokkal, ezért petíciót indítottak a Városliget megmentése érdekében. Ők ezt írják: "A barbár beépítési tervet élesen ellenzi sok civil aktivista, építész és urbanisztikával foglalkozó szakember. Ezúton kérjük, hogy amennyiben Ön is egyetért érveinkkel, írja alá és terjessze kérésünket saját ismerősei között, hogy együtt meggyőzzük a döntéshozókat és a potenciális pályázókat, hogy ne vegyenek részt a Városliget tönkretételében!" A petíció itt található, ugyancsak két nyelven.

A civil és társadalmi egyeztetések elmaradását és a különféle (pl. környezetvédelmi, turisztikai) hatástanulmányok elkészítését is hiányolták a sajtótájékoztatón - pontosabban azt, hogy ezek nem történtek meg még a jelenlegi fázis, azaz az épületek tervezése előtt. Baán erre azt válaszolta, hogy voltak egyeztetések civil szervezetekkel - akiket nem nevezett meg -, a Corvinus Egyetem pedig jelenleg is éppen munkálkodik azon, hogy felmérje a Ligetbe látogatók igényeit. Baán azt is kijelentette, hogy terveznek még lakossági fórumokat.

A fejlesztésekről Baán egyebek mellett azt mondta, hogy valóban épülnek majd mélygarázsok és meg fog szűnni a rávezető forgalom az M3-asról a Kós Károly sétányra. 

Balog Zoltán az Olof Palme-házról is beszélt, ami ugyan rossz állapotban van, de szeretnének neki funkciót találni.

A PeCsának mennie kell (Fotó: Hajdú D. András)

A Petőfi Csarnoknak viszont nem szeretnének új funkciót találni. Egészen biztosan le fogják bontani, mivel „építészetileg nem méltó arra, hogy megmaradjon” – ahogy Baán fogalmazott. Hogy mikor, az nem hangzott el. Az viszont igen, hogy mi lesz a helyén: rét. Pontosabban Nagyrét.

Itt érhető el a pályázat, itt pedig az ellenpetíció.

* A zsűri további tagjai:
Paula Cadima - építész, egyetemi tanár (AA London School of Architecture)
Fekete György - a Magyar Művészeti Akadémia elnöke (itt belsőépítészként aposztrofálják)
Finta Sándor - Budapest főépítésze
Edwin Heathcote - építész, a Financial Times építészeti kritikusa és a Blood Mountain Alapítvány munkatársa
Henri Loyrette -a Musée du Louvre korábbi igazgatója, a francia Államtanács tagja
Nagy Ervin - országos főépítész (kinevezésekor beszélgettünk vele)
Sáros László György - építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke
Martha Thorne - építész, a Pritzker Építészeti díj ügyvezető igazgatója

Póttagok: Bálint Imre, Cselovszki Zoltán, Fazakas György, Perényi Tamás; és az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) tagot és póttagot is delegál a testületbe a sajtóanyag szerint.

Hova vigyük a gyereket hétvégén, hogy ne a szokott DVD-ket nézze, ne a telefont nyomogassa naphosszat? Ha már megvolt számtalanszor a Hármashatár-hegy, a Liget, a Margitsziget, az Állatkert, a Normafa, a szentendrei séta, a visegrádi kirándulás, Csobánka és a Pál-völgyi-cseppkőbarlang, ha az ugrálós játszókat már kinőtte a gyerek (és ezeket őrületesen unjuk), de nincs épp tíz kis barát egy lézerharcra, akkor még mindig ott a Budakeszi Vadaspark, ahová kétévente egyszer azért érdemes kinézni. Vasárnapi élmények, nyolc pontban.

Fotók: Kalmár Csaba

1. Ha jól időzítünk, láthatunk úgynevezett látványetetést, ilyenkor gondozók, trénerek közelebb csalogatják a vadakat, miközben érezhető szeretettel mesélnek róluk, szórakoztatóan, a kicsiket is egy darabig lekötő stílusban. Mi végignézhettük az amúgy roppant bizalmatlan farkasok etetését (kerekded húspogácsával), majd a barnamedvék voltak soron: ketten vannak, Móric és Vackor, komótosan battyogtak fel-alá, majszolták a bedobott ennivalót, békésen bámultak vissza a fényképeket készítő anyukákra, vakaróztak egy sort, majd eldőltek egy fa tövében. A látványetetések időpontja fenn szokott lenni a honlapon, ha előbb érkezünk, a bölényeket is közelebbről látjuk. Amúgy ötvenféle állatfaj található a területen, szarvasok, őzek, barátságos mosómedvék, sárban, koszban elégedetten dagonyázó vaddisznók.

2. A parasztudvar önmagában is jó móka egy városi gyereknek, aki amúgy hónapokon át csak kutyát, macskát és galambot lát. Főleg most, hogy van vagy három, nemrég született kecske, pár kismalac, a megszokott állatsereglet (kacsa, liba, tyúk, szamár, nyúl, disznó) mellett. Ez a része a Vadasparknak ingyenes, a bejárat előtt van, de azért 10-15 percnél több néznivalót nem kínál.

3. Állatsimogató. Ilyen ugyan az Állatkertben is van, de attól a gyerkőcöknek még élmény, amikor egy muflon vagy dámszarvas eszi a tenyeréből az eledelt. Egyszerre húsz ember lehet benn a területen, hogy ne legyen nyüzsgés, azaz pár percet esetleg várni kell. Mi egy zsúfoltabb időszakban érkeztünk, jó tíz percet kellett várakozni, és az állatok is jóllakottnak tűntek, csak a harmaduk szagolgatta egykedvűen a kaját, a többi céltalanul lézengett vagy épp menekült egy felé szaladó, hangosabb óvodás elől.

4. Szoktak rendezni alkalmanként kiselőadást, „Állatijó bemutató” címmel. A ceremóniamester vasárnap délben egy szórakoztató férfi volt, aki úgy mutatott be egy kisegeret, egy vándorpatkányt és egy nyestet, hogy többször megnevette az ötven nézőt, főképp a gyerekeket. Félórás műsora alatt több poént eresztett el, mint a tévében nyomatott, neves stand-up humoristáink egy egész este, a gyerekek hálásan kacagtak vagy fintorogtak, borzadtak el, mikor mit kellett.

5. Van egy kilátó is a terület legmagasabb pontján, közvetlenül a három farkas által birtokolt terület mellett, szép kilátás nyílik a környékre.

6. Százéves feketefenyők mellett kirándulhatunk a környéken, van az út mellett egy nagyobb tisztás is, családi focira, tűzrakóhellyel, akár egy félnapos piknikre.

Bár az összkép mindenképp kedvező, és kifejezetten ajánljuk a parkot tavaszra, nyárra (akkor talán olyan állatok is előbújnak, amelyek a hűvös, szeles, március eleji vasárnapon nem mutatkoztak),  a végére némi negatívum:

7. Két pohárka forró csoki a gyerekeknek egy kerek ezres volt, ez igazi belvárosi ár, azaz a merész számokkal dolgozó büfében indokolt előbb megnézni, mi mennyi, és csak azután rendelni (persze sorban állás után).

8. A fizetős pakolóba akkor is beenged minket autóval a lakókocsi mellett strázsáló, amúgy barátságos öregúr, ha benn már telt ház van – így sikerült egy saras területen leállni, némi tekergés után. A kinti pakoló ingyenes, onnan jó 20 perc séta a park bejárata, de vasárnap 11-kor az is tele volt, egy matchbox sem fért volna el. Mivel a vadaspark mindennap kilenckor nyit, ha hétvégén megyünk, érkezzünk meg tízig, vagy délután egy után, ha jó parkolót akarunk. 

Több infó a honlapon.

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

„Gyakorlatilag nem tudtam úgy eljutni A-ból B-be, hogy ne jöjjön szembe legalább egy földtúrás, végtelennek tűnő munkálatok. Ez indított el a sorozat elkészítésében” – írja Gosztom Gergő BP – Under construction című képsorozatáról. Ő az a MOMÉ-s, fotószakos srác, akinek karácsony után jelent meg a szuper karácsonyfás sorozata a 444-en.

Az építkezéses fotók 2013 nyarán születtek, és elkészítésükért sehová sem kellett bemásznia. (Nem fogok itt esztétáskodni, de milyen klassz már, hogy alig van rajtuk ember, noha több közülük forgalmas csomópont.) Tervezi egyébként, hogy folytatja az építkezéses sorozatot, amint az időjárás engedi. Addig is érdemes körülnézni a honlapján is.

Fotók: Gosztom Gergő

Itt lehet követni blogunkat a Facebookon!

Bámultad már a Citadella felett lebegve a Szabadság-szobrot? Egy drónra rögzített speciális kamerával egyedülálló, 500 megapixeles interaktív panorámafotókat készített a fővárosról egy magyar cég.

A http://www.budapest.skyviewair.com/ című szájton 360 fokban mozogva, az egérrel zoomolva lehet megnézni hat látványos budapesti helyszínt, illetve a mogyoródi Hungaroringet. A felvételek egyediségét az adja, hogy nem egy földön lévő állványról, hanem a magasból, egy drónról készítette őket Szabó Péter és Pethe Attila.

Ilyen közelről Gábriel arkangyal szobra. Ide kattints, ha a szájton te magad szeretnél nézelődni a panorámán!

A felül és alul egyaránt négy-négy rotorral szerelt, egy töltéssel negyedórát a levegőben tölteni képes, saját építésű oktokopter alkalmazásával több látványos panoráma is készült, ezek egyikén a Szabadság-szoborral szemben lebegve, egy másikon a Hősök terén, a Milleniumi emlékmű 36 méter magas oszlopán lévő Gábriel arkangyal szobrával egy síkban lehet belátni a környéket.

E két helyszín mellett a SkyViewAir csapata megörökítette még a Deák téren tavaly nyáron felállított óriáskereket, illetve a Széchenyi-fürdőt és környékét is: ez utóbbi légi panorámán még jól láthatók a Vidámpark bezárás előtt teljes üzemben működő játékai is. Ugyancsak megörökítették a Batthyány teret és környékét, valamint a Hajógyári sziget mellett lehorgonyzott hajókat, illetve a Hungaroring teljes pályáját is.

Itt még megvolt a Vidámpark

Mindegyik panoráma 500 megapixeles felbontású, ezért az oldalon mélyen bele lehet zoomolni a házak és utcák rengetegébe. A fotók elkészítéséhez egy 18 megapixeles Canon 7D fényképezőgépet használtak, amelyen egy giroszkópos stabilizátor segített a drón saját rezgése, és a széllökések hatására való bemozdulások ellensúlyozásában.

Pethe Attilától megtudtuk, hogy a légi panorámák elkészítése során ő maga vezeti a drónt, Szabó Péter pedig a fényképezőgépet vezérli lentről: az objektív képét egy monitoron látja a kezében lévő vezérlőn. A teljes felszerelés nagyjából hárommillió forintba került.

Láttad már így a Szabadság-szobrot?

A drón egy helyben lebeg, a fotós pedig körbefotózza a teljes tájat. Egy helyszínen nagyjából száz fotót készítettek a levegőből, amelyeket utólag, panorámafotós szoftverekkel illesztenek össze. Mindegyik kép nagy dinamikatartománnyal (HDR) készült, vagyis három különböző expozíciójú részfotóból áll: így lehetséges, hogy a sötét és világos tájrészletek is egyenlő részletességgel láthatók a kész panorámán.

Ezzel a drónra szerelt fényképezőgéppel készült a panoráma

A napokig, de akár hetekig is eltartó utómunka során tüntették el a drón képbe belógó részeit, illetve saját magukat is a készítők: hiába keresnénk őket a föld felé zoomolva, távirányítóval a kézben ácsorogva a járókelők között az oldalon. A SkyViewAir csapata azért készítette el a panorámákat, hogy demonstrálni tudják a drónra szerelt panorámafotós felszerelés képességeit, és az utómunkával kapcsolatos ismereteiket - árulta el nekünk Pethe Attila.

Foroghatunk és zoomolhatunk, amerre akarunk

A panorámafotósok a jövőben automatizálni szeretnék a drón fotózási képességeit, és elsősorban turisztikai célra szánt felvételek készítéséből szeretnének megélni. A SkyViewAir szájton azonban földrajzi koordináták alapján pontosan meg is lehet jelölni, ki lehet emelni érdekes helyszíneket, amelyből hirdetési bevételeket remélnek.

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

Nyilvános bejárásra és ötletelésre hívták a budapestieket szerdán a Nyugati pályaudvar melletti területre. A pályaudvarnak a Podmaniczky utcával párhuzamos, a Teréz körút és a Ferdinánd híd közötti területe évek óta kihasználatlanul áll. Eredetileg a kormányzati negyed részének szánták, a projektet azonban 2008-ban lefújták. A MÁV az itt álló raktárakat lebontatta, felszedték a vágányokat, néhány épület – igaz már bontásra ítélve -, de még áll.

Az Adaptív város workshop, a Kortárs Építészeti Központ, a Fővárosi Önkormányzat és a Rögtön jövök! program szervezésében összesen három épületet lehetett bejárni. A szervezők az elején mindenkinek a lelkére kötötték, hogy csak a saját felelősségükre barangoljanak, mert könnyen előfordulhat, hogy lefedetlen aknába zuhannak.

Ami biztos, hogy 2020-ig semmilyen nagy ívű beruházásra nem lehet számítani, a területet átmenetileg - legfeljebb hat évre - kell hasznosítani.  A terézvárosi önkormányzat tavaly év végen tett pár javaslatot arra, hogy mit látna itt szívesen:

- egy 15 ezer négyzetméteres új közparkot, ami szervesen kapcsolódna a szomszédos Eiffel-térhez, és gyalogosok, kerékpárosok előtt új közlekedési útvonalak nyílnának a Ferdinánd híd irányába. 

- vagy a motorszín épületének felújítása után egy látványos csarnokot, ami hangszigeteléssel ideális rendezvénytér lehetne.

A terület korábban a MÁV tulajdonában volt, jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőé. Mivel a szomszédos Nyugati-pályaudvarhoz kapcsolódó fejlesztések, így a Zuglóba tervezett új vasúti megállóhely és a vágányok helyzetének rendezése legkorábban csak 2020 után kezdődhet meg, addig ki kell találni valamit a jelenleg romos épületekkel, és a hajléktalanok nyomaival tarkított nagy területtel.

Budapest tele van barnamezős beruházásokkal, a Nyugati Grund pedig az egyik legjobb helyen fekszik ezek közül –ezt már Finta Sándor, Budapest főépítésze mondta, aki szintén bejárta szerda délután a területet. 

A résztvevők ötletei között volt:

- játszótér

- gördeszka és BMX-pálya

- bringaút és bringapark

- futópálya

- szánkódomb

- piac

- stresszoldó dühöngő

- illetve télen fedett, nyáron nyitott zöldház.

A szervezők arra is kíváncsiak voltak, hogy ki, milyen nevet adna a területnek. Itt jött a nem túl fantáziadús Nyugati Grund, de felmerült a Kormányzati Kultúrdepó, a Pálya-udvar, a City Park és a Playstation is.

Garamvári Gábor két évvel ezelőtt költözött Pécsről Budapestre, elmondása szerint egy nehezen meghozott döntést követően. Színházi fotózással foglalkozott, ami teljesen beszippantotta, „mára inkább a mindennapi élet megfigyelése az, ami szórakoztat”. Zavarja, hogy azt látja, több minden úgy zajlik Budapesten, mint a rendszerváltás előtt, de tetszik neki, hogy „örökre beszorult a város kelet és nyugat közé, amitől izgalmassá válik, de lehet hogy ez egy tősgyökeres budapestieknek már fel sem tűnik”.

A lenti sorozat egy nap alatt készült, "a miértje alapvetően az, hogy szerettem volna bebizonyítani, hogy azért, mert esik az eső, nem kell otthon maradni".

Előbb jön Garamvári Gábor szövege, utána a hozzá kapcsolódó kép, melyek mindegyikén előfordul több-kevesebb sárga szín. (Több kép tőle itt és itt.)

Parlament: mindig szerettem volna egy olyan képet készíteni a Parlamentről, ami eltér a sablonos megjelenítésétől és teljesen egyedinek számít. Talán sikerült.

Rákóczi híd: azt hiszem, gyalogos forgalomra a legkevésbé igénybe vett híd, de mégis van olyan pillanat, amikor fotogén arcát tudja mutatni.

Zöld Pardon: egyszerűen kihagyhatatlan esőben egy béka lefotózása!

Hajózás-Szabadság híd kombó: a dunai hajó(ká)zás szerintem feketebárány a budapestiek életében. sosem értettem, hogy miért, hiszen annyira egyértelműnek tűnik.

Bem rakpart: gyalogosokat fotózni általában nem túl szórakoztató, de van olyan amikor ők is pont jókor vannak jó helyen.

Iskola utca: a kacsa majdnem olyan mint a béka, ha már vízről van szó. Érdekes módon ezen a napon ez is előfordult.

Halászbástya: sokat gondolkoztam rajta, hogy mennyi ideig kellene várni arra, hogy egy sárga esernyős ember lemenjen ezen a lépcsőn. Most már tudom: 10 másodpercet.

Budai vár: az éppen arra járó sárga útikönyves turistákat leszámítva a képről, kinek tűnt már fel, hogy a kapun túl sárgák a macskakövek?

Bazilika: ha nem árulnám el, hogy hol járunk, akkor nem hiszem, hogy túl sok ember felismerné, hol is vagyunk Budapesten.

Fotók: Garamvári Gábor

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

Nagyon vicces értekezés, melynek Mécs János jogász-politológushallgató a szerzője. Csak az olvassa el, aki bírja a humort, nem szokott minden szirszaron felháborodni és kedveli az ún. fiatalos trágárságot. A Cinkről nyúltuk. Íme:

A képen nem Mécs János látható, még csak nem is egy vidéki idill, hanem a Gellérthegy fenyegető nyaralói 1909-ben (Forrás: Fortepan)

Mécs János: Vidékiek

istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek,cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.

ahogy jönnek a csütörtök tíztől megtartott szemináriumra és már messziről lehet hallani ahogy a gurulós bőröndjük kereke ugrál a járólapok illesztésénél, én már ilyenkor tudom, hogy ez a nap is el van baszva, jönnek a vidékiek, hömpölyögnek be a terembe, hujjongatva, az ember már a saját gondolatát se hallja.

sok idegesítő dolog van a vidékiekben, ha az ember számbaveszi nem is egyszerű a végére érni a sornak. először is, a vidékiek pestnek hívják budapestet. ez olyan, mintha a laptopot csak topnak hívnánk, vagy mondjuk new yorkot yorknak, ami ugye egészen mást jelent, és nem véletlenül lett 1872-ben, vagy fasztudja mikor budapest, mert így hívják, buda és pest. az ember ezen persze gyorsan túllendülne, mint mikor találkozik a barátnője egyik legjobb barátnőjével, akiről kiderül, hogy imádja a musicaleket, meg amúgy ő nem szeret olvasni, inkább megnézi ha van film is belőle, vagy ha valami elsőre jófejnek tűnő emberkéről kiderül, hogy jobboldali, hát van ilyen, az ember még se élhet elefántcsonttoronyban.

talán az egyik legidegesítőbb dolog az, hogy a vidékiek azt hiszik, hogy ha jól kiismerik budapestet, akkor majd "pestinek" tűnnek. hányszor volt, hogy kérdeztem a telefonban, hogy "na és hol vagy?" és a másik meg mondta, hogy jaja itt vagyok a "rottembíler utcában". de az igazi budapesti pont arról ismerkszik meg, hogy nem ismeri budapestet. mi nem ismerjük ezt a várost. én szerintem tizedikes koromban voltam először a kálvinon, az egyetem első évéig azt se tudtam, hogy hol van az astoria, erre meg rottembíler utca, hát a faszom se tudja, hogy hol van. Moszkva tér, óra alatt. Vagy mondjuk margit híd, azt azért ismeri mindenki. na mindegy. egyébként ehhez kapcsolódik, hogy a vidékiek nem csak budapestet ismerik, hanem az egész országot. én egy borongós őszi napon feleltem katinéninél a megyeszékelyekből, de részemről az ország nem budapesthez tartozó részéről elmondtam amit tudni szeretnék, mert tényleg, húsz kilométerre félegyházától, na ezt most faszom se fogja végiggondolni, meg amúgy is csak egy dolog számít, hogy bkv visz oda vagy máv, aztán onnantól kurvamindegy. persze kivétel a balaton, de az nem is vidék tulajdonképpen, hanem budapest üdülő külterülete, mert persze vidékiek laknak ott, de budapestiek használják, tehát mintegy nagykövetségként idegen elemet képez a vidék testében.

itt el is érkeztünk a vidékiek legidegesítőbb tulajdonságához, mégpedig ahhoz, hogy folyton versenyeznek egymással, hogy melyikük otthonnak csúfolt porfészkében laknak többen. na de ennek mi értelme van? meg egyáltalán, ki a faszt érdekel? "Kecskeméten már 140 ezren laknak, de emelkedik, pár éven belül megelőzhetjük Pécset!" Hát de ki nem szarja le, hogy hányan nyomorognak a pusztába felhúzott panellakásban? Mexikóvárosban vagy tízszer annyian laknak mint budapesten, mégis előbbi a világ segglyuka, utóbbi meg budapest. nincs ennek semmi értelme. A másik meg, hogy kinél van nagyobb templom, kinél van magasabb ház, melyik a legrégebbi épület. szörnyű, tényleg, ilyenkor mindig magamat sajnálom a legjobban, ja meg igen, hogy van e mozgólépcső! mozgólépcső! parasztok. aztán ott vannak azok a kurva idegesítő kifejezések. "na ezen nagyot aszaltunk" aszaltunk? tényleg? meg sezlony, ezt máig se tudom, hogy mi a szart jelent, ja meg kecskecsöcs. ja meg "á, ő sokkal magasabb tőlem", tényleg, recseg ropog szerencsétlen nyelv, szerencsére ezeket mindig elég hamar elfelejtem, isten áldjon ezért a tehetségemért, az ilyen faszságok gyorsan távoznak törékeny kis testembőlna mindegy, nem is folytatom, az ember csak felbassza magát ezeken a dolgokon, nincs mit tenni, a gazda bekeríti telkét, masszív tölgyfa ajtót kell venni, kicsit feltekerni a hangerőt, aztán az ember ázik kicsit a kádban és már el is felejtette, hogy mennyi vidéki van ebben az országban

Itt egy korábbi - videós! - összeállításunk a témában, amiben nagyon aranyos vidéki emberek vágnak vissza:

Még a blog születése előtt került fel a netre, és most volt végre időm megnézni a Látta-e már Budapestet télen? című pazar alkotást, mely műfaját tekintve - mint írják az elején - kultúrfilm, alcíme pedig „Jazz-fantázia a hóban”. A snittfilmet Dáloky János készítette 1940-ben, zenéjét Vincze Ottó írta (nem rokonom). A Magyar Filmiroda gyártásában készült rövidfilm "egyike a kor legérdekesebb alkotásainak" - írja róla a MANDA.

„Az emberi küzdelmek és szórakozások télen, nyáron, ködben, hóban, fagyban és napsütésben is nagyjából ugyanazok, csak a természet, ez a kifogyhatatlanul leleményes divattervező borít évszakonkint más és más köntöst az élet megnyilvánulásaira" - ez a szöveg igazítja el a nézőt az elején, aztán kezdődik a film.

A film pirkadattól alkonyatig mutatja be a történéseket, melyek között van munka és lazulás; mozgó villamosra felugrálás, korabeli Ford autószalon, jégzajlás, hókotrás, csúszkálás, bulizás, neonreklámok, melyek közül a legjobb az "Olasz óceánjárók rendszeresen közlekednek" - fényszalag.

A hangulat és a háború előtti budapesti utcakép-sorozat bájos, andalító és sok tekintetben modernebb és elegánsabb összképet ad, mint a jelen Budapest-képe. A 10.32-nél látható „Jó mulatást!” felirat nagyon érdekelne, hol volt, ha valaki tudja, kommenteljen (ha valahol ma is porosodik, akkor pláne)! Az abszolút értehetlen kategória pedig a revüben fellépő róka 11.42-nél.

A Parlament, a Keleti pályaudvar, a Margit híd és a Duna-part nyilvánvaló a filmben, ha valaki ezeken kívül felismer még helyszíneket, kommenteljen ide vagy a Facebookra!

Itt az év vége, itt a listakényszer. Mi az utolsó napig halogattuk, ám végül beadtuk a derekunkat és az év utolsó óráira csináltunk egy listát a kedvenc helyeinkről. A listát a blog szerzői és blogközeli emberek állították össze (ezért a sok egyes szám első személyű megfogalmazás). Magunknak azt a kérdést tettük fel, hol volt a legjobb 2013-ban enni, inni, kávézni vagy csak lazulni. Eszerint az idei évben a gluténmentes és a pho volt a két legfontosabb hívószó, Víziváros pedig egyre inkább Buda hétkerje.

2013 = pho (Fotó: Táfelspicc)

PEST

2spaghi - akármikor arra járok, sajnos mindig be kell mennem. Két milánói srác viszi a helyet talán két éve, saját kezükkel gyúrják a tésztát, és szuper olasz alapanyagokat használnak. Árulnak friss tésztát, amit otthon főzöl meg, szószokat és mindig van egy-két kész kaja is. Az egész tök vidám, őszinte, mentes attól, amit a magyar vendéglátásban nem szeretek, semmi erőltetett kedvesség és undokság. Matteohoz simán feleségül mennék!

Caledonia – továbbra is a legjobb hely Premier League-meccsek nézésére, derék angolszász expatek, sörök és pubételek társaságában. A város legjobb hamburgerei (főleg az Edinburgher!!!) már akkor az étlapon voltak itt, before it was cool. Idén pár bürokrata büntiből bezáratta a konyhát egy időre (állítólag azért, mert plusz egy viszki ki volt nyitva a megengedett mellett, hiába mondták, hogy főzéshez.) A tulaj pár hete a hagyományos brit pie-jal (pite) tuningolt konyhával tért vissza, amit lehengerlő videóval harangozott be. 

Cake Shop – színes-menő-cuki cukrászda a József Attila utcában, ahol mintha hétről-hétre Pinterest-sütifotók elvenednének meg. Az egyetlen hely Budapesten (ha tévednénk, kommentelj!), ahol manióka-golyókat lehet kapni. Ráadásul tartanak glutén- és cukormentes sütit is. Nemrég híres filmsztár is betért ide szaloncukrot venni.

Dynamo Bake - a Kálvintól egy köpésre, a Képíró utcában. Sütievő és bringabérlő hely egyben. A legjobb napfényben kiülni kisasztalhoz, hidegben lattét kérni saját készítésű mandulatejjel, hozzá az épp aktuális sütivel, melyek között általában itt is van gluténmentes.

Nemsüti (Fotó: Pályi Zsófia)

Fekete Kutya – többünk abszolút lieblinge, jó sör, kedvesek pincérek, kedves szetting, vidékről a fővárosba érkező finom alapanyagok és nem is drága. Kint, az árkádok alatt cigizni, bent pedig sakkozni lehet, és itt valahogy ez nem tűnik modoros tevékenységnek. A falfestmény csillagos ötös.

Funky pho - vietnámi/pho étterem a Mozsár utcában. Talán az egyetlen dél-kelet ázsiai étterem, amit magyarok csinálnak, és mégis tökély - talán még jobb is, mert nagyobb a lelkesedés és az igyekezet.

Gólya - nagyon fura, inkább optimista világvége hangulata van. Kicsit bölcsész hely a nyolckerben, van benne valami tarrbélás is, amikor közelítesz hozzá, neonfelirat egy alacsony házikón, háttérben panelek, előtérben egy grund, azaz óriás építési terület és bérházak körbe-körbe. Van Kárpi búza sör, ami pluszpont, és minden nap főznek ebédet (vegát is), gyakran szezonális alapanyagokból. Ez még egy pluszpont. 

Hoppá – Budapest egyértelműen legjobb ár-értékű ebédlőhelye a Kertész utcában. Mintha egy párhuzamos univerzumban landolna az ember, annyira jófej a személyzet (oké, mi törzsvendégek vagyunk, de akkor is), tavasztól őszig többféle ebédmenüvel, télen egy vegával és egy húsossal. A legjobb házias koszt a belvárosban.

Le Taste – a felvágósnak tűnő név ellenére jó hely, ami ízbár néven nyitott pár hete a Wesselényi utcában. Azt mondják magukról, hogy ők csinálják a város legjobb báránnyal / zöldséggel töltött lepényét. Megkóstoltuk, jó volt, de a sütiktől ájultunk el igazán, az Angyalka nevű és a brownie az abszolút császár. Megkockáztatom, hogy az egész városban itt a legjobb a brownie.

Le Taste (Fotó: Tuba Zoltán)

Lumen kávézó - különleges kávék és még jól is készítik el őket. Mikszáth tér.

Nemsüti - vega, egészséges, finom, nincs túlbonyolítva és mindez a Jászain. Vendégek fogadására is kitűnő mártogatós cuccokat lehet itt kapni. Kicsit kicsi, de van házhozszállítás.

R33 – hervatag pompa, foglaltház és berlini punk hangulat elegye. Extrém, nagy násznépnek szervezett esküvőhöz ideális helyszín, bár nem tudom, kiadják-e ilyesmire. Minden vasárnap őstermelői piac.

Tip Top Bár – kilátás, csigalépcső, levegő, tető, naplemente, nyár. Menő arcok, zene-zene. Sör és szendvicsek.

BUDA

Balambér Háza – Paleo, glutén-, laktóz-, cukormentes, vegán desszertek; nyáron idény gyümölcsökből, télen avokádós torta. A "mindenmentes" nem az a hívószó, amire ugrom, de kíváncsi voltam, előállítható-e liszt, tojás és tejtermék nélkül élvezeti értékkel bíró sütemény. Az derült ki, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Ránézésre a háromrétegű, pofás tortaszeleteket simán össze lehet téveszteni egy hagyományos cukrászda termékeivel. (A vajasnak-tejszínesnek tűnő vastag krémréteg állagának a titka a kókuszolaj.)

A Balambér Háza trükkös sütijei (Fotó: Bujdosó Bori)

Caligary Antik Drinkbár – teljesen valószínűtlen hely, a legjobb célpont, amennyiben a romkocsmák tudatosan esetleges univerzumán túllépve valami extrém, krézi és őszinte helyre vágyunk. Vagy ha csak inni akarunk egy sört Budán, oldott, bolhapiacos hangulatban.

Édes Sári – szeptemberben nyílt a 4-es villamos végállomásának közelében. Tizenegyker ékessége, ötletes házi sütikkel, szolid árakkal, családias hangulattal (gyereksarok), rendelhető tortákkal. Kizárólag vajjal sütnek, a sütőtökös süti pedig kötelező!

Fióka – nemrég nyílt a Városmajor utcában egy egykori transzformátorházban, karácsony után próbáltuk ki. Ízvilága és az ár/érték aránya a megboldogult Baldaszti Grand legszebb napjait idézi, a pincér élénk interakciója nem tolakodó, inkább szimpatikus. Érdemes megnézni, milyen trükkösen tartják a borospoharakat, a mosdó pedig kihagyhatatlan.

Fruska – a Fellinihez hasonlóan nyáron teljesedik ki (mivel akkor van nyitva). Remekül éreztük itt magunkat, tök gemütlich. Kockás terítő!

Golyós - teljesen alap a Rómain, kedvesen vidékies, ivós-evős. Mindenféle étel van a lángostól, a hekken át, a pörköltig, ami a közepén lógó bográcsban szokott rotyogni (meggysört is tartanak). Nem üvölt a szar rádiózene és van gyerekmászóka-hinta.  Azért golyós, mert lehet petángozni, golyót kérésre adnak.

Hai Nam - nagyon frankó vietnámi étterem, autentikus pho levessel, bolond tulajjal, gyors kiszolgálással és azzal az üdítő élménnyel, hogy hosszas tukmálás után sem fogadnak el borravalót.

Móka – aki kedvelte Aczél Rékát és a TV Dekón futó Patina című műsorát, annak a Móka (azaz Módszertani Kabinet) olyan lesz, mintha a műsor öltött volna testet egy kis sarki kávézóban: DIY-megoldások a klotyóajtó kilincséig bezárólag. Klassz ételek, szuper kávék, teák és sütik, ráadásul pesti áron. Otthonos, bringás-alti hely.

Nemdebár – hétvégenként lehet táncolni! Sokszor jó zenére! Budán! Ennél többet fölösleges mondani róla.

Tip Top Bár (Fotó: Vincze Barbara)

Nemo  – prekoncepcióink ellenére pompás halas hely a Mammut háta mögött, a Lövőház utca elején. A tőkehalat és lazacot is próbáltunk, mindegyik olyan volt, mintha tengerparti promenádon rendeltük volna. A szagelvezetésen még lehet tökéletesíteni, de az jó, hogy van gyereksarok.

Műhely Kávézó – Víziváros cuki, kétszintes intézménye. Kicsi, aranyos, kompakt; a design nagy részben DIY, a pultban álló hölgy koncepciója/keze munkája, aki végtelenül kedves. A sütik mellett a szendvicsek is jók. 

Pagony - nagyon szép a WC (jó régi és ív formájúak az ajtók), jó a hamburger, medencében fröccsözni vicces. Az idei nyár egyik legtutibb helye volt.

Semmi extra - végre isteni kacsaburger Budán, a Bartók Béla úton, meg egyáltalán, a Szatyoron kívül ez az egyetlen normális hely a környéken (amikor a Pagony be van zárva). Ráadásul iszonyú jól néz ki, csak nem szabad tortillát rendelni, mert az unalmas ízű. Azon kívül szuper.

Édes Sári Budán (Fotó: Vincze Barbara)

Zuppa – normális streetfood a Millenáris túloldalán, mondhatnánk, a Zuppa a budai Leves az egyre pofásodó Lövőház utcában. Annyiban viszont béna analógia, hogy itt nemcsak leves van, hanem saláták és tekercsek is. Önmagában a sütiért is érdemes beugrani.  

Zseb - cukiskodás Budán, ahol a madár sem jár, nyáron szabadidejükben az utcán tollasozó pincérekkel. szintén a Margit-körút – Fő utca – Csalogány utca háromszögben. December 28-i Facebook-bejegyzésüket súlyos hiba lenne nem megosztani: „Jobb ma egy muf, mint holnap egy fin. Egyél muffint!"

Ami még tetszett: Bors, Espresso Embassy, Fellini, Halkakas, Köles, Nostro, Super 8, Petrus, Pig37, Printa, Vittula stb.

Kihagytunk valami eszméletlen, új helyet? Írd meg itt vagy a Facebookon!