Arctalanul ugyan, de névvel ellátva, nagyon is bátran üzennek az idei 16. ARC közérzeti kiállítás alkotói. A Hol jár az eszed? és a Sugárveszély vagy tavaszi szél témakörökhöz kapcsolódó plakátokat szeptember 25-ig nézhetjük meg az  Ötvenhatosok terén.

Nehéz nem röhögni, amikor a Kincskereső KisködMan-ben felismerjük az ország leghíresebb, nem közszereplő közszereplőjét, vagy ha elkezdjük végigböngészni a felcsúti kisvasút határokon átívelő nyomvonalait.

Nem maradt persze szó – vagyis plakát – nélkül a városligeti fejlesztések eredményeként zöldfelületesedő közpark sem.

Több alkotót pedig Kövér László többek számára gyomorforgató mondata, a női lét kiteljesedésére vonatkozó, „a nők önmegvalósítása a szülés” mondata inspirált.

Az Energiaklub támogatásában a Sugárveszély vagy tavaszi szél? címmel olyan plakátokat vártak, amelyek az atomenergia vs. megújuló energia témakörre  vagy a paksi atomerőműre reflektálnak.

A kötött témák mellett más témákkal, az alkotói szabadság jegyében is meg lehetett jelenni.

Idén másodjára rukkolhattak elő ötleteikkel a civil szervezetek, amelyeknek kreatív ügynökségek segítettek a kivitelezésben. Ennek az a célja, hogy a civil szervezetek profik segítségével juttathassák el üzeneteiket a társadalomnak.

A 16. ARC díjazottjai:

1.díj - Kálmán Kristóf, Putz Patrik: Elvesztette enyém jellegét

2.díj - Tóth Györgyi: Arculat

3.díj - Kelemen Orsolya: Bocsánat

Az idei Múzeumok éjszakája okozhat némi fejtörést június 25-én az éjszakai kiállításlátogatóknak, rengeteg programmal készülnek ugyanis most is az intézmények.

A vonzó kínálatból kiemelkedik a Nemzeti Galéria Picasso-kiállításához kapcsolódó, a kaleidoszkóp változatosságát idéző, sokszínű programja.

A tárlatvezetések mellett koncertek (nem csak felnőtteknek), workshopok és gyűjteménytörténeti séták színesítik a repertoárt. A zenei aláfestést a MintaPinty gyerekzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Fra Palermo zenekar és a nyelvtörő rapet, slam poetryt, jazzt és költészetet vegyítő Bob és Bobék Orchestra szolgáltatja. 

Az Aquincumban teljes körű wellnesscsomag-kínálattal várják a látogatókat. A szappan-, parfümkészítés és a biokozmetikai bemutató és vásár mellett a római emberek ókori fürdőkultúráján keresztül színészek szólaltatják meg a múlt egykori szemtanúit.

Az Óbudai Múzeumban a nemrég nyílt Játék a városban című kiállítás határozza meg az estét. A családi színház és a Mystery Gang koncertje mellett tárlatvezetést tart Varró Dániel, Szabó T. Anna és Poós Zoltán.

A Ludwig Múzeumban a Szenvedély, rajongás és művészet című kiállítást zenei csomagba ágyazzák. 18.00 órától DJ Bem aka Matild dj-szettjét hallgathatjuk hajnal kettőig, és ide érkezik a Valyo kukucskálódoboza, amibe belenézve személyes élmények nyílnak meg előttünk szerelmekről, fürdőzésekről, a Dunához kapcsolható élményekről.

A Néprajzi Múzeumban hősökön, felfedezőkön és újítókon keresztül jutunk az "ég-tájak" birodalmába. Ég és föld különleges szereplői, felfedezők, csillagképek, távoli tájak népei, hagyományok és időtlen történetek elevenednek meg a múzeum falai között. Együtt vizslathatjuk a csillagos eget és a balettcipők talpát. Kongótól Szibériáig, az Alföldtől Mexikóig bejárhatjuk a nagyvilágot, majd éjfélkor a bál vége előtt összegyűjthetjük Hamupipőke elhagyott cipőit.

Az idei év újdonsága a budapestiek számára, hogy a környezettudatosság jegyében idén először elektromos kisautók is közlekednek majd a kisebb múzeumok között. Azok, akik inkább bicikliznének, azokat a Bubi várja az erre éjszakára szóló ajánlatával.

Minden mellett a BKK Múzeumbuszok az elmúlt évekhez hasonlóan szállítják majd a karszalaggal rendelkezőket 18.00 és 02.30 óra között.

Az útvonalakról, programokról a muzej.hu honlapon és a programfüzetből lehet tájékozódni.

Kis kávézók, kis kocsmák, kis kiállítások, ami jó nekünk. A kultúrát és művészetet kedvelők számára is igen szerethető jelenség a kiállító művészek, a kocsmák és vendéglátóhelyek azon találkozása, amikor a művészek munkái a vendéglátós helyiség kiállítási tárgyaivá válnak. 
A vendéglátóhelyekre kihelyezett képek, tárgyak ebben a formában a galériákban bemutatottaknál intimebb és közelebbi helyzetbe kerülnek. (Arról nem is beszélve, hogy hova juthat egy alkotás, amikor a kliens-nézelődő egyre ittasabb állapotba jut.)
Az alkotók és kocsmahelyiségek egymásra találása a legtöbb esetben a már régebben kialakult „baráti” kapcsolatra épül. Az alkotó többnyire rendszeres látogatója az adott kocsmának vagy épp egy törzsvendég protezsáltja. De vannak, olyan kocsmák is, ahol külön kolléga foglalkozik a kiállítások szervezésével (is).

A Nagydiófa utcai Massolit kávézó intim kistermében (az egész Massolit egy nagy intimitás) a dadaista, paradicsomszószt szívesen falra kenő Berei Zoltán kiállítása látható, aki paradicsomszósz és tejes zacskó mellett még a Farkas Bercit is idehozza nekünk pár napra. 

A kiállítás a kenézlői dadaista művész gesztusa a bulinegyed Bermuda-háromszögének lakói és átutazó rétege számára. 

A Bodrogközből származó alkotó művészete helyrajzi választás. A Bodrogköz 1950-ig a dadai felső járás közigazgatási egység része volt. Berei Zoltánék – Pásztor Attilával és a Pallagi Miklóssal – a mai napig gyűjtik és feldolgozzák a Bodrog-zug fotóarchívumát, vizuális töredékeit képzőművészeti és mozgóképi alkotásokban. A kenézlői tárgyi emlékezet és a kortárs művészet mixelt elegye még pár napig látható a Massolit könyvesbolt és kávézóban.

Szintén a bulinegyedben, a Kőleves étteremben kapott helyett Schnedarek Réka Lélekképek című kiállítása.

Réka utóbbi időszakának munkáiból, elsősorban akvarelljeiből válogatott a vendéglőbe. Ezeket az alkotásokat a művész előző figurális, látványelvű munkáival szemben az erős színvilágba helyezett, nonfiguratívabb, intuitívabb lélekfestészet jellemzi.

A kocsma art (KocsmArt) évek óta meghatározó képviselője Berki Ági kurátor, aki rendszeresen kiállításokat rendez a budai Libella kocsmába.

Most épp Orosz Ricsi kocsmajátékait karolta fel és vitte magával a Villányi borozóból. Orosz Ricsi régóta készíti összegründolt, lomtalanított és egyéb tárgyakból a jobbnál jobb kocsmajátékokat, amelyeket ki is lehet próbálni. A változatos játékok között találunk építést lezáró deszkákból készített gördeszkát, papír és kartonmaradékból készített malomjátékot és játékos szeszes üvegeket. Orosz Ricsi egyébként annak örül a legjobban, ha vendégek használják a tárgyait. Június 25-ig még van lehetőség kipróbálni őket.

Valaki nagyon leértékelte Weiler Péter festményét a Godot Galériában tegnap este. A rongáló festékszóróval azt írta rá Weiler Mikrovakáció című képére, hogy "olcsó vagy".

A kép új tulajdonosa egyelőre nem nyilatkozott, a galéria vezetői is értetlenül állnak a történtek előtt, miközben már 11-12 képet meg is vásároltak a kiállított képek közül.

A két héttel ezelőtt nyílt Pop New York kiállítás megnyitójára Colleen Bell amerikai nagykövet is elment, Mr. Bell még egy képet is vásárolt a lányának.

Kedvelem a nem összeillő dolgok párosítását, amelyekről aztán kiderül, hogy mégis jól megvannak együtt.

Valami ilyen dolog történik most a Lumen zöldségesben, ugyanis a gyümölcsök és a zöldségek mellett Kovács Ágota drótszobrai fakasztják mosolyra a vásárlókat. 

A Lumen zöldséges, ha nem is hungarikum, de valóságos unikum a zöldségboltok között. Az immáron három éve működő zöldségüzlet eleve nem annak hívja magát, ami, hanem közösségi szolgáltatónak. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy lehetőséget nyújt – az üzlet méreteihez és lehetőségeihez illeszkedő – kulturális projektek megvalósítására. Volt már itt könyvbemutató, egzotikus ételkóstolás, ázsiai gőzbucifesztivál, Collective Plant vásár, volt fiatal kurátorok beszélgetőhelye  és a Hosszúlépés állomáshelye is, a Heti betevő gyűjtőhelye, továbbá szerveztek sárgabarack-árusítást közvetlen termelőktől.

A Lumenről elmondható, hogy az erzsébetvárosi lokális élet aktív szereplője és zöldség-gyümölcs kiszolgálója, ahol közben Marmorstein kenyeret és YouTyúk tojást is kapni.

A Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató most Kovács Ágota drótfirkáit avagy drótszobrait társítja a zöldségekkel, gyümölcsökkel. A pécsi alkotóművész közel hét éve vált a drótok rabjává. New Yorkban találkozott Alexander Calder minden fennköltséget nélkülöző, szellemes, sőt vicces drótfiguráival, amik annyira magukkal ragadták, hogy itthon ő is drótot és fogót fogott, és azóta is drótokkal firkál a térben.

Drótfigurái – a biciklista, a nagybőgős, az úszó vagy a zongorista – mind szabadon, könnyedén élnek a térben, és keltenek jókedvet a banánok, almák és mindenféle zöldségek felett.

Vidák Zsolt Budapest-grafikái mesélik el a város mai pillanatait csütörtök estétől a Telep művészeti galériában.

 A nemzetközileg is elismert mérnökből „meggondolatlanságból” grafikussá avanzsált művész számos külföldi és magyar lapban publikál, a Roham és Symposion lapok „házi” grafikusa. A Lürzer’s Archive magazin háromszor is beválogatta a 200 Best Illustrators Worldwide kiadványba. Több nemzetközi önálló és csoportos kiállításnak volt résztvevője Magyarországtól egészen Dél-Afrikáig.

Vidák Zsolt a tárlatokon és különböző lapokban publikált grafikáin kívül rendszeresen készít postai bélyegeket a Magyar Postának. Nevéhez fűződnek a postai furgonos bélyegek és a 2010-es vancouveri téli olimpiára készített ünnepi bélyegek is.

 Csütörtöktől színes budapesti életképeiből láthatunk válogatást. A színes grafikák Vida „szemüvegén” keresztül mutatják be a város felismerhető részeit és a benne élő, mozgó emberek jellemző pillanatait, a mi kis Budapestünket.

Grafikák: Vidák Zsolt

Nagy a készülődés az óbudai Kiscelli Múzeumban. Egyrészt helyére került a múzeumnak otthont adó templom két tornyát ötméteres magasságban, a belső térben összekötő fémhíd, és megújult a hátsó lépcsőház csigalépcsője is. Így két új kiállítóhellyel, a két templomtoronyban található helyiségekkel lett gazdagabb a múzeum.

Június 12-én, a templomtornyokban nyíló kiállításukon az egykori trinitárius kolostor, később Schmidt-féle kastély kedélyeket borzoló történetét ismerhetjük meg, többek között a Mágnás Elza-rejtély felgöngyölítésének lehetünk tanúi.

1914-ben a budai rakparton, a Kacsa utcánál egy megfagyott, meztelen női holttestet találtak egy utazókosárba gyömöszölve. A meggyilkolt nő a Budapesten csak Mágnás Elzaként ismert Turcsányi Emília volt, a kiscelli kastély tulajdonosának, a bécsi bútorgyáros és műgyűjtő Schmidt Miksának a szeretője.

A bűntény szenzációként söpört végig az akkoriban formálódó bulvársajtóban, itthon és külföldön egyaránt napokig szerepelt az újságok címlapján. Az Észak-Amerikától Ausztráliáig nagy port kavart gyilkosság nyomon követhető a kiállításhoz tartozó blog térképén.

Schmidt Miksa 1910-ben vásárolta meg a rend felosztása után kaszárnyává alakított épületegyüttest. Négy évvel később a bécsi Am Hof téren lebontott egykori osztrák haditanács épületének egyes részeit és a szintén lebontott bécsi Alser-laktanya kapuit beépítette a kiscelli épület homlokzatába, és a kolostort kastéllyá alakította. A kastélyban egy lakberendező cég bemutatótermei kaptak helyet, az egykori templomtérben pedig saját műgyűjteményét helyezte el.

A bécsi bútorgyáros szeretője, Turcsányi Emília inkább pénzszeretetéről volt híres, mint okosságáról. A ledér bájait is bátran használó hölgy pincérlányként, büfédámaként dolgozott az Olimpia mulatóban, majd a Casino de Paris-ban.  A perverzióiról is híres Schmidttel való találkozása után élete megváltozott, „pazarul berendezett lakásban élt, saját fogaton járt, ruháit Párizsból hozatta, és különleges, ritka ékszereket viselt” – írja a biográfus.

A gyilkosság felgöngyölítése után kiderült, hogy Elzát házvezetőnője, Kóbori Róza és annak szeretője, a péksegéd Nick Gusztáv ölte meg. 

A kiállítás a konkrét bűneset történetének bemutatásán túl betekintést enged az akkori Budapest társadalmába, a női szerepek 20. század elejétől bekövetkező átalakulásába vagy az éppen a korszakra jellemző viktoriánus erkölcsök lazulásába.

Fotók: Kiscelli múzeum ; Huszadik század

„A képregénynek semmi köze semmihez. Tudjátok, ezek azok a „kozmikus kockák”, ahol az egerek fagylajtot, az izompacsirták spenótot, a nácik meg egereket esznek. A képregénynek köze van mindenhez: a szibériai és afrikai barlangrajzokhoz, a középkori kastélyok faliszőnyegeihez, a kölykök firkáihoz, az utcai graffitik hontalanjaihoz, meg a transzavantgárd múltba néző artistáihoz is. Vagyis az irodalom, a képzőművészet és a film minden formájához. Ezért ebben a műsorban, ami zenés hepidéj, abszolút nincs helye” – írja a Tricepsz. 

De van helye. Épp most a Kőleves kertben van a helye, ahol nemzetközi válogatást láthatunk még pár napig 24 képregényből. A BGF által szervezett, „Európa komikus kockái” című kiállításon nemzetközi szcéna (szerintem) legjobb „képregényszerzőinek” munkái találhatók. 

Ízelítőt kapunk többek között Art Spiegelman, Enki Bilal, az argentin Oscar Zarate vagy a hazai Gróf Balázs és Lantos Ábel képregényvilágából. A képek között van a Le Monde szerint a „rajzoló, erotomán és pesszimista” Georges Wolinski, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás egyik áldozatának képregényrészlete is.

A kiállítás a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének pódiumsorozatához tartozik. A kommunikációs fórumot külső helyszínre „kitelepítve” a tanszék a közönséghez viszi a kommunikáció és média jelenkori társadalom és kultúra érzékeny témáit, problémáit. Ezekhez a pódiumbeszélgetésekhez nyújt kiváló helyszínt a Kőleves kert.

A kísérleti vagy alternatív képregény, a képregény-ábrázolás main streamtől eltolódó, eltávolodó formája leginkább Art Spiegalman Holocaustjától számítható – mondja Bancsik György a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének oktatója. Olyan szubjektív megjelenítési forma, ahol az egyéni ábrázolásmód a jelen társadalmi problémáira reflektál.

Magyarországon a képregénykultúra a rendszerváltás előtti időszakban szűk keretek között, többnyire a Mozaik, Kockás vagy a Rejtő Jenő történeteit bemutató újságokban volt olvasható. Ezek az alkotások nem lépték túl a gyermek- vagy irodalmi képregény határait. Ugyanebben az időszakban Magyarország határain túl, például az egykori Jugoszláviában már a társadalmi kérdéseket feldolgozó képregényekkel lehetett találkozni, ami a Jugoszláv állam felbomlásával, a későbbi háborús időszakokkal még jobban megerősödött.

A képregényt mint a társadalmi problémák bemutatásában, interpretálásában igen jól használható kommunikációs formát igazán jól tükrözi a frankofón világ képregénykultúrájának színessége, ahol a gyerek-, az irodalmi és a sci-fi képregények mellett erős a társadalomérzékeny téma feldolgozása is.

A rendszerváltás után a magyar képregénykultúra is fejlődésnek indult, és túllépett a gyerek- és irodalmi képregény határain. Sajnos mindez nem hozta meg a képregényolvasás népszerűségének nagymértékű ugrását, 1000-3000 fő körül lehet a képregényolvasók száma ma Magyarországon. A Király utcai „képregénykönyvesbolt” is csak egy kis ideig működött. A magyar rajzolók köré stílustól függően kisebb alcsoportok szerveződnek, akik nagyon aktív életet élnek, kisebb-nagyobb sikerrel tágítva is határaikat. 

A kiállítás a Kőleves kert és a belvárosi bulinegyed miliője után a város teljesen más hangulatú, más szubkultúrával bíró részébe, Mátyásföldre „vándorol”.

Aki szereti a játékot, bátor, és mer kipróbálni szokatlan helyzeteket, akár idegenekkel együtt is, az ne hagyja ki a Ludwig Múzeum No pain no game című izgalmas kiállítását.

A kiállítás alkotója két médiaművész-médiakritikus és játéktervező: Volker Morawe és Tilman Reiff. Van, aki egyszerűen szadistának, és van, aki „csak” dadaistának tartja őket. Játékuk nemcsak a mi határainkat feszegeti, de a társadalmi, gazdasági rendszerek gyenge pontjait is keresi. Lehet itt mindent: szónokolni, hangosan énekelni, ütni, vágni, áramütésektől szenvedni, tőzsdézni, lábbal kígyót építeni, és még a Facebookon is bejelölhetjük saját magunkat.

A kiállítás nyitóterében egy magas pódiumon állva fabábu fogad bennünket, egy majom. Ez a kis szónoklatmondó gép hevesen mutogatva, gesztikulálva idézi meg a karizmatikus gondolkodók, politikai machinátorok, gátlástalan diktátorok és önjelölt próféták beszédeit. A Führertől Martin Luther Kingig jó pár vezető beszédébe belehallgathatunk.

A szociális képességeinket is próbára tévő kiállításon szinte kötelező a közösségi jelenlét, hiszen alig akad egyedül is élvezhető kiállítási tárgy.

A PainStation a két művész legismertebb alkotása, amely 2002-ben Nemzetközi Média-díjat is kapott. A video-labdajátékban a két játékos egyik kezét egy érzékelőre teszi, a másikkal pedig megpróbálja visszaütni a labdát. Ha ez nem sikerül, akkor forróság vagy korbács-, illetve áramütés éri a kezét. A nyertes az, aki jobban bírja a fájdalmat, vagyis nem emeli fel a kezét az érzékelő felületről.

A His Master’s Voice nevű meditatív társasjátékban énektudásunkat is kipróbálhatjuk, ugyanis itt énekhanggal lehet golyórobotokat mozgásra bírni.

Virtuális életünk közösségi tere, a Facebook sem maradhat ki a játékok sorából. A társas kapcsolatok egyfajta kritikájaként is értelmezhető Faceboxban végre valóban láthatjuk „egy  új vagy akár régi kapcsolatunkat” és face-to-face, élőben beszélgethetünk vele, de egy a gépre szerelt pálcával bátran bökögethetjük is őt.  

Anyagias életünk kritikájaként kipróbálhatjuk, hogyan csábít bennünket a pénz. Három játékost magunk mellé állítva fegyverekkel, luxustermékekkel, energiával üzletelő brókerekké válhatunk egy kis időre.

Sajnos a Furminator állítólag hiperrealisztikus élményét a nem működő gép miatt nem ismerhettem meg.

Az igazán vonzó SoundSlamből meg kijjebb rugdalt egy lelkes francia bokszolónő, aki a játékszabályokra, ütemre és az ütések pontosságára fittyet hányva tényleg a ringben érezte magát, egyedül.

A kiállítás záró akkordja, a lábtengót imitáló SnakePit a tespedt számítógépezőket emeli ki a székükből, és egy lábbal vezérelhető kígyóhízlaló és -növesztő játékra invitálja őket.

A Ludwig Múzeum és a Goethe Intézet kiállítása még május 10-ig látogatható.

Az OFF nemcsak az igen színvonalas programjai miatt érdekes, hanem épp amiatt, hogy egy alulról szerveződő, önkéntes és nagyszabású művészeti esemény, ami művészek, alkotócsoportok, kurátorok, művészetszervezők, galériások és műgyűjtők együttműködésén alapulva valósulhat meg. Az állami támogatás nélkül megszervezett eseménysorozathoz a szervezők nem is kértek semmilyen állami támogatást, és nem is vesznek igénybe államilag fenntartott helyszíneket. Így az állami szcénától való függetlenedés lehetővé teszi, hogy a biennálén az érzékeny, kritikus, éleslátó kortárs művészet releváns válaszokat adjon a jelen kor aktuális kérdéseire

Az idei program talán még az előző évekhez képest is ütősebbnek bizonyul. Korunk kortárs művészetét és művészeit bemutató kiállításokon a festménytől a fotóig, a szobortól az installációig, a kísérleti filmtől a Youtube-videóig, az egyedi grafikától a sokszorosított fanzine-ig, a hangszeres előadástól a hanginstallációig, a hagyományos kiállítástól a köztéri akcióig, a performansztól a politikai karaokéig számos kortárs művel és programmal lehet találkozni Budapesti és vidéki helyszíneken egyaránt.

Az egy hónapos programsorozat csütörtökön kezdődött. A Knoll galériában Eperjesi Ágnes, Paul Horn, Ipsics Barbara, Kozári Hilda és a Productions (Brückner János, Bódi Lóránt) művészi gyakorlatokkal reflektálnak az utóbbi évek kommunikációs helyzeteire, azokra a küzdelmekre, amelyek a privát és a köznyelvi szférában zajlanak. Eperjesi Ágnes esküvőjén (Komárnóban) az anyakönyvvezető két szótárt adott össze. Kozári Hilda a latinul életet, magyarul érvelő párbeszédet jelentő VITA szót a Braille-írás segítségével jeleníti meg. Ipsics Barbara művében hasonló helyzetű nők kialakította kézjelek közvetítik egy fiatal lány és börtönbe került partnere friss érzelmi kapcsolatát.

Az OFF hivatalos megnyitója pénteken este 21.00 órakor lesz az AnKERTben.

Napközben elkezdődik a Platán galéria (Lengyel Intézet), a Centrális galéria (OSA archívum) és a Toldi mozi közös akciója, az Újrajátszott történelem. A két helyszínen lévő kiállításon olyan művészeti munkákkal találkozhatunk, amelyek a kritikai gondolkodás szükségességének hangsúlyozásával, az egyéni és a kollektív társadalmi felelősség tudatosításának kérdéseivel foglalkoznak. Láthatjuk Susanne Kriemann-nak a hidegháború első jelentős konfliktusát megidéző 2012-es légifelvétel-sorozatát az 1948–49-es berlini blokádot, Zbigniew Libera önarckép-diptichonját, amely a művészt a társadalom számkivetettjeként jeleníti meg. Heidrun Holzfeind installációjában az 1968-as mexikói diákmegmozdulások archív fotódokumentumait interjúkkal szembesíti, amelyek az események után 40 évvel készültek az egykori aktivista résztvevőkkel. Carlos Amorales videójának fókuszában a jognak, mint a társadalmat működtető önálló, racionális és komplett rendszernek a kritikai vizsgálata áll.

A Toldi moziban 19.00 órától ismét látható Clemens von Wedemeyer Muster című filmje. A film helyszíne a Kassel közelében álló egykori kolostor, amely hosszú története során „aszociális elemek” számára fenntartott „javító intézetként”, náci koncentrációs táborként, később pedig lányinternátusként működött. Az egyszerre három csatornán nézhető filminstalláció három időbeli metszetben mutat be egy-egy történetet: a koncentrációs tábor felszabadítását (1945), Ulrike Meinhof az internátusról szóló filmjének a forgatását (1970) és egy helyi középiskolai csoport látogatását az ekkorra már múzeummá és emlékhellyé átalakított épületben (1994).

A Szűcs Attila- és a plankingrajongók számára látható lesz a művész Planking Projektje a Nagymező utca 54–56. udvarán.

A biennálén ismét megpróbálják azt, ami Sugár Jánosnak 2010-ben nem sikerült, tüzet gyújtani és azt életben tartani. A folyamatosan életben tartott tűzprojektet, az OFF Biennále szimbolikus, közösségkovácsoló projektjeként szeretnék megvalósítani. Miközben a művészek és az önként jelentkező közönség együtt őrzi a tüzet, a helyszín a közös gondolkodás, a beszélgetés, az együttes cselekvés jelképévé válhat.

Szombaton 15.00 órától egyetlenegyszer lesz hallható, látható az Egyetemes himnuszt bemutató köztéri koncert-performansz az Eleven emlékműnél. A Société Réaliste „Egyetemes himnusza” az "átlagolt himnusz" az ENSZ 193 tagállamának himnuszainak matematikai átlagolásából született kísérleti zenei mű. A beszélgetéssel egybekötött kiállítás és performansz keretében az érdeklődők megismerhetik a mű létrejöttének körülményeit is.

Simon Katalin és Vásárhelyi Zsolt magánlakásában lesz megtekinthető április 25. és május 3. között naponta 17.00-től 20.00 óráig, valamint előzetes bejelentkezés alapján a Mérlegállásban című kiállítás. A közel két éve Berlinben élő kurátor és képzőművész páros budapesti lakásukban nem titkoltan szubjektív állásfoglalásukat valósítják meg, amely különböző művészi pozíciók bemutatásával reagál az elvándorlás motivációinak, nehézségeinek és következményeinek kérdéskörére.

Vasárnap a Jurányiban a Műhely Alapítvány közreműködésével bemutatják Kendell Geers Ellenállás rituáléját. Az Ellenállás rituálé két ember együttélésének vagy együttműködésének metaforája. Egy nő és egy férfi a hiúság harcművészetén keresztül kapcsolódik össze. Nem látják, nem láthatják egymást, mindketten saját tükörképükkel küzdenek.

Képek forrása: OFF biennálé