A Néprajzi Múzeumban pénteken nyílt az Ellenpedagógia című kiállítás, amely a bánki nyaraltatások bemutatását és feldolgozását tűzte ki célul.

A negyven éven keresztül folyamatosan működtetett bánki magánnyaraltatás az 1940-es évek derekán nőtte ki magát Leveleki Eszter vezetésével. A hat termet is elfoglaló kiállítás a kronológiát szem előtt tartva, de elsősorban nem arra építve mutatja be a háború előtti időszaktól a nyolcvanas évekig működő nyaraltatás legfontosabb szakaszait, legjellemzőbb témaköreit, kultikus figuráit, jellegzetes hagyományait. A kontinuitás, közösség, kultusz és konfliktus fogalmakra fókuszáló bemutatóanyag „tábori” hangulatát a pop-artra emlékeztető kivitelezés bolondítja meg. A színek és a tartalom – rózsaszínnel az agresszió, a nemi szerepek és érzelmi élet címszavak – érdekes találkozásokat eredményeznek.

A 60-as évektől aranykorát élő Pipecland életét olyan ma is ismert közéleti figurák határozták meg többek között, mint Ascher Tamás, Ráday Mihály, Sztankay Ádám, Eörsi Mátyás, Mácsai Pál és testvére, valamint a Fischer fivérek.

A Bánki-tó partján található, Vasút utca 1. szám alatti házban tartott nyaraltatásokra még a háború előtt a liberális pesti nagypolgári réteg teremtett vásárlóképes keresletet. Ebben az időben egyre nagyobb igény merült fel a „modern gyermekneveléssel” kapcsolatos privát piaci szolgáltatásokra, reformpedagógiai elveken (Waldorf, Montessori) működtetett óvodák, elemi iskolák, művészeti iskolák megalapítására és magánnyaraltatásokra.

Leveleki Eszter, aki megörökölte egy akkoriban magánnyaraltató személy kuncsaft körét, 1938-ban 21 évesen, Mérei Verával, tanítói oklevelének megszerzése után indította el az első tábort. A tábor negyvenéves fennállása alatt csak egy évig nem működött, 1944-ben, a rémuralom idején.

Sztankay Ádám Pipeclandről írt posztjában úgy fogalmazott, „Leveleki Eszter eszement rendszerekben az emberség, a polgári létezés ’mintaiskoláját’ működtette”.

A „hivatalos bánki időszámítás” avagy Pipecland kialakulása a II. világháború befejeződése utáni időszakra, 1945-re datálható. Ebben az etapban alakulnak ki a tábor és táborlakók jellegzetes, a későbbi évtizedekben a tábor védjegyévé váló sajátosságai, mint a hagyományok a „tradomány”, tradicionális játékok és a hősök születése, a kultusztárgyak, a medvesapka vagy a lúdtoll. A bánki nyarak többnyire 60 százalékos fiúarányához, Leveleki Eszter szándékosan ragaszkodott.

A kor nemi szerepelvárásainak ismeretében úgy gondolta, hogy a fiúk könnyebben, kreatívabban tudják kibontakoztatni a tábori játékokban az egyéniségüket, a lányok viszont könnyebben azonosulnak a „fiús” többség normáival. Így az ötvenes évek Bánkja a későbbi időszakokhoz képest egy fiús, vad, romantikus-mitologikus, ugyanakkor bizonyos értelemben demokratikus, a későbbi etapokhoz képest kevésbé elitista játéktér volt. Az időszak meghatározó alakja volt Medve; Leveleki Eszter unokaöccse, aki számos „tradománynak” volt a szerzője, megtestesítette a „bánki idolt”, az eredeti, kreatív, bátor, extrovertált, közösségben gondolkodó (fiú) kiskamaszt. Az 56-os forradalom leverése után sokan, többek között Medve is, disszidálni kényszerültek, ezzel lezárult a nyaraltatás második szakasza.

A bánki nyarak aranykora a hatvanas évekre tehető. ’56 után a táborban együtt nyaraltak az 56-os forradalom bebörtönzött vagy nyugalmi állapotra csendesített családjainak és a Kádár-korszak aktuális elitjének gyerekei. A jellemezően művész- és értelmiségi körökben népszerű bánki nyaraltatásoknak ezt a korszakát intenzív, szellemileg inspiráló légkör jellemezte. A 60-as években a táborlakók kilépnek az 50-es évek fiús cowboyromantikájából, Pipeclandnek nemzeti identitása lesz, államformája demokratikus monarchia, ahol olyan polgárok élnek, akik műveltségükre, tájékozottságukra alapozva egyre többször ironikusan reflektálnak a külvilág közéleti, politikai eseményeire.

A 70-es évekre a Pipecland fénykora múlóban. Az elcelebesedett, lieblinges, hatalmaskodó szobafőnököktől nyüzsgő tábor nagy kiábrándulásokat eredményez. 1978-ban Leveleki Eszter „nyugdíjba vonul”, és meghagyja „örököseinek”, hogy a nyaraltatást csak más színhelyen és új kerettörténetekkel folytathatják. A nyolcvanas évektől kezdve egyre szaporodnak az „utód-Bánkok”. A rendszerváltás után ezek a „bánki típusú” nyaraltatások elvesztik eredeti társadalmi-politikai jelentésüket, és másfajta színfoltjai lehetnek a gyerekszolgáltatások újra burjánzó piacának.

A hétvégét ugyan begyűrűzi a márciusi ifjak szelleme és a Petőfi Tv indulása, azért található más, sokkal izgalmasabb program is a repertoárjában. Aki még a péntek tizenharmadikai hangulatra szeretne rákapcsolódni, az megnézheti Bojtor Verabella Csodálatos Bestia című kiállítását a Müsziben.

Ha a nyólckerben jár, mindenképp érdemes betérni a Gallery8 szervezésében nyíló, A roma test politikája I. - Nincs ártatlan kép című kiállításra.  A roma test politikája egy szerteágazó és interkulturális kiállítási és oktatási program, amelyet a Gallery8 roma művészek és értelmiségiek részvételével valósít meg. A háromrészes kiállítás a roma test politikájának feltárására vállalkozik a jelenkori Európában, a romák és főként a roma nők ábrázolását és részvételét kutatva a művészetekben, a médiában és a közéletben. A Nincs ártatlan kép című kiállítás ennek a programsorozatnak az első eseménye. Déri Miklós pszichoanalitikus fotóportréihoz roma tudósok, diplomaták, közszereplők és értelmiségiek álltak modellt, mint például Balogh Rodrigó, a Független Színház rendezője és igazgatója, Daróczi Ágnes kisebbségkutató, polgárjogi aktivista és dr. Izsák Rita, az ENSZ kisebbségi ügyekért felelős független szakértője és még sokan.

Sőt arra is vállalkoztak, hogy életre keltsenek egy-egy közismert roma sztereotípiát Szakos Kriszta stylist és Kozári Zita sminkmester segítségével. A roma modellek így bújnak a „cigány lány”, „a gettólakó”, „a gengszter”, „a cigány zenész”, „a cigány madonna”, „a cigány király”, „a jósnő”, „a vajda” stb. bőrébe. A kiállítás április 3-ig tekinthető meg.

Már elkezdődött a Kőlevesben a Nagy sóletcsata, amiben többen versenyeznek a sólet királya 2015 címért. Szombat estig lehet kóstolni és szavazni. A királyi cím egy évre szól, és még 2/3-dal sem lehet megváltoztatni.

Az A38-on már pénteken kezdi dupla koncertjét a Kiscsillag, de vasárnap újrajátssza az egészet. Az Auróra a Tilos Rádióval szombaton felveszi a forradalmi hangulatot Tilos a forradalom című eseményével. Délután filmkészítő happening és transzparens-, kokárda- és zászlógyártó klubszerűség, este forradalmi kvíz, az elkészült filmek levetítése és Tilos-házibuli várja az alkotókedvű partizókat. Párhuzamosan az AnKertben Lick the Click! címmel elektronikai élményfürdőt tartanak a minimal-techno-elektro-house szelektorai. A Bëlga is ünnepel, és Nemzetközi Tebeléd Napot tart március 14-én az Akvárium Klubban.

Az észtek készülnek a jövő héten kezdődő észt napokra, ezért bemelegítésként kötni hívják az ügyes kezűeket a Kössünk észtül délután keretén belül. A sportolni, jótékonykodni, adományozni szeretők a Down-szindróma világnapjára készülve jótékonysági futás keretében támogathatják a Down Egyesületet.

Vasárnap reggel pedig elindul a Petőfi Tv, és akinek kedvébe telik, az már ezen a csatornán követheti a március 15-ei eseményeket, például az Új Magyar Köztársaságot! vonulást a Keleti pályaudvartól az Astoriáig. De lehet menni a BTM Vármúzeumba is, ahol egész nap az ünnepi hangulathoz kapcsolódó kézműves-foglalkozások és tárlatvezetések várják a látogatókat.

#JeSuisCharlie címmel nemzetközi karikatúrakiállítás nyílik ma a Francia Intézetben a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletben elhunyt újságírók és karikaturisták tiszteletére, valamint a szólásszabadság védelme érdekében. A francia, magyar, amerikai, belga, brit, indiai, iráni, kanadai, orosz és spanyol karikaturisták alkotásait a közönség először láthatja együtt, egy kiállítás keretében.

A kiállítás címe a szolidaritást és a szólásszabadság melletti elköteleződést kifejező Je Suis Charlie feliratból létrejött hashtag vagy címke, amely egybegyűjti a vele megjelölt összes bejegyzést a közösségi oldalakon. A tárlat a tragédia napján készített igényes képzőművészeti, grafikai alkotásokból nyújt válogatást. A tragédia napján keletkezett posztok többsége szöveges részvétnyilvánítást tartalmazott vagy fotót a feliratot maguk elé tartó vagy azt épp magukra rajzoló emberekkel. Ám a magazin dolgozóinak kollégái, a grafikusok világszerte saját fegyverükhöz nyúltak: ceruzát ragadtak, hogy rajzban fejezzék ki tiszteletüket. Azonos mottóra, ilyen gyorsan és ilyen nagy mennyiségben még sosem készültek karikatúrák, s így ez a régi képzőművészeti ábrázolási mód, amely a 21. századra veszített népszerűségéből, ironikus módon e tragédia kapcsán újra reflektorfénybe került. A támadás napjának estéjére a #JeSuisCharlie a Twitter történetének legtöbbet használt címkéjévé vált. Január 7. és 9. között több mint 5 millió bejegyzést jelölt. A „toll hatalmasabb, mint a kard”: tartja a közmondássá vált idézet, ám a fenti számadat igazolja, hogy a technika új, még hatékonyabb fegyvert ad az internetezők kezébe: a hashtaget.

A kiállítás kapcsolódik a Közép-európai Egyetemen május 19-ére tervezett Charlie után – szólásszabadság, vallás, biztonság című konferenciához és a március végéig tartó 15. Frankofón Fesztivál programsorozatához kapcsolódik.

70 év unokái címmel fotókiállítás látható a Madách téren. A nemzetközi holokauszt-emlékév alkalmából rendezett köztéri kiállításon 24 fényképen mutatnak be holokauszttúlélőket legfiatalabb családtagjaikkal. Az unokákkal és a dédunokákkal készült portrék a generációk egymás mellett élését, a túlélést, a továbbélést és a generációk közti szoros lelki köteléket szimbolizálják.

Több fotón egy-egy mondat is olvasható arról, hogy a képen látható holokauszttúlélő hogyan élte túl ezt az időszakot. Én még most is gondolok arra a fotón látható nénire, akiről azt tudtam meg, hogy az auschwitzi táborban született, túlélte, és még mindig nagyon élénk a tekintete.

A hátulról megvilágított kiállítódobozokban kivitelezett fotóanyag elvileg április 16-ig látható.

Még február 27-éig megtekinthető Horváth M. Judit fotóművész Néma párbeszéd című kiállítása az Artphoto galériában. A kiállításon a művész „Más világ” és „Csalóka látszat” című albumaiban megjelent szociofotóit és néhány eddig be nem mutatott alkotásait lehet látni. A művésznő így vall az alkotásairól: „származásomból, lelki alkatomból, nem utolsósorban női mivoltomból adódik, hogy számomra a valóság és a mese szorosan összefonódik, a köztük levő szűk mezsgye átjárható. Könnyedén lépek át egyikből a másikba, és e kettős létállapotból fakadó bizonytalanságomból születnek képeim… Lehetőséget teremtek az idegenség megismerésére, betekintést az általam kreált, rám jellemző világba, azt remélve, hogy érzelmi asszociációkat, meglepetést és felismerést váltok ki azokból, akik kapcsolatba kerülnek a képeimmel.”

A Tobe Galériában március 20-ig tekinthető meg Claudia Kraus, Amalia Pereira és Carla Tabora „Lélekvirágok” című csoportos kiállítása. A kiállításon Claudia Kraus az ember belülről fakadó szépségét próbálja megeleveníteni képein keresztül. 

A tumblrezők nagy kedvence, a caracasi Amalia Pereira alkotásai a bölcs nők iránt érzett tiszteletről beszélnek. Nőkről, mint virágzó pillérekről, akik az életért küzdenek: barátnők, anyák, szerelmesek és amazonok, olyanok, akikkel a világ bármely részén találkozhatunk.

A brazil származású Carla Tabora legfontosabb szándéka az érzékek természeti térképének megalkotása, az emberi lét kérdéseinek újraértelmezése, amelyek nyomán egybeolvadunk a természetes közegünkkel és azon belül az élettel.

Az Országos Széchényi Könyvtár nyitvatartási idejében, az Ars Librorumban tekinthető meg a szíriai származású Bahget Iskander „Egy marék világ – Iskander világa” című kiállítása. A kiállítás a művész Magyarországon ismert alkotásaiból, főként fekete-fehér szociofotóiból, portréiból, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképeiből és a magyar irodalom és képzőművészet több jeles képviselőjéről készült fotográfiáiról, mint például Illyés Gyuláról, Faludy Györgyről és Kányádi Sándorról készült képekből áll.

Gera Mihály fotótörténész emlékére nyílt „Az én fotógalériám” című fotókiállítás, amely március 15-ig látogatható a Mai Manó házban. Gera Mihály nem volt gyűjtő, viszont rengeteg kép volt a házában a falakon. Ezekből a fotográfiákból válogatott egy kiállítási anyagot Kincses Károly. A kiállításon olyan alkotók képeit láthatjuk, mint Frankl Aliona, Hemző Károly, Hervé, Rodolph, Kemenesi Zsuzsanna és Korniss Péter. A kiállítás megtekintése ingyenes.

A Mai Manó ház másik említésre méltó gyűjteményes anyaga Sylvia Plachy ’Mikor Lesz Holnap” című kiállítása, ami április 19-ig áll az érdeklődők rendelkezésére. A különleges, mintegy 110 fotográfiát tartalmazó, a fotográfus sokszínű munkásságát és világjárásait bemutató tárlatot Csizek Gabriella kurátor válogatta össze. Az alkotások egy része még nem jelent meg kötetben és nem volt látható a közönség számára sem. A tárlat része két videó: egy kis filmetűd, „Anyu a szélben”, amelyet Adrien Brody készített édesanyjáról, Sylvia Plachyról és Rebecca Dreyfus 2007-ben készült „Önarckép hazatérő tehenekkel és más munkák Sylvia Plachytól” című díjnyertes rövidfilmje is.

A Capa Központban a „Kép és képtelenség” kiállítás mellett betekintést nyerhetünk Tihanyi Anna „Berlin bhf.” című tárlatába. A „Berlin bhf.”, avagy a „Berlin pályaudvar” egy megrendezett fotósorozat, amit magyar írók Berlin-élménye inspirált. A kiállítás koncepciója olyan szépirodalmi szövegekre alapozódott, melyek hangsúlyozzák Berlin átjárhatóságát, az átutazók tranzitérzését, és közben a művész szorongásaival kapcsolatos kérdéseket is feszegetik.

Ma nyílik Vass Gergely fotókiállítása az ArtBázis Összművészeti Műhelyben. Elküldött nekünk pár fotót a kiállítás anyagából. Ő így látja Budapestet. 
Gergely, avagy Gregory Iron négy-öt évvel ezelőtt kezdett neki a most látható budapesti kísérleti anyag összeállításának. A kiállítás ötletét egy már meglévő fotója adta, amit egyszerűen csak továbbgondolt, majd ehhez készítette a többi képet, melyek véleménye szerint úgy mutatják be a várost, ahogy más képei nem.

Nagy a mozgolódás Erzsébetvárosban. Az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár Facebook-oldala szerint arra lehet következtetni, hogy megmozdult az önkormányzat a Belső-Erzsébetvárost meghatározó zsidó emlékezet felfrissítése érdekében. Az eddig nyilvánosságra került programok közül olvasni lehet egy zsidó életmódközpont létrehozásáról a Csányi utca 5. szám alatti műemlék épületben és egy jövő héten kezdődő kiállításról, ami a Klauzál téren lesz.  
 

Az önkormányzat és az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár két különböző, de egymást kiegészítő installációval emlékezik és emlékeztet a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt megtörtént eseményekre. Ebben az időben a Klauzál tér volt a nagy pesti gettó központja, két hónapon keresztül az egyetlen hely, ahol - tömegsírba ugyan, de - el lehetett temetni a halottakat. „A pesti gettó emlékezete” című, Klauzál téri installáció magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított történeti kiállítás, amely eddig még soha nem látott, megdöbbentő képeket és dokumentumokat mutat be a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. Egy olyan történeti feltárás, amely a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek, a múlt eseményeinek egyszerűbb, könnyebben értelmezhető bemutatására helyezi a hangsúlyt.

 A másik, a Trauma-Tér-Terápia képzőművészeti kiállítás kortárs művészek holokausztreflexiója, amely sokkal erősebben kötődik az egyéni emlékezet, illetve a művészi átírás, átértelmezés szubjektív lehetőségeihez. A kiállítók a holokauszt utáni úgynevezett „harmadik generáció” tagjai, sokféle egyéni és örökölt emlékekkel, a személyes, családi érintettségtől egészen az elsajátított tanulmányi ismeretekig. Mindettől függetlenül kulturális identitásuknak szerves része a holokauszt. Az alkotók saját művészi eszközeikkel reagálnak a Klauzál térre, mint élettérre, történeti helyszínre. A kiállító alkotók erről a városi színtérről komplexebben gondolkodnak, mint egy történelmi emlékhelyről. A kiállított művekben a távoli és a közelmúlt, illetve a jelen egymásra rakódott rétegeinek vizsgálata és újrafelfedezése fogalmazódik meg. A bemutatott festmények, szobrok és intermediális művek ebben a kiállítási környezetben a legjobb eszközei annak, hogy megállítsák az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkodhassanak a Klauzál térről, a holokausztról, a gettó fogalmáról és az együttélésről. „A kiállításon olyan mikrotörténetek elevenednek meg, amelyek egyfajta traumaterápiaként funkcionálva érzékeny nyitottsággal vagy épp felkavaró módon, de a játékosság és a kritikai hangvétel lehetőségét sem kizárva mesélnek a gettóról, a holokausztról, a Klauzál tér múltjáról, jelenéről és mindenekelőtt a jövőjéről” - írja Szabó Noémi művészettörténész.

A 2015. január 18-áig ingyen, naponta 10-18 óráig látogatható kiállításon Koós Gábor, Magyarósi Éva képzőművész, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Réthey-Prikkel Tamás, Sándor Krisztián, Solt András és Tranker Kata művészek alkotásai láthatók. A kiállítás megnyitója 2014. november 28. 15:00 órakor lesz.

Ha gasztro…

Mindenféle ízek és szagok lepik el szombaton a belvárost a Restaurant Daynek köszönhetően. A Helsinkiből indult kezdeményezés lényege, hogy ezen a napon bárki nyithat éttermet! És élnek is a lehetőséggel a bátor vállalkozók. A Klauzál tér szomszédságában a Lumen zöldségesnél a Collective Plant közösség a Herb Bárjában, mindenféle gyűjtött vadnövényekből és gyógynövényekből, fűszerekből készülő bitterrel, old-fashioned amerikai italokkal, vadnövény/gyógynövény shrubbal várja az ínyenceket. De, hogy értsük is, mit lehet majd iszogatni a Lumenben, a bitter alkoholos-gyógynövényes-fűszeres koktél, amely amerikai telepesek találmánya, és újra virágkorát éli az amerikai kontinensen. A legmenőbb bárokban 10-20 féle “kézműves” tinktúrával és bitterrel ízesítik a koktélokat. Bitter például az unikum és a jéger is. 

A shrub pedig ecetben kiáztatott (vad)gyümölcsökből és fűszerekből készülő cukros szirup/sűrítmény. Mivel főzés nélkül készül, minden megmarad benne, ami a (vad) gyümölcsökben jó, az ecet és a cukor pedig a tartósítást biztosítják. Ezt az old-fashioned amerikai italt eredetileg szódával és például rummal, bitterrel megküldve fogyasztották. A menüben ilyeneket lehet majd találni, mint zsálya-vadalma, bazsalikom-vadalma, rebarbara-citromfű shrub és rebarbara-citromfű vodka, zsálya-birs vodka bitter.

Az aperitifet követően érdemes lesz átsétálni az Almássy térre, ahol két nem mindennapi csapat ált össze, hogy ételszobrászkodásra invitálja az érdeklődőket. A Saslikműhelyt a Service Civil International magyar tagszervezete az önkéntes projektek szervezésével foglalkozó Útilapú hálózat, a B-terv alkotócsoport találta ki. A program lényege, hogy ezen a napon mindenki elkészítheti megálmodott dizájnsaslikját. Amiket végül meg lehet sütni és enni, vagy akár haza is lehet vinni.

Ha kiállítás…

25 napig ingyen látogatható a tegnap megnyitott „Ludwig 25” kiállítás. A Ludwig Múzeum ezzel az új állandó kiállítással ünnepli megalapításának 25. évfordulóját. A múzeum története, az elmúlt negyedszázad krónikája is, amely sajátos nézőpontjából vázolja fel Magyarország és Kelet-Közép-Európa 1989 utáni történetét a kortárs művészeten keresztül. A kiállításon elsősorban 1989 után készült műveket és megszerzett műtárgyakat állítanak ki,  olyan kortárs művészek munkáiból, mint Benczúr Emese, Hajas Tibor, Birkás Ákos, El-Hassan Róza, Gyenis Tibor, Imre Mariann vagy Maurer Dóra.

Ha mozi…

Ha moziba mennétek, akkor meg egyértelműen a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált kell választani. A fesztivál lényege, hogy a filmek segítségével igyekszik előmozdítani a népek és kultúrák egymás kölcsönös megértését, illetve ráirányítani a nyilvánosság figyelmét az emberi jogi problémákra. A Verzió legfőbb célja, hogy olyan dokumentumfilmeket mutasson be az érdeklődőknek, melyek a nyitott társadalom, a demokrácia, a jogállamiság, tolerancia, a politikai és a kulturális pluralizmus eszméit képviselik. 

A fesztivál programja itt böngészhető

Szombaton délelőtt vetítik a Pink banda című indiai filmet. Közép-India ezen részén a por, elkeseredettség uralja a terepet. A térség legismertebb nevezetessége, hogy az egykori lázadók ma fegyveres bűnözőkként keresik kenyerüket. Másrészt itt élnek a pink banda rózsaszín szárit viselő asszonyai, akiknek a fegyvere a szó: jogokat követelnek, petíciókat fogalmaznak meg, felelősségre vonják a helyi korrupt kormánytisztviselőket. Furkósbotot lóbálva látogatnak el azokba a falvakba, ahol nőkkel különösen felháborítóan bánnak. Nem félnek szembeszállni férjekkel, apákkal, fivérekkel, a falu öregjeivel, nem rettennek meg a gúnyolódó rendőröktől és a leereszkedő hivatalnokokból, vizsgálatot és igazságszolgáltatást követelnek. A film ezeknek a fortyogó konfliktusoknak a közepébe kalauzol el minket, és mutatja meg az egyszerre felkavaró és reményekre feljogosító történetet.

Ugyanezen a napon vetítik az afrikai témakörök és a foci iránt érdeklődők számára a Ruanda FC című filmet. A tuszi–hutu népirtás után 20 évvel a ruandai kormány szerint nincsenek már etnikai kérdések az országban. Ugyanakkor kiengesztelhetetlen ellenfelek az APR, a hadsereg csapata és a Rayon Sport nevű civil klub. A két csapat közötti futballmeccs hátterében traumatikus emlékek és elfojtott feszültségek törnek felszínre. Az APR szurkolói főleg tuszik, míg a Rayon a hutuk körében népszerű. Ez a megoszlás nem kizárólagos, de elárulja, hogyan tanult meg a ruandai lakosság hallgatni számos dologról, amelyek két évtized múltán is megoldatlanok.

A Helsinki 25 blokk keretében megnézhető Veszedelmes játékok jelenleg Magyarországon is aktuális kérdéseket boncolgat. Mit csinál a zsarnoki hatalom a civilekkel? Hogyan tiporja el a szabadságot és félemlíti meg a szabad embereket? Eltiporja, megfélemlíti? Fehérorosz példát mutat be a film. A vetítés után beszélgetés Móra Veronikával (Ökotárs) és Tóth Balázzsal (Magyar Helsinki Bizottság).

Ki az? Kopasz, kövér, 165 cm, a súlya több mint egy mázsa, szivarozik, egyszerre két kézzel rajzol, életében 5 pengőt, egy tál levest vagy egy korsó sört adtak a képeiért, ma akár 10 milliókat is fizetnek értük. Aki magáról sok és csúf önarcképeket rajzolt. De festett képeket Babitsról, Tabánról, a Városligetről, cirkuszról és táncosnőkről is. Babitscsal vitába keveredett, majd érdekes játékkal döntötték el, hogy mi a könnyebb, festeni vagy írni. Most megjelent monográfiaírója szerint az elmúlt húsz év egyik leghamisítottabb, a kispénzű értelmiség festője.
 

A tényleg kopasz, szinte folyamatosan szivarozó, bal kézzel is festő, gyors kezű, Magyarországon sokáig el nem ismert művész munkáiból ingyenesen látogatható kiállítással ajándékoz meg bennünket a Kieselbach Galéria. A kiállítás apropója, hogy a galéria egy közel 410 oldalas, Scheiber Hugó festményeiből és rajzainak színes reprodukcióiból álló monográfiát jelentetett meg.

A tárlat a művész alkotói munkásságának 1917 és 1922 közötti korszakát mutatja be. Ebben az időben lett ismert Scheiber például a Nemzeti Szalonban, a Belvedere Galériában és az Alkotás Művészházban. 

A kiállítás a főváros inspiráló közegére, a jazzkorszak mulatóira utal, a művészt a jazzkorszak festőjének is nevezték.

A zsidó származású Scheiber Hugó 1873-ban született, tízgyermekes család első gyermekeként. A festészettel portré- és díszletfestő apja mellett korán megismerkedett. Hosszabb bécsi tartózkodás és apja halála után festőpályára adta a fejét. Tanult az Iparművészeti Főiskolán is, de azt végül nem fejezte be. Az autodidakta festő képei 1906-ban már a Visszautasítottak tárlatán szerepeltek. 1919-ben Kassák Lajos, majd Herwarth Walden pártfogása alatt Bécsben dolgozott. Innen Berlinbe költözött, miközben művei Magyarországon nem, Párizsban és New Yorkban viszont sikert arattak.

A második világháború hitleri Németországát kényszerűen maga mögött hagyva visszatért Magyarországra, ahol haláláig Erzsébetvárosban, a Kertész utca 22. szám alatti házban élt művirágkészítő nővérével, aki jellemzően többet keresett, mint a művész. 

Gyakran látott vendége volt a háztól nem messze található Fészek klubnak is.

Kieselbach szerint a folyamatosan belső éhség által hajtott festőt, aki egy sör-virsli menüért is vagy akár saját maga gyógyításáért is képpel fizetett, sem az akkori, sem a későbbi politikai rendszerek nem kedvelték, „kávéházi festőnek”, a kor ideológiai ellenségének bélyegezték, aki 1950-ben nagy szegénységben halt meg.

Kieselbach szerint Scheiber alkotásaira jellemző, hogy nagyon ingadozó művészi színvonalon festett képeire nem nagyon lehet rátalálni Magyarországon. Többségük külföldre került, nem tudni róluk, hogy megsemmisültek-e, vagy, ha vannak itthon, hol találhatóak. Műveinek egy részét Scheiber még a második világháború idején ismeretlen helyen eldugta. Ezek a képek valamikor a hatvanas években jelentek meg az ócskapiacokon, és váltak újra a nemzetközi műtárgy-kereskedelem részévé. A festő Magyarországon egy-két újságcikket leszámítva továbbra sem került a köztudatba, egészen a nyolcvanas évekig.

Az első Scheiber-monográfia Haulisch Lenke művészettörténész nevéhez fűződik, majd egy Svájcban kiadott képes könyv is megjelent a műveiről. Molnos Péter monográfiája a harmadik Scheiber-életmű-feldolgozás. Az igen rövid ideig tartó kiállítás november 21-ig nézhető meg a Kieselbach Galériában.

Fotók forrása:
Kieselbach galéria facebook oldal

Virág Judit Galéria 

Ezen a hétvégén sem kell nagyon kitenni a lábunkat a belvárosból, ha érdekes programokkal szeretnénk színesebbé tenni a szürkülő és esővárományos napokat.

Kiállítás

Bőven szemelgethetünk a kiállítóterek kínálatából ezen a hétvégén is. Javában elkezdődött a Fotóhónap fesztivál, ahol újabb kiállításokat nyitnak meg a hétvégén. Az országos hatókörű rendezvényen megnézhetjük a Fénytörők alkotócsoport alkotásait, holland és magyar kortárs képzőművészek műveit a Ráday galériában. Fuchs Lehel a Faluváros című kiállításán 50, képpárokba rendezett, fekete-fehér fotográfiát mutat be. Madame BonBon (Vedres Ágnes) Historia Femina kiállításának célja a női gender bemutatása a művész privát életén keresztül, mely szándéka szerint a női lét nehézségeit, problémáit, szerethető és sokszínű formáját mutatná be a magyarországi, azon túlmenően a fővárosi léten belül. 

A Fotóhónap Facebook-eseménye itt található.
 

November 7-én indította el közösségi finanszírozási akcióját képregényének megvalósításához Csepella Olivér, akinek ugyanezen a napon 17.30-tól képregénytervéből nyílik kiállítása a Műhelyben. Csepella eszelős és szórakoztató képregénnyel rukkolt elő, melyben a Nyugat irodalmárai, Ady, Kosztolányi, Osváth és a kávéház többi élőholt vendégei széklábakkal és revolverrel hadonásznak a századfordulós, szecessziós terekben. A kiállításon a képregény elkészülésének különböző fázisait nézhetjük meg egy kávé mellett.
 

November 8-án, szombaton Akciómatinéra invitálja a kötélidegzetű érdeklődőket a Performative Reality All Stars. Hajdu Zsolt, Ruszty László, Dabi István, Pálhegyi Flóra, Szentesi Csaba, Kótun Viktor és Berei Zoltán a „hetvenes évek, zakó, hanyag elegancia, fluxus, nyulak, konyak, unicum, offline, "gyújtsuk meg, hadd égjen, ne oltsd el", semmi…” témakörökben merítik el a performansz látogatóit.

Mozi

Aki lemaradt az elmúlt héten megrendezett nemzetközi animációs filmfesztiválról, annak talán némi vigaszt nyújthat a péntek esti Kiskakas MOME Anim Premier 2015 című estje a Toldi moziban.  A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció-tanszéke, folytatva az elmúlt évek hagyományát, az idén ősszel is megrendezi a 2014-ben készült diploma- és vizsgafilmek premierjét. A vetítési programban megtekinthető az Essemble nemzetközi képzési projekt MOME-,hallgatók által készített alkotásai, valamint gyerekeknek szóló animációs kisfilmek is. Ugyanitt szombaton Hajdú Szabolcs retrospektív vetítés lesz, közönségtalálkozóval együtt. 

Zene

Csütörtökön elkezdődött a budapesti Lengyel Jazz fesztivál, a legizgalmasabb, legfrissebb és leginvenciózusabb lengyel jazzelőadók szemléje. A világviszonylatban is ismert és elismert kortárs lengyel jazz képviselői közül, a legnagyobb várakozást az EMI Grouphoz tartozó Blue Note Records felfedezettje Aga Zaryan pénteki koncertje ígéri.

Buli

Igazán lendületes partit ígér a Z.U.P formáció a Mikában péntek este, amelynek dalai egyszerre poposan fülbemászóak, rockosan lendületesek és akusztikusan, folkosan finomak. Utána a Roots Around the World szelektorai, Baadasssss! & Voodoo Selecta, azaz Negro és Cyborg Templar cumbiával, rumbával, szambával, bossa novával és tulajdonképpen mindenféle zenével táncoltatja a közönséget.

Annak, aki nem bírja Z.U.P popos vagy Templarék táncos vonalát, az A38-on belemerülhet Mount Kimbie DJ-setjébe. A post-dubstep úttörői, Dominic Marker és Kai Campos 6 évvel ezelőtt kezdtek el közösen munkálkodni. Tavaly jelent meg „Cold Spring Fault Less Youth” című nagylemezük, melyen letisztult hangzásokkal operálnak, hangszeres és vokálos elemekkel fűszerezve. A Mount Kimbie duó koncertje azért sem mindennapi, mert csak elvétve látni őket a lemezjátszók mögött, ráadásul most exkluzív DJ-szettel érkeznek a hajóra.