Hova vigyük a gyereket hétvégén, hogy ne a szokott DVD-ket nézze, ne a telefont nyomogassa naphosszat? Ha már megvolt számtalanszor a Hármashatár-hegy, a Liget, a Margitsziget, az Állatkert, a Normafa, a szentendrei séta, a visegrádi kirándulás, Csobánka és a Pál-völgyi-cseppkőbarlang, ha az ugrálós játszókat már kinőtte a gyerek (és ezeket őrületesen unjuk), de nincs épp tíz kis barát egy lézerharcra, akkor még mindig ott a Budakeszi Vadaspark, ahová kétévente egyszer azért érdemes kinézni. Vasárnapi élmények, nyolc pontban.
Fotók: Kalmár Csaba
1. Ha jól időzítünk, láthatunk úgynevezett látványetetést, ilyenkor gondozók, trénerek közelebb csalogatják a vadakat, miközben érezhető szeretettel mesélnek róluk, szórakoztatóan, a kicsiket is egy darabig lekötő stílusban. Mi végignézhettük az amúgy roppant bizalmatlan farkasok etetését (kerekded húspogácsával), majd a barnamedvék voltak soron: ketten vannak, Móric és Vackor, komótosan battyogtak fel-alá, majszolták a bedobott ennivalót, békésen bámultak vissza a fényképeket készítő anyukákra, vakaróztak egy sort, majd eldőltek egy fa tövében. A látványetetések időpontja fenn szokott lenni a honlapon, ha előbb érkezünk, a bölényeket is közelebbről látjuk. Amúgy ötvenféle állatfaj található a területen, szarvasok, őzek, barátságos mosómedvék, sárban, koszban elégedetten dagonyázó vaddisznók.
2. A parasztudvar önmagában is jó móka egy városi gyereknek, aki amúgy hónapokon át csak kutyát, macskát és galambot lát. Főleg most, hogy van vagy három, nemrég született kecske, pár kismalac, a megszokott állatsereglet (kacsa, liba, tyúk, szamár, nyúl, disznó) mellett. Ez a része a Vadasparknak ingyenes, a bejárat előtt van, de azért 10-15 percnél több néznivalót nem kínál.
3. Állatsimogató. Ilyen ugyan az Állatkertben is van, de attól a gyerkőcöknek még élmény, amikor egy muflon vagy dámszarvas eszi a tenyeréből az eledelt. Egyszerre húsz ember lehet benn a területen, hogy ne legyen nyüzsgés, azaz pár percet esetleg várni kell. Mi egy zsúfoltabb időszakban érkeztünk, jó tíz percet kellett várakozni, és az állatok is jóllakottnak tűntek, csak a harmaduk szagolgatta egykedvűen a kaját, a többi céltalanul lézengett vagy épp menekült egy felé szaladó, hangosabb óvodás elől.
4. Szoktak rendezni alkalmanként kiselőadást, „Állatijó bemutató” címmel. A ceremóniamester vasárnap délben egy szórakoztató férfi volt, aki úgy mutatott be egy kisegeret, egy vándorpatkányt és egy nyestet, hogy többször megnevette az ötven nézőt, főképp a gyerekeket. Félórás műsora alatt több poént eresztett el, mint a tévében nyomatott, neves stand-up humoristáink egy egész este, a gyerekek hálásan kacagtak vagy fintorogtak, borzadtak el, mikor mit kellett.
5. Van egy kilátó is a terület legmagasabb pontján, közvetlenül a három farkas által birtokolt terület mellett, szép kilátás nyílik a környékre.
6. Százéves feketefenyők mellett kirándulhatunk a környéken, van az út mellett egy nagyobb tisztás is, családi focira, tűzrakóhellyel, akár egy félnapos piknikre.
Bár az összkép mindenképp kedvező, és kifejezetten ajánljuk a parkot tavaszra, nyárra (akkor talán olyan állatok is előbújnak, amelyek a hűvös, szeles, március eleji vasárnapon nem mutatkoztak), a végére némi negatívum:
7. Két pohárka forró csoki a gyerekeknek egy kerek ezres volt, ez igazi belvárosi ár, azaz a merész számokkal dolgozó büfében indokolt előbb megnézni, mi mennyi, és csak azután rendelni (persze sorban állás után).
8. A fizetős pakolóba akkor is beenged minket autóval a lakókocsi mellett strázsáló, amúgy barátságos öregúr, ha benn már telt ház van – így sikerült egy saras területen leállni, némi tekergés után. A kinti pakoló ingyenes, onnan jó 20 perc séta a park bejárata, de vasárnap 11-kor az is tele volt, egy matchbox sem fért volna el. Mivel a vadaspark mindennap kilenckor nyit, ha hétvégén megyünk, érkezzünk meg tízig, vagy délután egy után, ha jó parkolót akarunk.
(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)
